Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1913-05-15 / 20. szám
1913. május 15. NAGYBÁNYA 3 nem veti le a szvittert. Végtére is egészségük az első. Azután meg mindez nem az ő hibájukból ered Azonban van olyan is, ami a rendezésen múlik. A Farkas előadásán például a fátyolfüggönnyel baj volt. Az ilyesmit szintén meg- kellene próbálni előre, mert nem sikerülése esetén nemcsak az illúziót rontja, hanem még zavart is okozhat. Szerdán Salten Felix vigjátéka, az Erős lánczok került bemutatóra. Igen finoman megkonstruált, fehér vígjáték, melynek sujetje: a szerelem nem ismer születés-vagy rangbeli kü- lömbséget. A trónörökös megszeret egy varróleányt s olthatatlan szerelmük végül is győzedelmeskedik a szülék előítéletén. Ez a kis mag megfelelő keretbe beállítva, kedves vígjátékká szélesedik s a vidámabb elemet a trónörökös mostohaanyjának és a kamarásnak szatirikusán megrajzolt egyénisége képviseli. Ez este újra a SzőA'e-páré a pálma. Sz. Garay Ilus (Hedvig) a kis varrónőt kérészéletű boldogságában, a lemondás mérhetetlen csapásában eszményi tökéletességgel mutatta be. Szőke Sándor a trónörö kös változó érzelmeit, hangulatait mesterileg tolmácsolta. Hahnel Aranka játékában a her cegnő szatirikus alakja remekül domborodott ki, Bársony (a herceg) ismét egyikét adta tiszteletet és bámulatot keltő alakításának. Szalóki finoman megjátszott kamarása minden tekin felben méltó kiegészítője volt az együttesnek. Közönség ez este gyéren foglalt helyet a nézőtéren. Csütörtökön este adtak először olyan darabot, melyet már itt is láttunk, bár más társulattól. A Leányvásár felújítása okos gondolatnak mondható, hisz szövegkönyvét, mint muzsikáját tekintve a jobb operettek közül való. Az előadás azonban csak egyes részleteiben volt jobb, mint a Neményiéké. Díszletei pedig ehhez a darabhoz az előző társulatnak összehasonlíthatatlanul pazarabbul testeitek H. Balla Ma riska ügyes játéka ismét zajos tapsot aratott, Süineyi szintén megérdemelt elismerésben részesült. A többi szereplők közül kiemeljük Borbélyt, Pintér Irmát, ellenben Ross Jenő játszás helyett folyton hacacárét táncol s ez kissé unalmas a nézők azon részére, akik valamelyes művészetet is szeretnének látni Pénteken Molnár Ferencz hires vígjátékénak, a larkasn&k bemutatója volt soron. Nehéz Molnárról úgy Írni, hogy mindenkinek Ízlése egyaránt ne kifogásolja. E darabjáról is hallottunk jót, rosszat s kénytelenek vagyunk odanyilatkozni, hogy Molnár zseniálitása ismét remekel produkált, bármiként vélekedjenek is mások. Mily poeíikus gondolat szembeállítani a reális valóságot azzal az ideális világgal, melyet egy asszony álma elképzelhet Az álom meseszárnya csodás káprázattal megejtő fénybe burÉrdemes volt miss Maud? Hogyan kínlódtunk, hogy gyötrődtünk? Miért? Kiért? Másokért vagy magunkért ? Mindenki azt hiszi, hogy másokért, csak mi tudjuk, hogy magunkért. Mindenkinek hazudtunk, mindenkit megcsaltunk. Magunkat is megcsaltuk ; azt mondtuk, azéletet keressük s a halált találjuk. Elhallgatott s gyorsan, zihálva kezdett léleg- zeni. Tass megijedt s megindult, hogy az orvosért szalasztasson. A zajra felnyitotta szemeit a beteg s megtört fényű szemeit Tassra függesztve, halk, töredezett hangon mondta : — Látja milyen gyönge vagyok, barátom. Ugy-e elaludtam ? De most már Írjon gyorsan. A legmélyebb gondolat — Hangja elakadt, nem tudta folytatni, csak ijedt szemeinek rebbenésével jelezte, hogy még mondani akar valamit. Tass közelebb hajolt, hogy megértse a beteg hörgése közül kihallatszó suttogást. Fülét csaknem a szájához illesztette, de csak annyit tudott megérteni, amint a haldokló erőtlenül lehelte: — Na ... semmi.. . semmi . . . kolja a nőnek ideálját, melyet a felébredés után a valóság a hétköznapi szürkeségbe ránt le. S mily éleslátó szemre vall nemcsak a jellemek megalkotása, hanem az apró-cseprő életviszonyok szatirikus rajza is. Hozzájárul még a legkiválóbb kvalitásul a párbeszédnek szellemes s mindvégig érdeklődést keltő szövése. Elmond hatjuk, a már külföldön is nagy hírnévre jutott iró eddigi babérjait csak szaporította. A szereplők közül legelső sorban Bársonyról (Kelemen) kell szótanunk. Ezt a nagytehetségü, igazi művészembert nemcsak az isteni szikra jellemzi, hanem a követésre méltó szorgalom és kötelességtudás. Minden szerepén meglátszanak ezek az erényei s ezért nyújt mindig művészi szépet. Hahnel Aranka (Vilma) alakítása is elsőrangú volt, az emberi érzelmek egész skáláját megszólaltatta hálás szerepében s hozzá milyen tökéllyel. Szőke Sándor (Szabó) ez este talán nem volt olyan kifogástalan, mint máskor szokott. Első sorban is a szerep tudásán látszott kis fogyatékosság. S ezt még azzal sem lehet menteni — mint a többieknél joggal — hogy minden este mást játszik. Nem lép fel gyakran. Azután egy ilyen nehéz, de szép szerep eljátszása okvetlen megköveteli a folyékony tudást. Ez még kisebb hiba. A tenorista alakját teljesen elrajzolta. Ez nem bohózat. Égy kis finomság csodás hatást keltett volna; hisz a tenorista jellemében van annyi komikum, hogy rikító színek nélkül is kitűnő lett volna. Ellenben a főhadnagyot, a diplomatát és a szolgát klasszikus alakításban mutatta be. A vidéki kis jogász sem volt olyan nívós, amilyent már Szőke nem egyszer produkált. Az előadási kisszámú közönség nézte végig. Szombaton ismét operett újdonság, a Kedves Augusztin. Pompás balkáni szatíra a librettója s hozzá most igen aktuális, hazafiui elkeseredésünkben pedig rokonszenves is. Muzsiká ját Fali Leó komponálta, de nem abban a könnyüvérü modorban, mint a régibbeket, Meg is látszott a nehézség a zenekaron, az előadáson egyaránt. Lehetett kacagni eleget a fino mabb és kevésbé finomabb ötletességeken, azonban inkább az utóbbiakon. A balkáni herceg udvarának kipelíengérezése pedig mesés groteszk-képet nyújtott, borbély Bogumilja milyen talpraesett alakítás volt, Ross Jenő is Mikola komikus figurájában újat nyújtott. Dénes Ella (Heléna) csinosan játszott és kielégítően énekelt, Pintér Irma (Anna) dacára hogy hangja nincs,- bájos játékával nagy sikert aratott, Utoljára szólunk Sümegiről, ki a címszerepet játszotta. Rutinos, komoly művész, kinek minden szerepén meglátszik a tudás és az ambíció. Ez este is derekasan sikerült alakításában gyönyörködhettünk. Közönség megint kevés. Vasárnap a Czigúnyszerelem, Lehárnak ta Ián legkiválóbb alkotása került színre. Ismerte Azután nagy csend támadt s Tass megindult, hogy hírül adja a Mester halálát. Amint elhaladt az ablak előtt, kitekintett. Künf, a hideg, csontlágyitó, novemberi esőben bandukolt egy roDgyos, szomorú csapat. Férfiak, asszonyok, kiket rongyaik között a vadul zuhogó esőben csak arról lehetett megkülönböztetni, hogy az asszonyok karján és hátán egy-egy gyerek furakodott á meiegitő kendők alá, a férfiak pedig kosarakat, törött bútordarabokat, vagy egy-egy táblát czipeltek, melyekről Tass felé piroslott a vérkorbácsoló mondat: Lakást a ki- uzsorázott népnek! Földönfutók voltak, kik tüntető sétára indultak, hogy a világ szeme elé tárják, hogy nem akad számukra egy fedél a paloták városában. Tass felismerte őket s elfordult az ablaktól. S a mint tekintete a könyvállványra tévedt s megpillantotta rajta a Mester müveit, négy-öt nyelvű kiadásban, hirtelen egy szentségtörő gondolat villant át agyán. Úgy érezte, hogy az a sok adat, az a sok tudás, az a világitó gondolat, a természet törvényeinek bámulatos felismerése, az emberek, a társadalmak lényegének, közönségünk már rég, két idényben is adták egymás után s hogy mégis zsúfolt házat tudott összehozni, annak talán az ünnepen kívül a mü örök becse is oka De tudja Isten, mintha ez lelt volna a leggyöngébb előadása eddig a társulatnak. Még talán, ha azt mondanék, hogy rosszul sikerült, azzal sem túloznánk. A játék silány volt, az énekszámok mizérabilisen sikerültek, sőt a zenekar is mintha meg lett volna babonázva. Énekeltek, zenéltek, de olyan csodás összevisszaságban, hogy szinte megütődtünk: hát igy is tudnak. A hamis hangok valóságos orgiát ültek a szereplők ajkán. Egyedül H. Balla Mariska (Ilona) énekelt oly tisztán, mint még soha, de csak az első két felvonásban, a harmadikra már berekedt. A játékosok közül csak Szalóki és Borbély tartották meg a szokott nívót. Roncsnak Józsi szerep magas, Ross ismét hacacárét táncolt alakítás helyett. Hétfőn ismét ügyes újdonság volt soron, a Csókszanatórium. A szövegkönyv ügyes, sőt nem közönséges szatíra nyilvánul meg benne, azonban vannak jelenetek, melyeket nem lehet egyebeknek tartani, mint az operettekben szokásos trükköknek. De még igy is végig mulattató, különösen a nagyon felkapott pesti jászok szerepeltetése keltett nagyobb érdeklődést. Zenéje nem egetverő s Vincze Zsigmond nem győzött meg bennünket sem invenciója gazdagságáról, sem hangszerelésének ügyességéről. Az előadás elsőrangú. Mintha a társulat az előző estéhez viszonyítva teljesen megváltozott volna. Bársonyról emlékezünk meg először, ki — úgy látszik — kiválóságát még az operettben is megőrzi s hozzá pontosan s kellemesen énekel. Szalóki Brünolinja és Borbély Mosusz Barnabása kitűnő kabinetalakitások. Endrei pompásan adta a pesti jászt, valóban egyik érdekessége volt az estnek. Partnere, H Balla Mariska (Mimi) aranyos jókedvével s pompás énekével óriási sikert aratott. Múlt számunkban mondtuk valahol, hogy gyengén megy a tánc. Ezt most kénytelenek vagyunk odamódositani, hogy Endrei és Balla Mariska tudnak, qaég pedig remekül. Dénes Eila (Robertiue) szintén ügyes játékával tűnt ki. mig Zsoldos (Zenith) valóságos extázisba hozott. Ma volt alkalmunk először látni jó szerepben s derekasan ki is tett magáért. Az együttesek is igen jól sikerültek, valami jókedv ömlött el a szereplőkön, akiknek a hálás közönség sokszor tapsolt. A nézőtér zsúfolásig megtelt. Kedden Hebbel színmüvét, Judit-ot láttuk. Az ótestamentomból vett tárgy igazi poéta kézben hatalmas konstrukciójú drámává szélesedik. Nemcsak a jellemek megrajzolásában látjuk az iró nagyságát, hanem a bámulatos korfestésben is. A győzhetetlen Holofernes önimádása és ön- utálata hangulatai szerint finoman változik, az emberi erőt, hatalmat és nagyságot, de egyszersmind az egetszántó felfuvalkodottságot tipikusan fejlődésének ama helyes meglátása, melyeket egy fényes elme egy hosszú élet szakadatlan munkájában e könyvekben egybehalmozott, mind csak értéktelen czifraság, hogy a világ semmivel sem jobb, az emberek semmivel sem boldogabbak ezekkel, mint ezek nélkül, ügy tűnt fel előtte, hogy a Mester utolsó szavai nem egy agóniába esett, halódó ember összefüggéstelen szavai, hanem egy bölcs utolsó vallomása, az igazság beismerése, hogy a legmélyebb gondolat is semmi, haszontalan játékszer s hogy nincs az a gondolat, mely az emberiséget megváltaná, msly ne egy emberért, hanem az egész világért született volna. Maga is megrettent, hogy szentségtörést követ ei, hogy el akarja rabolni egy halottól a dicsőséget. Félve nézett a Mester arczára, mintha attól tartana, hogy megtudhatná, mit gondolt. A Mester azonban szelíden, nyugodtan pihent, mint egy gyermek, ki még nem gondolkozik. Tass sóhajtott, hirtelen felnyitotta az ajtót, s megindult, ünnepélyes hangon jelentette a várakozóknak : — A Mester kiszenvedett. yér Mátyás. Ríl^Q7An IRHA szatmármegyében. DIKOZvAU I Y_/Vjr I rUiYUU Megnyitás május hó lóén Meleg ásvánvviz-fürdők, szénsavas fürdő, hidegvíz-gyógyintézet, dr. Balling-féle inhalatio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték, acelilen-világitás. Vasúti állomás, posta, távirda, telefon, gyógytár helyben. — Elő- és utóévadban, az állandó tartózkodóknál, a szobaárakból 307o engedmény. Prospektust, vízről árjegyzéket kívánatra küld a fürdöigazgalóság.
