Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1912-03-07 / 10. szám
1912. márczius 7. NAGYBÁNYA 3 mat, az írói müvek közt könnyebben tud dis- táriciát tenni. Ezért tör ki belőlünk a lelkesedés, ezért ujjongunk az ujjongókkal, hogy a Teleki-Társaság hosszas téli álmából a tavaszi szellő érintésére újra felébredt. Éspedig felébredt frissen, telten, invenciózusan, tartalomdűsan. Hogy ideje volt feltámadni ujfent, mutatja az a nagy érdeklődés, az a nagy szimpátia, melylyel fogadták. Ez a nagy lelkesedés mutat azonban mást is: elsősorban és legfőként azt, hogy egy irodalmi társaság ügyei érdekkel fogadtatnak, tehát viszhangra találnak a nagybányai közönség körében. Van tehát itt egy gárda, illetve általánosságba i kimondhatjuk: olyan itt a közszellem, mely lelkes és szívós odaadással tud viseltetni irodalmi ügyek iránt, mely értékelni és megérteni képes az irodalmat, A magunk és mások bő tapasztalatai után méltán mondhatjuk, hogy a nagybányai közönség, mint hallgató közönség sokkal intelligensebb és értelmesebb, mint más, átlagosan magasabb műveltségű, kultúrájú városok műkedvelő közönsége. Ezek után pedig rátérhetünk a felolvasó estély műsorának ismertetésére. Maga a megnyitó, mit Révai Károly elnök tartott, szerény, egyszerű, megható szavaival csillogó fényt hintett az egész előadásra. Igazolta a hosszas hallgatást s reményét fejezte ki, hogy ezután sikeresebb külső munkálkodást is produkálhatnak, Addig azonban megelégszik a társaság szerényebb célokkal is: időnként maga köré gyűjteni a város lelkes közönségét, hogy köztük a hazai irodalmat, művészetet s általános közművelődést terjessze, ösmertesse. Megemlékezett a nagybányai sajtóról, melynek tisztességes, korrekt szelleméről meleg, elismerő szavakkal nyilatkozott. Ösmertette továbbá a társaság szervezetét, ezek szerint a társaságnak 10 tiszteletbeli s 28 rendes tagja van. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg a társaság eddig elhunyt 4 tagjáról, különösképen pedig Schönherr Antalnéról. Örömét fejezte ki, hogy a társaság több tagjának működése országos elösmerésre talált. Végül üdvözölte a jelenlévő kiváló poétát Szávay Gyulát és mint vendéget Kápolnai Pauer Viktort. Különös elösmeréssel kell adóznunk a bányász zenekarnak és kitűnő karmesterének, Dankovilz Antalnak is. Minden eddigi szereplésüknél nagyobb sikerük volt ez estén. Dankovitz nyugodtan, higgadtan, de annál precízebbül vezényelt s újabban sokszorosan igazolta kiváló kvalitásait, elsőrangú tudását. A bányászzenekar nyitotta meg és zárta be az estélyt. Nyitánynak a hires Offenbach: Orfeus az alvilágban operanyitányt játszották. A dalkör szintén kitett magáért. Elsőnek: »Vársz-e rám a forrás pariján* cimü dalt adták elő. A betanulás, a harmónia kitűnő volt, mi Szaucsek karmester törekvését dicséri. Ki kell emelnünk Präger Kálmán szólóját. Hangjának kellemessége mindenkit meglepett, mert bár nem erős, de oly kedves, behízelgő, hogy mindenkinek titkos óhaja teljesült, midőn estély utáni vacsora közben a dalárda újra énekelte e dalt több mással egyetemben, Szávay Gyula csaknem egyedül képes lett volna betölteni egy egész estély programját, oly bőkezű pazarlással szórta szebbnél- szebb, elmésebbnél-elmésebb, gyönyörködtető és tanító költeményeit. Thémái: a köznapi élet esetei és tárgyai. A házbér, a koldus, a drágaság, a gramofon, a gőzeke, melyek mindany- nyian allegóriák s óva intenek és figyelmeztetnek az élet útjainak csavargós voltára. Komoly tárgyú költeményei közül legszebb volt s legjobban tetszettek a Szilveszter éj és Elmúlás czimüek. A közönség minden költeményét óriási óváczióval, tapssal és éljenzéssel fogadta s a tapsvihar néha perczekig tartott, úgy, hogy az illusztris poétának proprammját ugyancsak ki kellett bővítenie. Az előadott költemények czimei a következők voltak: Verses káté a világról. A dalok születése. Múlandóság. Szilveszter éjszakáján. Sírfelirat. Négy állatmese. Cseresnyés Mária. A gramofon A bemutatott versek közül az Elmúlás és Az illúzió czimüeket lapunk mai tárca rovatában közöljük. Utána a bányászzenekar vidította fel kissé a közönséget Balffe: A cigánynő darabjából játszottak egyes részleteket. Kápolnai Pauer Viktor, a társaság vendége, tőle elvárt magas nívójú s alapos tanultságról és nagyfokú általános műveltségről tanúskodó essay-t olvasott fel Bányászai és Művelődés címen. Bizonygatta hogy a múlt időknek s a mai modern világnak összes ipari eszközei, melyek az embernek a természet fölötti diadalmaskodását lehetővé tették, nagyrészben a bányászás által közvetlenül, részben pedig a bányászat kőzvetitésével létesültek. Felolvasását, melyet számos bányász kollegája is szorgos figyelemmel kisért, igen nagy óvácziókban részesítette a közönség. A jól rendezett műsor következő pontja a dalárda éneke volt. Ezúttal együttesen adtak elő több régi, jókedvű magyar dalt, a Csikós gyereket. Elvesztettem a patkómat, Ej haj Pista bácsi stb. Végül Tersánszky Józsi Jenő tartotta meg székfoglaló felolvasását. A fiatal iró debutja elé nagy várakozással néztek s konstatálhatjuk, hogy e várakozásban senki sem csalatkozott. aki sírjon, visítson. Már csupán a vér látása is, az illat, mely összevegyül a földből feláradó gőzzel, a föld rest kéjével, felfokozott és megőrzött téli erejével. Mellettem ringva suhantak el vértelen bányász-gyerekek telirakva és aggatva fákkal. Ezek mind egy nemzetség. A vén szipirtyó, a lány, az öreg, a kölykök. Látszott az arcukon, meg az illedelmes szemtelenségükön. Köszöntek, aztán továbbmentek, de az egyik hátrafordult s csúnya grimaszokat vágva csúf szavakat dobált felém. A méltatlan támadás a fejembe szállt. Kavargóit egyet a mindenség s én se szó, se beszéd utána iramodtam. A fiú szökött, futott ahogy birta. Utólértem. Megállj csak kölyök. Megfogtam és repültek a pofonok. A fiú ordított, a hangja felverte a hegység visszhangját. Nem törődtem vele, hanem adtam neki, hogy a kezem sajgott már. Egyszer csak egy asszony tűnt fel valahonnan, csúnya lehőrszemély és a szája — édes Istenem 1 Rámtátotta. Valami szörnyűséges égnyilás fergeteges menykőcsapásokkal. — Nem szégyeli magát! Egy csepp gyereket verni 1 Sülyedjen el 1 és röpködtek az átkok, mint a menykövek és zengett, búgott a hegység most már két hangtól. Én meg hátat fordítottam és menekültem a fergetegtől. Jaj, igazán mondom, hogy a legerősebb valami a világon az asz- szonyszáj! — Bevettem magam az erdőbe és csak úgy célirányosan, arra van dél, arra mentem. Le is érkeztem a mezőre, a város hátához. A zöld mező, a nagy mező lihegett itt. Telerakva lila kökörcsin csoportokkal, gyönyörű volt. Mint egy pólyás baba, egy ébredő baba csupa ibolyák közt. Felkacagtam és szerettem volna végigterülni a földön. Mellettem is felkacagott valaki. Odanőztem. Tiz-husz lépésre egy szerelmes pár haladt fölfelé a hegynek. A leány kacagott. Egész intelligens módon csengett a hangja, pedig cseléd volt. No de a szerelem az nemzetközi. Ezért olyan undorító. Pfuj! kiáltottam utánuk. Azok meg rám néztek, tág, nemórtő szemmel. Igen-igen — mondom — nektek szól! A fiú elfordul,s elhúzza a lányt. Ugylátszik ő volt a szerelmesebb. A mezőről megcsapott az illat. A dudva és moha szaga. A felszabadult tél himnusza. Egy nagy gőzölgő mező! Én Istenem, egy nagy sóvárgás, tele vággyal, élettel, lángolással. Mint egy lant, zengő és lírai álmok zokogása. Egy nagy kacagás. íme, az élet is kacag, mint az a diákcsapat ott lent, előttem, a mezőn, a puha szőnyegen. Egymást verték agyba-főbe boldogan és bolondul, bőgve és nevetve. Közéjük futottam tárt karokkal, édes csuklásokkal. Egyenesen a méhkasba ugrottam, kellős közepébe a csicsergő diákcsapatnak. Huh I zúgott ottan minden, mint a fejem, a szivem. — Fiú te, üss egyet a hátamba! A fiú elbámult, aztán keringett egyet, a vér a fejébe szállt s a vállaim közé csapott. Nyögtem egyet, aztán boldogan siettem a város felé. A mező utánam kacagott s az egész égbolt zengve-bongva, mint egy nagy harang búgott fölöttem. O, be nagyszerű volt ez az első délután, mikor kacérkodni mentem ki a kibúvó tavaszi nap elébe. Fejes-Boldisár Ferenc. Bemutatott elbeszélése: Mese az ágrólszakadt Igriczről, közvetlen hangjával, színes képeivel nagy tetszést s lelkes éljenzéseket aratott. Tisztelői pedig pálmaággal lepték meg. A bányász zenekar Wagner indulójával a váltazatos műsor véget ért s a közönség az étterembe széledt szét, hol még sok ideig tárgyalták az est kiemelkedő mozzanatait. HÍREK. Márczius 6. Személyi hir. Bodnár György kir. tanfelügyelő hivatalos ügyben városunkba érkezett. Tanári kinevezés. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Németh Béla h. tanárt, az ismert dalköltőt rendes tanárrá nevezte ki. Uj bankfőnök-hefyottes. Az osztrák-magyar bank szatmári fiókjához bankfőnők-helyettes- nek Létay Ferencz eddigi pénztárost nevez ték ki. Esküvő. Dr. Székely Dezső szinérváraljai ügyvéd a napokban tartotta esküvőjét Szilágy- csehen Kardos Zsigmond uradalmi pénztáros leányával: Erzsikével. Szávay Gyula Nagybányán. Szávay Gyula, a kiváló poéta, a Petőfi- és Kisfaludy-Társaság tagja, mint azt már jeleztük, f. hó 2-án, a délutáni gyorsvonattal érkezett városunkba. Az illusztris vendéget ünnepélyesen fogadták megérkezésekor. A város nevében Torday Imre h. polgármester üdvözölte; a Teleki Társaság nevében Révai Károly, a nagybányai iparteslület nevében Kupás Mihály, a kereskedők és kereskedő ifjak köre képviseletében Glavitzky Károly, a munkások rokkant- és nyugdíjpénztára I képviseletében pedig Imre Károly jelentek meg fogadtatásánál. A szívélyes üdvözletek után Szá- i vayt hosszú kocsisor kisérte István szállóbeli lakására. Szávay még az nap este részt vett a I Teleki-Társaság felolvasó estélyén; másnap va- , sárnap délelőtt ped g a munkások rokkant- és nyugdíjpénztárának közgyűlésén tartott nagyszabású előadást, melyben az intézményt ismertetve, a munkásokat minél tömegesebb csatlakozásra szólította fel. Déli egy órakor az István szálló nagytermében közebéd volt Szávay Gyula tiszteletére, melyen mintegy hetvenen vettek részt. Az első felköszöntőt Kupás Mihály ipartestületi elnök mondotta, ki az ipartestület ne vében igen szép beszédben Szávay Gyulára ürítette poharát; Imre Károly a rokkant és nyug- dijegylet elnöke nagy tetszés mellett az egyesület védnökét, Stoll Bélát éltette; Glavitzky Károly kamarai tanácsos a kereskedők képvisele- I lében hatásos beszédben Szávay Gyulát, mint a debreceni kereskedelmi s iparkamara agilis titkárát köszöntötte. Szávay Gyula a város polgárságára s annak méltó képviselőjére, dr. Mak- ray Mihály polgármesterre ürítette poharát. Szávay Gyula, kit itt tartózkodása alatt mindenfelé szeretettel ünnepeltek, a délutáni vonattal utazott el városunkból, de bírjuk ígéretét, hogy a nyár folyamán hosszabb időre is el fog látogatni városunkba. Ünnepnapok. Ez év augusztus havában mozgalmas napjai lesznek városunknak. A nagybányai festőkolonia ekkor fogja rendezni jubiláris képkiál- litását, mely egy egész hónapon át nyitva marad. A képkiállitás rendezésére, mely országos jellegű lesz, máris javában folynak az előkészületek. Ugyanekkor tartja városunkban az országos bányászati és kohászati egyesület országos kongresszusát, mely három napig fog tartani. Ugyancsak ez időben fog városunkban ülésezni a Szatmármegyei Széchenyi Társulat s a debreczeni Kereskedelmi és Iparkamara is. Tudomásunk szerint a nőegylet ez évben ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját. Nagyon helyes dolog volna, ha jubiláris ünnepségeit ugyancsak augusztus hóra venné tervbe, amidőn városunkban előreláthatólag igen nagy lesz az idegen forgalom. Széchenyl-lakoma a Polgári Körben. A Pol gáti Kör ez évi Széchenyi-lakomáját a sza
