Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 27-52. szám)
1911-10-26 / 43. szám
IZ2SI. é’vfolya-m. ISII. olctóToer Ixó 2G. ■€=3-ils: szám. NAGY Ui áam sz^pihodaxiMI 8=1 ■ . ■ JÜULLI--.J-----------------------------------------El őfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Afettjelenik minden liéten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő : ÉGLY MIHÁLY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova i lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is. A plébános választás. Október 25. Idestova tiz éve lesz, vagy talán el is mult, hogy a r. kath. és g. kath. plébánost hivatalt adminisztrátorok vezetik s a város a legnag}Tobb igyekezete daczára sem tudott abba a helyzetbe jutni, hogy plébánosait a rendes utón és módon megválaszsza. a választások megejtése ellen úgy a szatmári, mint a szamosujvári püspökség két okból emelt akadályokat. Először, mert a város közönsége nem volt hajlandó a püspök hármas kandi- dácziójához alkalmazkodni, vagyis a püspök által kandidált lelkészek közül választani plébánost; másodszor, mert a város arra sem mutatott hajlandóságot, hogy a város képviselőtestületének jogaiból csak egy szemernyit is föladjon, tehát nem volt hajlandó hozzájárulni ahoz, hogy a lelkészt ne a képviselőtestület egyeteme, hanem annak csak a r. kath. tagjai válaszszák. Talán fölösleges is vitatnunk, hogy a város álláspontja teljesen korrekt s érvekkel meg sem dönthető, mert hiszen ezen álláspont egy százados gyakorlaton nyugszik, amely folytonos gyakorlat a helytartó tanácsnak 1800. évi augusztus hó 22-én kiadott 18.836. sz. rendeletéből fejlődött ki. Ezen rendelet kétséget kizárólag szabályozza a kegyurasági joggal biró szabad királyi városok lelkészválasztásának mikénti gyakorlatát, világosan és félremagyarázást nem tűrő módon kijelentvén, hogy a sz. kir. városok az egyházmegye föpásztorának harmas kijelöléséhez (kandidácziójához) ragaszkodni nem tartoznak, hanem az összes arra érdemes pályázók közül szabadon választhatnak lelkészt. Hogy pedig a választást a közgyűlés egyeteme valláskülönbség nélkül s annak nemcsak r. kath. tagjai eszközük, arra nézve az 1851. évi augusztus hó 18-án kiadott rendelet 55. § nak 4. pontja intézkedik, mely rendeli: »a községet iltetö egyházi pártfogásáig régibb gyakorlat szerint is a községi választmány tanácskozása és elhatározása által eszközöltetik«, vagyis azon választmány által, mely a község ügyeit is intézi, tehát I jelenleg a képviselőtestület egyeteme által, mely szervezet utódja a régi belső és külső tanácsnak. A kegyúri jognak a város által pre- czizirozott formában történt gyakorlása ellen még oly nagynevű és szent életű egyházfejedelem, nÜút néhai Hám János szatmári püspök sem emelt kifogást s a városhoz 18H-ben intézeti átiratában elismeri a közgyűlésnek azon jogát, hogy a papválasztást az 1800. évi 18836. sz. rendeld értelmében ejtheti meg, vagyis választhat a város az összes pályázók közül s szavazhat a közgyűlés minden tagja. Az 1844. évi junius 26-án megejtett lelkészválasztást is ily módon ejtették meg. Tehát a város álláspontjának helyességéhez s korrektségéhez jogi szempontból szó sem férhet. Mindazonáltal a város hogy végét szakítsa azon áldatlan helyzetnek, hogy r. kath. plébánosát egy évtizeden át sem tudta megválasztani, bízva azon rendkívüli jóakaratban és szívélyességben, melyet dr. Boromisza Tibor püspök Nagybánya iránt mindig tanúsított, azon előterjesztést tette, engedje, hogy a plébános választást a régi uzus szerint ejthesse meg. Ez előterjesztésre a napokben érkezett meg a főpásztor szerfölött érdekes és meleghangú átirata, melyet e helyütt egész terjedelmében közlünk: 2610. szám. Nagybánya sz. kir. rend. tanácsú város Tek. Tanácsának Nagybánya. A plebánosválasztás kérdésében 4351—911. sz. a. lett előterjesztésére az alábbiakban van szerencsém tisztelettel válaszolni. A nmélt. vallás- és közokt. miniszter mult évi áprii hő 28-án 91375 907. sz. alatt kelt átiratában e kérdéssel foglalkozva, kívánatosnak jelezte, hogy a kegyuraság kérdése a bizonytalannak tartott joggyakorlat és az ezekből bármily irányban vonható következtetések félre- tevésével uj megegyezés alapján szabályozlas- sék, amihez első lépés volna, hogy az érdekelt tényezők a szabályozandó jog minden részletére nézve állást foglaljanak. Válaszomban jeleztem a miniszter urnák, hogy az egyházmegyei hatóság álláspontja két lényeges pontot tartalmaz: Az egyik az egyházmegyei főhatóságot megA „Nagybánya“ tárczája. A klastrom-kertben. A klastrom kis harangja Hajnalimára cseng. A bokrok közt, a kertben Álomszerűn dereng. Friss hars- és jázminillat Megtölti udvarát 8 egy fűlemile rejtve Csattogja bús dalát. És soror Hyacintha Kőpadra térdepel, Oly buzgón száll imája A magas égbe fel. De ime, kint az utczán Dal hangzik valahol S a magas kőfalon túl A kertbe áthatol. Pajkos szerelmi nóta, Leány csattogja azt, Üde, friss, mint a rózsa, Mit kikelet fakaszt. És soror Hyacintha Nem zengedez imát, Hallgatja elpirulva A vig melódiát. Fejét búsan lehajtja És könnye úgy pereg, A vig nótán miért sir, Vájjon ki tudja meg ? ! Feleki Sándor. Apró mesék. Királyné. — Irta: Halfdan Langgard. — Per a legpajkosabb, legéletrevalóbb flczkók egyike volt a városban. Ördöngős egy ficzkó. S élte útját mindig vigyázva óvta mindattól, ami rossz és kárhoztatni való volt. Mig a vele egyivásuak Bacchusnak és Vénusznak hódoltak, ő Diánának szentelte magát s ragyogó példája lett az erénynek és a jó erkölcsnek . .. Tükör a város összes ifjai számára. De azok nem jó szemmel nézték és bolondnak tartották. S ez az állapot akkor sem javult, mikor ő egy csinos, virágzó hajadont szerzett, aki az erényes ifjúnak jegyese lett. Társai mind irigykedtek most a derék emberre. 0 azonban és szive választottja sok örömet szereztek egymásnak. Világos értelemmel és nyugodt lelkiismerettel jártak és bizonyára az egész környéken a legboldogabb pár voltak. Éppen ebben az időben egy idegen diva érkezett a városba. Gyönyörű volt és rövid idő alatt meghóditotta az összes férfisziveket. A költők himnuszokat zengtek róla hosszú poémákban. S a zeneszerzők a költők szavait hangokba ültették át. Mindenki letette áldozatát az istennő tömjénnel teliszórt oltárára. De ez büszke volt és gőgös s mindenkit visszautasított. S egyre több és több kérő jött s pályázott kegyéért. Messziről is jöttek sokan. De egy se nyerte meg áhított tetszését. Ekkor Per jegyese félteni kezdte vőlegényét, hogy tán ő is bele talál bolondulni a csodaszép asszonyba. Egy napon nyíltan meg is mondta ezt neki. De ő betapasztotta a száját egy csókkal s aggodalmaskodását szinte bántó vállvonogatással utasította vissza. Ö, aki aranyos kedvesét oly végtelenül szereti, lehetséges volna, hogy ő egy más, még oly szép és csodálatos asszonytól is elbolondittassa magát ? Elképzelhetetlen. De akkor még nem látta ragyogó ruhájának egy csücskéjét sem. Rövid idővel azután látta őt először. Büszkén és felségesen hajtatott el mellette az asz- szony, pompás, négy tajtékzó lótól vont fogatján. A tömeg szemei csodálattal fordultak feléje. Per egy villanást fogott fel az ő nagy, sötétkék szemeiből — tekintetének csak egy kicsike részét. De ez elegendő volt neki. Mintha odaszögezték volna arra a helyre, ahol állt. S hátra kellett fordulnia s isteni alakját tekintetével követni. Mintegy megbüvölten bámult a látóhatár felé, miután a felkavart porfelhő már régen leülepedett. Végre el tudott onnan szakadni s megzava- rodottan hazakerült.
