Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-08-29 / 35. szám
Előfizetési árnk : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Ili Felelős szerkesztő: GLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Hid-ulcza 13. szám, ahová lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében Is. Ünnepnapok. — Bányászkongresszus. — — A nőegylet jubileuma. — Augusztus 29. Nehány héttel ezelőtt, augusztus elsején, nagy ünnepet ült városunk közönsége. Az arany ünnepét. A szinaranyét, melyet a szivek termelnek s amely az örök poezis szinfakasztó prizmáin keresztül szól a szivekhez. Jubiláris képkiállitásunk hire azóta bejárta az országot. Képkiállitásunkkal nemcsak a hazai, de a legtekintélyesebb külföldi sajtóorgánumok is nagy elismeréssel foglalkoztak s Nagybán)7a dicsősége napról-napra lavinaszerüleg nőtt. Most is nagy ünnepe volt városunknak. Ez is az arany jegyében zajlott le. Az arany jegyében, mely a hegyek mélyében van. A bányászati és kohászati egyesület országos kongresszusára, melyet csaknem két évtized lefogása óta tartottak ismét városunkban, eljöttek az összes bányavidékek képviselői; ünnepélyünkön Madarassy Gábor államtitkárral képviseltette magát a magas kormány is, hogy tanúja legyen azon közmondásos bányász-szellemnek, mely ez illusztris testületet izig- vérig áthatja s annak az óriási nagy előhaladásnak, melyet leghatalmasabb iparágunk a technika csodás vívmányai folytán az utolsó években tett. Ezt az óriási előhaladást a bányászati és kohászati kiállítás illusztrálja, melyről büszkén jegyezzük fel, hogy oly nagy méretű, a tudni- és látnivalóknak oly hatalmas komplexumát öleli föl s amit legfőképen ki kell emelnünk, mindezt a laikus szemnek is annyira megérthetőleg tárja elő, hogy e kiállítás még nagy, országos kiállításoknak is méltán irigyelt csoportját képezhetné. A legteljesebb elismeréssel adózunk a kiállítás buzgó rendezőinek: György Gusztáv bányafőmérnöknek, osztály titkárnak s buzgó munkatársainak: Fizély Sándor főmérnöknek, Fischer Károly kohómérnöknek s K. Pauer Viktor és Pethe Lajos bányamérnököknek Ennek a kiállításnak beszámolóját teljessé teszi az a hatalmas, vaskos kötet, melyet a kongresszus alkalmára Oblalek Béla bányatanácsos és György Gusztáv főmérnök szerkesztettek a nagybányai bányaigazgatóság számos főtisztviselőjének s üzemvezetőjének közreműködésével. Ez a kötet a nagybányai bányakerületi bányászat fejlődését tárgyalja községek szerint, nagy részletességgel, az idő óta, hogy a bányászati és kohászati egyesület első kongresszusát városunkban tartotta. Mulasztást követnénk el, ha már e helyütt a leghálásabb köszönetünket ne tolmácsolnánk gróf Teleki Géza valóságos belső titkos tanácsosnak, volt belügyminiszternek, hogy mint a bányászati és kohászati egyesület elnöke, a legfárad- hatatlanabbul részt vett ünnepélyeinknek minden mozzanatában A nemes gróf hosszú évek során annyira a szivünkhöz nőtt, hogy mi Őt már régóta nagybányainak tudtuk, éreztük, de azért igen jól esett s büszkén töltött el mindnyájunkat az az ^őszinte, szívből jövő vallomása, hogy Ő nagybányainak tartja magát. A bányászati és kohászati kiállítás keretében fölvonultak a nagybányai iparosok is, hogy bemutassák a nagybányai ipar produktumait. A kiállítást az ipar- testület rendezte meglepő csiitynyal, nagy ötletességgel s anélkül, hogy túlzásba esnénk, mondhatjuk, hogy ez a kiállítás a legnagyobb városoknak is díszére vált volna. A gyönyörű kiállítási tárgyaknak csodájára járt a közönség s arról a körünkben megforduló előkelőségek is a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkoztak. Kapás Mihály ipartestületi elnök s Sólyom Ferencz ipartestületi jegyző a kiállítás rendezésével nagyon derekas munkát végeztek s csak dicsőséget szereztek a nagybányai iparnak. A bányászati és kohászati egyesület kongresszusával kapcsolatosan tartotta meg a nagybányai jótékony nőegyesület fennállásának ötven éves jubileumát. A nőegyesüiet elévülhetetlen érdemeiről már megemlékeztünk. A jubileumi ünnepségek most ismét alkalmat nyújtottak arra, hogy a város közönsége tanúságot tehessen ama szoros, bensőséges kapcsolatról, mely az egyesületet a városhoz fűzi s hálás elismerését fejezze ki ama érdemekkel teljes működés előtt, melyet a jubiláló egyesület egy félszázad óta a humanizmus terén kifejtett. Mi csak ismételhetjük Sloll Béla szavait, melyet ünnepi beszédében hangoztatott: ótven év hosszú idő, de midőn öt évtizeden át nem láttunk mást, mint a jótékonyság állandó lánczolatát a szeretet és áldozatkészség zománczától bevonva, lehetetlen, hogy Nagybánya társadalma ne legyen hálával eltelve az alapítók emléke és a fentartók működése iránt. Az ünnepi közgyűlést, mely kereteiben is impozáns volt, e hálás érzelmek hatották át s a jubiláris közgyűlés lélekemelő momentumaival méltó határköve volt a lezajlott félszázad humanitárius működésének. A jubiláris évfordulót emlékezetessé teszi az is, hogy Szőke Béla, az egyesület titkára avatott tollal megírta s egy csinos kötetben kiadta a nőegyesület ötvenéves történetét. Ez ünnepnapokra városunkba érkezett a modern hősök egyik kiválósága: Prodam Guidó, a hírneves aviatikus, ki méltó büszkesége a mag}7ar aviatikának. Prodam nevét a külföld is tisztelettel emlegeti s tudásához, bátorságához a magyar aviatikusok nagy reményeket fűznek. Mélyen sajnáljuk, hogy a rokonszenves fiatal embert, ki itt időzése alkalmával nyílt, kedves egyéniségével eg}rszerre megnyerte a sziveket, épen városunkban érte baleset. A vasárnap délelőtti próbarepülés alkalmával ugyanis gyönyörű start után a rozsáljd erős széláramlat, amint annak sodrába jutott, egyszerre feldöntötte gépét s a pilóta mintegy harmincz méter magasságból a földre zuhant. Repülőgépe izzé-porrá tört s maga is súlyosan megsérült fején s lágyéka tájékán. Eleinte azt hitték, hogy lábát s csipőjét törte, de amint az orvosi vizsgálat később megállapította, nagyobb mérvű ficzamodás történt, melyet elaltatás után helvretettek. A baleset hire óriási konsternácziót keltett városunkban s általános volt a részvét a szerencsétlenül járt aviatikus iránt. Hiányos volna referádánk, ha meg nem emlitenők, hogy a vasárnapi ünnepélyek alkalmával mintegy négyezer idegen időzött városunkban. Külön vonat jött Dés felől, Szatmár felől s a környékbeliek is óriási számban jöttek el e mozgalmas napokra. Tudósításunkat a következőkben csoportosítjuk : Vendégek érkezése. A város lobogó díszben varia vendégeit, kik a bányászati és kohászati egyesület kongresszusára érkeztek városunkba. Az első kongresszust 1894 ben tartották Nagybányán s az ez évi kongresszus megtartását a város meghívása folytán ismét Nagybányára tűzték ki. A kongresszusra nemcsak a bányaigazgatóság tisztviselői kara készült nagy aparatussal, élén Neubauer Ferencz miniszteri tanácsossal, hanem a város közönsége is magyaros vendégszeretettel várta vendégeit. Az összes szombaton érkező vonatok csak úgy ontották a kongresszusra érkező vendégeket. Szombat délelőtt a felsőmagyarországiak érkeztek meg; délután Dés felől az erdélyiek; mig az esti 5 órakor érkező gyorsvonaton a vendégeknek fő zöme jött meg Az erdélyi vonattal érkezeit kissármási Máig Sándor miniszteri tanácsos, a pénzügyminisztérium bányászati osztályának vezetője, kit a bányaliszlviselők élükön Neubauer Ferencz bányaigazgatóval díszes közönség jelenlétében ünnepélyesen fogadták. A délutáni gyorsvonat érkezése előtt a pályaudvaron mozgalmas élet uralkodott. Óriási közönség jelent meg a fogadásra, de a rend egy pillanatra nem akadt fent, amiben nagy része van Smaregla rendőrkapitány s Graboszktj csendőrfőhadnagy intézkedéseinek. Csordás József állomásfőnöknek az óriási forgalom lebonyolításával nagy munkája akadt, de szives, készséges szolgálatával mindenütt ott volt, hol szükség volt rája. A pályaudvar a fogadásra gyönyörűen volt diszilve s az ünneplő közönséggel, nemkülönben nemzeti szinü csokros rendezőivel, piros kar- szallagos elszállásolási bizottsági tagjaival megnagybánya
