Nagybánya, 1912 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-04 / 1. szám

2 NAGYBÁNYA 1912. január 4. kennyerünket — kötelesek a máramaros vármegyebeli zsidóknak vagy a felső­magyarországi tótoknak a templomépi- tési költségeihez hozzájárulni, egyáltalán nem tudjuk megérteni. Ha valahol nincs templom és nem tudnak olyat saját erejükből építeni, hát ne épisenek; imádják az Istent a szabad ég alatt, vagy pedig egy magánházban, forduljanak segélyért vármegyéjükhöz és az államhoz, de ne terheljék meg embertár­saikat oly terhekkel, aminőt ezek ki nem bírnak. Hiszen ugyanezen jogczimen igaza volt azon kökényesül embernek is, ki a napokban könyöradományért járt e so­rok írójánál s midőn azt mondottam neki, hogy csak a múlt hónapban volt itt s majdnem minden hónapban meg­fordul városunkban, mikor azt mondotta, hogy most azért jött, mert váltótörlesz­tése van. A könyöradománvok gyűjtésének az áradatával szemben alig tudunk védekezni s sajnálattal látjuk, hogy e téren a felsőbb hatóságok is igen helytelen útra téved­tek, amidőn az ország minden segítő akczióját, minden könvöradoinány-gyüj- tóivét a legmelegebb alánlással küldik meg az alsóbb hatóságoknak a gyűjtés eszközlése végett. Ne értse félre sorainkat senki! Ott, hol országos kötelesség parancsolja, hogy megnyissuk tárczáinkat, bizonyára tel­jesíteni fogja mindenki kötelességét, de hogy oly gyűjtésekben, és adakozások­ban particzipáljunk, aminők kielégítésére még a lokálpatriotizmus keretei között is erőtlenek vagyunk, — azt már tőlünk senki sem kívánhatja. S a sok-sok könyöradomány-gyüjlés­nek az lesz a vége, ha már ez a vég eddig is be nem következett, hogy az agyonzaklatott polgári társadalom állig begombolkozik még azokkal szemben is, akik pedig igazán nemes és támogatásra méltó czél érdekében nyújtják ki feléje a kezöket. Az ákáczfa tenyésztése Nagybányán. — Irta: Bálint Imre városi erdőtanácsos. — Január 3. Ezelőtt két évvel Szabó Adolf ny. m. kir. erdőigazgató, városi képviselőtestületi tag ur Nagybánya sz. kir. r. t. város képviselőtestüle­téhez azt az indítványt terjesztette elő, hogy a város Bérezés-erdejében, a bányaművek köze­lében bányafa termelése czéljából az ákáczfát a város honosítsa meg és az átalakításra váró erdőgazdasági üzemtervekben az ákáczot, mint tenyésztendő fanemet vegye föl. Az indítványozót indítványa megtételekor természetesen a legnemesebb intencziók vezették, különösen az ákáczfának már 20—25 éves ko­rában épületfának, táviróoszlopnak, bányafának, szőlőkarónak, szerszámfának, kerékgyártófának stb. és kitűnő tűzifának a legelőnyösebben al- kalmazhatása miatt. Az indítvány fudlomon kívül keletkezeit, nem is volt a képviselőtestületi közgyűlés tárgy- sorozatán s igy ez reárn nézve meglepetés volt. Mindamellett is kijelentettem a közgyűlé­sen, hogy az ákáczfa az Alföld, különösen a ho­mokos talaj fája, a laza, száraz (nem nedves) talajt szereti, ott vígan tenyészik és gyorsan nő s tényleg 20—25 éves korában a fentebb em­lített czélokra kiváló tartósságánál és nagy tüz- erejénél fogva nagyon alkalmas, azonban a mi j kötött, nedves agvaglalajunkra, a hegyvidékre i nem való, mert itt ha tenyészik is, csak lassan nő, inkább kínlódik s igy a kitűzött fenti czélt ! vele el nem érhetjük. A mi fánk ezen a he- j gyes vidéken, a kötött agyagtalajon épület- és j bányafának a tölgy, szerszámfának a kőris, szil, ! juhar és tűzifának a bükk és gyertyán. Az indítvány mindamellett is határozattá ! emeltetett s természetesen kötelességemnek tar­tottam próbaképpen annak meg is felelni és a borpataki védkerületben, a Várhegy és Josika- hegy kopár, meredek déli és délnyugati lejtő- j jén — amely már iucztenyővel be volt ültetve, j de nagyon gyengén vegetált — a luezfenyő- j csemeték között kés...tett, jól megművelt és oda­hordott erdei földdel javított foltokba az előirt szabályok szerint ákáczmagot vetettem. Nagyon szépen kikelt a mag, tejlődött is a csemete, amig az odahordott erdei tőidből tartott, de az- ' után — mint előre tudtam — csak sinlődölt, 1 pusztult. j Erről az eredményről egy erdészeti bizott­sági ülésen az indítványozó által feltett kérdésre be is számoltam azzal a további Ígérettel, hogy a csemeték fejlődését figyelemmel kisérem, de sikert nem jósolhatok. Az 1911. év nyarán megjelent Vadas Jenő selmeczbányai erdészeti főiskolai tanár, m. kir. miniszteri tanácsos urnák a szakemberek által várva-várt kiváló könyve: Az ákáczfa mono­gráfiája, különös tekintettel erdőgazdasági jelen­tőségére. A kiváló művet, bár magam is szándé­kozom szakkönyvtáram részére megszerezni, indítványozó szaktársam hálára lekötelező előzé­kenységgel adta át tanulmányozás végett a hatá­rozattá vált indítvány felkarolása czéljából. Nem ismeretlen a t. közönség előtt, hogy én is ott születtem, ahol az ákáczfa, ugyszólva, az egész világon a legszebben díszük, a Nagy- alföldön. Azt hiszem, joggal elmondhatom, hogy az ákáczfa volt az első erdei fa, amelyet meg­pillantottam és összes kiváló tulajdonságaival együtt ismerni tanultam. Az erdészeti főiskolái« menetelem idejé­ből ismertem már néhai Illés Nándor m. kir. főerdőtanácsos »Futóhomok megkötése* czimü művét, amely leginkább az ákáczfával, különö­sen mint a futóhomok megkötésére legalkalma­sabb fával foglalkozik. ügy ez a munka, valamint további tanul­mányaim, a szakirodalom azt a meggyőződést megerősítette bennem, amit az ákáczfa termő­helyére nézve a sokszor említett indítvány meg­tételekor az ákáczfára nézve tápláltam. A legnagyobb érdeklődéssel vettem tehát a kezembe Vadas Jenő m. kir. miniszteri taná­csos, erdészeti főiskolai tanár ur kiváló művét s elsősorban, hiszen épen a könyv elején is van, az ákáczfa tenyészeti, termőhelyi viszonyaival foglalkoztam. Ott pedig — nagyon röviden kívánok a kiszemelt részszel foglalkozni — a következők foglaltatnak: (A 3. lapon.) »A hegység klimatikus vi­szonyainál fogva nem felel meg az ákácz te­nyészetének•* .. . »a zord és nedves kiima vet gátat az ákácz megfelelő tenyészetének .. .« (A 4 lapon.) »Származása és eddigi elter­jedése rávali a melegebb klímát kedvelő fafajra. Ezért érzi jól magát Alföldünkön és megfelelő viszonyok mellett mindenütt a szőlő és szelíd- gesztenye tenyésztésének határáig ... de olyan növekvésü erdők létesítésére, mint az enyhébb éghajlat alatt, ezeken a helyeken azonos talaj­viszonyok mellett sem lehel számítani.« »...hol a szőlő, illetőleg szeüdgesztenye meg nem terem, az ákácz megfelelő tenyésztésével sem boldo­gulunk. Jó tenyészetének második főfeltétele a meleg, könnyű, laza talaj s ezt csakis a me­álszemérmes, hogy el ne árult volna még egy titkot: a plakát alatt vers is van, amelyet a kuruc költészet egyik gyöngyéből ő formált át elmésen, ötletesen. így hangzik; Vitéz! Hol a tarisznyád? Vedd elő a pogácsát: Zsindely pattog, hull a nád — Süthetünk ma szalonnát. Sándor Ferkó kedvesem — Add ide a megygyesem! Harcz után ha szomjazom: Az áldomást megiszom. Vágvár város községének érdeklődését ter­mészetesen a végletekig csigázta föl a szerkesztő ur lelkes tárczája. Lusztig ur, a Vak Bottyán meggyesének immár boldog tulajdonosa, alig győzte az érdeklődőket megnyugtatni, hogy Vág­vár sem lesz kénytelen nélkülözni a szenzácziót. Jönnek ide is plakátok. Lusztig ur egyelőre még a pult mögött ál­lott és onnan elégítette ki vendégei igényeit, amely igények hat és tizfilláres alkoholmennyi­ségben kulmináltak. DélelŐttönkint azonban el­látogatott már Lusztig ur a vágvári hotel söröző­asztaltársaságához is, amely a város intelligen- cziájának legjobbjait gyűjtötte egybe és elnöke Kolonics a népszerű tanácsos volt. Magát az asztaltársaságot Bemard Shawnak is díszére váló öngunnyal és némi intimus jeleggel Részeg disz­nók asztaltársasága-nak nevezték. Ez a város legszeparáltabb testületé volt, innen intéződtek el a városháza ügyei. Ebben a disztingvált úri társaságban jelent meg — és mondanom sem kell, teljes joggal tette ezt — Lusztig Jakab. Ha nem Kolonics tanácsos hívta volna ide és Kolonics nem lett volna Kolonics, a város esze, a polgármester koronázatlan főnöke, Lusztig urat nyilván erő­szakkal távoütják el. Kolonics azonban a tizen­negyedik korsó után igy szólt: — Egész jóizü fiú a zsidóka. Most az ő hordó söre következik. A huszadik korsónál Kolonics letegezte a zsidókát, aki ismét nagyon jóízűen visszategezte. A tanácsos azonban már sokkal kevésbé tekin­tette jóizünek, amikor Lusztig ur másnap a kor­zón is igy kiáltott rá: — Szervusz tanácsos ur, jó reggelt 1 Ez sok. De mit lehessen tenni ellene? Sem­mit. Nyolczszáz korona baráti kölcsönt nem lehet csak úgy a mellényzsebből visszafizetni. A brúder szóval visszavonhatatlan: Lusztigbói kell em­bert, sőt urat faragni. És mit meg nem tud csi­nálni egy Kolonics, ha akar? — Különben is a parvenü, mondta magá­ban, a legtanulékonyabb állatja az atyaurislennek. Úgy Í3 lett. Lusztig Jakab csaknem magá­tól tanulta meg az úri tempót. Hónapok, sőt he­tek múlva olyan gavallér lett belőle, hogy Ko­lonics teljesen meg volt vele elégedve. Más szempontokból is. A kedves és szeretetreméltó meggyesből ömlött a pénz és a tanácsos ur le­tagadhatatlan nonsalanszszal tudta a baráti szí­vességek utján tovább segíteni Lusztig Jakabot. Kolonicsnak is kényelmesebb, szebb volt igy az apró szívességek dolga. Ő ugyan liberális gon- dolkozásu férfiú volt, de amikor Lusztig kereszt­apjának kérte föl (mert hát erre ugy-e mégis csak szükség volt?), akkor mindössze kétezer koronával növelte a rokoni köteléket szilárdító bizalmi összeget. A gondolatot, hogy névmagyarosításra volna szükség, megint az intelligens Lusztig Jakab ve­tette föl és dicséretére legyen moudva, igazán önzetlenül. Maga a gondolat nem is ütközött Ko- ionicsnál eiientállásba. Szinte szégyenlette el­fogadni barátjától azt a pár száz koronát, amit útiköltségül felajánlott, de végre is a magyaro­sítás sürgős volt. Pestre kellett utazni s mindez pénzbe kerül. Hanem amikor a tanácsos ur meg­hallotta, hogy milyen nemes és szinte szentsé- ges névre vetette ki gálád hálóját Lusztig ur, akkor valósággal fölháborodott. — Hogyan, te Lusztig Jakabból Bottyán I. János akarsz lenni ? No hát, jó barátom vagy, de ez mégis disznóság. Szörnyű disznóság. A főváros központján. Villamos megálló. 10 perez a központi és a nyugati pályaudvar­hoz. 80 legmoderneb­ben berendezett szoba Augusztus hó 1-én megnyílt az Edison-Szálloda Budapest, VII., Hársfa-utcza 59. sz. (Király-utcza sarkon.) Tulajdonos : POLLÁK JÓZSEF. Hideg és meleg víz­vezeték. Központi fű­tés, villanyvilágítás. Figyelmes kiszolgálás tríekezes minden mo dern nyelvben. Szoba árak 3 koronától! :

Next

/
Oldalképek
Tartalom