Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-08-08 / 32. szám
évfolyam. I9i2. au'g'UEztue lió S. 32-dLik Sl NAGYBANYA mi ás aasápn Kloftzetási árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: É G L Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, ahová lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kOnyvkercskedő Üzletében Is. Ünnepnapok. Augusztus 7. Ez év augusztus elseje, az első nagybányai országos képkiállitás megnyitásának napja bizonyára piros betűkkel lesz följegyezve Nagybánya annaleseiben E nagy napnak, melynek kulturális históriánkban való jelentőségét senki el nem vitathatja, nagyon értékes tanulságai vannak s mi, aligha állanánk újságírói hivatásunk magaslatán, ha ez értékes tanulságokat meg nem világítanék. Tesz- szük ezt a legtárgyilagosabban, anélkül, hogy az ünnepnapok harmóniáját megzavarni akarnánk. Azt, hogy e nagy kulturális esemény, mely dicsőségére vált volna nemcsak az ország bármely nagy vidéki emporiuiná- nak, de magának a székes-fővárosnak is, — külsőségeiben oly roppant szegényes keretek között zajlott le, rovásul senki terhére föl nem Írhatjuk. Városunk is, mint a legtöbb vidéki város, melyek évtizedes mulasztásokat akarnak úgyszólván máról-holnapra jóvá tenni, nehéz anyagi helyezet tel küzd s e nehéz helyzetben megtelte mindazt, amit tehetett. S hogy e szegényes keretek között is szinarany értékeket csillogtattunk, az e város szellemi fensőbbségénck s a művészet terén vezetői hivatottságának örök dicsőségére válik. Szomorúan megdöbbentő jelenség azonban az, hogy kincses Nagybánya városa, melyet az ünnepi bankettek szállóigéje már évtizedek óta mint Szatmárvár- megye gyöngyét emlegeti, mennyire magára van hagyatva minden kulturális törekvéseivel, vezéri szerepre való hivatoltsá- gával sa magyar kultúráért hozott óriási áldozataival együtt. Mig a vármegyében alig van oly kulturális ünnep, jubileum vagy bármi más parádé, amelyre a jó nagybányaiak diszgárdisláknak, az ünnepély fényét emelni impozáns számban föl ne vonulnának; vagy ha díszpolgári leveleket kell vinni a tőlünk egészen távol álló politikus uraknak, már a nagybányai név dekórumáért is egy monstre küldöttséget ne szerveznének, szóval amig mi naiv lelkesedésünk egész mámorával vigadni tudunk a vigadókkal és sírni a jajveszékclőkkel, addig a mi nagy ünnepélyünkön — mi tagadás benne — magunkra hagyott a kormány, a vármegye, magunkra hagytak díszpolgáraink, a szomszédos vármegyék, a főváros s a vármegyei sajtó jórésze s minden vármegyebeli s vármegyén kívül álló kultur- cgyesület. Ha voltak egyes kivételek, az a nagy hibát csak enyhíti, de jóvá nem teszi. És mindezen keserűségek, melyek bántó és sértő diszkanlképen vegyülnek el az ünnepi csöndbe, nagyon értékes tanulságok, miket a jövőben talán értékesíthetünk is. Megtudtuk, hogy kik a mi jóbarátaink. És ha végig tekintünk a velünk ünneplők fényes, előkelő, illusztris sokaságán, nem csekély büszkeséggel vallhatjuk be, hogy a város «nemcsak arra volt képes, hogy e nagy kulturális ünnepélyt rendezze, hanem képes volt arra is, hogy ünnepélyének fényét, súlyát a saját nagynevű fiainak részvételével biztosítsa. Mert hiszen azon kegyelmes, méltóságos és országos nevű férfiak, kik szivük egész szeretetével veitek részt a város ünnepélyén, mind a mi fiaink s nagybányai voltuk ha nem is mindig a vérségi kötelékekből, de a régi hagyományokból sarjad ki. S ha volt közöttük olyan, aki a mi diszpolgárunk is, nem a diszpol- gársága adta meg a jogcímet arra, hogy velünk együtt ünepeljen, hanem az a vérségi kapcsolat, az igaz szeretet, mely hozzánk fűzte és fűzi mindenkor. Nem szívesen rekriminálunk. De meg kellett Írnunk impressziónkat. Méltán fájhat nemcsak a nagy áldozatot hozó városnak, dea képkiállitástóriási munkával rendező művészeknek is, hogy kultúránknak hivatott őre, a vallás- és közoldalásügyi miniszter nem jöttél a mi ünnepünkre; fájhat, hogy a hivatalos vármegyén kívül a vármegye egész közönsége távollétével tündöklőit, pedig egv-egy szatmári lóverseny vagy agárverseny találkozó- helye szokott lenni a vármegye összes zsen- trijének; fájhat a fővárosi s vármegyei sajtó, a vármegyei kulluregyesületek távolmaradása, pedig mi szeretettel invitáltuk s vártuk őket. A szomszédos vármegyékről pedig jobb ha nem is beszélünk. Ily körülmények között hálás köszönet ünk csak meghittebb, csak melegebb lehet azok részére, kik eljöttek, hogy ünnepélyünk fényét emeljék. Köszönetünket tolmácsoljuk dr. Gop- csa László miniszteri tanácsosnak, a kultuszminiszter képviselőjének, ki e megbízatásában rokonszenves szeretetével s minden jóindulatával tüntette ki városunkat. Köszönetünket fejezzük ki gróf Teleki Géza v. b. t. tanácsosnak, aki ezúttal is fényes tanujelét adta, hogy teljesen együtt érez városunkkal s kulturális törekvéseinket azzal tüntette ki, hogy a Nagybányai Mübarátok Körének elnökségét készséggel elvállalta. Hálás köszönelünk llosuay Aladár alispánnak, ki a főispán betegsége folytán a hivatalos vármegyét képviselte ünnepélyünkön; s mindazon ujságiró kollegáknak, kik eljöttek körünkbe, hogy tanúi legyenek a nagybányai művészíelep képkiállitásának, mely a kolónia történetében bizonyára momentalis határjelzőt fog képezni sok ideig Különösen hálás köszönetünket tolmácsoljuk dr. Rultkay Rothauser Miksának, a Pesler Lloyd művészeti rovatvezetőjének ,dr. Radó Émanuelnek, a Neues Pesler Journal munkatársának, Iván Edének, a Vasárnap Újság és a Pesti Napló munkatársának s dr. Takács Zoltán műkritikusunknak, akiknek érdemük, hogy Nagybánya dicsősége bele került a világlapok s az ország legtekintélyesebb lapjainak hasábjaira is. Az ünnepély lefolyásáról a következőkben tudósítunk: Vendégek érkezése. Már a megnyitást megelőző napon lobogó díszbe öltözött az egész város. A vallás és közoktatásügyi miniszter képviselőjének érkezése a szerda délután érkező szamosvölgyi vonattal volt jelezve s a város tanácsa, nemkülönben a rendező bizottság testületileg jelent I meg az indóháznál, hogy a miniszter képviselőjét ünnepiesen fogadja Dr. Goposa László miniszteri tanácsos kíséretében ugyanezen vonattal városunkba érkeztek: Tódorfy Lukács Szamosujvár polgár- mestere, Voith Gergely iskolai igazgató, dr. Horváth Árpád Szolnokdoboka vármegye fő- ispáni titkárja, dr. Takáos Zoltán a Szépművészeti Muzeum titkárja, Walton dr., Fejes dr. hirlapszerkesztők. A miniszter képviselőjét dr. Makray Mihály polgármester üdvözölte meleg szavakkal, mire dr. Goposa László miniszteri tanácsos igen szívélyesen válaszolt. Majd Égly Mihály rendezőbizottsági elnök, kit régi ismeretség fűz a miniszter képviselőjéhez, bemutatta a fogadásra j megjelenteket. A miniszteri kiküldöttet s a vendégeket ! hosszú kocsisor kisérte az István-Szállóban levő lakásukra. Dr. Goposa László miniszteri tanácsos délután dr. Makray Mihály polgármester kalauzolása mellett a város nevezetességeit tekintette meg Ugyancsak szerdán a szatmári vonattal érkeztek meg városunkba Csaba Adorján főispán családja, llosvay Aladár vármegyei alispán és családja, dr. Vajai Károly Szatmár polgár- mestere, Papolczy Lajos táblabiró, Sarányi Miklós lapszerkesztő, dr. Nemestóti Szabó Albert j lapszerkesztő, dr. Rózsafy Dezső, Horthy Béla, ! Pap Gábor festőművészek. A megnyitási ünnepélyre még sok idegen érkezett városunkba; itt voltak dr. Luby László, ! Sohönpflug László, Tóth István vármegyei aljegyzők, Szabó István szolgabiró, Papolczy Zoltán ref. lelkész, Farkas Jenő Felsőbánya polgár- mestere. dr. Moldován Ferencz lapszerkesztő, Fizély Sándor főmérnök. Kämmerer Ernő miniszteri tanácsos és Ma- jovszky Pál miniszteri osztálytanácsos, kiknek le- jövetelét a főispán jelezte, nem érkeztek meg. A képkiállitás megnyitása. Óriási előkelő közönség jelenlétében aug. 1-én, délelőtt 11 órakor nyitotta meg a nagybányai országos képkiállitást dr. Goposa László miniszteri tanácsos. A miniszter képviselőjét, ki diszmagyarban jelent meg, Égly Mihály rendezőbizottsági elnök
