Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1912-09-26 / 39. szám
ZSJZ. évfolyam. 10J.2. szi©pt©mToer £ló 2©. 30-dili: szám. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: ÉG L Y MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: HM-utera 13. áruul nliovó lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében Is. A megrendelés-gyűjtés és az osztrák ipar. — Irta : Matlekovit* Sándor. — Szeptember 24. A megrendelés-gyüjlésről szóló törvény előadói tervezete Ausztriában kellemetlen feltűnést keltett. A javaslat intézkedéseiben „az osztrák ipar ellen intézett újabb magyar támadást“ látnak és azt állítják, hogy „az osztrák női konfekció-, fehérnemű- és bútoripar, a mezőgazdasági gépipar, továbbá számos más, a mezőgazdaságra nézve fontos iparágak áruikat csak akkor adhatják el, ha a fogyasztókat a ezég képviselője közvetlenül fölkeresheti. Az egész üzleti forgalom nagy része az osztrák iparosok és a magyar fogyasztók között ezen az utón bonyolódik le.“ A jogi álláspontra helyezkednek és azt hangoztatják, hogy az Ausztria és Magyarország között kötött kereskedelmi szerződés biztosítja az osztrák ezégek ügynökeinek a detail-uta- zás jogát Magyarországon. Az előadói javaslat e szerint „éles ellentétben áll“ a kereskedelmi szerződés 15. §-ával. Követelik az osztrák kormánytól, hogy „mint az osztrák ipar érdekeinek képviselője hasson oda, hogy ezek a szándékok, melyek Magyarországon fejüket felütötték, még csirájukban eltojtassanak.“ Ez a hangos demonstráció a javaslatnak és a tényleges viszonyoknak teljes félreismerésén látszik nyugodni. Mert miről is van szó? A detail utazás, vagyis a megrendelés- gyűjtés kétféleképen történik: megkülönböztetjük először a megrendelésgyüjtést kereskedőknél, a kiknek üzleti helvisé- geiben, illetve más oly személyeknél, a kiknek üzemében, a fölajánlott árukat rendesen fölhasználni szokták; másodszor a megrendelésgyüjtést előzetes világos felszólítás nélkül ezektől különböző személyeknél, tehát nemkereskedőknél és nem is olyanoknál, a kik a fölajánlott árut üzemükben fölhasználni szokták. A detail-utazás első fajtája ma teljesen szabad és miután az előadó javaslat sem érinti, nem játszik szerepet a mostani fölzúdulásban. A detail-utazás második fajtája, melyet a rövidség kedvéért nevezzünk „meg- rendelésgyüjtésnek“ (szükebb értelemben) ma az 1900:25. törvénycikk értelmében Magyarországon egyszerűen meg van tiltva, az előadói tervezet szerint azonban (némely formális korlátozások kivételével) a jövőben épp oly szabad lesz, mint a kereskedőknél stb való megren- delésgyüjtés^ nohá cz:.k oly cégek számára, a melyek Magyarországon vannak megtelepedve, ennélfogva osztrák cégek számára is, ha Magyarországon fióktelepeik vannak. Az az állítás tehát, mintha a javaslat az osztrák ipart eddigi viszonylataiban sértené, tökéletesen hamis; mert ma sem a magyar, sem az osztrák cégek (a varrógépek, a mezőgazdasági gépek és a háziipari termékek elárusítóinak kivételével) nem gyűjthetnek megrendeléseket magánfeleknél, hiszen meg vf»í tiltva a megrendelésgyüjtés általáharn a nemkereskedőknél és az olyan személyeknél, kik a fölajánlott árut üzemükben nem szokták fölhasználni. Ha tehát az egész üzleti forgalomnak nagy része az osztrák ipar és a magyar fogyasztók között csakugyan ezen az utón, a (szükebb értelemben vett) megrendelésgyüjtés utján bonyolódik le, akkor ez éppen egy törvénytelen és meg nem engedett eljárás. Az osztrák iparosok — ha állításaik fedik a valóságot — arra figyelmeztetnek, hogy hatóságaink nem hajtják végre a fönnálló törvényt. Jó lesz ennek a dolognak utánajárni, hogy az osztrák iparosok a tiltó rendelkezések igénybevételének elmulasztásából ne kovácsolhassanak maguknak jogot a törvényellenes cselekvésre. Annál feltűnőbb ez az álláspont, mely a „megrendelés- gyűjtésben“ állítólag nagy forgalmat hirdet, minthogy a detail-utazásnak ez az j ága már Ausztriában is régóta tilos és az i 1900 évi magyar törvény bizonyos tekin tetben csak ellennyomást akart gyakorolni a magyar megrendelés-gyűjtésnek Ausztriában való eltiltásával szemben. Amennyiben az előadói javaslat a „megrendelésgyüjtést“ az osztrák ezég- nek magyarországi telepéhez köti és az 1900. évi 25. t.-cz. teljes tilalmát föloldja, ; megjavítja a versenyző osztrák cégek helyzetét. Egyáltalán nem lehet szó „az osztrák ipar ellen intézett újabb támadásról.“ Nézzük már most a jogi kérdést, hogy igazolható-e a javaslat álláspontja A „Nagybánya“ tárczája. Ifj. Smucián a huszáröiikéntes. — Készülődés október elsejére. — Közeledik október elseje, itt a katonai gyöngyélet szezonja, bevonulnak nemsokára az egyéves önkéntes urak, nagyban folyik tehát a készü'ődés, főleg a Lipólvárosban, amely talán-a legnagyobb kontingensét szolgáltatja a Budapesten állomásozó huszárságnak, nem is szólva a trénerekről, akik küiön lipótvárosi hadosztályt állíthatnának. Katonáéknál természetszerűleg nem úgy van, mint más czivilhivatalban. ahol az ujoncz egy szerűen jelentkezik. Nem. Katonáékhoz nem lehet mir-nix, dir-nix bevonulni. Ide teljes felszerelés és hangulat kell. A hangulat aránylag nagyon olcsó. Ifj. bucsini Smucián Zoárd lipótvárosi önkéntesjelölt megrendeli a katona-nótákat Zipser és Kőnignél, lefordítja németre, hogy a papa is megértse, azután zongora kiséret mellett betanulja. Például: Lieber Pápá, hogyha kommst, Lieber Pápá, hogyha kommst Nach Erlau, Auf dem ablak des Kassern, Auf dem ablak des Kassern Hinein schau . . . Dort wirszt mich sehn Finom huszár ruhába. Mein geloktes Haar is kurz Mein geloktes Haar is kurz Levágva. Miután a különböző katonai nótákban, mint »Zsindelyezik a kaszárnya tetejét..»Októbernek elsején be kell rukkolni . . « stb. kellő tájékozottságot szerzett ifj. Smucián Zoárd. következik a dolog nehezebb és drágább része, a felszerelés beszerzése. A papa némi káromkodás után, amelyhez kel'őkép érvényre juttatja azt a felfogását, hogy muszáj neked huszár lenni, lehetnél te trén is, az épp úgy néz ki, telefonon értesití a Chápper M. és Társa",egyenruhaszállitó ezéget, hogy a kedves fiam, a huszár, holnap be fog menni magukhoz, a számlát küldjék az üzletbe, de ne legyen sok, mert éppen most fizettem ki a fiamért, a huszárért egy ötszáz koronás adósságot, mert a gazembernek muszáj lum- polni. Chapper ur a ezégfőnök, haj'ongva válaszol a telefonba : — Kérem alássan Smucián ur. Csak tessék rám bízni. Azután odafordul az üzletvezetőhöz: — Smarec ur, holnap be jön ifj. Smucián Zoáid, Smucián nagykereskedő fia. Minden bóvlit rákenni! Másnap délben — javában folyik a Vaci- u'cai korzó — előkelő, huszáros testtartással megjenik a Chapper és Társa ezég üzletében egy borotvált bijuszu fiatal ur. — Smucián Zoárd vagyok. Alázatos szolgája. Van szerencsénk Smucián ur. A kedves papa már telefonált. Tehát huszárnak tetszik lenni? Nagyon szép ... Grün ur a huszár-kollekciót ... — Az exira-árjegvzéket is? — kérdi Grün ur, aki kellőleg be van paukolva. — Nanán, majd a Smucián ur nem extrában jár. Telirakják az asztalt a legkülönbözőbb képes árjegyzékkel Megveszik a mértéket, azu‘án Smarecz ur, az üzletvezető hozzálát a szükséges felszerelés bemutatásához. Mindenekelőtt kedves Smucián ur szüksége van nyolc zubbonyra. A kondorost Schwarcz István tizenkettőt vett ugyan, de nem akarom a kedves papáját megterhelni. — Ha szükséges csak tessék — szólt sértődő. t önérzettel ifj. bucsini Smucián. Tehát tizenkét zubbony. Négy attila. A kon- dorosi Schwarcz . . . — Tessék nyolez attilát számítani . . . — Kérem. Nyolez bricsessz nadrág. A Kon- dorosi Schwarcz ... — Egy tucat bricsesszt kérek. — Kérem. Négy disznadrág. Talán elég lesz. A kondorosi Schwarcz . . . — Nyolez disznadrágot kérek . . . — Kérem. Azután három egyszerű köpeny, négy diszköpeny . . . Grün, mennyit is vett a kondorosi Scbvarcz ? — Tessék hat egyszerű köpenyt és nyolc... hogy is mondják csak . . . diszköpenyt küldeni — vág Schramecz ur szavába ifj. bucsini Smucián Zoárd.
