Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1911-12-21 / 51. szám
2 NAGYBÁNYA 1911. deczember 21. A mai kor emberei nem értik, nem tudják, nem akarják megérteni egymást! Nap-nap mellett törnek le ideális törekvések. Az együttműködés helyébe (pedig a mai szocziális világban mennyire szükséget képez ez) a széthúzás lépett és a köznapi élet minden kínálkozó javait egyedek akarják kizárólagos birtokukba venni. Nem ezt tanította a bethlehemi jászol! Nem ezért az önzéssel telt emberért ontotta vérét az Isten Fia! Nem ez az ideális ember! De félre e sötét gondolatokkal! Lépjen helyűkbe az a szent reménység, hogy az idők folyamán, ha majd sokat küzdöttünk egymással és egymás ellen, ha majd kifáradtunk a nagy munkában, ha majd sokakat let éritettünk a közjóért való lelkesedéstől, eljön, el kell jönnie az időnek, amidőn az emberek megértik egymást, egy közös jó fog lebegni szeműk előtt, egy közös czél felé összpontosítják erejűket, minden tudásukat, lelkesedésüket, törekvéseiket. Akkor azután nem a költői képzelet szüleménye lesz pusztán, de valósággá fog válni a mindent megértő, mindent kiegyenlítő, mindent átfogó nagy szeretet! Akkor lesz azután nagy öröm! Akkor lesz még nagy ünnep a világon! Szőke Béla. A csatornázási pör. Deczember 20. A csatornázási ügyben megejtett előzetes bírói szemléről az elmúlt hónapban egy kivonatos ismertetést közöltünk. Gzélunk volt e közléssel a közvélemény tájékoztatása s egyben pedig aggódva hívtuk föl e szakvéleményre az illetékes körök figyelmét, nehogy a várost ismét egy költséges pernek tegyük ki, melyben a vesztes előreláthatólag csak a város lehet. Csupán csak ez volt a czélunk s anélkül, hogy bárkinek is prejudikálni akartunk volna, megjegyeztük, hogy a szakvélemény a városra nézve nem igen kedvező. Laptársunk, a Nagybánya és Vidéke már két ízben is foglalkozott az általunk közölt szakvéleménynyel s annak bizonyítására, hogy »a szakértők mégsem mindenben csak Deutschnak adnak igazat, hanem sok tekintetben a városnak és Zárkának is«, maga is közöl egy kivonatos ismertetést a szakvéleményből. Erre az a megjegyzésünk, hogy mi sohasem állítottuk azt, hogy Deutschnak mindenben igaza van, sőt azt sem firtattuk, hogy miben van igaza, miben nincs, csupán azt jegyeztük meg, hogy a szakvélemény a városra nézve nem igen kedvező. S ebben teljesen igazunk is van, hiszen laptársunk is elismeri, hogy »a szakértők mégsem mindenben csak Deutschnak adtak igazat«, amiből következik, hogy volt sok oly kérdés is, amiben igazat adtak Deutschnak. Már pedig ha a szakértők csak nehány kérdésben is igazat adtak Deutschnak, akkor az a szakvélemény már nem igen kedvező a városra nézve, hiszen a város Deutsch összes követeléseit a legmerevebben anblok elutasitotla. Ha pedig a szakértők mindenben igazat adtak volna Deutschnak, akkor az épen lesújtó kritika lett volna a városra nézve s akkor mi sem éltünk volna a »nem igen kedvező« enyhébb kitélellel. S mi ezúttal is hangsúlyozni kívánjuk azt, hogy a mi czélunk sem a polémia, hanem egy rosszul sikerülhető költséges per elkerülése. A vállalkozóban megvan a jó szándék a békés, méltányos megegyezésre. Ha pedig a békés, méltányos megegyezés sikerülhet, minek perre vinni a dolgot, melynek csak az első prelúdiuma ezrekbe került. Hiszen a három szakértő egyen- kint 2500 koronában számítja föl munkadiját, amihez hozzájönnek még az ügyvédi dijak, a bírói kiszállások költségei. Annak igazolására pedig, hogy a mi kivonatos közlésünk a szakértői véleményből mindenben fedi az igazságot, e helyütt a kifogásolt kérdő- s válaszpontokat szószerint közöljük: I. kérdőponti Mondják meg szakértők, hogy az egységárak alapján történő elszámolásra alapított szerződésnek az-e az intencziójuk, hogy a vállalkozó által a munka sikeres végrehajtása érdekében teljesített és minden néven nevezendő munkálatok a munkaadó város által vállalkozónak megfizettessenek, még akkor is, ha bizonyos munkálatok az ajánlattétel alapjául szolgált és a város által készített kiírási műveletből bármely okból kimaradlak. Nevezetesen pedig: tartozik-e város vállalkozónak megfizetni mindazon előre nem látott és talán ez okból elő nem irányzott munkákat, melyeknek szükséges volta — úgy, amint ez föld alatt teljesítendő munkálatoknál rendesen megtörténik — csakis a munkálatok végrehajtása közben, vagyis akkor nyilatkoznak meg, mikor már a csatornagödrök ki vannak emelve, mint pl. a csatornaárkoknak a tervezetnél, vagy a feltételekben körülírtnál nagyobb szélességben való kiemelése, ha a csatornaszelvény alsó részét a tervezettnél erősebben kell kiképezni stb. Válasz : Vállalkozónak a czélzott csatornázás sikeres végrehajtása érdekében teljesített minden munkáját meg kell fizetni, kivéve azt, mely általa elkövetett hiba, vagy mulasztás következtében vált szükségessé. Az előre nem látott és ezért előre nem irányzott, tehát a szerződésből is kimaradt munkálatokat, melyeknek teljesítése a szerződésszerű munkálatok elvégzése érdekében vált szükségessé, vállalkozónak szintén meg kell fizetni, mert azokat vállalkozó nem saját, hanem munkaadó érdekében, illetve a tervezett mű sikeres végrehajtása czéljából végezte. II. kérdőpont: Állapítsák meg szakértők, hogy milyen árokszélesség veendő alapul a már teljesített munkálatoknál. Válasz : Szakértők véleménye szerint a fen- forgó nehéz talajviszonyok mellett és tekintettel a gödörből kiemelendő nagyobb kővekre, a feltételekben megengedett maximális szélesség megállapítása méltányos és igy szakértők véleménye szerint a gödört ebben a szélességben kell kiemelni és elszámolni. A már végrehajtott munkálatoknál a tényleg végrehajtott földmunka térítendő meg. V. kérdőpont: A szivattyúzás árának megtérítése kérdésében a szakértők igy nd/aszoltak: Azokon a munkahelyeken, melyeket szakértők a helyszíni szemle alkalmával megszemléltek, a szivattyúzás véleményük szerint szükséges volt és vállalkozónak ajánlati egységára szerint megtérítendő. A már kész és betemetett csatorna- szakaszokra nézve nem nyilatkozhatunk, mert az ottani -viszonyokat nem láttuk. Ha hasonló talajviszonyok uralkodtak, ami tanúkihallgatások utján tisztázható, akkor a szivattyúzás ott is szükséges volt és megfizetendő. S mint nyár közepén, oly enyhe a lég, Mindnyájan könnyű öltönyökben Üldögéltünk künn a présház előtt. Zöld lomb az ágakon még dúsan állt S a szellő-ingatta gályák között Tánczoltak fénylő holdsugár-nyilak, S a távol láthatáron ég s a föld Ezüstös-kékes ködbe olvadott.. , Teritett asztal mellett folyt a szó; Csipkedve hamvas szőlőfürtöket A nők s borozgatva a férfiak . .. S én és a művész, ketten csöndesen A fölvetett témát szőttük tovább. S igy fejtegettem óhajom okát: »Elmúlás» vágyam nem szerelmi bú; — De most elmenni szép voln’, — szenvedést Nem ismerve derűs illúziókkal Hagyni el ezt a földi életet. Ki tudja, mily fájdalmas, mily nehéz, Mily sok csalódást rejt az én jövóm ? Valami mintha sejtetné velem ; S illúziók nélkül mit ér a lét? Hát nem szebb lenne mostan halni meg?! Ám akkor hamleteskedésünk még E bús eszmén soká nem vesztegelt; Derűs utakra könnyen átcsapott, Elég volt hozzá egy szemvillanás, Egy önkéntelen, könnyű, vig mosoly. Azóta óh be sok év szállt tova, A művészt a hir szárnya vette föl, Bőven nyilt utján rózsa és babér, — Engem a sors hitemből fosztva ki Cserébe sirig tartó gyászt hagyott. És óh de sokszor úgy elgondolom : Beh súlyosan bevált jósérzetem. — Nem jobb lett volna akkor múlni el ? I A siri nagy titokba vinni át, Tizenhat év érintetlen hitét, — Veröfényes bizalmát, álmait? . . . Két fenyőfa. Mint színtelen kavargó tenger mélye, oly titokzatos az emberi élet. Minden szív egy egész világ, teli beláthatatlan sejtelemmel. De az élet forgatagában vannak napok, amikor milliók és milliók szivét egy közös érzés hatja át: a szeretet érzése. Karácsony est ilyen ünnepe az emberi szívnek. Erről az ünnepről szól ez a történet, amely itt esett meg a nagyváros egyik ut- czáján havas karácsony éjszakáján. A tündöklő csillag, mely egykor az Üdvözítő eljövetelét hirdette karácsony estéjén, most is végig suhan láthatatlanul minden esztendőben az égbolton s lehulló tiszta sugara bevilágít az emberi sorsnak néha oly sötét éjszakájába. A csillag fényének egy-egy sugara csillog a karácsonyfa gyertyáinak minden pici reszkető lángjában, ahol pedig a lángok nem gyuladhatnak ki, sötét bánat, keserűség, gyakran elkeseredés üt ott tanyát. A kicsiny zöld fenyőfa nagy boldogságot tud árasztani kunyhókban és palotákban, ahol körülrajongják azok, akiknek a szeretet szánta. És akiknek nem jut egy ilyen tűlevelű galy sem, úgy érzi, mintha nem volna senki a világon, aki szeresse. Pedig itt a füsttel és fojtogató párával teli nagyvárosban sok ember van, akinek nem hogy karácsonya, de otthona, se betevő falatja sincsen. Egy ilyen boldogtalan embert láttam a minap kóborolni künn egy elhagyott utczán havas karácsonyi éjszakán. Meglátszott rajta nagyon az élet terhe, az örökös gond, gyötrelem, ádáz küzködés; szeméből a bánat és elkeseredés sugárzott. A nagy magánosság talán sohasem esett neki oly rosszul, mint épen ezen az ünnepi estén. Egy épülőfélben levő nagy palota üresen tátongó ajtai, csupaszon meredező falai előtt fllea) ti itiBili Imiiirlüi lorriü Alapittatott 1894-ben. ékszerész HHIHS .Rákóczi-tér. ===== •A jánlja dúsan fölszerelt raktárát az összes híres gyártmányú órákban. Nagy választék arany- ezüst és brilliáns ékszerekben, továbbá valódi és china-ezüst árukban
