Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1912-05-30 / 22. szám
2 NAGYBÁNYA 1912. május 30. vasúti tarifadijszabás és a vámszerződések körül folyt le, mely vita is örvendetes bizonysága annak, hogy a városok életével és a városi polgárság érdekei- vei összefüggő minden kérdéssel immár behatóan foglalkoznak. Mint rendesen, a napi sajtó élénk érdeklődéssel foglalkozott a kongresszus munkálkodásával, s rokonszenvesen emlékezett meg róla. Sok szó esett azonban arról és pedig nemcsak a politikai sajtóban, hogy a városok gyülekezete, habár az általános választójog körül és ellene izzó forrongás uralja az egész közéletet, nem foglal állást e kérdésben. Kétségtelen, hogy az uj választási rend ugyancsak elevenjébe vág a városok életének, s bizonyos, hogy városaink modern fejlődése a választójog reformjával kongruens. A városok kongresszusa hogy nem foglalkozott a választójog kérdésével, ez legfókép onnan van, mert tanácskozásaiból ki akarja küszöbölni a pártpolitikát. Már pedig amikor az egyetemes ülés a választójoggal csaknem egyforma horderejű kérdéseket tárgyalt, azt hisszük, nem lett volna helyes szenvedelmes politikai vitákat provokálni és a parlamentben dúló harcok szinterét a komoly eredménnyel járó produktiv tanácskozások helyére is átvinni. örülünk ennek, mert a kongresszus tanácskozásait igy semmi disszonáns hang nem zavarta meg, s a magyar városok második egyetemes ülése méltóságteljesen folyt le. A vidéki szinészet. Május 29. Teljesen jogosult az a nagy érdeklődés, a melyet a magyar szinészet iránt általán tapasztalunk, mert a magyar színészet nálunk elsőrendű kulturális tényező, Érdekeit nem szabad elhanyagolnunk s azt a legmesszebbmenő állami támogatásra is kell érdemesítenünk. Sajnos, nálunk a kulturális, a közművelődési pollitika iránya nem határozott, hanem a mindenkori kormányok szerint változó. Pedig ha valahol, igy nálunk kellene czéltudatosnak és rendszerében egyöntetűnek lennie. Nálunk leginkább a felekezeti politika dívik, pedig ez igen veszedelmes, mert minduntalan a nemzetiségi politika útvesztőjébe vezet. A felekezeti érdek legtöbbször összeesik a nemzetiségi érdekkel. A felekezeti politika tehát valójában nemzetiségi politika, vagyis olyan, mely a magyar állam kialakulásának és megerősödésének igazi kerékkötője. Szükséges tehát, hogy legalább azokat a kulturális tényezőket használjuk ki egészen a magyarság érdekében, a melyek még mentesek minden felekezi és nemzetiségi árnyalattól és amelyek jelenleg is kizárólag a magyar kultu- rát szolgálják. Ilyen független kulturális tényezőnek tartom a magyar színművészetek A legnagyobb fontosággal bir a vidéki szinészet, a melvet azonban még mindig nem támogatunk olyan mértékben, a hogy azt tennünk kellene. S a mit teszünk, sem teszszük megfelelő módon. A folyó évben, igaz, valamivel több jut a vidéki színészetnek, mint a múltban; de, tekintve a vidéken működő színtársulatok nagy számát, a folyó évi állami költség- vetésben szereplő 240.000 korona még mindig nem elég arra, hogy a segélyezés minden vonalon kielégítő legyen, mert ez a csekély összeg nemcsak a színtársulatok segélyezésére szolgál, hanem abból a színkörök és vidéki színházak építését is segélyezik. Vagy fel kell emelni ezt az összeget, vagy le kell szállítani a vidéki színtársulatok számát, hogy egy-egy színtársulat nagyobb segélyösszeghez jusson, hogy igy a jobban dotált társulat megfelelő személyzetet tarthasson s a műsor változatosságára és komoly kulturális jelentőségére intenzivebb gondot fordíthasson. De nem helyes a mostani segélyezés módja sem. A kormány a segélyt közvetlenül a színigazgatók kezéhez folyósítja, a nélkül azonban, hogy kellően ellenőrizné, mire fordítja a színigazgató a kapott összeget. Sőt a kormány maga, igen gyakran, segédkezet nyújt arra, hogy a i színigazgató a kijáró stibventiót évekre leköt- j hesse régebbi adósságainak a törlesztésére, uj adósságok csinálására. Az igy adott állami subventio tehát lényegében nem szolgál arra, hogy I az igazgató abból a folyó kiadásokat fedezhesse, j hogy személyzetét annak felhasználásával pon- j tosan fizethesse, hogy társulatát gyarapithassa : s műsorának színvonalát fokozatosan emelhesse, hanem arra való, hogy még jobban az adóssá- 1 gok körforgásába kerülve, előbb-utóbb a tönk i szélére jussou. S ez tudjuk, elég gyakori eset. A minisztérium igen gyakran abba a kellemetlen helyzetbe jut, hogy a színigazgatók személyes adósságainak a rendezésével, konvertálásával kell foglalkoznia az egyedül fontos igazi szinügyi művészeti kérdések helyett. Itt feltétlenül már rendszert kell meghonosítani s egészségesebb alapokra kell helyezni a subveuczionálás módját! A subvenczio felhasználását ellenőriztetni kell . , . E czélból a városok és a színtársulatok között kell a szükséges, ezidő szerint azonban jóformán teljesen hiányzó kapcsolatot megteremteni. A segélyt utalja ki a kormány a városoknak, hogy azok juttassák el a színigazgatóknak. A várost kell így egy egészséges érdekközösségbe hozni az olt működő színtársulattal. Hadd teljesítse a város az elienőrzést! Senki más nem alkalmasabb erre. Valljuk be, ma a város alig törődik érdemileg a színtársulatával; ha nyújt is annak bizonyos kedvezményeket, azok mégsem olyanok, hogy azok fejében döntőbb befolyást és ellenőrzést követelhetne az igazgató működésére. A város közvetlen ellenőrzési joga természetesen kiváltképen csak az anyagiakra vonatkoznék s az igazgató művészi működésére csak annyiban terjedne ki, hogy az igazgatót megfelelő művészi programm összeáliitására, bemutatására és betartására kötelezné, a mikről utólagos jelenléseket tenne a minisztériumnak. Ez volna a vidéki szinészet igazgatásának legczélszerübb deczentralizacziója, melyben a városok, mint a czentrum őrszemei, teljesítenék szolgálataikat. Molnár Viktor ny. államtitkár. HÍREK. Május 28. Személyi liirek. Gálért Endre vármegyei árvaszéki ülnök, volt polgármesterünk a pünkösdi ünnepeket városunkban töltötte. — L. Berks Lajos nyug. vezértörzsorvos rokonai látogatásáravárosunkba érkezett. — Incze Lajos főgimnáziumi tanár a pünkösdi ünnepeket városunkban töltötte. Eljegyzések Aimer Lajos birtokos és kereskedő eljegyezte Muzsnay Ferenc m kir. bányafőmérnök és neje született Gregor Berta kedves leányát Olgát. — Andor Jószef m. kir. központi állami pénztáros Budapestről eljegyezte Kerekes Erzsébet oki. óvónőt Nagybányán. Esküvők. Hajdú Sándor nagybányai állami iskolai tanító Püukösd másodnapján tarfotta esküvőjét Altnéder János polgártársunk kedves leányával: Mariskával. A fiatal párt igen diszes nászmenet kisérte az esküvőre. Mint tanuk Altnéder Ferencz és Kovács Gábor szerepellek. ez a kihívó hallgatás! Ami annyival nagyobb neveletlenség magától, mert hiszen tudja jól, hogy miattam történt a dolog, tehát abba kényszerít bele, hogy magamról beszéljek. Megint hallgattunk. Már csak néhány lépésnyire volt a Muzeum-körut sarka, ahol a szabadulás várt rám. De megint elszámitottam magam. — Hová készül? kérdezte az asszony. Most el fog kisérni engem a Koronaherczeg-ulczába I Elkísértem. És meg kellett hallgatnom a Brück-fiu esetét, amiről különben sejtelmem sem lett volna, mert akkor történt, amikor én már elkerültem Veszprémből. Hát az egyik megyebálon ott volt ez a Brück-fiu is és az asszonyok közül épen Marin- czerné iparkodott legjobban, hogy minél közelebb lehessen a fiatal zsidó izzó szeméhez. Ezt az ő, a Marinczerné tulajdon szavaiból tudom. Mert az őfajta asszonyok azt hiszik, hogy a hazudásban művészek, holott a dolog úgy áll, hogy még abban is pacczerek, hogy hazugságaik leple alatt ügyesen mondják meg azt, aminek megmondására a vérük ösztökéli őket. Kívüle a többi fiatalember közt ott volt a Lépy Bandi is, aki akkoriban joggyakornok volt. Mindenkor őszinte szívből utáltam ezt a Lépyt. A fiatal ur csinos fiú volt. Olyan filigrán, sápadt, csinos kis himleány, akinek a szépségét csak a negyvenen felül levő asz- szonyok tudták értékelni. És perszs: ő maga. De ő maga annyira, hogy ennek a tudatának egy-egy szilánkja ott volt a fiatal ur minden mozdulatában. És végül még azt kell megjegyeznem, hogy ott a nyomorult kisvárosban kitűnő lövőnek tartották. Most hadd beszéljen maga Marinczerné. — Nem mondtam még eleget? kérdezte impertinens beszédvágygyal. Nos, hát majd mondok én egyebet is, ha éppen úgy kiváDja. Hát tudja, a második négyest kénytelen voltam odaígérni a Brück-fiunak. Lehetetlen lett volna elkerülnöm a dolgot. Már odaígértem neki, pedig ... Várjon csak ! Emlékszik a mályvaszínű ruhámra ? Nohát akkor épen az volt rajtam. Egyébként is mondják, hogy akkoriban divatban voltam . . . Azóta persze I ... Hja, az idő eljár! Nem gondolja? Mit mosolyog? Csak semmi bók barátom! Elég az hozzá, hogy hiába erőszakoskodtak, én bizony megmondtam valamennyinek: — A Brück-fiué a négyesem! Egyszer odajön hozzám a Lépy Bandi és az ő imádásraméltóan impertinens, jéghideg mosolygásával azt mondja: — A négyesért jöttem! Megmondtam neki is, amit a többinek mondtam. — Ah, úgy! mondjad. No, akkor vigyázzon a chamoin-ruhára, mert azt is bizonyosan a mamájának akarja liferálni, hogy legyen mit összetépni a malomban! Nevettem és azzal vége volt a szándékomnak. Meg, tudja, kiváncsi is voltam, hogy a Brüch-fiu majd . . . Óvatosan, hogy észre ne vegye, belenéztem a Marinczerné arczába. Szép volt és egyben olyan undorbóan gonosz, amilyen Fausztina császárnéja lehetett amikor szerelmes gladiátorát másnap az oroszlánok elé küldte. — Elég az hozzá, — folytatta — hogy beharangoztak a négyesre. A Brück-fiu odajött hozzám és karját nyújtotta. Akkor odaállt elénk a Lépy és azt mondta nekem: ▼▼▼ VVV ??T ▼ V VT TT T- v v Közkívánatra a jóhirü Huszthy-cég (Hid-u. 15.) * berendezkedett. 12 drb kép csak 70 fillér, dupla nagyság 1 K 50 f. Felvételek kizárólag' vasárnap délután 2-től 7 óráig, továbbá kedden és pénteken reggeltől estig i
