Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-25 / 4. szám

2

NAGYBÁNYA

1912. január 25.

Hát ez nem jól van igy! Ez a megkülönböztetés csak a közigazgatási tisztviselők elkeseredésére vezethet.

Utóvégre is az állam azzal a segély- lyel, amit évenkint a városoknak kiutal s ami csak igen csekély összegű visszatérítése azon összegeknek, amiket a városok az állami feladatot képező funk- cziók ellátására költenek, még nem rótta le minden kötelességét a városokkal szemben Hiszen az államsegély igen sok városban a tisztviselői fizetések kiegészítésére sem elég, úgy, hogy sok városban a tisztviselők ma is a megállapított fizetés 50—60 százalékát kapják. Mégis csupán csak a sokkal jobban dotált s nagyobb és gyorsabb előmenetelre számítható állami tisztviselőknek van szükségük drágasági és familiáris pótlékra?

A legtöbb város ezen az anomálián úgy segített, hogy nem hagyta el a saját tisztviselőit, hanem az állami segélynek utólag kiutalt második részletét drágasági pótlék czimén utalta ki tisztviselőinek.

Városunk is az 1911. évi államsegély második részletéül 4500 koronát kapott. Ennek az összegnek aligha volna nemesebb rendeltetése, minthogy segítsünk rajta a tisztviselői karon, akiknek absolute semmi módjuk nincs arra, hogy a drágaság ellen védekezzenek.

Nincs is kétség benne, hogy ez összeget a képviselőtestület atyai gondoskodása drágasági pótlék gyanánt fogja kiutalni s igy a városi tisztviselői karral szemben jóváteszi azt a hibát, amit velők szemben az állam elkövetett.

Törvény az iszákosság ellen.

Január "í.

Azok az egyesületek, melyek nálunk küzdenek az alkoholizmus ellen, vajmi csekély eredményt érnek el. Aminek oka első sorban az, hogy Magyarországon az olyan éleibe vágó társadalmi mozgalmak számára nincs talaj. Másod sorban pedig az hátráltatja az alkoholellenes mozgalmat, hogy az állam jövedelmeinek szaporítása szempontjából mindent elkövet az alkohol-fogyasztás terjesztésére. Másutt, ragyogó példája ennek Norvégia, épen az állam hathatós közreműködése folytán a minimumra redukálódott az alkohol fogyasztás.

Ausztriában most terjesztik be az iszákos- ság ellen való törvényjavaslatot. Eszerint az égetett szeszes italok árusítása megszorittatik, bár épenséggel meg nem nehezittetik. Annál szigorúbb intézkedések foglaltatnak a magánjogi részében. Hogy fogalmunk legven arról, ho- gvan fest egy alkoholellenes törvény, itt közöljük a magánjogi rész néhány lényegesebb rendelkezését :

Szeszes italoknak kiszolgáltatásáért való követelések vendéglőben, úgyszintén égetett szeszes italokkal való detailkereskedések követelései be nem perelhetők, ha az adós a későbbi követelés keletkezése idején egy korábbi hason- nemü adósságot még nem fizetett.

Oly követelések, melyek szeszes italok ismételt kiszolgáltatása után egy vendég részére ennek az illető vendéglőben szakadatlan tartózkodása alatt felmerültek, egyéges követelésnek tekintendő.

Követelések, melyek az előzőek szerint nem perelhetők, az adós egyéb követeléseire való leszámításra is alkalmatlanok.

Zálog és kezességi szerződések, fenti követelések megerősítésére nem perelhetők s érvénytelenek.

Az, aki biróilag üldözött cselekményt a büntetendő cselekményekre való szándék nélkül szerzett teljes részegségben követ el, kihágásért büuteitetik és pedig:

1. Három naptól hat hónap;g terjedő szigorú fogsággal, ha a részegségben elkövetett büntetendő cselekmény bűntett volt.

2 Minden egyéb esetben egy naptól három hónapig terjedhető egyszerű vagy szigorított fogsággal, vagy tiz koronától ezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, azonban ez esetben nem szigorúbb büntetési nemmel, mint amely a büntetendő cselekményekre magára ki van szabva és soha a maximális büntetés felénél szigorúbban

Ha a részegségben elkövetett cselekmény magánvádra üldözendő, úgy a büntető eljárás csak magánvád folytán indítható meg.

Aki valamely oly kötelesség előtt vagy alatt iszákosság állapotába helyezi magát, melynél ezen állapot másnak életét, egészségét, vagy testi épségét veszélyeztetni alkalmas, vagy aki ily állapotban ily kötelezettséget szükség esetén kívül teljesít, három naptól három hónapig terjedhető szigorú vagy egyszerű fogsággal, vagy

udvarmester leült az évtizedes porba, nézte magát és Hiacinthus lovagra gondolt.

— Az ám, tűnődött mélységes megdöbbenéssel, a gazdám is megöregedett ... Es csak most látta, hogy Hiacinthus lovagnak megnövekedett az orra ős ezt az orrot vérpiros, meg lila erecskók úgy telerajzolták, miként ha hegy- és vízrajzi térkép volna. A daliás termete is olyan most, mint egy póké. A hasa megereszkedett és vékony lábain fityegnek a csizmák. Ej, ej, a szemeiből is kihunyt az ősi tűz, a karja már reszketős lett az ivástól ... és az öreg Safranyik nagy békaszemeit belepték a könnyek. Ült egy letűnt évtized szürke patinájában és könnyei mély gödröket vágtak a porban. Hiacinthus lovag pedig azalatt dühösen toporzékolt az ágyában.

— Hé Safranyik, vén semrairevalól kurjantotta keserves türelmetlenséggel. Elő kerülsz-e már azzal a tükörrel]? Hogy Safranyik még mindig nem jött, visszahanvatloft a fehér párnák közé és széles arcza lágy mosolygásra húzódott a friss emlékezéstől.

— Uram, atyám, micsoda egy leányzó! sóhajtott szerelmesen. Hogy tud az nézni azzal a két selyempillás szemével. Hiacinthus lovag szentül meg volt győződve, hogy neki szólt a lány vágyakozó tekintete és kéjes borzongás futott végig elnehezedett testén. Vógigsimitotta az arcát, de egy kicsit megszurkálták tenyerét a tüskék.

— Hm, dünnyögött Hiacinthus, csakugyan okos gondolat volt azzal a tükörrel. Meg fogok borotválkozni. Megint azt gondolta, elveszi a lányt, szüret táján meglesz az esküvő, a vén várkapu ismét kinyílik az életnek és vége-hossza nem lesz a vidám napoknak ... De jön-e már az a Safranyik? Nem tudott tovább várni, kibújt a jó meleg dunna alól és segítség nélkül öltözködni kezdett. Hát bosszankodott, hogy ma minden nehezen megy föl rajta, a csizmák makacsul vonakodtak engedelmeskedni Hiaciaíhus lovag két kezének és a dereka is majd, hogy megroppant, mire a piszkos bőrdolmány fölkerült testére. No, csakhogy megvolt valahára. Öreges sietessel kitopogott a lornáczra.

— Nem láttátok Safranyik uramat ? kérdezte a Matyi nevű szolgalegénytöl, aki éppen egy szemrevaló cseléddel enyelgett.

— De bizon, mondta Matyi, láttam én. Úgy nézem, a padlásra ment ő kigyelme. Hiacinthus lovag nekiindult a padlásnak. Ropogtak alatta az öreg garádicsok, amint fölfelé vonszolta nehéz testét és a szeme is káprázott, hogy kidugta a fejét a padlás csapóajtaján.

— Safranyik, Safranyik, te semmirevaíó, merre csavarogsz? kiáltotta a lovag, bár látta, hogy az öreg udvarmester ott ül mozdulatlan egy ládán. Följebb vonszolta magát egy fokkal.

— Talán bizony aludni küídtelek föl ? kérdezte ingerülten. A vén Safranyik csöndesen arra fordította a fejét, holdvilágos arczát.

— Úgy vélem, szólt némi gúnnyal, ébredni küldött föl nagyságod. Hiacinthus most már csakugyan dühös lett.

— Adod azt a tükröt ?! rivalt haragosan Safranyikra. Safranyik fölemelkedett.

— A tükröt ? ^üvöltötte vakmerőén. Nohát nem adom a tükröt. És ha lejemet véteti, akkor sem adom oda!

— Nem-é ? 1

— De nem ám! Maga . . . maga vén szamár .. . Hát mit akar kigyelmed attól a tükörtől? Hát gyönyörködni akar abban a borvirágos orrában, vagy a pókhasában ?

— Ejnye 1 tombolt Hiacinthus lovag, te gazhusz koronától ezer koronáig terjedhető pénz- büntetéssel büntetendő.

Ezen büntetés alkalmazása ki van zárva, ha a büntető cselekmény a büntető törvénykönyv szigorúbb rendelkezése alá esik.

Aki egy fél esztendőn belül nyilvános he- helven ismételten nyilvánvaló részeg állapotban találtatik, kihágás miatt egy naptól négy hétig vagy tiz koronától ötszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető.

Ugyanily büntetés éri azt is, aki nyilvános helyen nyilvánvaló részeg állapotban találtatik, ha a jelen törvény előző két szakaszának megszegéséért már egyszer el volt Ítélve és ezen Ítélettől egy fél esztendő még el nem telt.

Aki az égetett szeszes italoknak kimérésénél vagy ezen italokkal való kereskedésben egy nyilvánvaló részeg embernek égetett szeszes italt kiszolgáltat vagy ennek kiszolgáltatását megengedi, kihágásért egy naptól hat hétig vaió elzárással és tiz koronától ötszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntethető.

Aki oly szándékkal, hogy ezen törvényben megállapított per eshetőségét, úgyszintén a beszámithatóság érvénytelenségét vagy a zálog határozmányokra vonatkozó érvénytelenséget megkerülje, magának az adóstól, vagy annak családjától, vagy az elzálogosilótól okmányt állíttat ki. mely nem tartalmaz valódi kötelezettségi alapot, kihágásért, három naptól három hónapig terjedhető egyszerű, vagy súlyos elzárással és húsz koronától, ezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.

A Cornewillei harangok.

— Németh Gyula sikere. —

Valami kis közünk van a budapesti Népopera Cornewillei harangok czimü első előadásához. Planquette népszerű opereltjét a múlt csütörtökön adták először olt. És az estélyen a magánszereplők sorában igen szép helyen két nagybányai fiú is játszott teljes sikert aratva. Az egyik Németh Gyula, a másik Marosfy Lajos. Marosfynak sajnos kicsi volt a szerepköre ez alkalommal s amit még jobban fájlaltam, ez sem énekes szerep volt. Játékával azonban igy is feltűnt.

Németh Henri marquist játszotta, a darab slágerjét, mely ha nem is volna elsőrangú szerep, azzá tenné Németh egyénisége.

Fél nyolcz órára volt hirdetve az előadás kezdete. Akkorra jócskán meg is telt a 3000 személyt befogadó óriási uj Népopera. Lázasan lestem, vártam, igaz kissé elíogódoltan és pesszificzkólMég ma az ebek harminczadjára kerülsz! Ide azzal a tükörrel. . .

— Hát nem ! harsogta még fennebb Safranyik. És nem ős nem és nem. Ezt a tükröt ugyan soha meg nem kapja tőlem. Nézze ... És a vén Safranyik irtó erővel vágta a tükröt a láda széléhez. Muszikás csengéssel hasadt ezer darabra a tükör, egy-egy szeme gyémántként csillogott ki a sorból és a kis darabkáiról ideges csikban szaladgált a tető felé egy-egy belopakodott napsugár. A vén Safranyik akkor csöndesen lehajolt egy darabkáért, fölszedte a földről és odatotyogott vele gazdájához.

— No nem bánom, hát nézze meg magát utoljára. Nézze meg magát jól. Hiacinthus lovag reszkető kezébe fogta a szilánkot, sokáig nem szólt, csak bámulta magát. Aztán erőtlenül kihullott kezéből a cserép.

— Vezess le, öreg barátom, nyögte Safra- nyiknak. Vigyél le innét .. .

*

Ebéd után, amit hallgatva költöttek el a nehéz tölgyfaasztalnál, Hiacinthus lovag kihúzta fejét az öblös boroskancsóból és révetegen megszólalt :

— Te, mondta Safranyiknak, mit gondolsz hát, kire nevetett tulajdonképpen az a lány?

A vén Safranyik homlokát elöntötte azgöreg

bölcsesség.

— Hogy tudhatnám én azt ? Fiatal és szép lány, a vére ugrál, mint a fiatal csikóé, oszt belenevet a világba. Mink is szerettünk valamikor . . . Ezen mosolyogni kezdtek mind a ketten és megbékélve, csöndesen iszogattak a homályos teremben. Néha-néha megemelkedett egy-egy sóhajtástól öreg mellük, de beíetemetkeztek szépen és okosan a borba.