Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1911-03-09 / 10. szám

1221. é-vfol^am.

ISII. márczius 1x6 ©.

lO-ik száraMI ±8 SZÍJPIHOBAIjMI

Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon.

Felelős szerkesztő:

ÉGLY MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében Is.

A munkások rokkant- és nyugdíj- egylete.

Márczius 8.

A kilenczvenes évek elején, egész csöndben, zajtalanul alakult meg a magyar- országi munkásoknak rokkant és nyugdíjintézete s ma már, alig tizenhét évi fen- állás után egyike az ország leghatalmasabb szocziális egyesületeinek, czéltuda- tosan és áldásosán szolgálva ama czélt, mely az egyesületet életre hívta.

Századokon át az a szomorú sors jutott a munkásoknak és iparosoknak osztályrészül, hogy ha már dolgozni nem bírtak, ha a kenyérkereső szerszám kihullott kezükből, ha a munka napjaiban öregségükre valamit félre nem tehettek: a legborzasztóbb nyomorba sülyedtek. Egy munkában eltöltött élet után vehették a koldusbotot kezükbe. Ha pedig java férfikorukban kidőltek s özvegyet és árvákat hagytak maguk után, ezek jutottak a legszörnyübb Ínségbe s szaporították az állam és társadalom kegyelem- kenyerén élők számát.

Ezen a szégyenletes és tarthatatlan állapotokon igyekezett segíteni a munkások rokkant- és nyugdijegyesülete, midőn még a legszegényebb munkásnak is alkalmat nyújt arra, hogy csekély áldozattal önmaga és családja jövőjéről gondoskodhassál.

Az egyesületnek tagja lehet Magyarországon mindenki, legyen bármiféle munkás, iparos, kereskedő, tisztviselő, iparostanoncz, házi teendőkkel foglalkozó férjes nő, vagy bármely rendes foglalkozással biró féríi és nő egyaránt, ha tizennegyedik életévüket betöltötték, minden orvosi vizsgálat mellőzésével. Gyerme- kek, iskolai tanulók, vagy csupán házi teendőket végző hajadon leányok azonban tagokul nem vehetők fel,

A tagok 20, 24 vagy 30 fillér heti illetéket fizetnek. A tagsági dijak pontos fizetése fejében a tagok azon kedvezményben részesülnek, hogy ha már tiz évi tagsági idő betöltése után a saját keresetforrásul szolgáló foglalkozásukban valamely baleset, testi vagy szellemi elgyöngülés, aggkori gyöngeség, vagy gyógyíthatatlan betegség miatt munkaképtelenné, rokkantakká lesznek: az egylettől életfogytiglan megfelelő heti rokkantsegélyt kapnak. (17—18. §§.) Annál kedvezőbb a tagokra, minél tovább fizethetik az illetéket, .úrért a tagsági idő arányában a segély is évről-évre emelkedik.

A nyugdíj 40 évi tagság után jár, tekintet nélkül a tagok munkaképességére. (19. §.)

Ha egy segélyre jogosult tag elhalálozása után árvák maradnak hátra, ezek nevelésére az özvegy az elhalt tagot megillető segély V6-át kapja minden árva után, mig a hátramaradt árvák a 14-ik évet betöltik. (23—25. §§.) Ha pedig árvák

nem maradnak hátra, akkor a segélyre jogosult (tiz éves) tag özvegye az elhalt tag által befizetett összeg 30%-át kapja végkielégítésül (22. §.) Az egylet tiz évi tagság előtt, ha a tag legalább öt évig pontosan tett eleget kötelezettségeinek, az illető tag által befizetett összeg 50°/o-ig végkielégitésképen segélyösszeget szavazhat meg.

Mindenki csak egy tagsági könyvvel bírhat. A tagsági jog másra át nem ruházható. Mindenki csak jelentkezése napjától vétetik föl tagul; az elmúlt éveket utánafizetni nem lehet. Az illetékek több évekre előre is kifizethetők; de ez nem ad jogot semmiféle segély igénybevételére az alapszabályszerü várakozási idő letelte előtt. Az egylet csupán a rokkantak, árvák és özvegyek segítésével foglalkozik; betegsegélyt, temetkezési segélyt, vagy kölcsönöket nem ad.

Az egyesület 1903. márciusban kezdte el működését s hogy a lezajlott 17 év alatt minő óriási hódítást végzett, annak dokumentálására az 1910. évi jelentésből kiemeljük a következőket:

Az elmúlt 1910. évben 34,500 uj tag iratkozott az egyletbe. Az évközben meghalt és törölt tagok levonása után 1910. végével a rendes fizető tagok száma a 121 ezret fölülhaladja.

Az egylet vagyona több mint másfél- millió koronával növekedett, úgy, hogy a teljes vagyon 1910. év végén a hal- millióhalszázezer koronát meghaladja.

A „Nagybánya“ tárczája.

A győri benczések.

— Irta: Erdősi Dezső. —

A hideg téli napsugár lopva szökkent be a nagyterem ablakán. A frakkos, redengós urak nem csábították, hátul, egészen hátul, ahol a minisztériumban dolgozó dijnokok egy tagú képviselete állott, egy görbedt, aszott arczu, gyér- rőtszakállu ember arczán pihent meg. Valami izzadt fakó fényben ragyogott fel a dijnok arcza, akit a poczakos miniszteri tanácsos, a bemutatkozó államtitkárt üdvözlő küldöttség vezetője éppen akkor mutatott be az újdonsült nagy- íejünek.

— Izé, hogy is hívják... ja Feller. Igen Feller Gábor. Vagy Ferencz? fordult a görbe ember felé.

— Ferencz, rebegte a dijnok és görbe teste csaknem összeroskadt a nagy tisztelettől.

Az államtitkár kegyesen nyújtotta a kezét. Híres volt a demokrata voltáról. A képviselőházban senki oly meggyőző hévvel nem tudta kidomborítani a demokracziát, mint az eljövendő Magyarország egyetlen üdvösségét, mint ő. Büszke volt a demokrata voltára, ahol tiz embert együtt talált, ott tüntetett vele. Igazán véletlen, hogy mágnásleányt vett feleségül.

Feller Ferencz reszketve tette a kezét a húsos, fehér, kemény kezébe. Lassan, bátortalanul felemelte a tekintetét is.

Aztán megriadtak mind a ketten. Az államtitkár kövér, sápadt arcza rákszinüvé vált. Mereven bámult a fakó emberre. Egy szempillantás és mint a vízbe esett ember, ki menthetetlennek tudja magát és az utolsó pillanatokban megelevenedik előtte az egész múltja, az államtitkár a napsugár gyorsaságával száguldott keresztül elmúlt időkön és megállapodott a vámház egy szűk, homályos, piszkos irodájában. Itt dolgozott együtt ezzel az emberrel, itt sikkasztottak együtt. Nevetségesen csekély összeget, tuczat a selyemharisnyákból, amiket az állam- titkárné Sváczból hozat, többe kerül, mint az összeg, amivel a két fiatal, könnyelmű gyakornok a kincstárt megkárosította. Feller Ferenczet törvény elé állították és hat hónapra elitélték. A másik megszökött, huszonöt esztendő múlva mint államtitkár látta viszont a bűntársát. A nagyur előtt elsötétült a világ, ügy érezte, mintha magas szikláról lökték volna le s szállana, rohanna vadul, egyre fokozódó sebességgel. Büszke homlokát kiverte a verejték és sóhajtjva bocsátotta el a dijnok kezét,

Mikor tekintete ismét a dijnokra tévedt, az már alázatosan, görbedten állott előtte. De a szeme az államtitkár arczán csüngött, áthatóan, öntudatosan. Az államtitkár megértette. Megismerték.

Egyet-kettőt köhintett még, gondosan fésült gyér haját idegesen feborzolta s megszólalt. Hangosan, szinte kiáltva beszélt.

— Uraim, a fogadtatás, melyben a minisztérium falai között részem volt, rendkívül meghatott. Legyenek meggyőződve uraim, soha nem felejtem el. Ha a munkájukban is olyan gyönyörűségem fog telni, mint a mostani első szereplésükben, akkor nem lesz nálam boldogabb hivatalfőnök, de nem is lesznek boldogabb alárendeltek sem.

Amit én mindenek felett megbecsülök, az a munka és a korrektség. Az egyik kiegészíti a másikat, ha az egyik nincs meg, a másiknak értéke sokszorosan devalválódik. Korrekt és munkás ember voltam egész életemben és ilyennek akarok|tudni mindenkit, aki velem együtt szívja a miniszteri palota levegőjét. A viszontlátásra, uraim !

Harsogó éljenzés között, büszkén emelt fővel távozott a nagyteremből az államtitkár.

— Nagyszerű ember! mondta a miniszteri tanácsos, mikor lementek a lépcsőn. Igazi demokrata. Láttátok mily hosszan kezelt azzal a dij- nokkal ? Nagyszerű ember !

A nagyszerű embert kórusban utána zengték az urak, azután szétoszlottak a minisztérium száz szobájába, ahol már várta őket a szolga a korsó sörrel és virslivel. Ez a tiz órai: de a sör már nem habzott, a virsli már hideg volt, mert az ünnepség kissé elhúzódott. Sokan azt gondolták, hogy az államtitkár bemutatkozása bizony nem ért fel egy elromlott tízóraival.

Feller Ferencz nem igy gondolkodott. Más azért sem, mert neki nem tellett ily opulens villásreggelire. Odalent a negyedik osztály másoló termében már várták a kollegái. Ahogy belépett megrohanták.

— Nos, mi volt? Mondott valamit az ideiglenes segédszemélyzetről ?

A dijnok leroskadt a székébe. A folytonos másolástól bénult agyában nyomasztó, vad mozgalom támadt. Száz gondolat rohanta meg, úgy mint huszonöt év előtt, a törvényszéki tárgyaié-