Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1912-04-11 / 15. szám

2

NAGYBÁNYA

I 912. április 11.

illető rovatait gyarmatosok töltik ki a maguk termésére vonatkozó adatokkal. Ezeket a levelező összegyűjti, lajstromozza s beküldi az országos bizottságnak, mely legfőbb ellenőrző szerv. A vetések állásáról havonta adnak ki jelentést s négy fokozatban: igen jó, jó, rendes, rossz. (Nálunk öt fokozat lesz a jövőben: kitűnő, jó, középszerű, gyönge és rossz.) Ezeket is a Comission Generale revideálja, hagyja jóvá épp úgy, mint a termés- megállapitás és hírszolgálat egyéb adatait. A termésre vonatkozó adatokat azonban nem a levelező végzi, hanem a cséplőgép- tulajdonosok. Es ez a módszer Argentínában fényesen beválik, ahol mindent géppel csépelnek. A gépészek kötelesek a cséplési üzemnél pontosan följegyezni a kicsépelt gabonanemü mennyiségét, azok végzett munkájokért az igazgatóságtól gépet kapnak ajándékba.

Ebből a módszerből a földmivelés- ügyi miniszter hozzánk átplántálta a lelki- ismeretesen fáradozó gazdasági tudósítónak géppel, gazdasági eszközökkel való jutalmazását.

A várható termésre és eredményre vonatkozó hírszolgálat véglegesen szervezve van és az első számszerű adatokat junius 28-án teszik közzé. Ha tudjuk, hogy néhán}' óra, egy hőütés mennyire romba dönt nálunk minden kalkulácziót, csak helyeselhetjük, ha az úgy is labilis értékű előleges terméskilátások sommá- zatától a gazdát és a spekulácziót is megkímélik. S csak akkor teszik közzé az első jelentést, mikor a búzatáblák szélén 3 kaszát feni a munkába készülő arató.

A pornográfia és a színházak.

Április 10.

E czim alatt egy kitűnő czikket olvastunk, melyet Ambrus Zoltán, ez a melegszívű, tisztán látó, mély bölcseségü iró irt a Magyar Figyelő egyik számába, amely czikk sohasem lehet aktuálisabb, mint épen ma, amidőn a pornográfia javában dühöng színházainkban.

A szerfölött érdekes czikkből kiszakítjuk a következő sorokat:

A pornográfia sohasem válhatik veszedelzeled? Én egész nap itt iszom a korcsmában, este hazamegyek, belezuhanok az ágyba, mint egy mázsás buzazsák. Hát mit czináljon az asz- szony? Az a finom, szép fehérnép. Hisz már az esküvő után való nap már egész estig veled ittam, báró. Te vagy az oka mindennek. Azt hittem, te teszel mindent a leghelyesebben. Mert te tudományos vagy, báró vagy. Azt hittem, te mident jól cselekszel. Pedig látom, hogy te rontottál meg engem is. Te báró, te gazember.

Fölindulás nélkül, a szesz némi havitő halasa alatt mondotta ezeket. Senki sem volt azonban meglepve. A báró a pipájával motoszkált, közben csak annyit mondott:

— ügy ... úgy .. .

Később kemény szavú disznóságga! folytatta az ugy-ugy-ot, mire a korcsmáros szép tizenhat esztendős leánya kiszelelt az ajtón. Maga az öreg zsidó mindezt természetesnek találta, sőt alázatosan, szerényen töltött a báró poharába.

Dani még egy ideig zsörtölődött, de később, mikor káromkodni kezdett, a báró ráripakodott:

— Ne ordíts te disznói . . .

Dani elcsöndesedett és a kalapja után ka- párászott bizonytalan ujjaival. A báró azonban már mosolygott, odament hozzá és borostás állát az arczához dörzsölgette:

— No, no Dani, ne izélj.

Dani eleresztette a kalapját és mintha semmi sem történt volna, tovább ivott és később szelíd, panaszkodó hangon újra kezdte:

— Olyan az ember, mint a falu bolondja.

mesebbé, mintha az üzleti számítás, mely a köz- erkőlcsiség ügyét a nagyharangra bízza, a pornográfia számára passepartout-t szerez a színházakba is. Tudjuk, hogy a tűzbiztonság elhanyagolása micsoda szerencsétlenségekre vezethet a színházakban; de kevésbbé szeretjük észrevenni, hogy az erkölcstelenség szelleme, vagy akár a laza, erkölcsi felfogás is, ha a színházakban is szóhoz juthat és bizonyos idealizmus mezében, a színpad csupa illúziót sugárzó reflektorának poétikusan ködös világításában jelenik meg a könnyen megszédithető naivok előtt, egész generácziók egészségét és jólétét mérgezheti meg.

A színházakban pornográfiának kell minősíteni azt az óvatosabb szavú és burkoltabb tanulságu színdarabot is, amely a színpadot a szexualitás képzetei és egyszersmind a laza erkölcsi felfogás számára akarja lefoglalni; pornográfiának kell minősíteni, bár az irodalmi máz, vagy irodalmi ügyeskedés még olyankor is nehézzé teszi annak bebizonyítását, hogy ezt a munkát a közönség érzékiségére való számítás termelte, amikor a szerző azzal, hogy folyton csak a szexualitás képzeteit vetiti a néző elé, elárulja magát a megfigyelő előtt; és pornográfiának kell minősíteni még akkor is, amikor a szerző kivételképpen — mert itt a rosszhiszeműség, a számítás a megszokott eset — véletlenül nem volt rosszhiszemű, hanem áldozatául esve részben a tárgy választásának, részben a maga laza erkölcsi felfogásának, irodalmi erőtlenségből, vagy ügyetlenségből csak úgy beletévedt, mondhatni: belelépett a pornográfiába. Mert a közérdeknek tiltakoznia kell a csatád és társadalom alapjait bontogató destruktiv törekvések ellen, tiltakoznia kell az erős impulzusainál fogva bárhová könnyen vezethető fiatalság és a hiányos nevelésnél fogva könnyen megtéveszthető tömeg félrevezetése ellen, tiltakoznia kell az ellen, hogy a színpadról egész generácziók testi-lelki épségét, vagy társadalmi jövőjét megronlhassa akár a csak üzletet kereső rosszhiszeműség, akár a jóhiszemű, de nagyon szerencsétlen tévedés; az a szellem, az az irányzat, az a laza erkölcsi felfogás, amely ellen a társadalmi renoj a közérdek nem tilta- kozhatik elég energiával, egy idő óta olyan otthoniassá lett színpadjainkon, hogy ha ott még nagyobb erőre kap, nemsokára ki fog szorítani színházainkból minden egyebet.

Valaha a házasságlörő asszony és örökkön egyforma kísérete szorított ki a színpadról minden más emberi sokadalmat. Régente a házasságtörő asszony állott a színpad középpontjában és körülötte zajlott le egy egész korszaknak a színházi élete, ma a leányasszony a színház uralkodó planétája.

A szerelem problémái véres komolyságuak, de az uj szerzők nem megfelelő véres komolysággal tárgyalják a problémáikat. A komolyság

Mert finom felesége van és maga paraszt mellette. Hát kellett nekem a finom úri kisasz- szony ? Kellett a puderes pofa, nem jó lett volna egy pomádés paraszt? Most itt van, mindenki a feleségemmel csúfol. Minden félparaszt ősöm zsellérközből házasodott, persze nekem úri dáma kellett., a fene a gusztusomat. Itt van ez a disznó hadnagy is. A vén szamár a helyett, hogy a maga háza előtt íöpörne, engem csúfol, velem komiszkodik.

A báró fölháborodottan csapott az asztalra :

— Hagyd azt a rongy frátert. Az egy komédiás. Hát nem komédiás az, aki hatvan esztendős korában hadnagyi uniformisban parádézik itt ebben a pálinkamérésben? Hatvanesztendős hadnagy, csodák csodája, hogy nem huzza föl a hátulgombotós nadrágját.

— Komédiás, komédiás, de a falu hallgat rá. Végig ordítja a falut, hogy mi milyen részeg disznók vagyunk és ő maga hatannyit iszik, mint mi. Végigjárja az úri házakat és újságolja mindenhol, hogy Dani négykézláb ment haza, a bárót megverte a felesége.

— A fene egye meg . . . legyintett a báró, de alig mozgott már a nyelve. Kedvetlen volt, letargikus, semmivel sem törődött. Dani tovább panaszkodott most már felém fordulva:

— Tetszik tudni ez a hadnagy egy züllött existenczia. Hanvanesztendős korában hadnagyi ruhában jár, harminezéves korában, amikor nem tudott semmire sem menni, ott hagyta a hadsereget. Azóta itthon kóborog a disznó. Mindenkizárja a könnyelműséget. Már pedig ahhoz, hogy valaki ma (mondjuk: már most) a színpadról hirdesse, ajánlja a szabad szerelmet, nem közönséges könnyelműség kell.

Mi e helyütt a szabad szerelemről nem vitatkozunk; az erre való törekvést, vagy az ehhez való gravitácziót, eltévedésnek tartjuk. Tagadjuk, hogy a szocziális reformtörekvések e programmpontjának a színpadon való hirdetése helyénvaló volna. Mert bármely olvasmánynál s bármely tanításnál jobban kihathatnak hallgatóik egész jövőjére s kivált női hallgatóik, a leányok és asszonyok jövendőbeli sorsára.

Vájjon ugyanaz az uj színműíró, aki a színpadról dicsőíti a szabad szerelmet s vagy nem törődik vele, vagy talán nem is gondol rá, hogy milyen nagy befolyással lehetnek az ismeretlen, idegen fiatalok vagy más naivok nagy seregének, egész tömegeknek az élete sorsára, ugyanilyen bátorsággal vállalná-e az erkölcsi felelősséget s ugyanilyen konklúziókkal állna-e elő, ha valamelyik tapasztalatlan női rokona, egy olyan valaki kérne tőle tanácsot, akinek a jövője nem közömbös előtte s azzal kérné a tanácsot, hogy eszerint fog dönteni a jövőjéről, eszerint fogja elszánni magát éleiének leginkább elhatározó lépésére, jobbra, vagy balra ?

A szabad szerelmet magasztaló és ajánl- gató uj színdarabok az elveik gyakorlatai érvényesítésével együtt járó veszedelmeket vagy egyszerűen elhallgatják, vagy jóval kisebbeknek tüntetik fel, mint amilyenek valójában s mikor könnyen vezethető, naiv hallgatóik előtt a dolognak csak a csábitó részleteit színezik ki, ezek jövőjére olyan befolyást gyakorolnak, mely se egészen lelkiismeretes, se egészen ártatlannak nem mondható.

Repülő levelek.

— Plakátirozás. Áprilisi tréfa s más egyebek. —

Április 10.

Városunkban úgy látszik egész mániává fajul a repülő levelek írása. Ami ugyan leg- kevésbbé sem baj, még pedig kettős okból. Egyrészt nagyon ráfér a munka az elég nehéz helyzettel küzdő nyomdász-iparra, másrészt pedig a közönségre is ráfér egy kis szórakoztatás. Mert ezek a repülő levelek mind oly mulatságosak és szórakozlatóak. Még annak is, akinek a terhére Íródtak. Nekünk is volt a napokban egy kis megrovási kalandunk, melylyei hogy részletesebben óhajtunk foglalkozni, annak oka nem az a hatás, melyet a repülő levél reánk tett, hanem hogy egyszer s mindenkorra s mindenkivel szemben megvilágositsuk a magunk álláspontját s dokumentáljuk azt, hogy a mi toliunkat soha, még ellenségeinkkel szemben sem vezeti roszakarat, hanem tisztán s egyedül a közérdek.

nap sorra kilincseli a házakat és amit az egyik helyen hallott, azt a másikon elmondja. Persze hazudik is egy csomót hozzá a gazember. A feleségemnek, a derék, jó, finom feleségemnek is ez a gyalázatos keltette rossz hírét.

A báró féloldalra dűlve mélységesen hor- tyogott, Dani pedig közelebb ült hozzám és megfogta a kezemet.

— Én nem tudom, hogy tiszteljem az urat, de jó embernek látszik, bízom benne. Hát uram, amikor a piszkos vén hadnagy elkezdte rágalmazni a feleségemet, ez a finom, jó uriasszony egyszerűen megszakított vele minden érintkezést. Többet szóba se áll vele, hála Istennek. Most meg ez a csirkefogó ő rajta is bosszút akar állani. Képzelje el uram, mii csinált az akasztófavirág? Van neki egy kölyök kutyája, most tanítja, üli, veri, rúgja. Képzelje uram, ezt a kutyát elnevezte Flórának. Ilyen finom, elegáns nevet adott annak a ronda kuvasznak. Borzasztó. Rettenetes. A feleségemet is igy hívják.

Uj vendég érkezett: a rektor. Nagyokat köszörült a torkán és alázatosan levévén a kalapját, odalépett Dani elé:

— Hát eljártam az ügyben nagyságos uram, mondta alázattal.

— Igen ? fölvillantak a Dani szemei. Mit mondott a hadnagy? Ülj le különben rektor. Maga meg adjon neki pálinkát.

A korcsmáros töltött, a rektor pedig elkezdte :

— Nem lehet azzal nagyságos uram okosan beszélni. Akár hiszed, akár nem, azt mond-