Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1912-06-27 / 26. szám
2 NAGYBÁNYA 1912. junius 27. évekbe kerül, tekintve, hogy a szabály- rendelet szerint öt év alatt tartozik csak a háztulajdonos a csatornát bevezettetni, öt évig tehát hol itt, hol amott állandóan fel lesz túrva a város s állandóan fognak kisérteni e folytonos felszakitások folytán a ragályos betegségek is. Azt hittük, hogy az ad hoc bizottság ez indítvány nyomán dűlőre viszi a kérdést, midőn megbízta Fábián Lajos vízvezetéki és csatornázási mérnököt, hogy vállalkozóval ez irányban tárgyaljon. Azonban nem igy történt. Daczára a vállalkozó elég méltányos ajánlatának, hogy az utczai házi bekötéseket egyszerre elvégzi s csekély kamatfizetés mellett a bekötési dijakért is el vár 1—2 évig. az ad hoc bizottság mellőzte az ajánlat elfogadását. Holott pedig.csak ez oldotta volna meg a kérdést gyökerében, minden további panasznak elejét véve. Ehelyett azonban kezdődik a régi nóta : vállalkozó köteles a bekötést záros határidő alatt eszközölni, mert ha nem tenné, azt maga a város fogja eszközölni. Am tegye maga a városi De ug}T, hogy ezzel a vállalkozót az obligóból ki ne bocsássa, mert nagyon is kétélű kard a szerződésnek azon pontja, hogy a főcsatornához a jótállási idő alatt a vállalkozón kívül senkinek hozzányúlnia nem szabadi Valóban nem értjük az ad hoc bizottság eljárását! a csatornát azért létesítettük, hogy végre megmenekülhessünk a közegészségügyi mizériáktól. Most pedig hogy meg van s hogy alkalmunk volna azt az egész vonalon egyszerre és gyorsan létesíteni, tétovázunk, huzakodunk s szinte készakarva magunk toljuk ki a határidőket. Pedig előbb-utóbb csak túl kell azon esnünk. Igaz, szörnyen nehéz anyagi helyzetben vagyunk mindnyájan, úgy a város, mint az egyesek, de hiszen ha e nehéz anyagi helyzet mérlegelése befolyásol- j hatja a teljes csatornázás mielőbbi befejezésére vonatkozó elhatározásainkat, akkor akár az egész csatornázást is elhagyhattuk, vagy kitolhattuk volna, mert e nehéz anyagi helyzet sajnos, már évekkel ezelőtt is a maga ijesztő nagyságában fennállott. A jövő nemzedéke. Junius 25. Közhelylyé vált nálunk az ifjúság (esti és szellemi neveléséről beszélni Annyi hevet-havat hordtak már össze pedagógusok, társadalom bölcselők, hogy egy könyvtár megtelne azzal, a mit e tárgyról elmondottak. De egy másik könyvtár minden bizonyára kitelne abból, a mi még megírásra vár Nemcsak a nemi élet felvilágosítása néven ismeretes irányzat, az egvüttnevelés nagy kérdése, még kevésbbé talán a feminizmus mozgalma hozza szőnyegre ezt a kérdést, hanem a mindennapi élet kényszerűsége, az egyén, a családi körülményei, mint a melyek önkényt adódnak, léteznek, vannak és igy róluk be széini kell. Csakhogy más a mit beszélnek és más a hogyan cselekednek Itt elvek, vezéreszmék, prin- czipiumok érvényesülnek, ott tények, letagadhatatlan valóságok. Összegezésének eredménye egy annyiszor felhangzó sopánkodás: nem igy neveltem a gyermeket s mégis az eredmény kétségbeejtő. Hát szó, a mi szó: nagy, igen nagy kardinális hiba van az ifjúság mai nevelésében. Rendszertelenségnek inkább lehetne nevezni, mint | tervszerűségnek. A főhiba abban van, hogy min- ! denre széles e nagyvilágon, csak az életre nem j nevelik a mai fiatalságot. Hogyan ? Vetheti ellene ; bárki. Micsoda képtelen állítás ez ? Hiszen nem azért iskoláztatjuk, zenében, művészeiben ké pezzük gyermekeinket, hogy az éietre neveljük, megélhetést, kenyeret biztosítsunk a számukra? Pedig való igaz, hogy nem neveljük az éleinek. Mert mi az élet, mint összefoglalta az erkölcsi, ; egyéni és alkalmazkodási felfogásoknak és nem külön, kiszakítva egyik vagy másik. És vájjon hol tanulná meg inkább és job- I ban ezeket a szükségeket, mint abban a körben, ; mely zsenge, fejlődő lelkét a szeretet, a biza i lom, az őszinteség melegével védte a külvilág- j gal szemben ? A családi kör az egyedüli Le kell törni az árló indulatokat, megzabolázni a gerjedő szenvedélyeket, önismeretre vezetve a gyermek lelkületét, felismerni emberfársai hajlamát és ehhez alkalmazkodni. A puritán egyszerűségű szobák falaira ezeknek a tételeknek kellene kerülni, kibővítve, kiegészítve még azzal, hogy tudjon a gyermek lemondani vágyairól, megnyugodni a kényszerű valóságban s feltoluló zúgolódásai között ne mindig fel, hanem lefelé is tekinteni, a hol több küzdést és ennek daczára több lemondást és még több nélkülözést lát. A szülők mi.jomszeretete azonban mindezeket egyáltalán nem vagy alig látja. Elfoglaltsága, kényelemszeretete, sokszor könnyelműsége is, nem juttatnak időt foglalkozni gyermekeivel. az iskolákra, nevelőkre, a társaságra bizzák a gyermek nevelését avagy majomszereíetükkel agyonszorifják a fejlődő gyermeklélek érzés-, kedély és lelki világának zsenge csiráit. Az évek pedig telnek, az idő rohanva repül. Az első hosszú szoknya, az első czigaretla már jelzi a küszöböt, melyre lépve az ul az élethez vezet. És a küszöbnél révedezve, imbolygó lépéssel áll meg a jövő nemzedéke. Tántorog, sokszor elbukik vagy gyógyíthatatlan kórral lelkében vonszolja végig a maga terhét mert nem nevelték az életnek. így fest a jövő nemzedéke. És a pedagógia nagy mesterei anketteznek, az iskolai év végén megjelennek az értesítők vaskos füzetei, egyikből sem hiányzik egy szakezikk, amely az ifjúságnak a jövő nemzedékének nagy kérdéséhez hozzá ne szólana. A nyomda festék azonban csak nyomdafesték marad. Életre nem kél a holt heíü, nem elevenít, mert hiányzik belőle a szellem, a megértés, az élet ismerete, a melyre nevelni, vezetni, tanítani kellene. Nagy Zoltán törvényszéki biró HÍREK. Junius 26. A közeledő elseje alkalmából ismételten fölkérjük hátralékos előfizetőinket hátralékaik szives beküldésére Személyi hírek. Dr. Erdődy tgnácz honvéd fölörzs- orvos nyaralásra családjával városunkba érkezett. — Ember Elek, a Gyógyszerészeti Közlöny társszerkesztője feleségével hosszabb tartózkodásra városunkba érkezett. — Dr. Sehönpfhiy Béla vármegyei főorvos hivatalos ügyekben városunkban időzött. Uj joggyakornok, Barátit Lajos végzett joghallgatót a nagybányai kir. járásbírósághoz jog - gyakornoknak nevezték ki. Esküvő. Vajai/ Imre városi számtiszt juiius 2-án tartja esküvőjét Csillik György kedves leányával Mariskával. Díszes esküvő. Díszes esküvő volt f. hó 20 án a budapesti belvárosi főplebánia-templom- ban. Dr. Cserszegi Cscsznák Sándor kincst. joga szállója éttermébe belépett, valaki a nevén szólította. Egy jóbarátja volt s ott ült az ő ismerős-ismeretlenjeinek az asztalánál. Oda kellett mennie. A bemutatkozásnál aztán úgy csengett egy név a fülébe, mini az Ítélet harsonája. — Kosztolányi Pálné ! . . Szinte szédülten roskadt bele a székbe. Az a fehérhaju, mosolygós öregasszony ott vele szemközt annak a felesége volt, aki az ő édes anyjának a megrontója volt. Az a leány pedig édes gyermeke. El se tagadhatná, hiszen az a lár- czájában lévő fénykép szinte ordítva hirdeti a vér jogát. Oh, hogy kell neki ezt a két teremtést gyűlölnie ! . . . Csakhogy az a kíméletlen, nagy komédiacsináló, amit közönségesen sorsnak szokás nevezni, néha komisz tréfákat enged ám meg magának a szegény halandókkal szemben. Micsoda démoni igazságtétel lett volna például Huszthy Elek szá mára, ha annak az embernek az asszonyát meg a gyermekét cudar némberekké teszi és úgy veti elébe. Ha kárörvendhetett volna a gyalázatukon De mikor azt a két asszonyt még csak gyűlölni sem lehetett! . . . Az Öreg asszony a megtestesült jóság maga volt; a lánya pedig . . . Ugyan az Isten áldja meg önöket, hát. lehet egy tizenhét esztendős lányon valami gyűlölni való? Huszthy Elek majd beleőrült a tusakodásba. Hanem azért nem volt annyi ereje, hogy kiragadja magát a kétségekből. Mikor a leány nem volt mellette, százszor megfogadta, hogy elmegy és a fogadalmat százszor elfeledte. Utóbb aztán már nem is fogadkozott Valami keserű sajnálatot kezdett érezni önmaga irán,f olyan valami martiromságot, hogy a mindennapos érintkezéssel meggyötörheti a lelkét. Akkor döbbent meg aztán, amikor észrevette, hogy a lány is szerelmes belé. És akkor egyszerre egészen belelátott abba a sivárságba, amelylyel az élet megátkozta. Most már menekülnie kellett; menekülnie a saját boldogsága elől, amelyhez mások gyalázata tapadt. Dehát csakugyan volt, vagy van az a rém, amely elől megint futni készül? Honnan tudja ő azt, hogy nem chimera-e az, amivel az életét nyomorúsággá teszi? Azt az öreg embert eltemette, anélkül, hogy megkérdezhette volna. Most hát álljon az elé a másik elé és követelje tőle a bizonyosságot. Élje át még egyszer azokat a rettenetes perczeket és ne öljön ? . .. Egy gyötrelmekkel teljes éjszaka után végre rászánta magát az egyetlen lehetséges megoldásra, hogy elmegy. A kálváriáját azonban teljessé tette a bucsuzkodás. Mert nem tudott megszökni előlük, hiszen az a két asszony nem vétett ellene semmit. Szinte vánszorogva ment fel hozzájuk délután s csak akkor jutott eszébe a kérdés, hogy mire való volt mégis az önkinzás, amikor már ott ült szemközt a leánnyal. Egyedül voltak; az öreg asszony odakint pihent az erkélyen, mert megszokta, hogy rábízza a leányt arra a soha se mosolygó, szomorú fiúra. És csodálatosképpen egyszerre a leánynak is az jutott eszébe, hogy ő még ezt az embert soha se látta nevetni. — Mondja, Elek! — kérdezte félénk tartózkodással — micsoda nagy szomorúsága van mely hatalmas erejű gyógyvizével a leössvóxisr, osúz, valamint minden reumatikus Toá.rxtalr^alcrxéi.1 csodás gyógyulásokat eredményezett. — A gyógyfürdőt, mely Molcsány Gábor ny. erdőtanácsos tulajdona, a jóhirü 3,ro3á,n-cség vette kezelésbe, azt teljesen újonnan berendezte s bodegAval " áitta el. A legkitűnőbb italok, hideg ételek, meleg konzervek minden időben a legolcsóbb árakon kaphatók a bodegában. A kiránduló közönség rendelkezésére nagy fedett mulatót rendeztek be. Lakószoba egy napra fűtéssel 2 korona. —-— ......—_;■ — I. oszt. fürdő 1 korona, II. oszt fürdő 80 fillér. ------■
