Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1912-05-23 / 21. szám
2 NAGYBÁNYA 1912. május 23. lik költészete a hagyományos iskola szabványain épül. Ezelőtt negyven esztendővel Petőfi, Arany volt a korlátlan ur az irodalom berkeiben. Az utánuk következők Petőfinek a levegőbe is be- leévődött szellemétől áthatva Írogattak. Kezdetben Révai is ezen az alapon iró gáttá verseit. Később aztán mindinkább elhagyta a konvencionális irányokat s a maga utjain poroszkált a babér után. Persze a régi kor szelleme, amelyben nevelődött, amelyben életének nagyobb részét töltötte, teljesen úrrá lett szive és költészete fölött. Attól nem tudóit és nem akart tágítani. Abban érzi jól magát, az az övé. Bár erősen hajlik elméletben az újítás felé. Bár többször kifejtette előttem, hogy az élettel haladni kell, mert az megyen s az ember itt marad, ez költészetén foltot nem ejtett, régi és konzervált és maga csinálta útjáról, poézisé- ből engedni nem akar és nem tud. Es ez igy van jól Bár én magam meg az uj érában születvén, nem vagyok képes megérteni, mivel meghatóbb a levendula illata a jáczinténál, vagy orchi- sénál, mivel szebb a régi dobverése az újénál: mindazonáltal tisztelni tudom a mások felfogását s a jót különösen sokra becsülöm, akár a mai kor, akár a régi kor taktusa szerint verik is ki. A fő az, hogy jó legyen valami, a reczept az mellékes. Ha az uj dolgokban lüktet is valami, ami - jól ösmervén — szivemhez közelebb áll, ám a régi tárgyakon is, ha jók, a fémek nemes patinája képződik s ez kétségtelenül nagyon értékes. Es Révai ezek közül az értékes elemek közül való. Az ő Írásait el lehet olvasni, el kell olvasni, ebben passzió telik, az bevezet abba az édes és zamatos korba, környezetbe, mit néha titkos órákon az anyák ajkáról hallunk. Abba Ám lélek, szív és férfibüszkeség Már ott dereng a tiszta homlokon. Nekem fiam nincs, s nem is lesz soha! Ki kisérjen az élet tengerén I De többet ér — mint más legény fia, Küzdő hajómon az én Erzsikém! 5 ha elhív engem bölos Mindenhatóm, 8 a földi álmok bilincsét föloldja: Az árbóoz helyett 8 lesz a hajón A büszkén lengő hófehér vitorla . . . Halálfélelem. Amint az esztendők egyre-másra telnek: Valami szorongás esik a szivemnek, Sikoltozok ébren. megrémít az álom. Még a verőfényt is feketének látom. fiiig fiatal voltam: fölöttem, alattam Égzengés, foldrendés zúghatott miattam ! Most egy szélfúvás is belevág szivembe, Mintha csak egy tompa halálhórgés lenne. a levegőbe, mi régi, elzárt szobákban honol. Es már csupán érdekességből is mi élvezet benyitni egy ilyen ódon szobába . . . Belépünk ... és ime nem is olyan ósdiak a bútorok, nem is zsonga- nak a dallamok olyan régiesen, csak a kor van rajtuk, a kor, a negyven esztendő! És negyven esztendő nyugalmas pora alatt mennyi ifjúság, mennyi élet van. Mennyi áhitat, ihennyi szeretet! Én Istenem, milyen fölséges dolog lehet az negyven esztendeig ilyen áhítatban élni. Hogy ne zavarjon senki, hogy ne zaklasson semmi. Negyven esztendőn keresztül verni a lantot és sohase hírvágy bűnébe esni, valami nagyszerű ez. Csak bujdosni a végeken és buzdítani, bátorítani a lankadt magyarokat és világosságot önteni az elvakult nemzetiségiek szemébe . . . és dalolni szakadatlanul vérző honfi szívvel, mosolyogva, babértalanul ... és mindig csak nyugalmasan, mindig csak egyszerűen . . . ebben is van nagyság. Amikor más már nyugovóra megy s rozsdás pennáit rakosgatja sorba, Révait akkor szállta meg újra az erő, mert eljött hozzá Erzsiké, a mesebeli Csipkerózsika s felkeltette szunnyadó múzsáját. Tele van a lelkem fakadó virággal, Felujulni látom ifjúságomat. Csakugyan igy volt Felujult az ifjúsága, az élete újra kezdődött, egy bőséges, kifogyhatatlan, másodvirágzás, mely mint a nyári akáczfa ujultan ontja illatát. Azok pedig, kiknek ir, kik szívesen és szeretettel húzódnak meg bűvkörében, most ujjongva örvendezhetnek, hogy ime most szemtől szembe láthatják azt az embert, aki eívonultan a hegyek mé- lyibe már negyven esztendeje pengeti a szivük húrjait s töltötte meg lényüket édes harmóniával. Fejes-Boldisár Ferenc*. Uj Babel. Május 22. Akármerre nézek, műiden sugár gyérül, Haladok lefelé a hegy tetejériil Sötét völgykatlanba, hol megült a pára. Oda hív a sorsom hosszú éjszakára. Jaj, pedig be vágyók élni e világon! De nem a gyönyörért, üdvökért kívánom ; Életemben ezek ismeretlen dolgok, Nem azokban voltam oly igazán boldog. Van egy kis leányom l — a félország tudja, — Hogyha én meghalnék: hová vinné útja f Mindenható Isten, fontold meg előre: Apja nélkül vájjon mi lenne belő lel Mint mikor egy kertnek kidől a palánkja, Szabad ut vezet be a nyíló virágra: A legszebb bimbót is, mely csak alig pezsdiil, A legelső vándor kitépi tövestül. . , A bábeli zűrzavar után sok időnek kellett elmúlnia, mig az emberek újra megértik egymást. A nyelv a legkisebb akadálya lelt a meg nem értésnek, újabb időkben azonban a gondolat-zavar kezdi elválasztani az emberiséget egymástól, mely hova-tovább úrrá lesz minden vonalon. Arról van szó, bogy ugyanazon országnak, nemzetnek, ugyanazon városnak, sőt ugyanazon családnak két gyermeke egészen ellenkező világban él és a köztük lévő kapcsolat annyira meglazult, hogy gondolati, vagy érzelmi közösség nyomai alig fedezhetők tel rajtuk. A világnézetek oly éles eltávolodása korát éljük, mikor szinte már le kell mondanunk a közlekedés lehetőségéről. Nem az a megdöbbentő, hogy ellenkezések vannak az emberek között, hanem hogy az igazság nevében küzdenek egymással ellentétes táborok. Vértanukat, elkeseredett harcosokat termelnek a világnézetek és mindegyiknek a meggyőződés öntudata ad erőt Köztük pedig sok a törmelékember, aki csüggedten gubbaszt s az igazság megismerhetésén végképen kétségbeesik. így széledünk el újra, igy vonulunk vissza önmagunkba. Az első elválasztó szer az újkori társadalomban, amely a régi osztály, nemzetiségi s vallási tagoltsághoz járult: a munka ezerfélesége. De a munka sokfélesége csak egyik következménye a rohamosan fejlődő kultúrának s ha a kuliura alatt az ismeretek bőségét értjük, akkor az emberek egymástól eltávolodásának I legfőbb okát mégis csak a kultúrában kell keresnünk. Abban, hogy az emberi értelem véges voltánál fogva képtelen mindazon hatások egységes szempontból való felfogására, amelyek a mai kuliura tartalmát teszik. Nem kell a kultúrát istenségnek néznünk, nem kell bálványnak megtennünk, nincsen végtelenbe fejlődés, de azért lehet a kuliura olyan terjedelmű, hogy az egyes ember százszor megroppanhat a súlya alatt. Az a baj, hogy mi vad mohósággal, válogatás nélkül szívjuk magunkba mindazt, amit kultúra néven kínálnak. Ha tehát minden kuliurát nem fogadhatunk be, akkor válogatnunk, bírálnunk kell; kell az értelmünk befogadó képességét is növelnünk, de még inkább szükséges, hogy az értemünkbe kívánkozó kulturtartalom fölöd kemény bírálatot tartsunk Hány gyermek van, aki a sok, időelőtt leikébe kényszeritett fogalom miatt végleg meg- nyomorodott értelmében. Hogy nem tud figyelni, nem érdekli semmi és nincs kedve uj ismereteket szerezni, amelyekre pedig igazán szüksége volna. Nem korán érett ifjú, hanem éretlenül elfonnyadt értelem. Ami az egyetemi és középiskolai diákságnál mint érdektelenség, szórakozottság és figyelmetlenség jelentkezik, ugyanez többé kevésbbé a legegyszerűbb népnél is megvan Nem érdekli a papja, a tanítója, vezetője beszéde, ő már nagyoíib, erősebb hatásokat izgalmakat is élt át és idő kell, mig egy-egy a nagyvárosból hazatérő ember kedélye annyira lehiggad, hogy megérti az okos, egyszerű szót. De ha a kuliura bábeli tornyának gőgös, oktalan építése megviseli az értelmünket,- a kedélyvilágunkat egyenesen tönkreteszi Kedély- telen, nevelni, örülni nem tudó emberek siralomháza ezt lehet minden nagy kullurváros végére írni. Nem azért járnak az emberek igen sokat szórakozni, mert nem bírnak a kitörő jókedvükkel, hanem mert keresik az elvesztett vidámságukat, hátha valahol megtalálnák. Iszonyú zűrzavar a legjobb családokban, érzelmi eltorzulások, kedélybetegségek, nehéz kellemetlen viszálykodások és kegyetlen erőszakos megoldások. Az összetett, a sokfejü kultúra szétmely hatalmas erejű gyógyvizével a le©szerény, cstáz, valamint minden reianasctilcvis 'bá.n.talma.len.á.l csodás gyógyulásokat eredményezett. — A gyógyfürdőt, mely Molcsány Gábor ny. erdőtanácsos tulajdona, a jóhirü Marosán-czég vette bérbe, azt teljesen újonnan berendezte s Tood-egrá-vaA : á,tta, el. A legkitűnőbb italok, hideg ételek, meleg konzervek minden időben a legolcsóbb árakon kaphatók a bodegában. A kiránduló közönség rendelkezésére nagy fedett mulatót rendeztek be. Lakószoba egy napra fűtéssel 2 korona. ------------i------............................I. oszt. fürdő 1 korona, II. oszt. fürdő 80 fillér. "_^==^z=r=====r----------------------------------------.................---------------
