Nagybánya, 1913 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1913-05-08 / 19. szám

4

NAGYBÁNYA

1913. május 8.

kellett ismételni, a hacacárét pláne négyszer. Még egy szereplőről megfeledkeztünk, az igazgatónő aranyos kis leányáról. Fellépett a pöttömnyi csöppség, de első debüje balul ütött ki, úgy, hogy már a hétfői előadásra nem merte mamája a lámpák elé állítani.

Hétfőn megismételték a Czigányprimást elég szép ház előtt. Az előadásban különbség nem volt. Csak Endrei helyett kellett Bársonynak beugrania Estragon szerepében.

Kedden Jarno hírneves bécsi zeneszerző operettje, Tengerész Kató következett műsoron. Zenéje a vig opera magaslatáig emelkedik, librettója azonban hajítófát sem ér. Csodálkozik az ember, hogy lehet három felvonást ily ügyetlenül egymás után toldani, hogy semmi se legyen benne. H. Balta Mariska a czimszerepben ismét tanujelét adta páratlan alakitó tehetségéről, másrészt nem győzzük eléggé dicsérni minden túlzástól ment diszkrét játékát. Barics (Ra- dák) remekül énekelt, Borbély (kapitány) isméi egyik tökéletes alakításával gyönyörködtetett, Pintér Irma bájos naivsággal adta szerepét, Sü- mégi elegáns játéka is tetszett Az ellentengernagyot Bársony adta Endrei helyett. Azonban az előadás egészben mintha nem közelítette volna meg az eddigiek nívóját.

Heti műsor: Szerdán Erős lánczok vigjá ték; csütörtökön Hoffmann meséi vig opera; pénteken A farkas, Molnár Ferencz vigjátéka; szombaton A kedves Augusztin operett; vasárnap délután Czigányszerelem operett, este Csók szanatórium operett.

HÍREK.

Május 7.

Személyi liirek. Dr. Róth Ferencz szatmári törvényszéki elnök dr. Fabó Zoltán kir. ügyész kíséretében hivatalvizsgálat végett városunkban időzik. — Dr. Lovrich Sándor budapesti kórházi igazgató-főorvos pár heti tartózkodásra városunkba érkezett. — Ember Elek, a Gyógy- tserétseti Kötlöny társszerkesztője pár napot városunkban töltött.

Uj bányatanácsos. Őfelsége a király Urbán Mihály kapnikbányai bányafőnöknek a bányatanácsosi czimet adományozta.

Kitüntetés, őfelsége a király Géresy Junos telekkönyvvezetőt negyven évi buzgó szolgálata után nyugalomba vonulása alkalmából a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki.

Eljegyzések. Práger Kálmán fogtechnikus eljegyezte Fejes Antal állami iskolai tanító leá nyát: Iduskát. — Árus Jenő postatiszt Felsőbányán eljegyezte özv. Csausz Tivadarné leá nyát: Etelkát. — Szabados László banktisztviselő

— Hanem annyit mondhatok, pompásan csinálja, Lóri. Ez illik az ön szertelen egyéniségéhez. Már kisleány korában is várkisasszony szeretett volna lenni s úgy látszik ez az álma volt a legtartósabb. Remélem a szegény Kozsniczkyt nem akarja élethossziglan elzáratni ?

A báróné elpirult.

Csak most látszott, midőn a vér visszatért arczába, hogy arcza egyike a legszebb női arczok- nak. Lángoló nagy szeme, vérpiros ajka fehér arcza volt. Most már mosolygott és vidáman nyuj tóttá a kezét Szebeninek.

— Nagyon megijesztett, György ... De hát, Istenem, mikor mi utoljára láttuk egymást, — emlékszik-e, ott a prágai kir. színházban, a hol én a drámai szende szerepét játszottam, — egyikünk se gondolta, hogy ilyen nagyot fordul velünk a világ. Ön elhagyott és bánatomban báróné lettem.

Szebeni bátran közbeszólt:

— Illetőleg ön küldte vissza a jegygyűrűmet.

— De ön volt az oka, György — kiáltotta a báróné és a szeme könnybelábadt. — Azóta sokat gondolkoztam a dolgon és mindig-miadig csak azt látom, hogy ön akarta a szakítást.

Szebeni csendesen nevetett:

— Fiatalság bolondság. A báró akarta igy. Én bekóboroitam azóta a világot és felejteni igyekeztem ... i

— En özvegy lettem és nem tudok férfira nézni. Utálom az egész férfinemet.-1- Akkor kvittek vagyunk — felelt vidáman Szebeni. — Én meg a nőket nem szeretem. De bocsássa szabadon a szegény Kozsniczkyt!

A báróné vidáman bólintott.

— Most az egyszer megbocsátok a gyalázatosnak.

Budapesten eljegyezte Nucskó Ferencz főbányatanácsos leányát: Iluskát.

Bányanávnap. A kereszthegyi bányamű vasárnap tartotta névüunepét. Szombaton este a bányateret gyönyörűen kivilágították, a bányász zenekar pedig szerenádot adott, melynek igen nagy hallgatósága volt. Vasárnap délelőtt az összes templomokban istentiszteletet tartottak. A főistentisztelet a plébánia templomban volt, melyre úgy a veresvizi, mint a kereszthegyi munkások bányász zenekarral, zászló alatt jelentek meg élükön a bányaigazgatóság, valamint a bányamüvek tisztikarával. Istentisztelet után Bertalan Miklós bányafőmérnök villásreggelit adott, melyen igen sokan voltak jelen s lelkesen ünnepelték úgy a szeretetreméltó háziasszonyt, mint a népszerű bányafőmérnököt.

Katonaság Nagybányán. Nagybányának egyik régi, kedvencz álma valósult meg ha nem is minden időkre, de legalább néhány hétre. Katonaságot kaptunk, kik pár hétig ez ősi falak között hordozzák majd a czak und pakkot, eregetvén öreg fohászokat a katonai élet gyönyörűségei miatt. A katonaság szombaton délelőtt érkezett meg városunkba. Két század száznegyven emberrel. A századok élén Martiny Móricz és Schulla Ede kapitányok állanak. A századokhoz Urzese Gábor hadnagy, Bányay Károly, Zemnich Imre, Serly István zászlósok és Zsunger Oszkár hadapródjelölt vannak beosztva. A két század három hétig marad városunkban, mely idő alatt harczászati és lőgyakorlatokat végeznek. F. hó 23-án indulnak el Nagybányáról s ugyanakkor érkezik két másik század városunkba. A katonák a Bondonkuti téren sátortáborban laknak.

Kongreganlsták felavatása Május illatos, virágos szépségébe kedvesen illeszkedett be az a kép, melynek a kaíh. templomban voltunk szemtanúi. A hónap első napján az először ál- dozókat vezették az oltárhoz. A fehér ruhás, tiszta lelkek öröme, boldogsága kiáradt a szü lökre s az összes jelenvolfakra s könnyes szemmel gondoltunk vissza arra a napra, mikor mi járultunk először az egyház kincséhez, az Oitári szentséghez. A legboldogabb idők felejthetetlen emléke ártatlan gyermekszemek csillogó tekintetéből sugárzott felénk. Május 4-én pedig a polg. leányiskola s a főgimn. néhány növendékét avatták a Mária kougregáczió tagjaivá. A felvételt Szőke Béla plébános végezte, aki gyönyörű szavakkal mutatott rá arra az útra, amely a leg szebb győzelemhez vezet. Az »In hoc signo vinces« nemcsak Konstantinnak szól, hanem mindenkinek.

Megütötte az esüslharangot. A két vitéz befordult az ajtón.

— Bocsássátok el a várnagyot — szólt.

A székét közelebb tolta az asztalhoz. Rákönyökölt az asztal lapjára és a Szebeni szemébe nézett. Lassú hangon igy szólt:

— És most mondja el mit csinált azóta ? Az óra már éjfélt ütött, Szebeni még mindig nem volt kész az élete történetével. Egy szomorú, szerelmében csalódott férfiélet történetét mondta el, a báróné szivdobogva halgatta.

Mikor befejezte, a báróné szólalt meg:

— Nekem nincs elmondani valóm. Én asszony vagyok és velem nem történt semmi. Kivéve azt, a mit álmodtam ; üldöztem a szertelent, a furcsát, a bolondot, mert a vérem nyugtalan, mert a szivem tele van vággyal, és nincs a kit szeressek. Csak az álmokat szeretem.

Hosszan néztek egymásra és a pillantásukkal többet mondtak el, mint a mennyit ajkukkal beszéltek. Á báróné halkan mondta :

— A várból visz egy rejtett ut a Tisza medre

alatt.

— Tudom — feielt Szebeni.

— Jöjjön el velem arra. Soha senki se fogja megtudni, hová lettünk.

— És soha többé vissza nem jövünk — tette hozzá a férfi.

Reggel felé, midőn Kozsniczky várnagy a lovagterembe lépett, a gyertyák tövig le voltak égve. A bárónénak és Szebeninek semmi nyoma. A várnagy álmosan dörmögött:

— Megint nyoma veszett a méltóságának. Ki tudja, mikor látjuk megint. De az az ördöngős Szebeni merre tűnhetett el? Krúdy Gyula.

Glaviczky Károlynó. Lesújtó gyász érte 1 Glaviczky Károly tekintélyes kereskedőt, a debreczeni kereskedelmi és iparkamara tanácsosát. Neje sz. Takács Etel hosszas szenvedés jután f. hó 3-án, életének 37. évében elhunyt A boldogult már mintegy két éve betegeskedett, de a leggondosabb ápolás daczára sem bírták megmenteni F. hó 4 én helyezték örök nyugalomra óriási részvét mellett. A család a következő gyászje'entést adta ki: »Hívj segítségül engem a nyomorúság idején : én megszabaditlak téged. (Zsolt. 50, 15.)« Gla- vitzky Károly férje, László, Margit. Károly, Sándor gyermekei, özv. Takács Józsefné édes anyja, Takács Sándor és családja testvérei, özv. Thurzó Ferencné és gyermekei, Vigh Dezső és családja, Takács Károly és családja, Takács Lajos és családja, Takács Róza férj. Bányai Józsefné és családja nagynénjei és nagybátyjai, Nagy Sándor és neje mint sógora és sógornője, valamint az összes kiterjedt rokonok nevében is mélyen megrendülve tudatjuk, hogy a felejthetetlen hitves, szeretett jó édes anya, jó gyermek, testvér és rokon, Glavitzky Károlynó szül. Takács Etel f. hó 3 án hajnali 2 órakor, életének 37-ik, házasságának 17 ik évében, hosz- szas szenvedés után csendesen jobblétre szen- derült. Kedves halottunkat f hó 4 én, délután 5 órakor fogjuk a református vallás szertartása szerint örök nyugalomra helyeztetni a Kossuth Lajos-utca 19. számú gyászos háztól. Nagybánya, 1913. május 3. Áldás és béke emlékezetén !

Uj ügyvédek. Városunkban az ügyvédi síalus i két uj taggal szaporodott. Dr. Schück Ármin ügyvédi irodáját a Rákóczi-tér 3. szám alatt nyitotta meg — Dr. Erdős Vilmos pedig ügyvédi irodáját Nagysomkuiról Nagybányára (Hid-uteza j 4 sz.) helyezte át.

Szörnyű jelenetek. Vérfagyasztó jeleneteknek voltak tanúi azok, akik hétfőn délután három óra tájban a Rá- kóczi-téren időztek. Ekkor tértek haza a közeli falvakba a felsőbányái baromvásárról a vásárosok szekerekkel, ökrökkel, lovakkal, bivalyokkal s ütjük legnagyobb részt városunkon át: a Felső- bányai-utczán, a Rákóczi-téren s a Kossuth Lajos utczán vezetett keresztül. A vásárosok lármája fölverte a Rákóczi-tér csöndjét s a visszatérő vásárosoknak elég nézőjük akadt. A vásárosok között haladt egy falusi szekér, melynek hátuljához egy hatalmas bivaly volt oda lán- czolva A szekér gazdája a szekér elején ült s egykedvűen pipázgatott. Mikor a szekér a Rákóczi-tér közepére ért, a hatalmas bivaly valamitől megvadult s egy rántással egyszerre kiszabadította magát lánczai közül. Szemei szinte vérben forogtak s fejét lábai közé vágva, készült a támadásra. A Rákóczi-téren elég szép számmal voltak emberek, kik között ott volt Rezső Gyula ékszerész felesége is, ki Hunyady-utczai lakásából a Rákóczi- téren át épen férje üzletébe iparkodott. A megvadult bivaly, mely egy párszor maga körül tánczolta a tért, egyenesen Rezsőnének rontott s úgy fellökte, hogy Rezsőné két méternyire gurult. Rettenetes pillanatok voltak ezek. A megvadult állat nem hogy ott hagyta volna áldozatát, hanem amint fölkelni igyekezett, szarvaival ütötte, nyomkodta lefelé s párszor még a földön meghentergette. Rezső az üzletéből vette észre a szörnyű jelenetet s orditozva, puszta kézzel, szinte önkívületi állapotban rohant felesége segítségére. Ekkora már többen rohantak a bivaly felé s nagy kiabálással jött a bivaly gazdája is, mire a bivaly otthagyva Rezsőnél a Kossuth Lajos-utcza felé rohant. A száguldó állat elől mindenki rémülten tért ki, de egy tizenhat éves leányka, a nyegrefalusi korcsmáros leánya,