Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1911-03-02 / 9. szám

2 NAGYBÁNYA 1911 márczius 2 Zsigmond, Heinrich Richárd, Káspár Lajos, dr. Köhler János, Jakóbi József, Lehotzky Aurel, Mándy János, Mayer Aurel, Masztics Ádám, Ponner János és Urbán Mihály. A tagok száma az év elején ... 99. Meghalt............................................................... 3. Eltávozott és kilépett ............................. 5. Be lépett.......................................................................14. A tagok száma az év végén . . . 105. A titkári hivatalban el lett intézve 34 ügyszám. Örökre eltávozott közülünk Frommer Al­bert, Turman Miklós és Zsembery Tivadar választmányi tag, mind a hárman buzgó tagja volt egyesületünknek, amiért is ajánlatba hozom, hogy mind a három tagtársunk emléke jegyző­könyvileg megörökittessék. Ezek után pedig kérem, méltóztassanak a múlt évről szóló je­lentésemet tudomásul venni. És most engedjék meg mélyen tisztelt uraim, hogy rövid összefoglaló vonásokban vá­zolhassam 10 évvel ezelőtt, 1901. január hó 19-én alapított egyesületünk működését, melylyel ki­tűzött czélját s megoldandó feladatait igyekezett megközelíteni. Engedjék meg, hogy rámutassak a szak­szerű, minden tekintetben elsőrendű vezetésre, melynek egyesületünk jelenlegi felvirágzását kö­szönheti, másrészt arra az állandó érdeklődésre, j munkakedvre, melylyel egyesületünk tagjai a bányászat és kohászat ügyei iránt mindenkor viseltettek, végül arra a harmóniára, mely alap­ját képezi további életképes fejlődésünknek. Égyesületünk tagjairól, az osztály- és vá­lasztmányi gyűlésekről, valamint a pénztár ál­lapotáról összeállított adatok a következők: É v Tagok száma Közgyűlés tartatott Vál. ülés tartatott Egyesületi va­gyon év elején K 1 f 1901 128 2 3 337 07 1902 122 4 3 574 67 1903 121 4 3 623 61 1904 117 2 2 806 13 1905 129 3 2 920 71 1906 140 3 2 886 83 1907 127 3 2 1073 73 1908 137 3 2 874 47 1909 99 2 3 891 01 1910 105 2 2 876 01 1911 — — — — — és egy 200 koronás alapítvány. A lefolyt 10 év alatt tehát 28 közgyűlés és 24 választmányi gyűlés volt. Az egyesület tisztikara, mely elhalálozás vagy eltávozás folytán volt csupán változásnak alávetve, a lefolyt évtized alatt a következő szakférfiakból állott: Elnök: Neubauer Ferencz. Alelnökök: Schvaitzer Sándor (f). Grillus Emil, Farkas Jenő és Moldován László. Titkárok: Szellemy Gejza (f) és György Gusztáv. Pénztárnok: Gellért Béla. Ellenőrök: Kondor Sándor, Toperczer Elek. A nagy vesztesség, mely Schvaitzer Sán­dor és Szellemy Gejza elhalálozása folytán érte egyesületünket, ismeretes. Egyesületünk nevük­höz és érdemeikhez méltóan gyászolta meg mindkettőjüket s emlékük egyesületünkben ke­gyelettel lesz megőrizve. Egyesületünk eddigi működését a követ­kezőkben vázolom. A lefolyt 10 év alatt 37 sza­bad előadás s felolvasás tartatott és pedig : Allnéder Ferencz: 1. Zinkkérdésünkről 2. Szegény érczek földolgozására szolgáló el­járások, különös tekintettel a hazai viszo­nyokra. 3. Egy hihetetlen töményitési eljárásról. 4. Az elektrolyt ólom előállításáról és az ame­rikai bányatelepek kísérleti laboratoriu mairól. 5 Az amerikai szaktársakról. Deutsch Aladár: Folyton működő ponyvás szé- rek ismertetése. György Gusztáv: A fernezelvi kohófüst ártal- masságáról. Ivanyik István: A magyar magnesit és annak ipara. Dr. Kádár Antal: 1. A bányamunkások táplál­kozásáról és védekezés a tüdővész és élős- diek ellen. 2. Az üzemi tisztviselők életmentési köteles­sége. 3. A Frankfurt a. M.-ban 1908. évben tartott I-ső nemzetközi mentésügyi kongresszusról. 4. Az iparegészségügyről. 5. Tanulmányúd jelentés. Dr. Makray Mihály: Adatok a bányászat fejlő­dési történetéhez. Mikő Béla : 1 Közlemény a kémleházból. 2. A Magyarországon eddig talált aluminium- érczekről. Neubauer Ferencz: 1 Az ezüst-vám. 2. A vulkanizmus okai és a fölgömb jövendője. 3. A földkéreg ásványkincsei és azok értékéről. Oblatek Béla: A kénsavgyártás elemeiről. Pauer Viktor: A vasbetonról, különös tekintet­tel a fémbányászatra. (3 sorozatban.) Révay Károly : 1. Nagyág a szabadságharcz alatt. 2. Emlékbeszéd néhai Szellemy Gejza osztály- titkárról. Schmidt Jenő: 1. A veresvizi lóbányai uj fel­tárásokról. 2. Ciánkalium lugzásról. Stiglincz János: 1. A rézérczek ujabbkori ol­vasztásáról. Szellemy Geyza : 1. Az óradnai havasok ércz- telepei. 2. Nagybányának használati vízzel való el­látásáról. 3. Munkások a bányászatnál a múltban és a jelenben. Szigmelh Károly: 1. A Magas Tátra ismertetése vetített képekkel. Dr. Szokol Pál: 1. Az antimon és ezüst érczek előfordulási és társulási viszonyairól tel­iérben. 2. Nagybánya vidékének földalkata tekintettel az iparra és bányászatra. 3. Emlékbeszéd: néh. Bittsánszky Ede nyug. miniszteri tanácsos fölött. 4. Az ásványok mágnességéről és az ez ala­pon való szeparálásáról. Urbán Andor: 1. Németország sóbányászata. Gyűléseink tárgysorozata azonban koránt­sem merült ki eme előadások megtartásában s felolvasások lefolyásában. A legnagyobb kész­séggel tárgyaltuk mindig a testvér osztályok átiratait s javaslatait, ápolva ezzel is azt a har­móniát s kollegiállis . érzést, mely szakunkban immár közmondásszerü. Anyaegyesületünk uj alapszabályzatának megalkotásában tevékeny részt vettünk, ezenkívül közreműködtünk a bánya és kohó mérnökök műszaki munkálatai díjsza­básának összeállításánál, kifejtettük nézeteinket az uj bányatörvény javaslatról, hozzászóltunk a magyar polgári perrendiartási javaslatnak a bányaperekre vonatkozó módosításához, a fő­iskolánkra vonatkozó javaslatokhoz, a földgáz és kálisókra vonatkozó törvény tervezethez stb. Osztályunkból indult ki a fém és sóbányá­szat körében országszerte örvendetes visszhangra talált indiivány, hogy az országos fém és só­bányászat, a fémkohászat, a pénzverés, fémjel­zés és bányaiskolák tisztviselői és altisztjei, vala­mint a bányaorvosok is ugyanoly elbírálás alá essenek, mint a szénbányászainál vagy az állami vasbáuyászatnál s vaskohászatnál alkalmazott műszaki és kezelési tisztviselők és altisztek. Ezen indítvány megléteiére azon sajnálatos tény késztette egyesületünket, hogy az említett ága­zatok tisztviselői s általában alkalmazottai nem részesülnek azonos elbírálásban s az a külön­böző elbírálásban való részesítés teljesen indo­kolatlan, sőt igazságtalan. A „Nagybánya“ tárczája. A jelen dala. — Irta: Vértesy Gyula. — Csak a jelennek, annak élek. A jövőtől cseppet se félek. Jöjjön ream, öröm vagy bánat: Vihar után szivárvány támad. A bú felhője eltűnik majd. A zuzmarás ág uj rügyet hajt; A télre mindig jő tavasz, A kéz, mely vert, megáldhat az. Jfem is aggaszt a jövő képe, . Ha bút hoz is, eljö a vége. Bgy rövid perez az egész élet: Alig kezdődött, semmivé lett. Sokáig nem tart semmi itt fenn — Meg lehet nyugodni e hitben. Az örvény. —- Irta! Gt. Faure. — Amikor éjfél felé a »Maris Jeanne« elhagyta a croixi kikötőt, nyugtalan tengerre és erős szélre talált. De a hajnal közeledtével lecsendesült az oczeán és sikerült a halászat. A bárka fenekén már több ezer szardínia fekszik. A négy matróz és a hajósinas, — ezek képezik a legénysé­get — nagyon jókedvüek. Már előre örülnek, hogy növekvő dagálylyal Larmorra mennek, el­adják a halakat, visszatérnek azután Croixba, hogy vígan töltsék a vasárnapot. Csak Kerdec Joes, a bárkatulajdonos, zord és hallgatag. Nem is felel matrózai kérdésére. Ezek elcsodálkozva néznek egymásra. Miért ily szomorú? . . . Talán anyagi gondok bántják? . . . A halászat nagyszerű és ritkán számíthattak ily jó évre, mint az idei... Szív beli bánata van?... Ez még valószínűtlenebb. Csak egy évvel ezelőtt vette feleségül Locmaria leggazdagabb örökösnő­jét Marie-Joannet; hozományul hozta neki azt a szép hajót, amelyet hálából nevezett el utána ... Minthogy az öt tengerész nem tudja, hogy mit gondoljon, szótlanul egymásra néznek és a tengerre bámulnak. Keleten, Belle-Ille tűnik fel rózsaszínben, a felkelő nap színeiben és a bárka tovasiklik a ragyogó vizen, mint valami ezüst tükrön. Hirtelenül, amikor egy másik halászbárká­val találkozik Marie Jeanne, feláll Joes és átkiált a tulajdonosához: — Halló, Jean Pierre, egyenesen Croixba utazol ? — Oda. — Elviszel magaddal ? — Szívesen. — Az embereim egyedül mentek el Lamorrba és eladták a halakat .. . Nekem pedig rögtön haza kell mennem. Kerdec Joes megérkezik Croixba. Éppen delet harangoznak. A felesége csak éjjelre várja haza. És csak az a gondolat kínozza Joest, hogy otthon találja-e majd a feleségét. Gyorsan átvág a parton, keresztül megy a helységen, nem találkozik senkivel, elmegy a régi templom mellett, amelyre forrón süt le a déli nap és az otthonába lép, — Halló, Marie Jeanne 1 Nem felel senki. Marie-Jeanne nincs itt. Joes az asztalra csap és dörmögve átkozó- dik. Az öklével fenyeget egy, a falon függő ké­pet, azután látszólag nyugodtan távozik. Pipára gyújt és egy korcsmába ül, amely éppen szem­ben áll a Hattyúhoz nevezett szállodával. — Korcsmáros, pálinkát. — Már visszajöttél, Kerdec ? — Vissza, nem jól sikerült. És lassan, hogy bátorságot öntsön magába, egy poharat űrit a másik után és az ablakon át folyton figyeli a szálloda kapuját. Hirtelenül megremeg: Marie-Jeanne jön ki, körülnéz, nin­Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hamisitv&nyokkal, mert kártékonyak. SZÉKÉT! EGESESEGET ? Ki ne tudná, hogy uiólérheteilenül legjobb hashajtó a vliaghiril Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak

Next

/
Oldalképek
Tartalom