Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-09-05 / 36. szám
N A G Y B Á N Y A 1912. szeptember 5 ____ ______________________________ al kalmával is oly óriási feltűnést keltett, dicséretre nem szorul. Annál nagyobb meglepetést keltett az iparosok kiállítása, melyről a körünkben megforduló idegenek is a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkoztak. Valóban ez a kiállítás dicséretére vált a nagybányai iparosoknak s az méltó lett volna bármely nagy város kiállításához A lezajlott ünnepélyek eredményei azt bizonyítják, hogy Nagybánya helyes nyomokon halad, hogy a várost minél szélesebb körökben ismertté tegyük s azt az idegenekkel megszerettessük. S ha a mi régi törekvéseink is valóra válnának s végre valahára felépitenők a hidegviz-gvógyintézettel kapcsolatos gyógyfürdőt, úgy egy olyan befektetést létesítenénk, melynek kamatai minden terhűnknek búsás fedezetet nyújtana. S csak akkor volna városunknak egészen nagyvárosias idegen forgalma! A vándoripar. Szeptember 4. A kereskedelmi minisztériumnak a vándoripar tárgyában készített törvényjavaslata most került nyilvánosságra. A vándoriparról szóló törvényjavaslat legfontosabb része az, mely a Hegedűs féle 1900 évi XXV. törvényezikknek hatályon kívül való helyezésével a megrendelés gyűjtésnek újabb rendezését czélozza. Az uj törvény lehetővé fogja tenni azt, hogy a vidéki városok versenyképes cégei a maguk környékén, faluhelyen szabadon gyűjthetnek megrendelést, sőt egyes ezégek akár az egész országra is kiterjeszihelik e tevékenységüket, aminthogy például most ismerünk egy pozsonyi ezégef, meiy kelengyébe beutaztatja az egész országot. A versenyképes vidéki iparnak és kereskedelemnek a mozgást, fejlődést korlátlanul meg fogja engedni az uj rend. A koaliczió idejében Ausztráliával kötött kereskedelmi szerződésünk úgyszólván egyetlen kedvező pontja az volt, hogy szabad kezet nyerhetünk Ausztráliával szemben a vándoriparnak Ausztriától teljesen függetlenül való rendezésére. A vándoriparról szóló törvényjavaslat újból rendezi és pedig aképp, hogy a belföldön való letelepedettséghez köti a fogyasztóknál való megrendelést gyűjtést, sőt óvatosan még azt is hangsúlyozza, hogy a megrendelés-gjűjtésre nem adható vándoripari engedély azoknak, kiknek üzleti tevékenysége magyarországi telepükön kizárólag megrendelés-gyűjtésből, illetve megrendeléseknek közvetítéséből állana. Az osztrákok bizonyára prüszkölni fognak ezért, de tehetetlenek lesznek dühükben Fontos újítása az uj törvényjavaslatnak az is, hogy üldözi a megrendelés gyűjtéssel elkövethető visszaéléseket, különösen azokat, melyek a részletfizetési üzleltel szoktak kapcsolatosak lenni. A ma érvényben levő megrendelés-gyűjtés kivételesen meg van engedve, akár oly kikötés mellett is, hogy az egyes vevők az általuk nem közös tulajdonul vásárolt vételára lekin tétében egymásért kezességet, vagy egyetemleges kötelezettséget vállalnak. A jövőben ilyen terhes kikötés mellett megrendelést gyűjteni nem lesz szabad és ez igen fontos a tájékozatlan és könnyen befolyásolható vidéki fogyasztóra nézve Érvénytelen lesz a megrendelés- gyűjtés részletfizetésre azon súlyos kikötés mellett is, hogy egy részlet be nem tartása az egész rendelési összeg esedékességét vonja maga után. A törvényjavaslat rendezi a szorosabb értelemben vett vándoripari foglalkozást, amely abban áll, hogy valaki vándorolva kínál fel valamilyen ipari munkát a fogyasztóknak. Ezeknek ügyét eddig Magyarországon semmiféle jogszabály nem rendezte s ahány szolgabirája van Magyarországnak, annyiféle módszert találtak ki ezen szegény emberek zaklatására. Végül rendezi a törvényjavaslat az ószeresek ügyét is országosan, véget vetve e téren is a jogbizonytalanságnak, illetve annak az állapotnak, hogy egyes törvényhatóságok anélkül, hogy erre törvényhozási felhatalmazást kaplak volna, önkényesen hozott szabályrendeletekkel avatkoznak be ezen emberek dolgába. Kifogásolnunk kell azonban azt, hogy egv csapásra nem rendezik általában az uíazó kereskedelem ügyét, tehát azon utazóknak ügyét is, kik megrendelés-gyűjtés czéljából a viszont elárusítókat keresik fel. Ausztriában elkészüllek egy idevonatkozó törvénytervezettel s nálunk is elkelne a hasonló jogalkotás. Nélkülözzük a törvényjavaslatban annak a kérdésnek végleges rendezését, hogy szabad-e, ha igen, mily feltételek mellett házról-házra járva de mindenkor | egy helyiségben maradva megrendeléseket gyüj- | teni, illetve árusilair. A vándorraktárak tévé- j kenységét és a vásározás ügyét is ez alkalom- j mai leheléit volna korszerűen elintézni, úgy- i szintén a vándorolva való áruvásárlás tevékenységét is. Végül pedig, bármily alárendelt tevékenységűnek látszik is, rendezni lehetett volna j ez alkalommal az ulczai árusítás foglalkozását j is, kiragadva ezt a tevékenységet a szokásos rendőri őnkénykedés köréből. Hetivásárokon való árusítás. — Kik árulhatnak? — Szeptember 4. Többen fordultak lapunkhoz azon kérelemmel, adnánk felvilágosilásl, hogy a helivá- vásárokat, mint árusítók, kik látogathatják ? E kérdésekre felelünk a következőkben: A hetivásárok látogatása és az azokon való árusilás szempontjából különbség teendő egyfelől a helybeli lakosok és iparüzők, másfelől az élelmiczikkek, nemkülönben mezei és kerti termények és iparczikkek közölt. Az ipartörvény 50. § a szerint élelmiszereket, mezei és kerti terményeket és háziipar- czikkeket bárki — tehát úgy a helybeliek, mint más községbeliek — szabadon áruba bocsáji- hatuak a hetivásáron, még pedig véleményünk szerint akár saját termésű, akár íovábbeladás czéljába veit áruk legyenek azok s ezeknek árusitóitól a hetivásáron, legyenek akár helybeliek, akár más községbeiiek, iparigazolvány felmutatása nem követelhető. Ez természelesen nem zárja ki azt, hogy a vásárrendőri közegek a megjelent gyümölcs, zöldség, élelmiszerárusokat stb adott esetben igazolásra szólítsák fel, csakhogy az igazolás az iparigazoivány nem létében ezeknél más okmány segítségével is eszközölhető. Ami már most az iparczikkekkel való kirakodást illeti — ide nem értve a háziiparczik- keket - ennek jogát az iparlörvény 50 §-a s az azt kiegészítő 1887. XVIII. t.-cz. tudvalevőleg a helybeli iparosi minőséghez kötötte. Ennek folytán — hacsak az utóbbi törvény alapján a vármegye nem alkotott kivételes szabályrendeletet e tárgyban — más községbeli iparosok és kereskedők csak abban az esetben jelenhetnek meg a hetivásáron, ha az illető községben valóságos és nem szinleges fióküzlettel bírnak. (K. M. 6743-1900 sz.) »Aki valamely község ben folytonos üzemben tartóit fióküzletet állií fel s annak vezelésésével az ipartörvény ren delkezéseinek megfelelő üzletvezetőt biz meg, az iilelő községre nézve helybeli iparosnak, tehát olyannak tekintendő, aki készítményeit az 1887. XVili t.-cz. értelmében nemcsak a községben nyitott fióküzletben, hanem a község hetivásáraiban is árusíthatja.« Továbbá: (K M. 10315—1902. sz.) »Valamely község hetivásárainak lálogathatását csak valósággal fenálló üzemben levő rendes fióküzlet biztosítja.« — És a K. M. 41,402—1900. sz határozata, mely szerint: »azok az iparosok (illetve kereskedők), akik fióküzletet csupán a hetivásárok alkalmával tartják nyitva, a község területén állandó iparosoknak nem tekinthetők s ennélfogva a hetivásárokat nem látogathatják.« Természetesen még kevésbé — Művészeteknek napfény s üde léq kell; — Börtönpenésztől meglazul a húr . , . Meddig bírod e mély árnyban a küzdést ? Hiszen szabaddá nem leszesz te már . . . Ne törjed össze szárnyaid hiába, Lelkem, te árván vergődő madár / iVioJa. A betegágyon. — Irta r ííikanoi'. — A rozoga, kopott ágyon feküdt a beteg. Meggyötört, ö-iszeaszott teste olykor idegesen vonag- lőtt, fakó sovány arcza kissé eltorzult s melléből időnkint nehéz, hosszantartó sóhaj szakadt ki. A kínos fájdalom újra átjárta. Azt hitte, hogy itta vég, hogy végre megszabadul a sötét élettől. Várta az utolsó p°rezet, amelynek elmúltával egy pillanatra megáll az élet kereke s azután egy utolsót fordulva, a test belezuhan a nagy sötétségbe, oda, ahol nincs többé élet, nem érez a szív, ahol nincsenek vágyak, nem létezik semmi . . . Igen, a túlvilágra, ahol örök az é!e% ahol soha sincs éjszaka, hanem örökké nappal van, ahol nincs többé gond, nincs küzdelem és szenvedés s ahol nincsenek önzö, gonosz emberek, akik ahelyett, hogy szeretnék egymást, a vér árán is képesek a más szájától elrabolni a falat kenyeret . . . Ds vájjon van-e túlvilág . . . Van, mert keli lennie . . . kell léteznie valahol, mert különben hiba és igazságtalanság esett volna a teremtés nagy munkájában. A földi éleiben sokat szenvedett ember nem pusztulhat el úgy, mint egy állat. Kell, hogy jutalmazva legyen mindama kínokért, melyeket e földön érzett. Elvégre az állatoknak egyforma a sorsuk, de az emberek ? . . . Amig az egyik pompában, minden jóban bővelkedve, gondtalanul éli napjait, addig a másik a nyomor bélyegével homlokán csatangol a földön és titáni harezot folytat, az élettel, hogy éhségét csillapíthassa és testét rongyokkal befödhesse . . . Fölnyitotta szemét, melyben ott pislogott az élet utolsó szikrája s fátyolos tekintetét a falon függő szinehagyott rámába foglalt Krisztus képére szegezte. A Megváltó fehér arczczal, közömbösen nézett le reá. Valami nagy szomorúság tükröződött vonásain. Jobb kezében a tövissel koronázott szivét tartotta, amelyből vastag cseppekben bugyogott a vér és bal kezével félre huzva mellén a ruháját, látni engedte a hosszúkás piros sebet, melyiyel megváltotta a bűnös emberiséget. A beteg mereven, arczán a megbánás kifejezésével bámult a megfakult képre. S amint tovább nézte, úgy látta, hogy megváltozik a f-.hér arcz s a közömbös vonásokat a szigorúság váltja fel. Mintha a harsg tüze lobbant volna fel a kifejezés nélküli szemekben s mintha fölemelte volna kezét, hogy megfenyegesse a beteget, aki láza.., bomlott agyába férkőzni engedte az örökkévalóságban való kétkedés ördögi gondolatát s akiben megingott az isteni hit, a szent vallás, amely az egyedüli rév, ahol bizton megnyugodhat a viharvert, az élet tengerén 30- kat hányatlott lélek. A porlepte ablaküvegen keresztül utat tört magának a téli napfény s a csillogó sugárkévében millió porszem libbent ide s tova. A beteg kinézett az ablakon s fátyolos temely hatalmas erejű gyógyvizével a köszvény, cíbvlz, valamint minden ravim. atilcvis lo árit aim.-s^riál csodás gyógyulásokat eredményezett. — A gyógyfürdőt, mely Molcsámj Gábor ny. erdőtanácsos tulajdona, a jóhirü IMZarosán-czégr vette kezelésbe, azt teljesen újonnan berendezte s "boclegrával látta el. A legkitűnőbb italok, hideg ételek, meleg konzervek minden időben a legolcsóbb árakon kaphatók a bodegában. A kiránduló közönség rendelkezésére nagy fedett mulatót rendeztek be. Lakószoba egy napra fűtéssel 2 korona. -------I. oszt. fürdő 1 korona, II. oszt. fürdő 80 fillér. ■... v.--..;:— --------------------------------------------------------------:—-----—
