Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1912-09-05 / 36. szám

azok, akik pusztán az illető község területére szóló iparigazolványt váltották ki de ott semmi­féle üzlettel nem bírnak Az ipartörvény 50. §-ának utolsó bekezdése, azonképen az 1887: XVIII. t.-cz. 1. §-a nvil- vánvalólag azt célozzák, hogy a helybeli iparos és kereskedő, aki a községben adót fizet és egyéb terheket visel, a helyi viszonyoknak meg­kívánta módon és mértékben megvédessék a máshonnan csupán vásárok és sokadaimak idején odaözönleni akarók illetéktelen versenyétől. Mig országos vásárokon ez utóbbiak egyáltalában nincsenek korlátozva, addig a hetivásárok alkalma kizárólag a helybeli iparnak van fenlartva. Ebből folyólag az idézett törvényhelyek a törvény széf lemében csak ugv értelmezhetők, hogy a heti­vásárokon csakis olyan iparos van jogosítva árusítani, aki ott h lyben tényleg valamilyen ipart vagy üzletet folytat De ha valaki, esetleg más hely beli iparos vagy kereskedő csupán a látszat kedvéért iparigazolványt vált, de iparát nem gyakorolja, nem árusít állandóan és szili- leges fióküzlete mellett csak a hetivásárokra jár el, ezzel ellentétbe kerül a törvénynyel, mert az ilyen egyén semmiesetre sem tekinthető a törvény értelmében vett helybeli iparosnak. Az ilyen a hetivásárról kitiltandó, sői iparigazol­ványa is 2 év alatt az iparlörvény 49. § a ér­telmében elavul, érvényét veszti. Megjegyzendő azonban, hogy a törvények a hetivásárok látogatására vonatkozó rendelke­zéseinek megszerzése esetén az illető az árusí­tástól eltiltható ugyan, de kihágásáért az ipar­törvény alapján felelősségre nem vonható, mert az 50 § nak megfelelő büntető rendelkezés az ipartörvény VI. fejezetében felvéve nincs. 1912. szeptember 5. HÍREK. Szeptember í. A hó elseje alkalmából tisztelettel kérjük előfizetőinket hátralékaik srives beküldésére, hogy terhes kötelezettségeinknek mi is eleget tehessünk. Személyi hírek. Ember Elek szerkesztő hosszabb itt tartózkodás u:án a fővárosba visszautazott.— Mákrciy Mihály polgármester hivatalos ügyekben a fővárosba utazott. — Lassner Gusztáv rendőrtanácsos pár heti itt tartózkodás után a fővárosba visszautazott. Tanári kinevezések, A vallás és közoktatás- ügyi miniszter Czitronyi Jenő kecskeméti áll. főreáliskolai h. tanárt s Sál Béla Iheresianiumi nevelőt a nagybányai áll. főgimnáziumhoz h. tanárokká nevezte ki. A két tanári kinevezési a parallel osztályok feláliilása tette szükségessé. Áthelyezések. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Szita Gy ula szeged-tanyai és Kertész János nagybánya-borpalakíelepi tanítókat köl­csönösen áthelyezte. kintete végig kalandozott a vakító fehérségen. Az ereszről lecsüngő jégcsapok ezüstös fényben csillogtak a nap bágyadt sugaraiban s messze el­nyúló róna vakitó fehérségű takaróján olykor apró fénypontok csillantak meg, mintha valami láthatatlan kéz számtalan gyöngyszemmel szórta volna be a vastag szüzfebér hóleplet. A láthatárt magas hegyek zárták el. Csak itt-ott a sötét er­dők széle, amely fö'ött fátyolszerü kékes párák húzódlak el lomhán, észrevétlenül. Igen, igy van, kell hogy igv legyen. Mindez nem támadhatott magától. Valakinek igazgatnia kell ezt a nagy mindenséget, aki sokkal erősebb a hatalomban, mint maga az egész világ, aki életet lehel a fö’dbe, hogy abból uj élet támad­jon, érzelmeket ébreszt a szivekben, megteremti a nyomort, megdönti a trónokat, aki jutalmaz és büntet. És mégis! Mintha ez a leghatalmasabb lény, aki maga a tökéletesség, mégsem volna egészen igazságos Miért kell egy embernek any- nyit szenvedni. Miért annyira nyomorult a lest, hogy terhére van az embernek. Az agyban ott van a munka gondolata. Az ész párosulva az erős akarattal, munkára serkend az embert, hogy a robot árán megszerezhesse az életfentar- tás nélkülözhetetlen kellékét, a mindennapi ke­nyeret. És az ostoba test, amelyért dolgozunk, legyűri az akaratot, megakasztja az ember mun­kaképességét. s arczátlanul megköveteli a maga jogát. S mindazt azért leszi, mert beteg, mert szerkezetében megbomlott valami, meglazult egy kis csavar, ami miatt azután elgyengül a géps- zpt, működése folyvást rendetlenebb lesz s ha idejében helyre nem hozza annak a nagy valaki­nek a segítségével a tudomány, lassan megáll és NAGYBÁNYA Uj segédlelkész A nagybányai ref. egyház segédiclkészeül Erdős Károlyt, Erdős József debrcczcni akadémiai tanár fiát választotta meg. A fiatal, nagy képzettségű lelkészt, ki külföldön is hosszabb időt töltött, szeptember hó 8 án tartja meg beköszöntő beszédét. Kinevezés. Őfelsége a király a vallás- és közokt. miniszter előterjesztésére Ember Károly budapesti kath taniíóképző-intézeíi igazgatót, kit városunkban is széles körben ismernek, a VI. fizetési osztályba nevezte ki Eljegyzés. Czóbet\ Henrik eljegyezte Nagy­bányán Lederer Rózsikat. Burián báró közös pénzügyminiszter Nagy­bányán. Báró Burián István közös pénzügymi­niszter felesége és gróf Kornis Károly és csa­ládja kíséretében az elmúlt hét szombatján Szent Benedekről au omobilon városunkra érke­zett a képkiállitás megtekintésére. Az illusztris vendégek dr. Makray Mihály polgármester kalauzolása mellett először Thorma János Aradi Vértanuk ez. képét nézték meg. azután a festő- műtermekben elhelyezett kiállítást tekintették meg. A kiáliitás igen megnyerte magas vendé­geink tetszését s arról úgy nyilatkoztak, hogy az méltó volna bármely világváros tárlatába is. A közös pénzügyminiszter és társasága az István- szállóban ebédelt meg s a pompás kiszolgálás fölött legteljesebb elismerésüknek adtak kifeje­zést. Vendégeink a délutáni órákban utaztak vissza városunkból automobilon Szent Bene­dekre. Veni Sancte. Á nagybányai állami főgim náziumban a beiratások szeptember 2-án vették kezdetüket s a mai nappal érnek véget. A sta­tisztikai adatokat még nem áldották össze, de már megállapítható, hogy a tanulók száma te­temesen növekedett. A tanév holnap, csütörtökön ünnepélyes Verd Sancie-val veszi kezdetét. Egyházmegyei közgyűlés. A nagybányai re­formátus egyházmegye rendes őszi közgyűlése szeptember hó 16-án, 17 én lesz Bikszádcn Az itteni egyház képviseletével dr. Nagy Gábor presbyteri bízták meg, amennyiben L. Bay Lajos orsz. képviselő, főgondnok, mint tauács- biró vesz részt az ülésen. Kitüntetett iparosok. A debreczeni keres­kedelmi és iparkamara őt darab kitüntetési ér­met küldött a nagybányai ipartestületuek, hogy azokkal a bányászati kiáliitás keretében rende­zett ipari kiállításon kitűnt mestereket tüntesse ki. A' bíráló bizottság Égiy Mihály főjegyző el­nöklete alatt a napokban döntött a kitüntetések fölött s az öt darab éremmel Kovács Béla, Spi- czuli Károly, Szabó Sándor, Némedi Varga Jakab és Kocsis J. Gyula iparosokat tüntette ki. Az érmeket az ipartestület fogja ünnepélyesen át­3 adni. A bíráló bizottság eljárásáról a következő jegyzőkönyvben számol be:. Jegyzőkönyv, fel­vétetett a nagybányai Ipartestület által rendezett 1912. aug. 25-től szept. 2-ig tartó ipari kiállítás bíráló bizottsága által. Jelen vannak: Égig Mi­hály városi főjegyző elnöklete alatt Smaregla János iparhatósági bizlos. Székéig Árpád, Bozán Péter állami iskolai igazgatók és Sólgom Fe­renc/, mint a bizottság jegyzője. A bizottság tagjai 1912. aug. hó 31 én a kiállítási pavilion- ban megjelentek s a helybeli iparosok által ki­állított tárgyakat tüzetesen megtekintették s az I iparkamara áltat adott 5 drb kitüntetési érem ! kiadása tárgyában a bizottság tagjai azon állás­pontra helyezkedtek, hogy ezen érmeket mintegy buzditásképen azon mestereknek ítéli oda, kik még sajátos körülményeiknél fogva kiállításon részi nem vehettek s igy még kitüntetéssel nem rendelkeznek. A bizottság ezen elhatározása mellett természelesen a legnagyobb elismeréssel van a már többszörösen kitüntetett mesterek munkái iránt, amelyek nagyban hozzájárultak ahoz, hogy ezen kiállítás a közönség részére vonzó legyen s hogy a közönség minden árnya­lata részéről a legnagyobb elismerést és dicsé­retet váltsa ki. Ezen álláspont elfoglalása mellett az érmek odaítélésénél eltekintettünk a Kupás Mihály czipész ipari kollekcziójától, ki különben maga is kijelentette, hogy versenyen kívül állít ki; továbbá Kovács István, Gállá Antal, Jancso- vits József, Szent-Ivány Sándor többszörösen kitünletett mesterek munkáitól. S igy az ipar­kamara kitüntetési érmeit Kovács Béla kovács, ko­csigyártó, Spiczuli Károly fazekas, Szabó Sándor lakatos, Kocsis J. Gyula czipész és Némedi Varga Jakab mázoló és szobafestő mestereknek ítélte oda a bizottság. A kitüntetett mesterek mind­annyian kiváló szaktudással készítették el mun ­káikat s Némedi Varga Jakab mázoló mester pedig valóban művészi munkát készített. Kelt Nagybányán, 1912, aug. hó 31. Égig ^Mihály, a bíráló bizottság elnöke. Sólyom Eerencz, b. b. jegyző. A szatmárvármegyei hegyvidéki kirendeltség uj vezetője. A főldmivelésügyi miniszter a szat­márvármegyei hegyvidéki kirendeltség eddigi vezetőjét, dr. Sárváry Béla miniszteri segédtit­kárt ez állásától felmentvén, a kirendeltség uj vezetőjéül Tichy Gyula m kir. gazdasági s. felügyelőt bízta meg. A Maticska-kiállitas Budapesten. Mint már jeleztük, mozgalom indult meg arra, hogy a Maticska képkiállilást Budapesten is bemutassák. Azt hisszük, ez a mozgalom sikerre is fog ve­zetni, mert már ez ideig is igen sok kép tulaj­donos átengedte képét a budapesti kiállításra. Búcsú a Balatontól. A tartós rossz idő rendre hazakergeti a nyaralókat, kivált a Balaton szétbomlik. A kényes, gyönge test, mihelyt a legkisebb baj éri, rögtön felmondja a szolgálatot s ő maga igyekez mielőbb tönkre menni. De ha már igy van, miért nem pusztul el egyszerre, hogy megszabadítsa bilincseitől a lelket, amely utálja múlandó társát, utálja magát a földi éle­tet s vágyik oda, ahol örök az élet. Miért kell az embernek nyomorogni, kínos bünÖ3 gondola­tokkal ostorozni önmagát, megfertőzve velük a lelket. A beteg lezárta szemét. Szenvedő arczára kiült a veríték, homlokára mély barázdát szán­tott a kétségbeesés, ajka olykor idegesen rándult meg, mintha mondani akart volna valamit, durva erekkel befutott keze ökölbe szőrük, mintha bí­rókra, é'et-halál harcra készülne valami ismeret­len hatalom ellen. Furcsa. Immár megutálta ön­magát, gyülö'te az életet a határkőnél, ahol az ember megszűnik ember lenni s a melynek eléré­séért annyira vágyott. Most amikor megérkezett az elválás órája, érezte, hogy a lelke fellázadt és kétségbeesetten ragaszkodik csak a nemrég megutált testhez, s titáni harezra készül a halál ellen. Minlha tisztán hallotta vo’na, amint siri fáiyolos hangon súgta a fülébe: »Te balga ember. Nyomorult vagy és végtelenül ostoba Kívánod, hogy megszabadítsalak a testtől? J ■>! Azonban jegyezd meg magadnak, hogy a lélek és a test képezi az emberi, e keltő szétválasztásával pedig megszülök az lenni. Az Isten bö'csen alkotta meg a világrendet. Hogy valami jogot formál­hasson a létezésre, küzdenie kell sehhez a küz­delemhez okvetlen szüksége van a tesire. Gondold csak meg mi volna akkor, ha a világon csupán I lelkek volnának. Akkor nem volnának gazdagok és szegények, nem volna jólét és nyomor, nem léteznének emberek, az emberekben szivek s a szivekben érzelmek. Lám, te csak a lelkedet szereted, pedig most is ártottál neki, mert vét­keztél az Isten ellen és föllázadtál önmagad ellen, íme milliók és milliók küzdenek különböző mó­don a létért, dolgoznak a tesiükkel, amelynek megfeszül minden izma, megdurvul a bőre s aczélkeménnyé válik minden porczikája. Dolgozik azért, hogy létezhessen az ember s uj testeket alkot, hogy legyen, aki felváltsa, ha benne már elkopott és szétbomlott a gépezet.« Kissé megreszketett, ijedten nézett körül, mintha valami nehéz álomból ébredt volna. Te­kintete kutatva járt körül a kicsiny szobában. De nem látott senkit. A napsugarak nem világí­tottak már s helyettük valami kékes, misztikus homály borult a fehér alvó természetre. A sötét színben olvadó égen már egy-két apró csillag reszkető fénye pislogott s a hegyek csúcsait elnyelte a leszálló szürke pára. Az előszobában valaki lerázta czipőjéről a havat, azután csoszogó léptekkel közeledett az ajtóhoz. A beteg felfigyelt, mintha nehéz kő esett volna le a szivéről. Komoly arcza kissé felderült. Hisz olyan unalmas, szinte félelmes csend volt a szobában. Azután már hideg is volt. A kályhában, amig oda volt az asszony, kiaiudt a tűz s belo­pódzott a dermesztő hideg. Az asszony belépett. Ledobta magáról a nagy kendőt és mosolyogva indult az ágy felé. Leült a szélére, egészen közel hajolt arczához. Egyszerű, kissé kopott ruhája alatt megfeszültek a gyönyörű idomok s lassan pihegő kebléből

Next

/
Oldalképek
Tartalom