Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1911-11-16 / 46. szám
NAGYBÁNYA 1911. november 16. Csak természetes volt, hogy ily viszonyok között csakhamar hírnévre tett szert s a hid- utczai egykori kis ház, mely a mai postaépület helyén állott, csakhamar központja lett a város irodalmi és zenei életének. A Schönherr-családnak ez időtájt országos nevű vendégei voltak. Házukban megfordult ifj. Lendvay Márton, gróf Teleki Sándor ezredes, Reményi, Ede, Lonovicsné Hollősy Kornélia, Jókai Mór, stb. s ez illusztris társaságban is a központ mindig a nagymüveltségii, szellemes háziasszony volt, kinek virtuóz, művészi zongora játékáról is a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkoztak. Ha városunk társadalmi és kulturális mozgalmainak legutóbbi évtizedeiről hű képet akarnánk nyújtani, akkor abban igen tekintélyes szerep jutna Schönherr Anlalnénak. Olt volt mindenütt, ahol művészetről volt szó, de nem hiányzott onnan sem, hol segíteni kellett. Művészetét vajmi sokszor bocsátotta a Humanismus szolgálatába s jótékonyczélra rendezett hangversenyei városunknak és vidékének elsőrangú zenei eseményei voltak. Boldog családi életét legelőbb is férjének, Schönherr Antalnak, városunk volt rendőrkapitányának elvesztése zavarta meg. Fájdalmát még ki sem heverte, az egyik észbontó csapásra következett a másik. Csakhamar igen tragikus körülmények között elvesztette nagyobbik fiát, Gyulái, ki igen szép nevet vívott ki magának a tudományos irodalomban s akit tudományos érdemeiért az Akadémia is tagjává választott. Schönherrné rajongó szeretettel csüggött szelidlelkületü tudós fián s azt hittük, a rettentő csapást nem is lesz képes elviselni. De vérező anyai szive enyhülést talált abban, hogy nagynevű fiának emlékét ápolgatta, őrizgette s a »Schönherr Gyula dr. emlékezete« ez. hatalmas kötetben, melyben elhunyt fiának Nagybányára vonatkozó müveit gyűjtötte össze, oly hatalmas emléket állított, mely ércznél is maradandóbb. Az anyai szív mig igy a múltak emlékeiből keresett megvigasztalódást, a katasztrófa ismét ráborult a Schönherr-házra. Egyik tavaszi — Marczel! Marczel! Nyiss ajtót! De büszke lettél egyszerre! Ne bolondozz! Nem pumpolni jöttünk, csak gratulálni. Legfeljebb öt-tiz-husz frankot fogsz kölcsönözni. Ej, hát hallgatsz! Pedig itthon van ! Reggel tiz órakor még aludni szokott! Csak nincs valami bajod? A kritikus és a Burand-Cruel ezég igazgatója közelednek. — Nos, uraim, kopogtak már ? — Negyedórája egyebet nem teszünk, mint dörömbölünk. — Talán haza sem jött az éjjel ? — Csak nem lesz bolond kincset érő remekművét a műteremben éjjel őrizetlenül hagyni. Az ajtót kép perez alatt bárki benyomhatja. — Hát akkor feszítsük fel. Csak nincs valami baja?j A kritikus és az igazgató nekifeszitik vál- laikat az ajtónak, amely pár pillanat alatt feltárul. — Itt a műremek! De hol van Marczel mester ? Ahá! Egy levélke van rátüzve a kép keretére. A kritikus veszi a levelet és olvassa. — Uram! A szerződést állom. A kép itt is van, mint a Burand-Cruel ezég jogos tulajdona. A kritikus urnák köszönöm a gyönyörű, értelmes kritikát, melyet már a hajnali órákban olvastam a ‘Journalban. Ez életem legszebb napja volt. 4 _________________ ________________ reg gelen, Sándor fia, ki beczézett tagja volt a nagybányai úri társaságnak, agyonlőtte magát. Az a golyó nemcsak az öngyilkos szivét járta át, hanem az édes anyjáét is, aki azóta leányainak minden önfeláldozó ápolása daczára is már csak teherként viselte az életet. Árnyékként járt köztünk. A roppant energia összeroppant. Valóban, lehetetlen a legnagyobb megindulás nélküt tekintenünk azon borzasztó katasztrófára, mely pár év alatt a Schönherr-családot érte. Pár év alatt négy uj sir domborul kint a temetőben, ott pihennek a család összes férfi tagjai s immár a sokat szenvedett édes anya is, ki roskadozó léptekkel, de fölmagasztosult szívvel járta végig a kálvária keserves útját .. . A gyászoló család az elhunyt holttetemét hazahozalta s a koporsó leányainak, rokonainak s fővárosi jóbarálainak kíséretében ma, kedden reggel érkezett meg városunkba. A vasúttól egyenesen a Rozália kápolnába szállították s onnan helyezték nyugalomra az előkelő társadalom osztatlan nagy részvéte mellett. A koporsót gyönyörübbnél-gyönyörübb koszorúk borították. Az elhunytat férje és két fia mellé helyezték örök nyugovóra. A család gyászjelentése igy hangzik: Legyen meg a Te szent akaratod 1 Schönherr Ilona, Szidónia és férje Hoffman Árpád mint gyermekei, Csausz Gyula mint testvére, özv. Novák Ferenczné szül. Schönherr Leopoldina mint sógornője a maguk és az egész ro- konság^nevében bánattól megtört szívvel jelentik, hogy imádott édesanyjuk, szeretett testvére, sógornője, anyósa és rokonuk özv. Schönherr Antalaé szül. Csausz Anna Budapesten (a Császárfürdőben) a mai napon délután 4 órakor, rövid szenvedés és a halotti szentség ájiatos felvétele után, életének 69-ik, özvegységének 7-ik évében az Urban csendesen elhunyt. Visszatért azokhoz, akiket imádott s itt hagyta azokat, akiknek mindene volt. A drága hatolt hült teteme Budapesten folyó hó 13 án délután . 2 órakor fog az irgalmaskórház kápolnájában beszenteltetni és Nagybányán f. hó 14-én d. e. 10 órakor a róm. kath. temetőben levő Szt. Rozália kápolnában tartandó gyászmise után a családi sírhelyen örök nyugalomra helyeztetni. Budapesten, 1911. november hó 11-én. Áldás és béke hamvaira! Örökké érzem, hogy hálára vagyok lekötelezve, de a párisi ünnepaltetéseket idegeim uem bírnák ki . . . Ezért még a reggeli gyorsvonattal valami svájci falucskába utazom, ahonnan, ha pénzem fogytán lesz, értesíteni fogom a Burand- Cruel ezéget, hogy a még hiányzó Ötezer frankot, a vételár másik felét megküldhesse. Minthogy a kritikus ur előszeretettel űzi az igazi, még fel nem fedezett tehetségek felfedezését, figyelmébe ajánlanám, hogy egy érdemes kollegámnak, akinek ebben a házban egy emelettel tejebb van a műterme, Pierre Roujon ur tájképét előttem is a Café des Artistes összes festővendégei magasztalták. Az én festményemet — őszintén megvallva — sohasem hallottam a művészek kavéházában magasztalni. No de ez valószínűleg igy van rendjén, mert a festőnépség nem szokott szemben hízelegni. Engem tehát bizonyára távollétemben magasztalnak a kritikus ur előtt. Ha azonban tévedés, egy emeletnyi különbözet volna a dologban (a festők csoportjában elfojtott nevetés hallható), úgy mindenesetre ajánlom Roujon kollega képének megvásárlását és a véle való szerződést. Isten önnel, kedves kritikus ur, éljen a kritika ! Henry Marcel. (A kritikus kiejti kezéből a levelet. A festők általános kacagásban törnek ki.) Charles Drouin. HÍREK. November 15. Személyi liirek. Zarka Elemér műszála tanácsos a vízvezeték és csatornázás felülvizsgálása végett pár napot városunkban töltött. — Dr. Horváth Árpád belügyminiszteri s-titkár, Szolnokdoboka vármegye főispánjának titkára városunkban időzött. Visszavont áthelyezés. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Németh Bélát, a nagybányai főgimnázium h. tanárát a kassai főreáliskolához helyezte át. Németh Béla távozása azonban nagy nehézségeket idézett volna elő a főgimnáziumuál, miért is azt dr. Rencz János igazgató közbenjárására a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter visszavonta. Ez a hírünk bizonyára széles körökben fog igaz örömet kelteni. Bányagyakornoki kinevezés. A pénzügyminiszter Recht Rezső végzett főiskolai hallgatót a nagybányai bányakerületre bányagyakornokká nevezte ki. Esküvők. Topán József magyarláposi járás- biró vasárnap tartja esküvőjét Molnár József domokosi földbirtokos leányával: Emmával. — Komlóssy József nagysomkuti járási számvevő a napokban vezette oltárhoz Medvey Ede nyug. vármegyei tisztviselő leányát: Ilonát. A nöegylet nagy hangversenye. A nagybányai jótékony nőegylet, mint azt már előre jeleztük, f. hó 18-án tartja meg nagy hangversenyét a Leudvay-szinház teremben. A hangverseny iránt igen nagy érdeklődés nyilvánul meg városszerte s az érdeklődést csak fokozza, hogy a közreműködésre sikerült megnyerni Balás Árpád dalköltőt és hegedüvirtuózt, továbbá dr. Damokos Andor szatmári ügyvédet, hegedűművészt. A végleges programra már össze van állítva s azt a következőkben ismertetjük: A hangversenyt egy bájos kis vígjáték bemutatása vezeti be: Ő nem féltékeny! Az egy feivonásos vígjáték szerepeit Szentmiklóssy Dusi, Delhányi Erle, Gretzmacher Gyula és Kováts Arthur kreálják. Azután Balás Árpád hegedűművész száma következik, kit dr. Damokos Andor zongorán kisér. Mayer Aurélné Prihradny Kálmán zongorakiséretével melodrámát ad elő. Végül dr. Damokos Andor hegedűművész ad elő több darabot. A hangversenyt táuczmulatság követi. Szünetek alatt pedig jótékony bazár lesz. A hangverseny kezdete pont 8 órakor. Helyárak: Közép páholy 20 K. Oldal-páholy 14 K. Kis-páholy 12 K. Földszinti ülőhelyek: 1—2 sor 3 K, 3—4 sor 2 K 40 f. 5-8 sor 2 K, 9-12 sor 1 K 60 f. Földszinti állóhely 1 K. Diákjegy 80 í. Karzati állóhely 60 f. Vármegyei virilisek. Városunkból a vármegyei viriüsek 1912. évre érvényes lajstromába a következők vétettek fel: Rumpold Gyula, Mol- dován László, Szabó Adolf, Platthy Géza, Han- zulovits Kristóf, dr. Kádár Antal, b. Kováts Géza, Almer Károly, dr. Drágos Theofii, dr. Köves Miklós, Pokol Elek, Stoil Béla, Molcsány Gábor, Fülep Imre, Magyar Bertalan, Bajnóczy Sándor, Wass Lajos, Bernhardt Adolf es Stemfeld Sámuel, Uj közművelődési egyesület. Uj közművelődési ifjúsági egyesület alakult meg f. hó 12-én városunkban. Az uj közművelődési egyesület főleg a báuyász-iljuságból toborozza tagjait s valóban nagy missziót van hivatva teljesíteni. A megtartott alakuló közgyűlésen az alapszabályokat fogadták el s a választásokat ejtették meg. Elnöklett Cselinszky Endre,aietnökHorzsa János, könyvtárnok és jegyző Neusli János, karmester Grosz Sebestyén, ügyvezető Szabó József. Egyleti atyák: Imricsák Imre, id. Hubert András, Kiszer Lajos, Rusznak Márton, tauber János. Választmányi tagok : Grabán István, Horzsa Bertalan, Moldován Ferencz, Botos János, Bei indám Ferencz, Obernauer István, ifj. Hubert András Ölési imMÉ Belárl forrás! Alapitt&tott 1894 ben. ékszerész Ajánlja dúsan fölszerelt raktárát az összes híres gyártmányú órákban. Nagy választék arany- ezüst és brilliáns ékszerekben, továbbá valódi és china-ezüst árukban.
