Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1913-05-22 / 21. szám

1913. május 22. NAGYBÁNYA 3 séf. Az Aranyesővel még két olyan házat le­hetne csinálni jó napon elhelyezve (vasárnap nem számit, mert akkor adhatnak akármit, a színház mégis megtelik), amilyent sem a Bőr­egér, sem pedig Hoffmann meséi nem ered­ményez. Szerdán Rényi—Martos operettje, a Kis gróf volt soron. Közönségünk meglehetősen is­meri, az előző társulatnak parádés darabja volt, adták vagy négyszer egymásután. Hogy mégis érdeklődést tudott kelteni, annak tulajdonítható, hogy a tucatoperettek nívóján messze felülemel­kedik s igy jól esett viszontlátni. Az előadás nem ragadott el Szinte az az impressziónk, hogy a felújított darabok valahogy nem állanak azon a nívón, melyet a társulattól már annyira megszoktunk De képtelenség is estéről-estére mindig mást adni, hozzá még tökéletesen. Endrei kocsonya szerepében volt az egyedüli, kinek az összehasonlítás nem esik kárára, sőt igazi mű­vészi tökéletességgel megrajzolt alakítást nyúj­tott. H. Balla Mariska (Csillag Rózsi) egyik leg­pompásabb szerepében gyönyörködtette s sike | riilt énekszámaival számtalanszor tapsra késztette a nézőközönséget. A főbb szerepeket Ross (Laci), Dénes Ella (Dorothy), Borbély (Agárdy) és Sza- lóki (színigazgató) látták el. Csütörtökön Sajó Sándor kitűnő jellem- vigjátéka. a Lakájok került bemutatóra. Alig tudunk hamarjában dicsérő szót találni úgy a darabra, mint magára az előadásra. A legszebb színházi esték egyikének emlékével távoztunk a nézőtérről. A nyegle, finomkodó, mágnásmi- melő főkomornyikot, Pavlicseket a köznapi élet izgalmai nem tudják kirántani szenvelgő élet- untságából. Csak egy vágya van, mind feljebb törni s még a szerelemben is megveti a kis Marinka igaz érzelmeit, meghibbant gondolko­dása igazi herczegnő ölelésére vágyik. Fásult- J ságából a herceg érkezése ragadja ki, kivel a hercegnő is megérkezik. Valami végrendelet szerint a hercegnőnek nem szabad átlépni a palota küszöbét, igy kénytelen a herczegnő tár- salkodónéjának alakját magára venni. Flörtölni kezd a főkomornyikkal, izgatja az a gondolat, hogy szerelmes tudna-e lenni belé valaki ön­magáért. Sőt a kis játékot annyira viszi, hogy légyottot is ád neki. Azonban meg is kapja a büntetését, a bogaras Pavlicsek, ki csak her­cegnő öleléséről álmodik, visszautasítja komorna alakjában. Később megtudja Pavlicsek, hogy vágyainak netovábbját lökte el magától, engesz­telni próbálja a hercegnőt, azonban hiába, a légyottot most már nem kapja meg. Esztelen igyekezete kudarcot vallott s valóban szánal­masan nevetséges színben áll most előttünk. Még a kis Mariuka is elpártolt tőle. A hidegség, mellyel az ostoba főkomornyik félreérthetetlenül visszautasította, a herceg imádásába kergette, ha egy pillanatra is. Megtudva ezt Pavlicsek, most már a bosszú is sarkalja, hogy karjai közé kerítse a hercegnőt. »Ha ti elszeretitek leánya­inkat, mi meg elszeretjük asszonyaitokat«, — mondja s követeli a herczegnőtől a légyottot, mert ha nem, — elárulja, hogy itt volt s akkor férje elveszti hitbizományi birtokát. A hercegnő kénytelen beleegyezni, a játékot tehát Pavlicsek nyeri meg. Az ostoba, nyegle Pavlicsek tehát eléri célját s hozzá még a bosszú is édesiti. Azonban most kapja ostobaságának legnagyobb büntetését. Mikor már majdnem megnyert min­dent, akkor cseppen el tőle. A herczegnő meg­mondja férjének, milyen veszély fenyegeti őket A férj az egész birtokot eladja a szomszéd zsidó baronesznek és a szerződést egy nappal előbb keltezik. Természetes, mikor Pavlicsek megtudja, hogy a herczeg még az előző napon eladta a birtokot, kihullott a fegyver kezéből s ! csúfos kudarczát még tetézi a herczegnő szá ! nakozó magaviseleté s az a tudat, hogy ő kész­tette a herceget az ősi birtok eladására. Bün- hődése teljes s helyzete annyira szégyenletes és i kétségbeejtő, hogy jószerencse a kis Marinka szerelme, mely megvigasztalja. Az előadás a darab összes szépségeit érvényre juttatta. Sz. Garai Ilus a komorna és hercegnő kettős sze­repében művészi magaslaton álló alakítást nyúj­tott, nemkülönben férje Szőke Sándor (Pavli ; esek). Két igazán értékes tagja a társulatnak, : nevükhöz fűződik e hangulatos szép estnek si- j kere. Bársony ismét mesteri módon játszotta meg szerepét (Kovács), őt már nem is lehet dicsérni, kritikán felül áll. Pálma Tusi Marin­kája jól átgondolt, finoman nüanszirozott ala­kítás, Muhai Jenő (öreg Pavlicsek) nem közön­séges tehetségéről győzött meg, Ross kocsisa is j becsülettel kiállja még a legszigorúbb követel- j ményeket is Ilyennek szeretnék mindig látni. ! Endrei neve talán reklámnak került a szinlapra, i hogy többen nézzék meg a darabot, Ez sem használt. Alig félig telt meg a nézőtér. Sajnál halják pedig, mert ily kitűnő vígjáték együttes még városunkban sohasem volt. Pénteken mérsékelt helyárakkal ez idény­ben harmadszor adták a Czipányprímást. Érde­kességet az kölcsönzött az előadásnak, hogy Esztragont£/idm játszotta, amit az első két elő adáson nélkülöznünk kellett. Szombaton ismét operett-újdonság bemu­tatása volt. A hir, a reklám meglehetősen nagy­szerűnek tüntette fel az Aranyesőt s látva cso­dálkozunk, hogy azért tud ennyire lelkesedni pesti közönség. Librettója veszedelmesen hasonlít a Kis gróféhoz, annak erényei nélkül. Itt is amerikai hölgy szerepel sok millióval, akit a fiatal magyar mágnásnak el kellene vennie, de aki mást szeret. Végre, hogy a milliók ne ván­doroljanak vissza, elveszi a nagybácsi. Még Ko­csonyának megfelelő figurákról is gondoskodva van: ott a három őrangyal. S micsoda igazi pesti strici-szellemességekkel van teletömve a szöveg. Zenéje sem külömb. Zerkovitz kitűnő dalszerzőnek, de operettben a szokásos brettli- zenét számról számra hallani, valóságos virág­gyűjteményt élvezni belőle, sok egy kicsit. Egye­dül a hangszerelése csodás, meglátszik, hogy kitűnő muzsikus csinálta. A dalok igazán efhe- mer jellegűek, első hallásra tetszeíősek, de mire megtanulta volna az ember, már meg is unta. Ilyen operettnek lehet hatása máról holnapra, de maradandó becsre alig tarthat számot. Min­den számában ott van a köteles refrén, s az egészben nincs semmi törekvés valami komolyabb alkotásra, csak a közönség változó Ízlésének pillanatnyi kielégítése. Még legértékesebb három számának az Aranyeső dalt, Két szív ha feldo­bog kezdetüt és a riviera-kvartettet lehet tar­tani Az előadás kitünően sikerült. Jókedvvel, ambícióval mutatták be s a közönségnek — nagyon tetszett. Nem tűnt fel sem a szövegben, sem a zenében gondolatsivárság. A pazar kiállí­tás, a divatos zene párosulva néhány reklám-izü trükkel, megtette a hatást és az uncili-smuncilit már vasárnap a közönség is énekelte. Sümegi (Aladár) nagyszerűen játszott s énekszámai is pompásan sikerültek, ugyanezt mondhatjuk Dé­nes Elláról is (Jolán). Barios parlandó szerepé­ben (Domokos) arról győzött meg hogy kitűnő alakitó színész. Endrei ismét páratlan komikus alakítással (Torelli) gyönyörködtetett. H. Balla Mariska Gwendolinja elragadó, de a többiek is tudásuk legjavát adták, úgy hegy Borbély, Ross, Pintér Irma, Pálma Tusi, Zsoldos, Nagy remek keretet szolgáltattak az előadáshoz. Kö­zönség szinültig megtöltötte a nézőteret s cseppet sem fukarkodott tapsban. Vasárnap megismételték az Aranyesőt szinte zsúfolt ház előtt, A két szív ha feldobog kez­detű keringő jobban sikerült, mert lassúbb volt a tempo, ellenben a riviera-kvartett szépsége most is az előadókban maradt. Hétfőn mérsékelt helyárakkal a Limonádé ezredes menl harmadszor elég szép ház előtt. Kedden egy bájos, fehér vígjátékban, Pri- merose kisasszonyban gyönyörködtünk. Szinte elképedtünk, mikor a poetikus. ártatlan darabot láttuk. Nem hittük, hogy a hírhedt Flers és Cail- lavet francia társaságtól, mely már annyi, er­kölcsösnek cseppet sem mondható darabbal örvendeztette meg a közönséget, ilyen is kitelik. Mintha erkölcsi, illetőleg erkölcstelenségi macska- nyöszörbe esnének néha az obszcén francia irók, megemberelik magukat s oly fehér, han­gulatos vígjátékot írnak, hogy az erkölcsös né­met gondolkozás is méltán elámul rajta. Pri- merose szerelme, csalódása és végül boldogsága oly szép, oly poetikus, hogy szinte kérdi az em­ber, miért nem Írnak mindig ilyet. Hiába, a franciák megmutatják, hogy a romantikában is ők vezetnek. Az előadás a legkényesebb igé­nyeket is kielégíthette, valósággal fővárosi nívón állott Ismételjük, nem lehet a közönség közö­nyét megérteni, mikor olyan vígjátéki előadá­sokat lát, melyek a fővárossal is fölvehetik a versenyt. Sz/ Garai Ilus a címszerepben az igazi művészet magaslatán mutatta be a kis Ebben a percben a lépcsőkön felhangzott az öreg báró hangja. — Loic! Lóid Ide gyere! kiáltotta. Férfi- hangot hallok az unokám szobájában. Vedd a puskádat gyorsan ! . . . Egy szerencsétlenség, vagy gyalázatosság történik a házamban! Ekkor Sulpice megragadta Blanche karját és igy szólt hozzá : — Nagy bűnt követtem el, de még megtu­dom menteui a maga és a jóltevőm becsületét. Amikor a báró ide belép, én halott leszek. Mondja, hogy azért hatoltam be ide, hogy magát megbecstelenitsem ... és hogy maga megölt, hogy megvédhesse önmagát a gyalázattól. És Sulpice a tőrt a szivébe döfve, végig­esett a padlón. Legfőbb ideje volt. A küszöbön megjelent az öreg báró, kezében magasra emelve egy pisztolyt. Loic a háta mögött állott. Amikor az öreg ur meglátta Sulpice-t mel­lében a hatalmas tőrrel a földön feküdni, ijedten meghátrált. Blanche-nak, aki félájultan rogyott le egy székbe, eszébe jutottak Sulpic utolsó szavai. — Igen, — dadogta rémülten — idejött, hogy engem meggyalázzon ... és én megöltem ! Saint-Avé ur egy örömkiáltást hallatott. Az asztalra dobta a pisztolyt és Blanche-hoz futott, szeretettel ölelve magához a leányt. Blanche bor­zadva rejtette el arcát az öreg ur mellén. — Igazi Saint-Avé vagy! kiáltotta a báró boldogan. Köszönöm gyermekem ! Ebben a percben valaki hangosan főizoko­gott. Loic apó térdepelt fia holtteste mellett. Mi­kor Blanche odafordult feléje, az öreg szolga alá­zatosan összekulcsolta kezeit és igy szólt: — Bocsánat, irgalom kisasszony! A becsület meg volt mentve. * Loic Huelgoat rövid pár nap múlva meghalt. Megölte a bánat a fia után. Az öreg báró is kö­vette nemsokára, de előbb még végighallgatta azt a törvényszéki tárgyalást, amelyen Blanche újból elmondta a véres éjszakán történteket, — úgy, amint neki elmondta volt. Természetesen a bíró­ság felmentette Saint-Avé kisasszonyt, beigazoltnak látták, hogy önvédelemből ölte meg a keresztfiát. A közönség lelkesen megéljenezte a bálorlelkü leányt. Saint-Avé kisasszony azóta vénlány lett és a vannes-iak még most is mutogatják az idege­neknek a rue des Orfévres-beli ódon palotát. Itt lakik a hires Saint-Avé kisasszony, mondják büsz­kén Fiatal korában a legszebb leány volt az egész megyében. És egyszer egy késszurással meg­ölt egy fiatalembert, aki erőszakot akart elkö­vetni rajta .. . Azóta a gyászos esemény óta szív­bajban szenved. Szegény leány I Érthető, hogy a rettenes izgalom beteggé tette. Azt mondják, nem éli túl a telet. Kár érte I .. . Egy ilyen előkelő, nemes lélek 1 DT1/Q7 A Pl IIVIVO) SZATMÁRMEGYÉBEN. DlJVOZv/\U Of I UU I rUÍXUU Megnyitás május hó 15 én Meleg ásványvíz-fürdők, szénsavas fürdő, hidegvíz-gyógyintézet, dr. Baliing-féle inhalatio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték, acetilen-világitás. Vasúti állomás, posta, távirda, telefon, gyógytár helyben. — Elő- és utóévadban, az állandó tartózkodóknál, a szobaárakból 30% engedmény. Prospektust, vízről árjegyzéket kívánatra küld a fürdöigazgalóság.

Next

/
Oldalképek
Tartalom