Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1912-03-14 / 11. szám

1912. márczius 14 NAGYBÁNYA 3 Hölgyeim és Uraim! Nagybánya sz. kir. bányaváros adomány- czimerének van egy körülbelül 600 éves, tehát igen régi kelelü, de ma is nagy horderejű és megszívlelendő felirata: »Mutuus amor civium optimum est civitatis firmamentum«. Több, mint egy évtized óta figyelem, hogy mennyiben szokott Nagybánya város polgársá­gánál ennek a czimfeliratnalc hatása mutatkozni s mondhatom, hogy nagyon vegyes tapasztala­tokra tettem szert. Emlékszem olyan esetre, különösen politikai harczok idején, amikor a polgárság összeségét egymás ellen küzdő két külön táborban láttam; voltak idők, amikor városi közigazgatási életünkben egyik polgár­társ föltétlenül helytelenítette azokat a megoldási módozatokat, amiket a másik polgártárs föltét­lenül üdvöseknek tartott. Emlékszem azután olyan esetekre is, hogy polgártársaim egyik csoportja rajongott közéletünk vagy társadal műnk valamelyik kimagasló egyéniségéért, mig a másik csoport épen abban a körülrajongó egyénben látta minden bajnak okát. Ezek az esetek — tisztelt barátaim! — különös világításba helyezték előttem a város czimfeliratát. Aggódni kezdtem, hogy nem-e intő figyelmeztetésül függesztették e jelmonda­tot czimerünkhöz a nemesi kiváltságokat ado­mányozó Róbert Károly és Nagy Lajos királyok ? Avagy nem akartak-e csupán csak tetszelegni önmaguknak az ősök ezzel a hangzatos fel­irattal ?! Amint azonban tovább figyeltem, rájöttem, hogy ez a jelmondat nem puszta frázis, hanem adott esetben igazán jelképezi Nagybánya vá­ros polgárainak együttérzését. Ennélfogva ugyanis a nagy nemzeti küzdelem idején, mely az 1905—1906. években játszódott le, emlékszem a város újjászületésének és modern átalakulá­sának szép, harmonikus mozzanataira, emlék­szem a közelmúlt egyik igen értékes esemé­nyére, amikor a város polgársága látva azt, hogy a felsőbb hatóság autonom jogait egysze­rűen figyelmen kívül hagyja, mint egy ember állott sarkára és vivla ki egyik legszebb győ­zelmét. De mindezeket felülmúlja polgártár­saimnak az az egyhangú, őszinte és szívből fakadó lelkesedése, amellyel a közelmúltban tartott képviselőtestületi közgyűlésén e szabad bányaváros díszpolgárává választotta meg Kos- sutány Ignáczot. Mikor ezt az egyhangú határozatot polgár­társaim képviselete meghozta, tekintetem ön­kéntelenül is a város ősi czimerének feliratára esett s úgy tetszett lelki szemeim előtt, mintha annak a feliratnak minden egyes betűje kikelt volna a czimertáblából s a fülembe zúgtak volna a szavak, nézd, ember, hogy forrnak pol­gártársaid érzései egybe az én 600 éves reczipém szerint! Kedves Polgártársam! Az odaadó, buzgó munkásság, melylyel városunk sokszor nagyon kényes jogi-helyzetében segítségünkre siettél, s Meglehet, hogy a korábbi fejlettségi állapot­hoz való visszatérés orvosolhatná a művelt nemzetek fiatalságának ezernyi baját és vergő­dését. Azonban ki hiszi azt, hogy valósággal vissza is lehet térnünk a korábbi, sőt a kezdet­leges fejlődési állapotokra ? Erre az emberiség önként sohasem volt képes, hanem ha az elfaju­lás és leromlás utján. Meg kell tehát eléged­nünk azzal az igazsággal, hogy a műveltség mostani fokán ez másképpen nem lehet. Legnagyobb és legszentebb fiatalkori indu­latainkkal fizetünk tehát azért a végtelen sok életörömért és élvezetért, a mit nekünk a ma­gasabb társadalmi fejlődés, a czivilizáczió nyújt. És fizet főképpen a nő, a ki mint természetileg is megterheltebb fél, százszorosán érzi a jog és erkölcs által rakott bilincseket. Vagyis, a mint röviden szoktam mondani: a czivilizáczió em­berhússal él és különösen a nőket szereti felfalni. Mindezeket az ellentmondásokat, a mint tudjuk, a szocziálizmus és a szocziológa (bele­értve a feminizmust is) a legküiönbözőbbi elmé­letekkel szeretné megoldani. Vannak ezek közt az orvosságok közt olyanok is, a melyek a be­tegségnél is sokkal rosszabbak. A férfihoz való jog és a nőhöz való jog például számos elméletben nyíltan vagy elrejtve szerepel. De bizony, hogy azok, a kik ezeket az elméleteket azon nyersen beveszik, hamar elsze- rencsétlenednek. Különösen igen sok leányról tudásoddal, jóindulatú és igazságos érveiddel városunk igazát megvédeni igyekeztél, mindnyá­junkban egyformán érlelte meg az eszmét, hogy téged díszpolgáraink sorába emelve ne csak kitüntessünk, hanem — hogy úgy mondjam — városunk nagy családi kötelékébe vonjunk. És most, amikor Téged Nagybánya sz. kir. város képviselőtestülete nevében, mint városunk díszpolgárát a legelsők között van szerencsém üdvözölni, kérlek kedves Polgártársam, fogadd ezt a kitüntetést épen olyan szívesen, mint a mily szívesen, őszintén és méltóan az Téged városom közönsége részéről ért s ha városom jogi életében ismét oly komplikációk állanának be, amelyek között Kosutány Ignácz tudására és munkájára lesz szükségünk, taníts meg minket a nehéz feladat megoldására épenugv, mint ahogyan ezt egykor velem, és nagyon sok más ifjúval, mint egykori tanítványoddal szemben tetted. A Mindenható Isten sokáig éltessen! (Hosz- szantarló éljenzés.) Igen szép beszédet mondott Szőke Béla plébános, aki az ünnepelt feleségére ürítette poharát. Dr. Kis Mór egyetemi tanár humoros tónusból kezdte beszédét. Midőn ő ezelőtt 30 évvel a nagyszebeni akadémia hallgatója volt, jól emlékezik arra, hogy az akadémia rektora azt a kijelentést tette, hogy minden jogásznak van létjogosultsága, csak a kanon jogásznak nincs. (Nagy derültség.) Valóban a csodálkozás­tól alig tud szóhoz jutni, hogy Nagybánya még egy kanonjogászt is kiludott használni (Zajos derültség) De ha jobban meggondolja a dolgot, mégis érthetővé válik előtte a helyzet, hiszen ismeri a kitüntetett fenkölt gondolkozását, ne­mesen érző szivét. Tudja, hogy a szeretet em­bere (Éljenzés) s ennek jegyében fogant a vá­ros kitüntetése is. Az ünnepeltet élteti (Zajos éljénzés.) Fekete Nagy Béla kolozsvári főjegyző dr. Makray Mihály polgármestert éltette. Kenéz Gyula egyetemi tanár Nagybányára ürilctte poharát s azt kívánta, hogy a kereske­delmi összeköttetés Kolozsvár és Nagybánya között minél élénkebb legyen. Végül Bálint Imre tanácsos igen hatásos beszédben a jelenlevő kolozsvári notabilitások feleségeit s a kolozsvári nőket éltette. Ember Elek az ebéd folyamán felolvasta a nagyszámban érkezett sürgönyöket s leveleket. Nagybányáról táviratilag üdvözölték az ünne­peltet : Km. Pap Sándor, Stoll Béla, az ipartes­tület nevében Kupás Mihály és Sólyom Ferenc, Moldovún László, Szabó Adolf, Pokol Elek s még mások. Az ebéd a legmeghittebb hangulatban dé­lutáni őt óráig húzódott el. A küldöttség tagjai a szombat délutáni vo­nattal érkeztek haza. i HeMii Hűm liiMi. — Tájékoztatás. — Az életviszonyok folytonos súlyosbodásá­val párhuzamosan hódit leányaink körében azon törekvés, hogy tehetségeiknek szakszerű kiképzésével kenyérkereseti forrást biztosítsa­nak maguknak az esetre, ha majdan életkörül­ményeik arra kényszeritenék őket. Városunk polgári leányiskolájából kikerült növendék­lányok közül is évről-évre többen folytatják tanulmányaikat idegenben. S úgy tapasztalom, hogy a tanítónői pályán beállott nagy túlter­melés következtében mind nagyobb előszere­tettel keresik fel leányaink a debreczeni felsőbb leányiskolával és a szatmári felső kereskedelmi iskolával kapcsolatos női kereskedelmi szak- tanfolyamokat. Ezen körülmény késztet arra, hogy megkímélendő a szülőket a tartásdij költségeitől, megindítsam a mozgalmat arra, hogy az állami polgári leányiskolával kapcso­latos női kereskedelmi tanfolyam szervezésére az illetékes felsőbb hatóság engedélyét kiesz­közöljük. Ezen szaktanfolyam szervezete a felállítás engedélyét azon föltételhez köti, hogy arra legalább 25 tanuló jelentkezzék. Mielőtt tehát a mozgalmat megindítanám, szíveskedjenek mindazok, kik leányaikat e tanfolyamra szeptem­berben beíratni óhajtanák, ebbeli határozatukat velem f. hó 16-ig a polgári leányiskola igaz­gatói irodájában naponként 11 és 12 óra között tudatni, hogy a tanulók névsorát az engedelem kieszközlése végett benyújtandó folyamodvány­hoz csatolhassam. A tanfolyamot illetőleg tájékoztatásul szol­gáljanak a következők : A női kereskedelmi szaktanfolyamok ezéija az, hogy növendékeiknek a legszükségesebb kereskedelmi alapvető ismereteket megadják s őket megfelelő gyakoroltatás mellett üzleti, különösen pedig egyszerűbb irodai teendők végzésére képesítsék. Tartama egy iskolai évre terjed. Azok számára, akik a tanfolyamot sike­resen végezték, ismereteik bővítésére és gya- I korlati képességük fokozása végett egyes szak­mákból továbbképző előadások és gyakorlatok is tarthatók. A szaktanfolyamra felvehetők azok, akik a polgári, vagy felsőbb leányiskola, vagy a gymnasium 4 osztályát sikerrel végezték. Az iskolázottságukat bizonyítvánnyal igazolni nem tudó, de 16. életévüket betöltött nők felvételi vizsgálat alapján vehetők fel. A tanulók körülbelül 10 K beiratási dijat és 120—140 K tandijat fizetnek évenként. A tanórák a délutáni órákban 2 -5 óráig tartatnak, heti 20 órában. Kötelező tantár­gyak : a) kereskedelem ismertetése, kereske­delmi levelezés és irodai munkák, b) német kereskedelmi levelezés, c) egyszerű és kettős könyvvezetés, d) kereskedelmi számtan, e) ke- ! reskedelmi földrajz, a fontosabb áruk ismerte­tudunk, a ki a modern elméletek utján, hogy úgy mondjam : tudományos alapon bukott el és lett szerencsétlenné. Tudni kell, hogy a társadalom csakugyan szerves lény. Annak egy-egy életnyilvánulását — például éppen a szerelmi életet — a többitől elválasztva, egymagában reformálni lehetetlen. A szerelmi élet erkölcsi fegyelme mögött az egész műveltség nagy gazdasági és jogrendbeli érdekei állanak. Az, a ki ujitó akar lenni, nem teheti másképpen, hacsak az egész társadalmi szervezetet meg nem támadja. A szerelmi élet egyoldalú reformja ennélfogva lehetetlen. Leg­feljebb csak az elszerencsétlenedett és elesett fiatal lények számát szaporiihatja. A kiknek pedig megsiratolt holttestei egyre sűrűbben hever- a haladás országúba mellett. Nem lehet tehát mást ajánlani a koraérelt szerelmek rombolásai ellen, mint- a mivel eddig is jól-roszul féken lehetett tartani. Bizonyos azon­ban, hogy ez is egyre nehezebb. A jelenkor régi­módi haladása, fájdalom, világosan arra megy ki, hogy a házasság kezdőpontja minél későbbre ha­lasztódjék, a házas együttélés pedig minél rövidebb legyen. Tudom, hogy ez rettenetes dolog, és meg­értem belőle a nemi erkölcsök kétségbeejtő lazu­lását, jóllehet helyeselni semmiképen sem bírom. Az egyes embernek azonban midenféie el­mélet mellett is védekezni kell mindamaz ártal­mak ellen, a melyek a fiatalságra és a családra ezekből a fölemésztő szerelmi ellentmondásokból gyakorlatilag származnak. Mink a jövő kétes igazságai szerint nem élhetünk s annak a fiatal lénynek, a ki szerencsétlené lett, hiába adnak be gyógyszerül akármilyen dicsőséges elméletet. A mi újat a korai szerelmek pusztításai ellen szegezhetünk, az csak a nagyobb, sokkal nagyobb megértés, a fegyelmezettebb, tisztább! élet és mindenekfölött a helyes munka lehet. A ti­zenkét huszonkét év közötti nemzedéket komoly testi és szellemi munkaföladatokkal kell ellát­nunk, hogy gyönyörű emóczióit levezessük a szerelmi tultengésektől. A mig a fiatalság sok fölösleges idővel és jobbra felhasználatlan erőfölöslegekkel ren­delkezik, a fiatal leányokat pedig régimódi sze­rint való tetszelgésben és hiúságokban kinál- gatják, — haladás ide, haladás oda — a korai szerelem szerencsétlenségei és katasztrófái egyre növekedni fognak. Sőt éppen maga a haladás és a fejlődés ereje fogja azokat szaporítani. A ki pedig az uj világfelfogásra szeret hi­vatkozni (bár még mindig nem tudjuk, hogy mi az?), az se felejtse el, hogy ez az uj világfel­fogás mindennek fog kedvezni, csak éppen a korai szerelmeknek és a szerelmi léhaságok­nak nem. Sőt nem fog kedvezni egyáltalán semmiféle szerelemnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom