Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1911-11-08 / 45. szám
2 NAGYBÁNYA 1911. november 9. azt. E tekintetben pedig, ha a munkaadók szivén fekszik az alkohol elleni küzdelem sikere, nagyon könnyen vehetik elejét a munkások dőzsölésének, ha bérüket nem szombaton, hanem pl. csütörtökön adják ki. Ezen üdvös intézkedéssel apasztanák a hétfői üzemi balesetek tetemes számát is, mely nem egyébre, mint a vasárnapi alkohol-élvezetre vezethető vissza. Nem kevésbé fontos a záróránál a korcsmái hitel kérdése, mely a paraszt osztálynál nagyban elősegíti az alkoholizmus terjedését. A községi elöljáróságok legelemibb kötelessége volna a korcsmái hitelt ellenőrizni s minden túllépést vagy visszaélési megtorlás végett a hatóság tudomására hozni. A legszigorúbb tilalom alá vonandó azonban a zsenge korú egyének, gyermekek korcsmáztatása. Ez a káros szokás főleg paraszt osztályunknál divik s hogy folyton terjed, eleddig csupán hatósági indolencziátiak köszönhető. A hatóságnak feladata volna tehát intézkedni a vasár- és ünnepnapi zárórák és a korcsmái hitel tekintetében és azonfelül még vasszigorral közrehatni, hogy a gyermekek korcsmáztatási tilalma érvényesüljön, az emberi társadalom pedig a hatóság üdvös intézkedéseinek szem előtt tartásával ragadjon meg minden kínálkozó alkalmat, hogy a hatóságnak czéliudatos munkájában kezére járjon és igyekezzék embertársait felvilágosítani az alkoholizmus káros hatásáról. Ha tehát a hatóság és a társadalom karöltve haladnak az alkoholizmus elleni küzdelemben, akkor rövid időn belül nálunk is az emelkedő jólét mindig sűrűbb és sűrűbb fátyolt von az alkoholizmus rémes emlékére. De talán még ez sem volna elég. Hisz hiába való minden felsőbb intézkedés, mely gazdasági, vagyoni és erkölcsi tekintetekből korlátozni akarja az alkohol élvezetét. Ez mind csak szemfényvesztés és nagyképüsödés. Hisz maga az állam árulja a pálinkát. S mégis nagy pozopopeával elrendeli, hogy még az iskolában is tartsanak alkoholellenes előadásokat, E mellett meg kell nézni, hogy az állami bevételek mily tetemes perczentje a szeszes italokból befolyó jövedelem. Nem is lehet addig teljes rendet teremteni, mig az állam maga árulja a pálinkát. Vizet prédikáltat s azalatt keveri a pálinkát, mint jövedelmének fontos tényezőjét. Bizony talán nem is látná szívesen ezeknak a jövedelmeknek a csökkenését. Tréfából emlegetik, hogy valamelyik falu felvilágosodott jegyzője tényleg keresztülvitte népénél, hogy az alkoholtól tartózkodtak. S a jegyzőt — felfüggesztették. Szállóigének ez nem rossz s talán van is valami igazság benne. Hogy is tűrhetné az állam jövedelmének csonkítását. A társadalmi akczió csak körösi szenteltvíz az alkohol ellen, addig, mig az alkoholt — nem patikában, nem orvosi rendeletre adják ki, mint a többi mérget. így van ez Norvégiában s ott meg is szűnt az alkohol romboló hatalma. Puffra élünk. November 8. Vájjon ki mondhatja magáról, hogy nincs adóssága ? Annak nincs szüksége a következő kis kalekézisre, a hetedik parancsolatról, de azért elolvashatja ő is. Az adósok között pedig megkülönböztetést kell tenni, mint a Schola bölcseleté mondja: Qui bene distinguit, bene docet: aki jól dis- tingvál, az jól tanít. Ha valaki hasznos befektetésre csinál adósságot, az csak ésszerű hitellel él, mely nélkül egész gazdasági életünk tönkremenne. De aki rendes fizetéssel bir s ezzel nem tudván megélni, adóságot csinál, az megcsalja magamagát, hitelezőit és az egész társadalmat. Megcsalja magamagái. Ha kétezer korona jövedelme van és háromezret költ, akkor a jövő esztendőben kétezerből ezret és ennek kamatját kénytelen kifizetni s megélhetésre ezer koronája sem marad. Ha ezidén nem tudtam megélni kétezer koronából, a jövő esztendőben hogyan fogok megélni kilenczszázból ? Gondolat nélkül és akarat nélkül élek a levegőben, mint sok állat, mely csak a mai jóilakással törődik s a holnapra nem gondol. Sok állatot kell mondani, nem minden állatot, mert a méh megszégyenili a könnyelmű költekezőt. Megcsalja hitelezőjét a könnyelmű adós- ságcsiuáló. Ha fedezetlen adósságom van, akkor minden fillérem, mely Lntarlásomhoz nem okvetlenül szükséges, nem az enyém, hanem hitelezőmé. Minden fölösleges kiadásom valóságos lopás vagy sikkasztás, mert nem az én pénzemet, hanem hitelezőimét költöm el. Minden czigaretla, melyet elszívok, minden csepp alkohol, minden fölösleges utazás más pénzéből megy, tehát bűn a hetedik parancsolat ellen. Ezt jó volna katekézisben és prédikácziók- ban minél gyakrabban hangoztatni. Odahívta magához kutyáját és végigsimo- galott annak hosszú, selymes szőrén, azután folytatta: — Egy napon véletlenül meghallottam, hogy miss Hopkins Európába szándékozik utazni. Mindenféle furfanggal megtudtam elutazásának napját, azt is megtudtam, hogy egy német gőzösön váltott elsőhelyü jegyet. — Értem... És ön szintén úgy tett? — ügy. Abban a pillanatban, amikor a gőzös elhagyta a partot, hogy a nyílt tengerre vesse magát, hirtelenül megjelentem Hopkins kisasszony előtt, aki elpirult, amikor meglátott. — Elpirult? — kérdezte Moriére. Tehát ön se lehetett közömbös előtte. — Én is igy vélekedtem és nagyon boldog voltam akkor. Hopkins kisasszony bájosan nyújtotta felém a kezét és örülni látszott, hogy velem együtt teheti meg az utat. Guy felsóhajtott, mielőtt folytalta: — ön tudja, hogy milyen bizalmasra fejlődik hajón az utasok egymáshoz való viszonya. Napközben alig hagytam el utazótársnőmet egy pillanatra és szellemes vigkedélyüsége oly boldogságba ringatott, amilyet csak álmunkban élvezhetünk néha... — Reményiem, hogy szerelmet vallott neki. — Sajnos, nem; élveztem a boldogságot és csak Francziaország közelében akartam felajánlani neki szerelmes szivemet. Közel voltam már a franczia parthoz, amikor az őrség egy zátonyra jutott hajót jelzett, amely segélyre várt. A kapitányunknak az sehogyse tetszett, mert versenyzett egy angol gőzössel. Mégsem merle folytatni útját és a zátonyra jutott hajó felé vette irányát. A hajóroncs közelében meglassítottuk menetünket és egy mentőcsónakot bocsátottunk le. Miközben a matrózok odaeveztek, mi is közelébe jutottunk. — Jókor érkéztek, megmenthették a hajótörötteket? — kérdezte Moriére. — Ember nem volt már a hajón, de azért mégis volt ott egy élőlény. A matrózok is észrevették. így kiáltott fel: »Csak egy nyomorult kutya !« És feléje se nézve a szerencsétlen állatnak, visszafordították csónakjukat és a hajó felé közeledtek. — Milyen kegyetlenség! — mondta Moriére. — Annál is inkább, mert az rémségesen lesoványodott kulyaanya volt. Kis kölyke mellette feküdt és hiába akart szopni kiszáradt emlőiből. Oh, ha hallotta volna panaszos vonítását, kétségbeesett ugatását! Az a szegény állatt megértette, hogy el akarják hagyni. Félő hevességgel nyaldosta kölykét, mintha csinosítani akarná, hogy felkeltse azoknak a részvétét, akik ott akarták hagyni a kegyetlen hullámok martalékául. Hirtelenül, végső erőfeszítéssel szájába kapta a kölykét és beleugrott a tengerbe. De a matrózok ügyet sem vetettek reá. A mentőcsónak kikötött és a legénység felkuszott a fedélzetre. Hopkins kisasszony a kapitányhoz rohant. Oh, milyen gyönyörű volt abban a pillanatban ! Könyörgött, hogy mentesse meg a szegény hajótöröttet, részvétet igyekezett felkelteni benne. Engem nagyon meghatottak szavai, de a kapitány egy brutális fejbólintással visszautasította kérését. Nem akarta, hogy még további időveszteség érje. Megcsalja az emberi társadalmat s a hazát is az adósságcsináló. Beszélünk magyar iparról és iparlámoga- tásról. S miből áll a leghangosabb szónokok iparpártolása? Puffra rendelnek ruhát, czipőt, bútort, kappant, pezsgőt s mikor az iparos és kereskedő évek múlva pénzét kéri, akkor meg- haragusznak és más iparost és kereskedőt lisztéinek meg rendeiésökkel. Ha azuíán az iparos és kereskedő is igy tesz és hamisan és nem hamisan bukdácsol, annak az iparpártolás emlitett módja az oka. S ha ezután a külföldi nagyiparnál és nagykereskedelemnél hazánknak veszeti hire van, mint amelybe vagy nem lehet senkinek hitelezni, vagy az esetleges veszteséget már előre hozzá kell csapni az árhoz: ha ennek következtében mindent duplán kell megfizetni annak, aki valóbau fizet: ezt a becsületes vevők azoknak köszönhetik, akik nem fizetnek. Minden ország támasza és talpköve a tiszta erkölcs, a tiszta erkölcshöz pedig a hetedik parancsolat is tartozik, mely igy szól: Ne orozz, azaz: adósságot ne csinálj s lia mégis csináltál, akkor fizess! Városi mérnöki állás betöltésének kérdése. November 8. A Nagybánya és Vidéke czimü lap legutóbbi számában a városi mérnöki állás betöltésével foglalkozott és hogy a f. évi október hó 29-én lejárt pályázat meddő maradt és nem reméli, hogy a f. hó 12 éré kitolt pályázat is eredményre vezessen, azért az állomás betöltésére kivezető utat és bizonyos módozatok megállapítását keresi. Eugedje meg Szerkesztő ur, hogy ezen kérdéshez néhány szóval b. lapjában hozzászólhassak. A mérnöki állás betöltésének pályázathiányát nem a javadalmazás csekélysége, mert az kezdő fizetésnek elég, vagy a magánvállalkozástól való eltiltása, hanem hogy a mérnököt jelenleg csak egy évre (a cziklusból ily idő van hátra) választjuk és azon munkakör megállapítása az oka, melyet a mérnöki hivatal szervezése nélkül, a közgyűlés, a mérnökre hárított. Meri képzeljük ei minden segítség nélkül ama muukakört, mely az iparvasut, vízvezeték — Mi törtéDt hát azzal a szegény állattal ? — kérdezte Moriére, akaratlanul is meghatóban. Tényleg elengedték veszni szegénykét ? — Nem, barátom. Részvétem és szerelmem őrült teltre ösztökéltek. A tengerbe vetettem magamat és megmentettem Nanettet. — Nanette az ön szép kutyája ? — Ö volt. — Bravo, ez francziára valló telt. Hát aztán mi történt? — Amikor fedélzetre vontak állataimmal együtt, nagy lelkesedéssel fogadtak. De legjobban a szivembe sajgóit Hopkins kisasszony arczának halálos sápadtsága. — ö tehát megértette ? — Az biztos. Amikor egy órával később újból megjelentem a fedélzeten, felém nyújtotta mindkét kezét és ekkép szólt hozzám: »Kedves barátom — engedje meg, hogy igy nevezzem, mert tettének emlékezete soh’se enyészik el szivemből — tartozom önnek egy kijelentéssel!« És könnybelábadt szemekkel megérezve a fájdalmat, amit nekem okozni készül, halkan folytalta: »Két eve jegyese vagyok egy férfinek és csak azért térek vissza Francziaországba, hogy férjhez menjek!« A fiatal ember megállt és idegesen hivía a kutyáját. — Nanette... Nanette... jer ide hozzám... És miközben szorosan magához vonta és simogatta a kutyát — felejthetetlen órák emlékezetét — fájdalmas hangon folytatta: — Ezért találkoztam ővele a Madelaine- templom lépcsőin .. . Még egyszer — utoljára — akartam őt meglátni. ..
