Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)
1912-01-04 / 1. szám
2 NAGYBÁNYA 1912. január 4. kennyerünket — kötelesek a máramaros vármegyebeli zsidóknak vagy a felsőmagyarországi tótoknak a templomépi- tési költségeihez hozzájárulni, egyáltalán nem tudjuk megérteni. Ha valahol nincs templom és nem tudnak olyat saját erejükből építeni, hát ne épisenek; imádják az Istent a szabad ég alatt, vagy pedig egy magánházban, forduljanak segélyért vármegyéjükhöz és az államhoz, de ne terheljék meg embertársaikat oly terhekkel, aminőt ezek ki nem bírnak. Hiszen ugyanezen jogczimen igaza volt azon kökényesül embernek is, ki a napokban könyöradományért járt e sorok írójánál s midőn azt mondottam neki, hogy csak a múlt hónapban volt itt s majdnem minden hónapban megfordul városunkban, mikor azt mondotta, hogy most azért jött, mert váltótörlesztése van. A könyöradománvok gyűjtésének az áradatával szemben alig tudunk védekezni s sajnálattal látjuk, hogy e téren a felsőbb hatóságok is igen helytelen útra tévedtek, amidőn az ország minden segítő akczióját, minden könvöradoinány-gyüj- tóivét a legmelegebb alánlással küldik meg az alsóbb hatóságoknak a gyűjtés eszközlése végett. Ne értse félre sorainkat senki! Ott, hol országos kötelesség parancsolja, hogy megnyissuk tárczáinkat, bizonyára teljesíteni fogja mindenki kötelességét, de hogy oly gyűjtésekben, és adakozásokban particzipáljunk, aminők kielégítésére még a lokálpatriotizmus keretei között is erőtlenek vagyunk, — azt már tőlünk senki sem kívánhatja. S a sok-sok könyöradomány-gyüjlésnek az lesz a vége, ha már ez a vég eddig is be nem következett, hogy az agyonzaklatott polgári társadalom állig begombolkozik még azokkal szemben is, akik pedig igazán nemes és támogatásra méltó czél érdekében nyújtják ki feléje a kezöket. Az ákáczfa tenyésztése Nagybányán. — Irta: Bálint Imre városi erdőtanácsos. — Január 3. Ezelőtt két évvel Szabó Adolf ny. m. kir. erdőigazgató, városi képviselőtestületi tag ur Nagybánya sz. kir. r. t. város képviselőtestületéhez azt az indítványt terjesztette elő, hogy a város Bérezés-erdejében, a bányaművek közelében bányafa termelése czéljából az ákáczfát a város honosítsa meg és az átalakításra váró erdőgazdasági üzemtervekben az ákáczot, mint tenyésztendő fanemet vegye föl. Az indítványozót indítványa megtételekor természetesen a legnemesebb intencziók vezették, különösen az ákáczfának már 20—25 éves korában épületfának, táviróoszlopnak, bányafának, szőlőkarónak, szerszámfának, kerékgyártófának stb. és kitűnő tűzifának a legelőnyösebben al- kalmazhatása miatt. Az indítvány fudlomon kívül keletkezeit, nem is volt a képviselőtestületi közgyűlés tárgy- sorozatán s igy ez reárn nézve meglepetés volt. Mindamellett is kijelentettem a közgyűlésen, hogy az ákáczfa az Alföld, különösen a homokos talaj fája, a laza, száraz (nem nedves) talajt szereti, ott vígan tenyészik és gyorsan nő s tényleg 20—25 éves korában a fentebb említett czélokra kiváló tartósságánál és nagy tüz- erejénél fogva nagyon alkalmas, azonban a mi j kötött, nedves agvaglalajunkra, a hegyvidékre i nem való, mert itt ha tenyészik is, csak lassan nő, inkább kínlódik s igy a kitűzött fenti czélt ! vele el nem érhetjük. A mi fánk ezen a he- j gyes vidéken, a kötött agyagtalajon épület- és j bányafának a tölgy, szerszámfának a kőris, szil, ! juhar és tűzifának a bükk és gyertyán. Az indítvány mindamellett is határozattá ! emeltetett s természetesen kötelességemnek tartottam próbaképpen annak meg is felelni és a borpataki védkerületben, a Várhegy és Josika- hegy kopár, meredek déli és délnyugati lejtő- j jén — amely már iucztenyővel be volt ültetve, j de nagyon gyengén vegetált — a luezfenyő- j csemeték között kés...tett, jól megművelt és odahordott erdei földdel javított foltokba az előirt szabályok szerint ákáczmagot vetettem. Nagyon szépen kikelt a mag, tejlődött is a csemete, amig az odahordott erdei tőidből tartott, de az- ' után — mint előre tudtam — csak sinlődölt, 1 pusztult. j Erről az eredményről egy erdészeti bizottsági ülésen az indítványozó által feltett kérdésre be is számoltam azzal a további Ígérettel, hogy a csemeték fejlődését figyelemmel kisérem, de sikert nem jósolhatok. Az 1911. év nyarán megjelent Vadas Jenő selmeczbányai erdészeti főiskolai tanár, m. kir. miniszteri tanácsos urnák a szakemberek által várva-várt kiváló könyve: Az ákáczfa monográfiája, különös tekintettel erdőgazdasági jelentőségére. A kiváló művet, bár magam is szándékozom szakkönyvtáram részére megszerezni, indítványozó szaktársam hálára lekötelező előzékenységgel adta át tanulmányozás végett a határozattá vált indítvány felkarolása czéljából. Nem ismeretlen a t. közönség előtt, hogy én is ott születtem, ahol az ákáczfa, ugyszólva, az egész világon a legszebben díszük, a Nagy- alföldön. Azt hiszem, joggal elmondhatom, hogy az ákáczfa volt az első erdei fa, amelyet megpillantottam és összes kiváló tulajdonságaival együtt ismerni tanultam. Az erdészeti főiskolái« menetelem idejéből ismertem már néhai Illés Nándor m. kir. főerdőtanácsos »Futóhomok megkötése* czimü művét, amely leginkább az ákáczfával, különösen mint a futóhomok megkötésére legalkalmasabb fával foglalkozik. ügy ez a munka, valamint további tanulmányaim, a szakirodalom azt a meggyőződést megerősítette bennem, amit az ákáczfa termőhelyére nézve a sokszor említett indítvány megtételekor az ákáczfára nézve tápláltam. A legnagyobb érdeklődéssel vettem tehát a kezembe Vadas Jenő m. kir. miniszteri tanácsos, erdészeti főiskolai tanár ur kiváló művét s elsősorban, hiszen épen a könyv elején is van, az ákáczfa tenyészeti, termőhelyi viszonyaival foglalkoztam. Ott pedig — nagyon röviden kívánok a kiszemelt részszel foglalkozni — a következők foglaltatnak: (A 3. lapon.) »A hegység klimatikus viszonyainál fogva nem felel meg az ákácz tenyészetének•* .. . »a zord és nedves kiima vet gátat az ákácz megfelelő tenyészetének .. .« (A 4 lapon.) »Származása és eddigi elterjedése rávali a melegebb klímát kedvelő fafajra. Ezért érzi jól magát Alföldünkön és megfelelő viszonyok mellett mindenütt a szőlő és szelíd- gesztenye tenyésztésének határáig ... de olyan növekvésü erdők létesítésére, mint az enyhébb éghajlat alatt, ezeken a helyeken azonos talajviszonyok mellett sem lehel számítani.« »...hol a szőlő, illetőleg szeüdgesztenye meg nem terem, az ákácz megfelelő tenyésztésével sem boldogulunk. Jó tenyészetének második főfeltétele a meleg, könnyű, laza talaj s ezt csakis a meálszemérmes, hogy el ne árult volna még egy titkot: a plakát alatt vers is van, amelyet a kuruc költészet egyik gyöngyéből ő formált át elmésen, ötletesen. így hangzik; Vitéz! Hol a tarisznyád? Vedd elő a pogácsát: Zsindely pattog, hull a nád — Süthetünk ma szalonnát. Sándor Ferkó kedvesem — Add ide a megygyesem! Harcz után ha szomjazom: Az áldomást megiszom. Vágvár város községének érdeklődését természetesen a végletekig csigázta föl a szerkesztő ur lelkes tárczája. Lusztig ur, a Vak Bottyán meggyesének immár boldog tulajdonosa, alig győzte az érdeklődőket megnyugtatni, hogy Vágvár sem lesz kénytelen nélkülözni a szenzácziót. Jönnek ide is plakátok. Lusztig ur egyelőre még a pult mögött állott és onnan elégítette ki vendégei igényeit, amely igények hat és tizfilláres alkoholmennyiségben kulmináltak. DélelŐttönkint azonban ellátogatott már Lusztig ur a vágvári hotel sörözőasztaltársaságához is, amely a város intelligen- cziájának legjobbjait gyűjtötte egybe és elnöke Kolonics a népszerű tanácsos volt. Magát az asztaltársaságot Bemard Shawnak is díszére váló öngunnyal és némi intimus jeleggel Részeg disznók asztaltársasága-nak nevezték. Ez a város legszeparáltabb testületé volt, innen intéződtek el a városháza ügyei. Ebben a disztingvált úri társaságban jelent meg — és mondanom sem kell, teljes joggal tette ezt — Lusztig Jakab. Ha nem Kolonics tanácsos hívta volna ide és Kolonics nem lett volna Kolonics, a város esze, a polgármester koronázatlan főnöke, Lusztig urat nyilván erőszakkal távoütják el. Kolonics azonban a tizennegyedik korsó után igy szólt: — Egész jóizü fiú a zsidóka. Most az ő hordó söre következik. A huszadik korsónál Kolonics letegezte a zsidókát, aki ismét nagyon jóízűen visszategezte. A tanácsos azonban már sokkal kevésbé tekintette jóizünek, amikor Lusztig ur másnap a korzón is igy kiáltott rá: — Szervusz tanácsos ur, jó reggelt 1 Ez sok. De mit lehessen tenni ellene? Semmit. Nyolczszáz korona baráti kölcsönt nem lehet csak úgy a mellényzsebből visszafizetni. A brúder szóval visszavonhatatlan: Lusztigbói kell embert, sőt urat faragni. És mit meg nem tud csinálni egy Kolonics, ha akar? — Különben is a parvenü, mondta magában, a legtanulékonyabb állatja az atyaurislennek. Úgy Í3 lett. Lusztig Jakab csaknem magától tanulta meg az úri tempót. Hónapok, sőt hetek múlva olyan gavallér lett belőle, hogy Kolonics teljesen meg volt vele elégedve. Más szempontokból is. A kedves és szeretetreméltó meggyesből ömlött a pénz és a tanácsos ur letagadhatatlan nonsalanszszal tudta a baráti szívességek utján tovább segíteni Lusztig Jakabot. Kolonicsnak is kényelmesebb, szebb volt igy az apró szívességek dolga. Ő ugyan liberális gon- dolkozásu férfiú volt, de amikor Lusztig keresztapjának kérte föl (mert hát erre ugy-e mégis csak szükség volt?), akkor mindössze kétezer koronával növelte a rokoni köteléket szilárdító bizalmi összeget. A gondolatot, hogy névmagyarosításra volna szükség, megint az intelligens Lusztig Jakab vetette föl és dicséretére legyen moudva, igazán önzetlenül. Maga a gondolat nem is ütközött Ko- ionicsnál eiientállásba. Szinte szégyenlette elfogadni barátjától azt a pár száz koronát, amit útiköltségül felajánlott, de végre is a magyarosítás sürgős volt. Pestre kellett utazni s mindez pénzbe kerül. Hanem amikor a tanácsos ur meghallotta, hogy milyen nemes és szinte szentsé- ges névre vetette ki gálád hálóját Lusztig ur, akkor valósággal fölháborodott. — Hogyan, te Lusztig Jakabból Bottyán I. János akarsz lenni ? No hát, jó barátom vagy, de ez mégis disznóság. Szörnyű disznóság. A főváros központján. Villamos megálló. 10 perez a központi és a nyugati pályaudvarhoz. 80 legmodernebben berendezett szoba Augusztus hó 1-én megnyílt az Edison-Szálloda Budapest, VII., Hársfa-utcza 59. sz. (Király-utcza sarkon.) Tulajdonos : POLLÁK JÓZSEF. Hideg és meleg vízvezeték. Központi fűtés, villanyvilágítás. Figyelmes kiszolgálás tríekezes minden mo dern nyelvben. Szoba árak 3 koronától! :