Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1912-05-02 / 18. szám
1912. május 1. 3 Vékonyka versfüzet, de technikai kiállításában annyira tömör, ósdias, hogy egynémely lapján két-három vers is sorakozik egymás mellé. Annál modernebb, sőt ilt-ott ultramodern a tartalomban. Erősen nyugatias izüek s a fiatal poeta majdnem minden versén meglátszik, megérzik, hogy a nyugatosok hatása alól nem tud vagy nem akar szabadulni. Telje- | sen varázslatuk alatt áll, csak néha törik meg ; az igézet: amikor nem keresi a titános, nagy szavakat, a nagy értelemnélkülieket, de annál I őszintébb, közvetlenebb skáláját adja érzelmei- j nek s az ihlet e ritka perczeiben igazán csinos, meleg tónusú versek kerülnek ki tolla alól. E versek közül mutatóba itt közlünk egy- kettőt. A kétely. Van nekem is egy jóbarátom : Eljön hozzám, óh, minden éjjel. Megszólal, amikor nem várom És beszél hozzám józan ésszel. Olyan igaz és olyan fájó, Hogy hazugságnak mondja álmom. Hogy nem szabad nekem szeretni S a lelkem mását feltalálnom. Olyan igaz s oly könyfakasztó : Hogy betegnek nem szabad élni. Hogy nem szabad egy eljövendő Holnapban csak halált remélni . . . S ha néha felpezsdül a vérem Egy lány szemétől s élni vágyom : Eljön a kétely jóbarátom S a porba dönti minden álmom . . . Szeretnék . . . Szeretnék társaságba járni És udvarolni szép lányoknak, Mint mások szoktak . . . Szeretnék valakire várni, Ha leborúl az este árnya A kis szobámra . . Szeretném hinni, hogy én is csak Olyan vagyok, mint más sok ember, Tele víg életkedvvel««, , Szeretném hinni, hogy ha látnak Szeretnek is, nem csak eltűrnek, Nem csak eltűrnek . . . Szeretnék társaságba járni És udvarolni szép lányoknak, Mint mások szoktak. NAGYBÁNYA Szeretnék valakit találni, Akiért mindazt elhagyom, Amiről álmodom . . . Be kell érnem . . . És be kell érnem azzal: ami jút, Szeretni kell, Ha tépett szirmú kúszórózsa fűt Szivembe fel. És be kell érnem azzal, ami van. Jaj, nem szabad Reménynyel s vágygyal tölteni magam Ha süt a Nap. És be kell érnem azzal, ami jút. Múló mosoly, Egy vállra ejtett csók, mig tova fút S semmibe foly . . . És be kell érnem azzal, ami jut, Szeretni kell, Ha tépett szirmú kúszórózsa fút Szivembe fel. Igen sikerült vers az Anyámnak czimü, mely keresetlen szavaival mélyebb hatást vált j ki; nemkülönben a Levéltöredék s a Legyél kis asszonyom czimüek. Ez utóbbiból ide iktatjuk a két befejező strófát: Legyél az én szerelmes A csókos, veszedelmes Első kis Asszonyom. Legyél száz alak százszor, Hogy meghódítsál százszor, Első kis Asszonyom . . . Legyél nagy és erős nő, Legyél széplelkü hősnő Első kis Asszonyom, De legyél nagyon gyöngéd S csókold le szemem könynyét Első kis Asszonyom . . . Közvetlen, egyszerű hangjával bizonyára feltűnik a következő verse is: Neked adom mindenem. . -X ,. __ _ A lelkembői dalokat tépek: Neked adom, hogy eldaloljad. Virágokat szedek szivemből — Örökzöldek s nem hervadóak, — Illatosak ... Neked adom az álmaimat, Hogy megszeresd és tovább álmodd. A vágyaimat eléd szórom, Hogy szebbé legyen a te vágyad És az enyém ... Átnézem a szemedbe szemem, Hogy az álmaim szebbnek lássad. S megsirassad hallgatásomban Végét egy borús elmúlásnak, Az enyémnek . . , Neked adom szerelmemet, Gyöngéden, jóan szeress engem! Neked adom a könnyeimet, Hogy megsirass, ha el kell mennem — S ha nem követsz . . . Ebben a versfüzeiben benne van egy huszonkét lavaszos poétának minden erénye és minden hibája. Tehetsége, hivatottsága sokszor előcsillan, de erősebb önkritikára, fegye lmezeltségre volna szüksége, hogy a lírája iránt keltett, elő-elő- tünedező reménységeket agyon ne üsse. Abban még igen kevés a poezis, hogy az életet, vágyakat, álmokat, várost s más ily egyebeket nagy kezdőbetűvel írjunk; a nyugatiasán erőszakos szóösszetételekért: Gondolat- gverkőezök stb. sem tudunk lelkesedni. Az ilyen strófák meg, aminőket Az én szobám ez. versében találunk, valósággal rémesek. Az én fejem úgy érzem egyre Egy nyitott ablakú szoba. Friss gondolat-levegő száll be S lerakodik oda. A régi gondolat-levegő Csak megpihen s már tova száll, Az én szobám tiszta magánya Mindig friss levegőre vár. Mert jaj, mi lesz akkor belőlem, Ha egy gondolat ott marad? Füledtté válik a szobácskám S én kábult leszek, mint a rab. Ebből a zsanérból került ki a Siratás ez. vers is. Sírnak a kopasz házak. Lombtalan fák be fáznak. Ó-toronyóra kondul. Hajlott fővel bolondul Járkálok régi téren. Simák a bolti táblák, Ugró ezégérek fáznak, Jaj, mintha velem járnád Árnyékát itt a gyásznak. néhány nap alatt elhervadt a bokor. Más földben nem élt meg. Azt mondják, hogy a törökök ezen a tisztáson háromszáz magyart végeztek ki. A rózsák ezeknek a lelkei volnának . . . Ezek között a legendás rózsák között szokta Gáspár mester a rigókat hallgatni. Mikor a rózsás rétről estenden haza ballagott, mindig köny- nyeztek a szemei. Sirt. Otthon aztán leült a pitvarban és nézegette a falra mázolt képeket. Az egyik kép a mennyet, poklot és az utolsó Ítéletet ábrázolta. A másik képen assziszi szent Ferencz és az ördög egy lélek felett vitatkoztak. Aztán vacsoráit. Vacsora után mindig elmesélte anyjának a rigók meséjét : A hurosri- gónak kilencz országa van, mindenik országban kilencz kastélya van, mindenik kastélyban van kilencz babája, minden babájától kilencz fiacskája, mindegyik fiának van kilencz kabátja, mindegyik kabátnak kilencz a zsebje, kilencz arany van mindegyik zsebben. Azt is mesélte, hogy lakik fent az erdőben egy lenge fehérruhás, átlátszó testű, sápadt ar- ezu leányka, — az ezüsthaju Vila. Aki holdsugárból született és valamikor a felhőkben lakott. Ha férfit lát, édesen csengő, lágy hangon énekli a nyírfa tetejéről, hogy: »Ich bin din, Du bist min . . .« Ez a férfi aztán sose kívánja többé a földi asszonyt. — Te is láttad a Vilát? — kérdezte Kasz- pertől az anyja. — Sokszor láttam, — mondta búsan a mester. — Neked is énekelt ? — Énekelt. — Mo3t már tudom, hogy mért vagy bolond, — sóhajtott az öregasszony. Egy hosszú tél után hirtelen tavaszodott. A napsugártól, a permetező esőktől erőre kapott a természet. Zöldbe borult az erdő, a mező. A rigók is megkezdték mókás trilláikat. Persze Kaszper mesteren is erőt vettek a nyugtalanító képzetek és minden vasárnap kiment a rigókhoz. Egy alkalommal késő éjszakán vetődött haza. Hold'ölte volt. A szürke hegycsúcsok, a kürtőformáju szakadékok, az erdő, a mező ezüstködben csillogtak. A városban a tornyok és bástyák úgy meredeztek fölfelé, mintha hosszunyaku kísértetek lettek volna. A bronzöntő elmerülve botorkált haza Bujdosó elméjében ezer gondolat nyüzsgött. — Hol jártál ilyen sokáig ? dohogott az anyja. — Beszéltem a Vilával, — suttogott a mester, — azt mondta, hogy az enyém lesz. Az enyém lesz, ha — — — Ha? — Ha a nagytemplom oltárán levő feszületből derékövet csinálok neki . . . — Istentelen! — mondta az öregasszony és meghintette a mestert szenteltvízzel. Aztán lefektette. Hajnalig az ágyánál imádkozott érte. Hetednapon eltűnt a templomból a csudatevő bronzfeszület. Mindenki kétségbe esett. Zsoltárokat énekeltek, mert a feszület eltűnésében közeli veszedelmet sejtettek. Csak Kaszper mester nem félt. Nevetve tüzelt az olvaszlókatlanban. Delet harangoztak, mikor üstjébe dobta a — feszületet. A bronz olvadt. A kezek, a lábak lassanként sistergő folyadékká változtak. Csak az arcz, az arcz nem akart olvadni. Eltorzult. Fájdalmasan vonaglott. A szemek sírtak. A mester dühösen bökött a félig olvadt feszületre. Ekkor aztán csuda történt: vér, piros vér lepte el az üstöt. Az omló vér egyre dagadt, szinültig dagadt az üstben. Aztán kifutott az üstből és folyt, folyt, mint a megáradt patak. A műhely, a szobák, a tornácz, az udvar, minden csupa vér lett . . . * Schop Kaszpernek örökre nyoma veszett. Azt regélik felőle, hogy holdas éjszakákon hajadon fővel, mezítláb szokott a városon végig rohanni és hogy beugrik a mély Tarczába. Nyilván, hogy lemossa testéről a — vért. Azt azonban nem tudják, hogy a holdsugár testű Vila az övé lett-e? Alig. Mert nem készítette el számára a de- réköret. Nászajándék nélkül pedig nincsen nászéj. Bikszád gy (Szatmármegye) Megnyílik május hó 15-ödikén. Meleg ásványviz-fürdők, szénsavas fürdők, hidegviz- gyógyintézet, inhalatio, 160 kényelmesen berendezett szoba, vízvezeték, aczetelin-világitás. Vasúti állomás, posta, távirda, telefon interurban helyben. Elő- és utóévadban állandó tartózkodásnál a szobaárakból 30°/0 engedmény. — Fürdőorvos dr. Hoffmann Oszkár. — Prospektust ásványvízről, árjegyzéket és mindennemű felvilágosítást kívánatra készséggel küld a fürdőigazgatóság.
