Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-07-25 / 30. szám
1912. jnlius 25. NAGYB ÁNYA 3 nilanunk hirtelen és meggondolatlan tettét, ha igaz az, hogy saját önkényéből távozott, viszont azt sem lehet elhallgatni, hogy benne a közönség sokat veszített, mert Komáromi ének, játék és táncz dolgában a vidéki szubrettek között első helyet foglal el s azért őszintén sajnáljuk távozását. Természetesen néhány hétig még nemhogy panaszkodnánk, sőt nagyon örvendünk, mert a távozó helyét S. Arady Aranka tölti be, ki nagyon is feledtetni tudja velünk a vesztességet. De mi lesz azután ? Komáromi Gizinek akad-e méltó utóda ? S az összehasonlítás nem fog-e az ujouan jövő hátrányára kiütni, pláne S Arady Arankának vendégfellépésein csillogtatott nagy művészi kvalitásai után? De minek törődni a jövővel, éljünk a jelennek, hisz esté- ről-estére a színházban eltöltött időnket S Arady Aranka bájos és diszkrét játéka, remek éneke aranyozza be. Minek akkor pesszimiszlikusan már most azon törődni, hogy ennek vége lesz hamar. Szerdán, közönségünk előtt jól ismert operett, az Erdészleány került színre. Érdekességet Stella Gyula kölcsönzött a darabnak. Annak idején, mint a miskolczi színház tagja kreálta József császár szerepét, Miskolczonhozták ugyanis a darabot Magyarországon először színre, onnan kerüli fel a fővárosba. Másik vonzóereje volt a darabnak, hogy a czimszerepet S. Arady Aranka játszotta s azt állítjuk, hogy az innen-onnau vagy huszonötször vagy tiz énekesnőtől látott Krisztát ily bájosan még senki sem adta, nem is szólva a gyönyörűen előadott énekszámokról. Bay pompásan énekelt (Földessy), mig Pelsöczy igaz mesteri alakítást nyújtott (Reutern.) Néha Pelsöczi mesésen eltalálja a diszkréten finom komikumot, mint ez este is. Vagy lehet-e feledni azt a pinczért, melyet az ősszel mutatott be, ha jól emlékezünk a Svihákok előadásán. Gáspár Walperlje teljesen beillett a keretbe. Meg kell emlékeznünk még Ernyeiné-rö\, ki a beteg Szelényi Emilia helyeit vette át Agatha szerepét s nagy rutinnal jutatta érvényre a vén leány szerepében található fonákságot. Az elő adást majdnem félház nézte végig. Csütörtökön szintén eléggé ismert darab ment a Czigányszerelem, melybe — úgy látszik — még S. Arady Aranka neve sem tudott nézőket szép számmal csalni; alig volt itt-ott a nézőtéren közönség. Pedig sajnálhatják elmaradásukat. S. Arady Aranka (Ilona) a legnagyobb mértékben megnyerte a közönség tetszését. Nem is csoda, mert a ki a tűz és hév vásári muto gatása, a temperamentumot pótolni igyekvő toporzékolás helyett az igazi művészetben, a finoman megslilizált alakításban gyönyörködni tud, az lelkesen ünnepelte a művésznőt. De a többiek is, Miklós Dóra (Zórika), Bay (Józsi) és Gáspár (Dragotin) oly mesésen játszottak, összeütődnének a napfényben. Azután újból a férfi folytatta : — Nem győzöm elégszer hallani, én egyetlenem. Szeretném ha folyton mondanád mindig. — Hát kételkedsz bennem ? — csengte búsan a kis Babett. — Rosszul mondottam, — mentegetőzött a másik. — Tehozzád ne érjen semmi árnyék. A mi sötétség ebben a szobában van, az rám hull. Rám, a ki jól tudom, rút vagyok és nem szeretni való. A kit sohasem szeretett senki, a ki nem is merte remélni se, hogy szeressék és egyszer, egyszer . . . óh, milyen szép csoda ez . . Most úgy zengett a hangja, mintha meleg könnycseppek esnének egy sima tó kék .tükrére. — Hát miért is szeretsz te engem ? ... Te á szépek szépe, engem, a rútak rútját. — Mert szeretlek, — csengte Babett. — Szerellek, a mióta ismerlek. Én úgy érzem, azért vagyok itt, mert szeretlek. Hát összehozhatott volna bennünket megint a sors, ha ez nem igy lenne, — negyven esztendő után ? — Igen — ismétlő a kőember, — negyven esztendő után! Akkor én egy szekrény tetején álltam, te pedig egy csomó pajtásod között egy asztalkán. Egy rettenetes napon azután szóthor- dottak bennünket . . . Mennyi minden történt azóta velünk, én édesem! Ki hitte volna, hogy még egyszer . . . A porcellánbaba szilárd üveghangon felelt: — Én tudtam, Gii! En tudtam, hogy még találkoznunk kell. Hidd nekem, tudtam. Ereztem Hiszen ha ezt nem tudtam volna, cserép lennék már régen. És mikor ő óftem jött abba a vásárba, hogy hozzávéve Füzes Lenke, Stella Gida, Csáki és Kun derekas szereplését, el lehet mondani, hogy ily jó előadást talán a jelenlegi társulat még nem produkált. Pénteken Milőcker régi szép operettje, a Boszorkány vár került bemutatóra. Maga a szövegkönyv nem sokat ér, de a bájos muzsika feledteti ezt a hiányt. A darab kiállítása, a díszletek kedvesek voltak s mindenesetre a díszítő ügyességéről és jóizléséről tesznek bizonyságot. Elsősorban erről emlékszünk meg, mert a díszletek ügyes felhasználása ez este nagyon is szembe ötlött. Az előadás kívánnivalót hagy maga után, mert ennek a darabnak operaszerü jellege erős énekeseket kíván s bizony a nagy feladattal egyedül S. Aradi Aranka tudott megbirkózni ; az igaz, hogy az ő éneke minden igényt ki is elégíthetett, de megközelíteni őt egyedül csak Csákinak és Baynak sikerült. S. Arady Aranka nemcsak pontos és rutinos énekéért, hanem temperamentumos játékáért rászolgált a közönség zajos ünneplésére. Bay remek éneke mellett komikus szerepében uj oldalról mutatta be magát szép sikerrel. Játék tekintetében a többi szereplőket sem érheti gáncs. N. Szelényi Ilonka Verusa, Füzes Lenke Marcsája, Gáspár Kányavárija igen jók voltak. A szünetek a közönség nagy megelégedésére meglepően rövid ideig tartottak, természetesen csak az eddigiekhez viszonyítva. Közönség majdnem félig megtöltötte a nézőteret. Szombaton nagyon szerénv ház mellett folyt le a Kis barátnő, Sirausz Oszkár operettjének bemutatója; úgy a szövegkönyv, mint a zene remek. Talán az utóbbi főerőssége a daljátéknak, igaz, hogy ez a muzsika kissé komolyabb mint az átlagos operettek szoktak lenni, de még ennek dacára is első hallásra belopja magát a közönség szivébe. Az előadás meglehetősen sikerült, csak az volt a baj, hogy nagyon is kirítt az a nagy feladat, mely elé a zene az énekeseket állította. Csáki pontosan énekelt volna, de nem volt a hangjánál, a többieknél pedig ép megfordítva állott a dolog. Füzes Lenke néhányszor igen ügyesen reprodukálta a dalokat. Játékban első helyen Gáspárt említjük (Manchon), továbbá Neményi Artois grófja is a javából való, Stella Gida az egiptologust sikerült alakításban mutatta be. Az előadásokat ez estétől 8 órakor kezdik, ami részben helyes: nem kell mindig 12 órakor menni haza a színházból, de másrészt nehézségekbe ütközik, mert a kereskedővilág oly korán még nem hagyhatja ott az üzletét. A szüneteket kell rövidebbre szabni. Vasárnap két előadást tartottak. Délután félhelyárakkai a Kis lordot adlák. Neményi Liliké játszotta a címszerepet nagyon kedvesen s kis barátnői és barátai, kik megtöltötték a nézőteret, tudtam, hogy elvisz és hogy azért jött, hogy hozzád hozzon. Esküszöm, Gil, hogy éreztem. Most nagy csönd lett: olyan tartós, hogy már szinte türelmetlenné lettem. Végre megint a márványemberke szólalt meg: — Szép csoda ez, Babett! Gyönyörű csoda, hogy most megint itt vagy és közelebb hozzám, mint . . . Legalább láthatlak, és hallom a hangodat .. , És úgy érzem, Babett, leszünk mi még egyszer egészen boldogok is. Majd meglátod . . . Történik valami, mikor a távolság, a mely most elválaszt egymástól, megszűnik, egyszer csak egymás mellett leszünk, egészen egymás mellett, és ajkunkra száll az első csók édessége, a melyet negyven esztendeje várunk. Neki, a ki olyan hatalmas és erős, ez csak egy mozdulatába kerül és ő meg fogja tenni, Babett, mert ő a milyen hatalmas, olyan jó is . .. — Hiszem, -— mondotta Babett. Az én szivemet pedig egyszerre valami csöndes tűz melege járta át; éreztem a legnagyobbat: a gondviselés örömét és büszkeségét, és elhatároztam, hogy azonnal fölkelek és boldoggá teszem őket. Emlékszem, hogy az elhatározásom erős volt, de mielőtt megvalósíthattam volna, — elaludtam, olyan mélyen, hogy a legényem este alig tudott fölrázni. Sietve kellett átöltöznöm, vacsorára voltam hivatalos és már a kapuban voltam, a mikor a délutáni különös eset eszembe jutott. Vissza is akartam fordulni, de rösteltem a kis fáradságot, úgy gondoltam, ráér akkor is, ha hazajövök. Mikor hazajöttem, jó későn volt, egészen elfeledkeztem a dologról és csak reggel jutott az eszembe, a mikor a bírósághoz akartam indulni. szívesen tapsoltak a kis művésznőnek. Este megismételték a Kis barátnő előadását. Hétfőn a sok régi szép emléket felújító bájos operettet, a Cornevillei harangokat adták. Hiába, az örökbecsű mindig vonz, mégha régi is, legalább erre mutat a közönség nagy érdeklődése. Az előadás kitűnő volt. Bay (márki) szinte önmagát multa felül, csodaszépen énekelt, bár volt benne egy kis olaszos modorosság. S. Arady Aranka Szerpolette jét cizellált alakításnak láttuk s énekszámai pompásan hatottak. Miklós Dóra mintha egy kissé indiszpozicióval küzdött volna, azonban még igy is megnyerte a közönség tetszését. Csáky teljesen hangjánál volt, de az első felvonásban csodálatosan hamisan énekelt, a többiben mintha megszállotta volna valami pontosság és szép előadás tekintetében nem hagyott kívánnivalót. Kicsit azonban sokat mókázott. Ernyei Gáspár apójánál szebbet és tökéletesebbet nem láttunk, s úgy látszik mindenkinek ez volt a véleménye, igazolja a nyílt színen aratott taps. Gáspár bírója lucatalakitás, minden egyéni karakter nélkül. Az együttesek is igen szépen sikerültek; az első felvonásban a vezető szólam eltévesztette a szöveget s a kar utána ment, (az Isten őrizte, hogy khaosz nem lett belőle); különösen pompás volt a cselédek, kocsisok és inasok nagy triója. Kedden Szomori Dezső nagyhatású színművét, a Györgyike drága gyermekét mutatta be a társulat. Szomori nagy kvalitásúirósebben a darabban minden kiválósága érvényre jut. Igazi jellemdráma, melyben egy gyermekasszonynak életét ritka éleslátással, a legnagyobb realitással rajzolja. A cselekvénynek igazán kicsi magvából oly érdekes drámát tud szőni, hogy a legutolsó szóig lebilincseli a hallgatóságot. Többi alakjai is, a papucskormányt viselő anya, a portyázó apa, a züllött szininövendék, a szerelmes gyáros, az orvosnő mind egytől-egyig mesteri tollal megrajzolt jellemek. A darab, mely a fővárosi élet posványságát mutatja be rettentő, de valóban igaz voltában, csak egy hibában leledzik. Nincs a színpadon szereplő alakok között egy szimpatikus jellem se. Talán Anna, az orvosnő volua, de a végén ő is elfogadta Hübner- nél az alkalmazást, bizonyára azzal a szándékkal, hogy ha már tisztességesen nem lehet ideáljáé, legalább megvigasztalja az előreláthatólag még többször felszarvazott Hübert. Minden alak jelleme a bűn fertőjébe mártott ecsettel van megrajzolva. Maga a főalak jelleme is az életből ellesett, de oly visszataszító. Györgyike, a drága gyermek fiatal tizenhét évével átadja az első felvonásban menyegzője előtt magát régi szeretőjének. A második felvonásban mint férjét szerető feleség jelenik meg s oly szerelmi éldel- gést produkál, hogy a romlottság netovábbjának kell őt tartanunk. Valami kis megbánásfélét érez Emlékszem, hogy már a kezemet is kinyújtottam Jancsi után, de abban a pillanatban hozta a legényem a postát, láttam a menyasszonyom levelét és — megint elfelejtettem boldoggá tenni Jancsit és Babettet. Csak éjszaka jutott megint az eszembe a dolog, a mikor már ágyban voltam. Egy kicsit boszus is voltam magamra, fájdalmasan éreztem, milyen gyönge és tökéletlen az ember, mikor — gondviselés és megfogadtam magamban, hogy reggel ez lesz az első dolgom. Erre aztán el is aludtam. A barátom itt elhallgatott és zavartan dörzsölte a homlokát. — Elaludtam — ismételte azután szomorúan. — Ma reggel pedig egy csörrenésre ébredtem föl. Ez is olyan sajátságos csörrenés volt: mintha szivemre esett volna. Ijedten pattantam föl az ágyból és futottam a dolgozószobám felé. ügy látszik az arczomon volt a rémület, mert a legényem is egészen megdöbbent, mikor meglátott és sietett megnyugtatni: — Ne tessék megijedni, nagyságos ur, csak a porczellánbaba tört el, valahogy meg talált lökődni a könyökömtől. A barátomon úgy erőt vett az izgalom, hogy nem tudott ülve maradni. Fölpattant és a szobában föl s alá sétálva, szaggatottan mondotta: — Hozasd el kérlek azt a másikat is ... De most, azonnali .. . Nem akarok addig hazamenni, a mig el nem vitték onnan. Szöllösi Zsigmond.