Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1911-09-14 / 37. szám
2 NAGYBÁNYA 1911. szeptember 14. a fiatalok és a szülőktől nem kértek semmi egyebet a frigyhez, mint beleegyezést és áldást. A romantikus házasság prózai üzletté vált és a nősülni szándékozó fiatal uraknak ma már épen olyan árfolyamuk van, mint a börzei papírnak. Egész bátran lehetne hivatalosan közölni is a napi kurzust, hogy pl. miként jegyzik az orvost, a fiskálist, a tanárt és a többi métiere- ket. S ha már a hazasságközvetitők is panaszkodnak a kedvezőtlen konjunktúrák miatt és azt mondják, bogy nem kell annyi tudomány, ügyesség és számítás Budapesttől Bécsig repülőgépen megtenni az utat, mint egy közepes partiet összehozni. Pedig az arány a férfi- és nőszületések között nem változott, sőt a statisztika azt tanítja, hogy a viszonyok a leányok előnyére javultak, mert a férfiszaporodás emelkedő irányzatot mutat. Mi az oka tehát, hogy a világ teremtésének legszebb berendezkedése és legbüvösebb intézménye, a házasság, mégis csőd előtt áll. Kiapadt talán a szivekből a legmélyebb érzések forrása, a szerelem? Nem, ellenkezőleg lépten- nyomon azt látjuk, hogy palotában és kunyhóban a szerelem viszi az uralkodó, az irányitó és a vezérlő szerepet. A szerelemnek tehát még mindig megvan a boldogító és varázslatos ereje. Csodálatos azonban, hogy csak ott nem funkciónál tökéletesen, ahol a legszebb hivatása van és amelyre rendeltetett: a házasságnál. Az élet megdrágult, a házasság és családalapítás sok gonddal jár. Ez rendesen a válasz azok részéről, akik szocziális szemüvegen nézik a világot. A valódi ok azonban inkább ott keresendő, hogy az igények még a drágaságnál is sokkal nagyobb arányban fokozódnak és hogy a modern nevelésmindenre előkészíti az ifjút, csak férjnek nem. Á legtöbb ember inkább lemond szerelméről, ideáljáról és a csöndes, nyugodt boldogságról, mint a társaságról, az igényeiről. A modern ifjú nem magának él, hanem a világnak, a látszainak. S a leánynevelés is téves utakon halad. Itt is ugyanazon tüneteket látjuk, mint az ifjaknál. Ragadjunk ki csak néhány példát a mindennapi életből. Egy kétszáz korona havi fizetéssel biró kishivalalnok ötszobás drága lakást tart, mert az asszony nem akar a barátnői és az ismerősei előtt szégyenkezni, hogy rossz partiet csinált. Lakásukat albérletbe adják és a szobaur s feleség akaratlanul is találkoznak ;a közös előszobában. A szomszédok suttognak, névtelen leveleket írnak, a férfi féltékeny lesz és kész a családi dráma. Mi okozta ? A helyzethez alkalmazkodni nem tudás s a meg nem engedett igény kielégítése. S ki a hibás? A férj. Mert, aki kétszáz korona havi fizetéssel ölszobás lakást bérel s aki féltékeny a feleségére, az menjen egy vagy két szobás lakásba és ne fogadjon szobaurat a házába. Ez a raison. Egy házmester leánya öngyilkos lesz, mert az anyja nem ad neki pénzt hasonló toilettre, mint a barátnőjének van. Ismét a nevelés. A túlhajtott igény. Avagy ime, a legfrisebb eset. Prágában a minap egy iparos felesége a hídról beleugrott a Morvába, mert a férje nem vette meg neki a ^divatos uj kalapot, amit a kirakatban látott. És napról-napra az esetek és a példák sorozatát olvashatjuk, amelyek a férfiakat j a házasságtól visszarettentik. Pedig ritkán az I asszony, többnyire a férj a hibás, mert a feleség mindig olyan, amilyennek a férj neveli. Amit elmulasztott az iskola, az anya, azt könnyen, játszi szerrel pótolhatja a férj és amelyik férfi nem tud az asszonynyal bánni, nem képes őt a maga részére lekötni, az a legtöbb esetben megérdemli sorsát. Mindezt pedig abból az alkalomból mondjuk el, mert londoni lapokban azt olvassuk, hogy ott törvény készül, amely a férj- hezmenő leányokat a főzés, varrás és az egyéb háztartási teendőkből vizsgára kötelezi. Operettnek jó téma, de a gyakorlati életben nem fog beválni a rendszer. Mert hol van az megírva, hogyha feleségem jól főz, akkor nem fog megcsalni? S biztosit-e a törvény engem arról, garantálja-e, hogy az ilyen asszony igénye nem terjed túl a megengedett határon ? Ugy-e, nem ? Nos, akkor nem is ér egy hajítófát sem az egész rendszer. A társadalmi életet kell reformálni és a szerelemnek kell visszaszerezni a régi varázsát, hogy a házastársak egymásnak és egymás szerelmének éljenek s ne az ismerősöknek. S miután a szerelmet törvénnyel szabályozni nem lehet, denique az angol rendszer sem fogja megoldani a nehéz problémát. Mert a boldogsághoz szerelem és megelégedés szükséges elsősorban. Ettől jön meg a jó étvágy és csak ezután játszik szerepet a főzőkanáltudomány. A szerelmes férjnek minden étel jó, az elégedetlennek a legkitűnőbb sem izük. S pénzen, meg csókon szerzett vőlegényről már hallottunk, de, bár a gyomrát mindenki szereti, tisztán a főzésre még nem nősült senki sem. Nem szűnik a járvány. Szeptember 13. Attól az időtől, hogy Szatmárvár- megye alispánja az áll. elemi iskolában a beiratások s az előadások megkezdését szeptember hó 15-ig elhalasztotta, e sorok Írásáig tizenkét nap múlt el, sajnos azonban a járvány nemhogy csökkenőben volna, hanem terjedőben van. Úgy látszik a lezajlott 12 nap alatt vajmi keveset tettünk a járvány elfojtására, különösen nem intézkedtünk arra vonatkozólag, hogy a betegek s a bete- I gekkel érintkezők kellőleg izoláltassanak. ! Nem csoda azután, ha a járvány terjed s annak várva várt elfojtása még mindig késik. Valóban a csodával határos a mi közömbösségünk és csökönyösségünk, amelvlyel kisded véreink pusztulását nézzük. Ha a városban száj- és körömfájásban megbetegszik egy két állat, a hatóság kiméletlenül elrendeli a városra a zárlatot s a zárlat néha hetekig, néha hónapokig tart, sok sok ezerre menő kárt okozva a városnak, mert a zárlat ideje alatt állatvásárokat tartani nem lehet. Ellenben a skárlát, difterilisz pusztíthat kénye-kedve szerint, még a fejünk búbját sem mozgatjuk meg s ha hallik is egy-két panaszos jajszó, nyomtalanul vész az el, mint a pusztában kiáltó szava. Pedig a száj- és körömfájásba még egy marha sem pusztult bele soha, leg- főlebb 10—12 napig tartó könnyű betegség; de skarlátba, meg difteritiszbe már igen sokan. Vájjon mióta lett lebecsültebb az ember egészsége, testi épsége, mint az oktalan baromé? Annyira jutottunk hallatlan cziniz- musunkban, hogy az az aggódó szülő, ki látva a tűrhetetlen állapotokat s hangot mer adni e fölött való méltatlankodásainak, már rémlátó, félbolond számba megy! Aki minduntalan megijed a maga árnyékától! Az ilyen szülőknek aggódásai még akkor is tiszteletre méltóbbak, ha túlzottak is, mint az a nemtörődömség, fagyos érzés, mely a gyermekek pusztulásával szemben lépten-nyomon megnyilatkozik. Különösen azok részéről, akiknek legfőbb hivatásuk volna a törődés, az ellenőrzés legszigorúbb foganatosítása s minden intézkedéseknek elrendelése, amelvlyel a járványt megfogni. elfojtani lehetne. Hogy szavaink nem túlzottak s második jajkiáltásunk is nem rémlátásból ered, ide iktatjuk a szeptember hó elsejétől megbetegedettek neveit: Molden- csnk Domnyika difteria; Flucsár Mária difteria; Kupsán Illés skárlát; Kupsán jutottam. Bocsáss meg legalább te! Újra meg akarta ölelni, de az asszony dühösen lökte el magától. — Ah ezek a nyomorult férfiak! Dicsekszenek, ha jól sikerül minden, de ha valami balsiker éri őket, kétségbeesnek és hasznavehetetlenek ! Leült az asztalka másik oldalára. — Rendesen meséld el 1 Misa mesélt. Mesélt hogyan vitte a bankba a pénzt, de útközben találkozott Nekraskovval. Az elhitta egy kis játékra. Játszottak és ő elveszített mindent és most szilárdan elhatározta, hogy végez. Ezt mondta, de az asszony látta, hogy egyáltalán nincsen elhatározva, sőt kétségbe van esve és kész mindenre. Végighallgatta, aztán annyit mondott: — Butaság az egész, szélhámosság! Tévedésből az ember nem veszíthet. Ez hülyeség ! — Csak szidjál, tégy velem, amit akarsz! — Nem szidlak, meg akarlak menteni, mint eddig még mindig — rossz eljárásod daczára, mert sajnállak! — Verjél, üs3él, úgyse tart már sokáig ! — Tehát hallgass ide. Noha gazmódon cselekedtél és folyton csak kinzol. Beteg vagyok, ma már orvosságot szedtem. És most ez a rossz hir . . . és ez a tehetetlenség . . . Azt kérded, hogy mit tegyél ? Nagyon egyszerű. Menj most 6 órakor Pfriemhez és mondj el neki mindent. — Nincs abban egy csöpp sajnálat! Nem, ezt nem tehetem! — Jaj, de buta vagy! Csak nem tanács- lom neked azt, hogy mondd el a bankigazgatónak : játékban vesztettem el a rámbizott pénzösszegeket! Mondd el neki, hogy a Nikolajev- pályaudvarba igyekeztél kocsin . . . Még jobb, Menj rögtön a rendőrségre. Nem, ne rögtön, csak tiz órakor. Amikor a Netsajevafeán mentél keresztül, megtámadtak ketten. Az egyik szakállas férfi volt, mig a másik még gyerek. Browning revolver volt náluk s elvették a pénzedet. Azután Pfrimhez méssz, annak ugyanezt, mondod. — Igen de . . . Uj czigarettára gyújtott. Megtudhatnak mindent Nekraskovtól. — Én megyek el hozzá. Elintézem a dolgot. Misa lassacskán lecsillapodott és nyolcz órakor úgy aludt, mint aki már fel sem akar kelni. Tiz órakor felkeltette a felesége. * Ez kora reggel történt az emeleten. Egy emelettel lejebb Osztrovszkinél, hat órakor este a következő eset történt: Megebédeltek. A fiatal anya, Osztrovszkija herczegnő, intett az inasnak, aki már mindenkit megkínált tésztával és narancskrémmel, tiszta tányért kért és a gyermekeihez fordult. Ketten voltak: egy hatéves fiú, Voka és egy négy és fél éves leányka, Traja-. Mindketten nagyou csinosak. Voka, komoly, meggondolt fiúcska, aki bájosan tudott nevetni, miközben kissé hiányzó fogsorát mutatta és a feketeszemü, ügyes, energikus Traja, egy jókedvű kis fecsegő, aki mindig vig és mindenkihez barátságos. — Gyerekek, ki viszi be a dadának a desszert et ? — Ént — kiáltotta Voka. — Nem, én, én, én! kiáltott Traja és !e- kuszott a székről. A főváros központján Villamos megálló. 10 perez a központi és a nyugati pályaudvarhoz. 80 legmodernebben berendezett szoba Augusztus hó 1-én megnyílt áss Edison-Szálloda Budapest, VII., Hársfa-utcza 59. sz. (Király-utcza saukon.) Tulajdonos: FOLLÁK JÓZSEF. Hideg és meleg vízvezeték. Központi fűtés, villanyvilágítás : Figyelmes kiszolgálás. Értekezés minden modern nyelvben. Szobaárak 3 koronától! : :
