Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-10-31 / 44. szám
2 NAGYBÁNYA 1912. október 31. újabb szemle, midőn már a szerződés is megvan, arról akar meggyőzni, hogy a klastrom-mezei építkezésnél még a jelenlegi helyen való építkezés is többel ér. S azután, hogy a Deák-térből engednénk át a főgimnázium czéljaira. Ha a város vezetősége le akarná magát járatni a nagy közvélemény előtt, kisértse meg, tegyen javaslatot a régi Czin- terem megcsonkítására. Ám lássa, hogy mi lesz a következménye. De hiszen erről még álmodni sem lehet, nemhogy megvalósítani. Ez a fordulat olyan váratlanul, olyan meglepetésszerüleg jött, hogy az uj helyzettel szemben szinte tanácstalanul állunk. Azonban már most is rámutathatunk az egyedüli helyes álláspontra, melyet az uj helyzettel szemben is el kell foglalnunk. Mi a magunk részéről a megkötött szerződéshez ragaszkodunk s ahoz ragaszkodnia kell a városnak is. Utóvégre az a szerződés nem elhamarkodva, in- czidentaliter köttetett meg, hanem több rendbeli helyi szemle s minden kérdésnek a részletekig menő megvitatása után. Vájjon az előző miniszteri kiküldöttek s a város képviselői olyan felületes munkát végeztek volna, hogy az eddig elért szerződéses megállapodások egy egyszerű helyi szemlével a sutba dobhatók? Ezt igazán nem mérnök hinni. Nem mérnök hinni, hogy Boncz miniszteri tanácsos szemléje után ma is csak ott volnánk, ahol évekkel ezelőtt voltunk, hogy ismét arról kelljen vitáznunk, hogy a tatarozás, a kiépítés, vagy a teljesen újjáépítés a helyesebb? Ez a sürgősen megoldandó kérdésnek csak ad grecas calendas elodázása volna, metynek legelső sorban a közoktatás vallaná kárát. De sürgősen tennie kell e kérdésben a városnak valamit, nehogy elpos- ványositsuk ez ügyet, melynek könnyű szerrel való elposványositásához nagyban hozzájárulhat az áldatlan politikai helyzet isi A Protestáns Irodalmi Társaság Nagybányán. Október 30. A Protestáns Irodalmi Társaság vasárnap Szatmáron tartotta rendes évi közgyűlését s ez alkalmat a Társaság illusztris tagjai fölhasználták arra is, hogy ellátogassanak egy napra városunkba s itt irodalmi estélyt rendezzenek. A megtisztelő látogatás élénk visszhangot keltett városunk társadalmánál s minden előkészületet megtettek, hogy az irodalmi társaság tagjait ünnepélyesen fogadják. Fokozta a közönség nagy érdeklődését ama körülmény is, hogy ez alkalommal jött legelőször városunkba dr. Baltazár Dezső — a tiszántúli egyházkerület püspöke is, sőt az irodalmi estélyen is szerepet vállalt, amennyiben ő mondotta a megnyitó beszédet. Vendégeink a hétfőn délelőtt jövő vonattal érkeztek meg. Az érkezésnek hűvös, de szép idő kedvezett s a pályaudvaron a fogadásra igen szép közönség jelent meg Ott volt a városi tanács dr. Makrai/ polgármester vezetésével, L. Bay Lajos főgondnok és Soltész Elemér a ref. presbyterium élén s igen nagy, ünneplő közönség. A vonat némi késéssel érkezett. Riadó éljenzés hangzott föl, midőn vendégeink leszállónak a kocsikból. Égly Mihály városi főjegyző a város képviseletében meghitt, keresetlen szavakkal üdvözölte az irodalmi társaság elnökségét s a vendégeket, kiknek nevében Zsilinszky Mihály v. b. t. t., volt államtitkár, a Protestáns Irodalmi Társaság világi elnöke köszönte meg a szép fogadtatást. Zsilinszky Mihály világi és Baltazár Dezső püspök egyházi elnökök kíséretében érkeztek: dr. Erdős József, Novák Lajos, Zoványi Jenő, dr. Kovács István, Sebestyén Jenő. Szőts Farkas theologiai tanárok; Andrássy Kálmán, Murányi János, Szemes László, Nagy Lajos, Csomay Dezső, Papolczy Zoltán, Bogdán Lajos, Sátor Dávid, Kiss Sándor, Szabó József lelkészek. Elkísérték az elnökséget ez útjára: Széli György esperes, Helmeczy József egyházmegyei főgondnok, dr. Gergely György akadémiai tanár, és Tóth Mór egyházmegyei fanácsbiró, A vendégeket hosszú kocsisorban kisérték István-szállóbeli lakásukra, hol villásreggeli volt s azután vendégeink a fernezelyi kohó megle- kintésére rándultak ki, hol Oblatek Béla fő bányatanácsos és Hullán János bányatanácsos kalauzolták őket. Visszaérkezés után dr. Baltazár Dezső a küldöttségeket fogadta a lelkészi lakon. Elsőnek a város tanácsa tisztelgett dr. Makrai/ Mihály polgármester vezetése alatt; az egyháztanács küldöttségét L. Bay Lajos főgondnok vezette; azután az egyházmegyei papok tisztelegtek teljes egyházi díszben, kiket Széli György esperes vezetett. Végül az izr. hitközség képviseletében Fuchs Benjamin főrabbi, Farkas Lipót világi elnök és taub Bertalan egyházi jegyző; az ev. egyház képviseletében pedig Révész János lelkész, dr. Homola László és Fülöp András tisztelegtek. Dr. Baltazár Dezső püspök az összes küldöttségeket lekötelező szivélyességgel fogadta s nagy ékesszólással előadott fogadó beszédei, melyek a vallási türelmesség, a szeretet jegyében fogantak, nagy tetszésre találtak. Délben az István szálló nagy termében közebéd volt, melyen mintegy hatvanan vettek részt. Az első felköszöntőt Stoll Béla mondotta, ki ismeri szónoki készségével az irodalmi társaság elnökségét éltette frappáns hatással; Széli György esperes dr. Baltazár püspökre ürítette poharát; Zsilinszky Mihály v. b. t. tanácsos a testvéri egyetértést és szeretetet ünnepelte igen szép beszédben. Dr. Baltazár Dezső püspök nagy örömét fejezte ki azon a testvéri egyetértésen és sze- reteten, melylyel városunkban a felekezetek élnek egymással s e testvéri egyetértésre ürítette poharát nagy tetszés melleit. Az ebéd, melyen még több toaszt hangzott el, a legpompásabb hangulatban a délutáni órákig húzódott el. Délután öt órára volt kitűzve az irodalmi estély kezdete. A közönség nagyon gyéren gyülekezett; a páholyok mind megteltek ugyan, de a földszintnek csupán csak első padsorai, pedig az irodalmi estély magas nívója valóban megérdemelte volna a közönség melegebb érdeklődését is. De az irodalom, művészet iránt táplált szinte ösztönszerü közöny, melyből még a város intelligensebb elemei sem tudnak teljesen kivetkőzni, itt szembetűnően igazolta, hogy bizonyos könnyebb szórakozások nálunk a komolyabb élvezetek elől már letarolták a mezőt. Hisz csak egyet említsünk, a Teleki Társaság sem hallat már magáról, bizonyára nem a közönség túlbuzgó érdeklődése miatt. Fatalista megnyugvással kell beletö ődni az uj rendbe, mert ennek igy és nem máskép kell lennie, gondoskodnak szórakoztatásunkról s elégedjünk meg vele. Bizonyára elérkezik az idő, mikor jóllakunk a sok egyforma szórakozással s kö- vetőleg lépünk fel, valami más után vágyva. Addig azonban legyen csend, menjünk, amerre vezetnek. A nagyértékü matiné első számául Baltazár Dezső püspök mondott megnyitó beszédet. A szenvedések árán való lelki megtisztulásról elmélkedett nemcsak mélyreható, szebbuél-szebb gondolatokban gazdag, hanem igazi nagy szónoki képességgel elmondott beszédében. Második számul Jánosi Antal énekvezér énekelt hogy a hülye már megint kikottyantott valamit, a mit a tagok titkoltak. — Igaz-e, Oféüa? — kérdezte az igazgató. — Csak annyi igaz, hogy udvarolt nekem — felelte Ofélia. — És nem hallgatta meg, — folytatta a direktor. — Most már értem, hogy miért ment el oly hirtelen tőlünk. Ez a zseniális ember. — A direktor urnák mindenki zseniális, aki faképnél hagyja — mondta szemrehányóan Hamlet. — Sosem felejtem el, hogy milyen Hamlet volt! — felelte a direktor csípősen. — Azóta üldöz a balszerencse, a mióta Herepey elhagyott. Ofélia fölhúzta az orrát és szóit: — Nagyon szeretné direktor ur, ha visszajönne ? — Most már késő, — szólt busán a direktor. — Hát nem látod, hogy háziúr lett belőle. — Mégis vissza fog jönni — erősködött Ofélia. — Csak egy szavamba kerül. — Ne hidd azt! — gúnyolódott a direktor. — Eleven színésznő helyett már teljesen megvigasztalták a fabábok. A kinek ilyen kitűnő társulata van, a melynek gázsit nem kel! adni. nem jön az többé vissza a mi nyomorúságunkba. Ofélia hátraszegte a fejét — mint mindig, ha nagyot akart—és szólt: — Megpróbálom! Utat tört magának a tömegen keresztül, föltolongott a falépcsőn és egyszerre ott állt a pénztár előtt. Most már közvetlen közelről látta a nagybajuszuk. Semmi kétség, Herepey volt. Egy pillanatig farkasszemet néztek. Végre Ofélia halkan igy szólt: — Jó estét, Herepey! — Téved — mosolygott a nagybajuszú. — Én Carlo Fradeletto vagyok, a bolognai fantoche- szinház igazgatója — Akkor jegyet kérek — szólt Ofélia és tetőtől talpig végigmérte a bábjátékost. — Ne árulj el — súgta hirtelen Herepey. — Csak menj be szótlanul. Tőled pénzt nem fogadok el. — De a többiek is itt vannak, — mondta halkan Ofélia. — Tudom, — felelte a bábjátékos. — ök is jöjjenek be mind. Ofélia intett és egy perez múlva már az egész társulat bent ült a bábszínház zsúfolt nézőterén. A közönség zsongott-bongott, narancsot evett, türelmetlenkedett, dobogott, alig várta az előadás megkezdését. Az első sorban ott ült a főszolgabíró és a városka notabilásai. A tisztelendő ur koczkás zsebkendővel törülte ve- rejtékes homlokát. Még a helyi színházi bizottság tagjai is ott voltak, de véletlenül elszórtan ültek, holott egész bátran jelenhettek volna meg testületileg is. A mikor a függöny végre felgördült, a közönségen a tetszés moraja hullámzott végig, mint valami tengerdadály. Csillogó, káprázatos díszletek ragyogtak elő. Miniatűr tündérpalota. A palota előtt pedig a király és királyné trónolt fényes udvartartásuk közepeit. Gyermeknagyságu bábokból állt ez a különös, merev társulat, á mely egy tündérmese illúzióját keltette föl a nagy, felnőtt gyerekek szivében. Egy láthatatlan orgona búgott. A királyi Kapható mindenhol! A BIKSZÁDI Árjegyzéket kívánatra küld a Bikszádi gyógyfürdő igazgatósága. természetes gyógyásvány- viz vegyi alkatrészeinél fogva a legjelesebb gyógy- hatása felülmúlja a hason összetételű külföldi ásvány- <8^^ vizeket. Kapható j mindenhol!
