Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1912-02-29 / 9. szám
1912. február 29. NAGYBÁNYA 3 bauer Ferenc. Oblafek Béla, Km. Papp Sándor, dr. Rencz János, Szabó Adolf, Szentmiklósy József, Szóke Béla, Weisz György. A választás eredményét a közgyűlés lelkes éljenzéssel fogadta s a bizalomért tiszttársai nevében is Stoll Béla elnök mondott köszönetét. Este a Kaszinó tagjai a Széchényi-lakomára gyűltek össze. A lakomán mintegy hetvenen vettek részt, kik között a hölgyközönség is szép számban volt képviselve. Az est fénypontját Révai Károlynak, a jeles poétának Széchenyi-beszéde képezte, ki kezében a Széchenyi-serleggel áldozott a legnagyobb magj'ar emlékének. Magvas, tartalmas s külső formáiban is csillogó volt beszéde, mely e kiváló kvalitások mellett még azzal is hatott, hogy eltért a sablonos Széchenyi-beszédekíői s egészen uj csapásokon haladt. A szép beszédből itt közöljük a befejező részt: Most, midőn száz esztendős eszmékről bontogatom a szemfödelet s egybehasonlitom a multat a mai korral: megdöbbenéssel nézek körül, van-e egy második Széchenyi Istvánunk? Nagy szabású eszmék, modern világnézetek már nemcsak szárnyaikat bontogatják, de élesen vijjoguak is már fejünk felett. S én keresem a magyar társadalomnak egy olyan alakját, amilyen Széchenyi volt! Keresem azt, aki helyes irányba vezesse a romboló csákány munkáját s az újjá építésnél bölcs tanácsaival, izzó hazafiságával segélyünkre legyen s aki különösen a gazdasági megerősítésben élére álljon a nemzetnek. Keresem a második Széchenyit, ki radikális gondolkozásával nemes nagy reformok keresztülvitelén fáradozzék anélkül, hogy az anarkia, vagy forradalom buja karjaiba sodorná a nemzetet! Kiben meglegyen az a kötelességérzet, mely a maga érdekét mindig alárendeli az általános közérdeknek, akinek minden tette mély erkölcsök forrásából bugyogjou föl. De egyebet is keresek! Keresem a magyar társadalmat, mely álérzi, felfogja a nagy Széchenyi szellemét s követi az ő egykori tanításait ; mely a haza iránti hűségben, magyar nemzeti érzelemben, kötelességérzetben, becsületes munkában a Széchenyi ideálizmusát vallja hitének s nem áldoz a nemzetköziség pogány oltárán Olyau időket élünk, mikor kénytelenek vagyunk kriptákat bontogatni és az elp hent nagy emberek porló csontjait a koporsóból megidézné, hogy vétót mondjanak a mai korszak hazasorvasztó munkáinak. Hölgyeim és Uraim! A XX-ik század modern eszméi döngetik a kapukat ! Őrtüzek gyuladtak ki minden oldalon s az őrtüzek mellett táboroz egy beláthatatlan nagy csapat: az uj eszmék harezosai. Ki kell nyitnunk a kapuk rozsdás zárját s be kell azokon engednünk a légiókat! Ha a légiók az igazi nemes szoczializmus eszméivel jönnek: a nemes czélok közös felkarolásának eszméjével, a kultúrával, müveit társadalmi intézményekkel: akkor nemzetünknek jobb időket jósolhatunk! Ha azok a légiók a mi halhatailan Széchenyink eszméit irtálc zászlójukra, — akkor oda állunk mi is a lobogó alá, hogy vezessük a nemzetet a boldogulás útjára. De ha a XX-ik század vezérei megtagadják Széchenyi eszméit, ha eltapossák nemzeti létünk legszebb virágait, ha a nemzetköziség konkolyát hintegetik tiszta búzánk közé: akkor mindnyájunknak, kik Széchenyi szent eszméit magunkénak valljuk, — talpra kell államink s küzdenünk kell ellenök utolsó leheletig. Azért hozzád fordulok most nagy halottja a czenki sirbollnakl Küld alá lelkedet a magyar főidre, hogy magunkba szívjuk minden nemes gondolatodat, rajongó hazafi érzésedet s fölfegyverezzük magunkat azokkal a XX ik század legnagyobb küzdelmére! A Széchenyi István nagy szelleme, dicső emléke áldott legyen mindörökké! A beszéd befejezésével riadó éljenzés hangzott fel s igen sokan siettek Révai üdvözlésére. Az óváczió lecsillapultával Stoll Béla emelkedett szólásra s köszönetét mondva Révai remek beszédéért, engedélyét kérte arra, hogy azt a Kaszinó mai közgyűlésének jegyzőkönyvébe iktathassák. Több beszéd, híven a hagyományokhoz, nem is hangzott el az estélyen, mely a késő esti órákig húzódott el. HÍREK. Február 28. Tanári előléptetések. A vallás és közoktatásügyi miniszter Bencsik János, Bozsenik Béla, Dergáts Sándor, Fülep Imre és dr. Káplány Antal főgimnáziumi tanárokat a VII fizetési osztály III fokozatába, Borbús Géza és Deli Géza főgimnáziumi tanárokat pedig a VIII. fizetési osztály III, fokozatába nevezte ki. Eljegyzés. Dr. Josits Miklós ügyvéd eljegyezte Czilli György törvényhatósági lőállat- orvos leányát: Vilikét. Böjti prédikácziók a ref. templomban. A ref. templomban márczius 3-án Révész János, márczius 10-én Palágyi István, márczius 15-én Duszik Lajos szatmári ev. lelkész, márczius 17-én Soltész Elemér tartják a böjti prédikácziót. Díszpolgári oklevél átadás. Dr. Kosutány Ignác kolozsvári egyetemi tanárnak, Nagybánya sz. kir. város uj díszpolgárának, mint azt már jeleztük, a díszpolgári oklevelet egy nagyobb küldöttség f. évi március 8 án fogja átnyújtani Kolozsvárott. A küldöttséget dr. Makray Mihály polgármester vezeti s részt vesznek a küldöttségben: Torday Imre, Bálint Imre, dr. Sloll Tibor, dr. Lakatos Mihály, Almer Lajos, Almer Károly, Moldován László, Szenimiklóssy József, Szőke Béla, Km. Pap Sándor, Glaviczky Károly, Brebán Sándor, Stoll Béla, dr. Wagner József, dr. Ajlai Nagy Gábor, S lein féld Béla, dr. Rencz János és dr. Vass Gyula. A küldöttség március hó 8 án reggel 4 óra 37 perckor indul Nagybányáról, Kolozsvárra 11 óra 30 perckor érkezik. Tizenkét órakor lesz a díszpolgári oklevél átadása. Szávay Gyula Nagybányán. Szávay Gyula, a kiváló poéta, a Petőfi- és Kisfaludy-Társasá- gok tagja szombaton délután városunkba érkezik, hogy a magyarországi munkások rokkant és nyugdíj egyletének meghívására itt előadást tartson. Az illusztris vendéget a megérkezésnél a város nevében Égly Mihály főjegyző fogadja, kihez régi baráti kötelékek fűzik. A Teleki-Társaság nevében Révai Károly, a munkás egylet képviseletében Gyöngyössy Gyula, az iparíes- lület nevében pedig Kupás Mihály fogják üdvözölni. Szávay Gyula szombaton este részt vesz a Teleki Társaság felolvasó estélyén. Vasárnap délelőtt fél 11 órakor megtartja előadását a városház tanácstermében; délben pedig tiszteletére az István Király szállóban közebéd lesz. A közebédre jelentkezni lehet Jancsovits József ipartestületi pénztárosnál. A Teleki-Társaság felolvasó ülése. Említettük, hogy a Teleki-Társaság márczius hó 2-án felolvasó ülést tart, melyen részt vesz Szávay Gyula is, a kiváló poeta. A végleges műsor a következő: 1. Nyitány. Előadja a bányász-zenekar. 2 Elnöki megnyitó. 3. „Vársz-e rám a forrás partján?“ Előadja a dalkör. 4. Költemények. Irta és felolvassa Szávay Gyula, a Kisfaludy és Petőfi Társaság tagja 5. Operarészlet. Előadja a bányász-zenekar. 6 Bányászat és művelődés. Irta Kápolnai Paur Viktor vendég, felolvassa * * * 7. Magyar népdalok. Előadja a dalkör. 8. Elbeszélés. Irta és felolvassa Tersánszky Józsa Jenő r.-tag. 9. Induló. Előadja a bányász-zenekar. Kezdete pontban 8 órakor. Belépti dij nincs, de az esetleges adományok a társaság nemes czéljaira köszönettel fogadtatnak. Kik páholyokra igényt tartanak, Nem volna méltó a zsentlemén névre, ha ezt meg nem tenné. Eszébe jutott egyik volt önkéntes társa, aki a hazulrót kapott sonkát eltitkolta, eldugta bajtársai elől. Minő megvetés tárgya lett az a fiú ! Pfuj! Smucigság! Na ő arra ugyan nem volna képes. — Furcsa, mormogá felállva, amit mástól nem tudnék megtagadni, azt magamtól tagadjam meg? Kolosszális! De azt már csakugyan nem teszem! Töltött, de most már nem oly hajszálnyira menő mértékkel 10—12 cseppenkint, mint a patikusok szokták az orvosságot. Hisz neki még az öreg apja sem volt patikus! — Bolond ember, akinek vans még sincs! szólt önmagához, apró fekete bajuszát törülgetve. Jobb máma egy veréb, mint holnap egy túzok! S mint aki nagyon is meg van elégedve a filozófiájával, kimért, hosszú léptekkel sétálgatni kezdett a szobában fel-alá. Két karját hátrafüzte s mig hüvelykujjaival malmozni kezdett, újra felvette az előbbi eszmemenet fonalát. Ha most betoppanna hozzá egy-két ismerőse, zicher, kétszerkettő négy, hogy egy makula mák- szemnyi sem maradna az egész üvegből. (Itt önkéntelenül ráfordította a zárt aszóba ajtajára.) Miért vonná meg csupán csak magától, mikor úgy is elfogyna az egész, ha az a már említett bizonyos egy-két ismerős betoppanna. Gondolja azt, hogy azok lepték meg és . . . aztán ? — Nem, nem, ellenkezett önmagával, mára elég volt. Punktum! Ha férfi vagy légy férfi, ne hitvány gyönge báb! Valami jól eső érzés futotta el arra a gondolatra, hogy ime, elég erősnek érzi magát arra, hogy a kísértésnek ellentálljon, hogy akaratának ura, parancsolója lehessen. S mig a dugót tenyerével beverte a palack szűk, vékony nyílásába, büszkén, felemelt fővel mondá: — Ezt nevezem én aztán erélynek. Ilyennek szeretem én látni a férfit. (A férfi szót erősen hangsúlyozta ) A ruhaszekrény alját találta legalkalmasabb helynek, hova a drága ajándékot ejhelyezheti. Oda is helyezte s az elkopott és kimustrált esernyőkből és sétabotokból olyan barrikádot emelt körülötte, hogy még a vizsgálódó szem sem vehetett észre semmit. — No itt pompás helyen van! Gondosan becsukta a szekrény ajtaját s a kulcsot magához vette. — Teringettét! Még ilyen dalolhatnékom sem volt soha ! csodálkozott önmagán, két ujjá- val taktusra csetten'getve. Egymásután jutottak eszébe a bácskai nóták, szomorú is, meg vig is vegyesen s mig halkan eídudolgatott, úgy érezte, hogy ö talán most sírni is tudna! A másik percben pedig egy-egy gyors- tempójú csárdás ropogós ülemeinél szerette volna megölelni az egész világot. Oh most talán még a halálos ellenségének is meg tudna bocsátani. De haliga! Az átelleni kávéházból muzsikaszó hallatszik lágyan, elhalóan. Az ablaküvegek felfogták az erős, intenzív hangokat; csak visszhangkép hangzik a dal, át- szürődve, halkan, csendesen, mintsürü erdő mélyéből a busuló juhászlegény melancholikus, sir- dogáló furulyája. Épen az a nóta járta: »Mély a Rima, zavaros, ha megárad . . .« — Az ő nótája! kiáltott fel ragyogó szemekkel, az ó nótája, Margité 1 S mig elmerengve hallgatta az átszürődő hangokat, gondolatai ott kószáltak valahol mesz- sze, messze, a Szamos partján, a rózsaszínű ruhás, szöszke, kékszemü kis Margitnál, aki ha nem is a Rima partján, de a szőke Szamos mentén busul ő utána. — Egy pohárral az ő egészségére ! kiáltott fel hévvel s idegesen keresni kezdte a ruhaszek- róny kulcsát. De a kulcsot mintha a föld nyelte volna el, nem találta sehol. — Eh nyomorult, hitvány kredenc, azt hiszed, kifogsz rajtam? dörmögte bosszúsan s egy •rántásra felszakitá lezárt ajtaját. Szinültig töltötte a poharát s odakoccintva a palackhoz, éljenezte Margitot, a szőke Margitot, majd mintha egy más valakit is biztatna az ivásra. hangos »echt« szóval fenékig ürítette a poharat . . , * Éjfél rég elmúlt. A Rákóczi-induló utolsó akkordjai is rég elhangzottak már. Elsötétültek a kávéház hatalmas üvegtáblái s az utcára mély csend ült. Ki-ki nyugalomra! Béla ismét barrikádot rak a kimustrált esernyőkből, de most inkább csak a vitriolos vignettának. — Még azt hinné a sok ostoba népje, hogy csakugyan vitriolt ittam I Égly Mihály.
