Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1911-06-23 / 26. szám
2 NAGYBÁNYA 1911. junius 29 nem mindegy az: felcserrel vagy felcser nélkül? Az embernek egyszer úgy is le kell számolni, akár ott áll az orvos ágya mellett, akár nem! Durranjon tehát az a pezsgős pa- laczk, zenditsen rá a rezes banda, dörögjenek az ágyuk és emlékezzünk a régiek paraszti himnuszáról: A kenyered száraz, a pokróczod vizes, csitt, hallgass és fizess! Lehetetlen állapotok. Junius 28. A közegészségügy védelmének érdekében a város óriási pénzáldozatokkal létesítette a vízvezetéket. Vízvezetékünk, melyet a legpompásabb, minden baktériumtól mentes hegyi források táplálnak, a legideálisabb követelményeknek megfelel s oly kitűnő, minő alig van az országban. Akik csak megfordulnak városunkban, azok a vízművekről s vizünkről mind a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkoznak. Ugyancsak a közegészségügy védelmének érdekében határozta el a város nem csekélyebb áldozatkészséggel, hogy kiépíti a csatornaműveket, melynek hiánya egyik legfőbb oka volt a járványos betegségek föllépésének s terjedésének. Hiszen most, hogy a város utcáit a vízvezeték- és csatornaépítés miatt fölszaggatták, megdöbbenve láthattuk a százados szeny, piszok lerakodását, mely kigőzölgésével úgyszólván miazmássá tette a város levegőjét. Ezektől a mizériáktól tehát részben már megszabadultunk, részben pedig rövidesen meg fogunk szabadulni s akkor bátran elmondhatjuk, hogy a közegészségügyi kívánalmak tekinteté- ban alig van város, mely Nagybányával föl- vehetné a versenyt. A vízvezetéknek nagy áldásait már is élvezhettük. Ha vízvezetékünk nincs készen, ha az erőviz-árkok vizeit vagyunk kénytelenek inni az elmúlt tél folyamán, midőn Felsőfernezelyen s Kőbányatelepen a kiütéses tífusz fellépett, ez a rettenetes betegség aligha kerülte volna el városunkat. De megnyugtató tapasztalatokat tehettünk ez év tavaszán is. Alig volt még olyan tavaszunk, hogy vároBadványi: Semmi különös. Csak kidobott a feleségem és most hajléktalan vagyok. Tass: (Nevet.) No ne izélj. Hát beszélj komolyan. Radványi: Úgy van György, beszéljünk komolyan. Megérdemled, hogy komolyan beszéljek veled. Látód, azt sem tudod, mi történt az éjjel. Nem tudod, hogyan váltunk meg egymástól, hogyan és mikor búcsúztunk el. Nem emlékszel, hogy az apámnál voltunk névnapi vacsorán és a rossz időben nem akartam hazavinni a feleségemet és a kis gyerekei, hát inkább ott hagytam őket az öregeknél. Mi ketten pedig együtt jöttünk el. Tass: Dehogy nem, ezt nagyon jól tudom. Radványi -. Mégis elhitted, hogy a feleségem kidobott. Tass: Dehogy hittem. Hogy hittem volna. Az az áldott, gyönyörű, isteni asszony. Én volnék a világ legaljasabb gazembere, ha minden percben nem tudnám, hol van, mit csinál. Óh az a szent asszony. Imádságom a neve, az életem sugara a szeme nézése. Radványi: És látod György, ma éjjel mégis aljas voltál . . . Mert nézd, miről van szó. Beszéljünk úgy, mint két baráthoz illik. Ne tekints bennem mást, csak a barátodat. Hogy is áll a dolog? Mi az éjjel eljöttünk az apósomtól. Ketten egy konflison. Te az Andássv-ut sarkán leszálltál azzal, hogy most hazajösz. Én elbúcsúztam tőled és elhajtottam hazafelé. Már az emeleten voltam, amikor észrevettem, hogy a lakáskulcsot a feleségemnél felejtettem. Mit volt mit tennem, az apró gyermeket nem költhettem föl. A szállodát utálom, azt gondoltam, hogy itt násuükaí a tífusz, a skárlát, a kanyaró nem szórványosan, hanem ijesztőbb mértékben föl ne kereste volna. Az idén, hála Istennek, elkerült a baj. Alig egy-két eset fordult csak elő. Ezt megakadályozni a jelenlegi nagy vasúti forgalom mellett, amidőn más helyről is könnyen elhur- czolható a fertőzés, nem áll módunkban. De igen is módunkban áll a baj terjedésének ulját vágni. A feladat azonban, hogy a fertőzés terjedését megakadályozzuk, nemcsak az orvosi karra hárul, hanem az a város egész társadalmának szigorú és erkölcsi kötelessége. A járványos betegségeknél az egyik legelemibb követelmény az, hogy a beteget elszigeteljük s azok, akik a beteggel érintkeznek, legalább egy-két hétre gyakorolják a lemondás nemes erényét s társaságba, nyilvános mulatóhelyekre, színházba ne járjanak s másokkal ne érintkezzenek, nehogy a betegséget más házakhoz is elhurczolhassák. A köznépnél a hatóság nagy éberségére van szükség, hogy a járványos betegségek alkalmával a hivatalos beteglátogatásoknak elejét vegye s nagy az általános megbotránkozás, ha valahogyan kitudódik, hogy a betegség terjedésének az volt az oka, hogy a betegházaknál látogatók jártak. De mit szóljunk arról a hallatlan közönyösségről, nemtörődömségről, melyet a müveit, úri osztály egy részénél is tapasztalunk, akiket az a szerencsétlenség ér, hogy gyermekük járványos betegségbe esik. Mintha csak semmi sem történt volna a házuknál. Megy minden a megszokott, rendes kerékvágásban. Dehogy is izolálnák magukat. Még az obiigát piros ezédula sincs figyelmeztetésül a kapun, hogy abban a házban járványos beteg van-i teháía látogatók elkerülhessék. Megtörténik, hogy a vizitelők csak bent értesülnek rémüldözve arról, hogy a háznál járványos beteg van; sőt olyan esetről is van tudomásunk, hogy a szülők, kiknél beteg gyermek van, látogatásokat tesznek. A müveit osztály ilyen hallatlan nemtörődömsége mellett azután csodálkozhatunk-e azon, ha az a szegény czigány, kinek skárlálos betege van, mindenáron muzsikálni akar s több ízben lad valami diván-félén majd csak kialszom magamat. Legnagyobb rémületemre, te nem voltál itthon. Léleküdtem az ágyadba és te most vánszorogsz haza, tudja az ördög honnan. Szó sincs róla, nem panaszkodhatom. Kitünően aludtam az ágyadban. Mintha csak otthon aludtam volna. Ugyanaz a gondos, figyelmes, kedves előzékeny ágy, mint otthon. Még a parfüm is az, ami a feleségemé. Mondhatom remekül aludtam, de ... Tass: (Közbevág.) Tudom, most akarna jönni a leczke. Dehát engedd meg kedves László, végre én is férfi vagyok. Harminczöt éves férfi, aki bizony mámoros májusi éjszakán megszédül . .. Bocsás meg László, de bizony a pezsgő is közreműködött. Radványi: Úgy és te azt mered állítani, hogy halálosan, végzetes szerelmes vagy a feleségembe? Azt mondtad a minap, hogy ugv szereted Margitot, mint egy huszesztendős diák gyerek. Nos hát, kedves György, én kijelentem neked, hogy egy huszesztendős diák gyerek szerelme ezerszer tisztább, szentebb, mint a tied. Az nem tesz ilyen aljasságot. Mert ez aljasság, becstelenség. Szeretni egy asszonyt hófehér szerelemmel, esküdni hűséget és éjszakánként szeny- nyes szerelemmel bepiszkolni magadat, ez undorító. És én hittem benned. Én meg tudtam érteni, hogy egy harmincötéves ember is tudjon szeretni úgy, amint te mondtad. De most látom, hogy hazudtál. (A hangja kezd érzékenynyé válni) Nem, ezt nem vártam tőled. Csalódtam, nagyon csalódtam benned. Nem, György, te már nem szereted a feleségemet. .. Tass: (elkapja Radványi kezét). Ne mond ezt. Csak ezt ne mond. Ez az egy soha sem lesz muzsikált is a nyilvános helyeken, csakhogy az osztaléktól el ne essék s nagy számban álló családját az éhezésnek ki ne tegye. E sorainknak nincs éle senki ellen sem; csupán a köz érdekében akartuk a társadalom figyelmét felhívni arra, hogy ha már valakinek családjában járványos beteg van, a családnak nemcsak a beteg iránt vannak kötelességei, de kötelességei vannak mások családjai iránt is! Rajzkiállitás a főgimnáziumban. Junius 28. A nagybányai állami főgimnáziumban, mint minden évben, úgy az idén is rajzkiállitást rendeztek, hogy bemutassák a nagyközönségnek is a növendékek előhaladását. A rajzkiállitások rendezése igen szerencsés ötlet, nemcsak buzditólag hal a tanulókra, de a nyilvános siker még nagyobb ösztönző a további derekas munkálkodásra. Mindjárt eleve ki kell jelentenünk, hogy igen kellemes csalódás érte azt, aki azon hitben lépte át a főgimnázium ódon épületének küszöbét, hogy a megszokott, sablonos iskolai rajzkiállitást fogja ott találni. Ez a kiállítás nem a sablonos keretekben mozog s a rendes iskolai kiállítások nívóját pedig jóval túlhaladja. Az alsóbb osztályosok dolgozatai is már megragadják a szemlélő figyelmét Korrekt, csinos munkák s a hatás a kollektiv kiállításban nemhogy csökkenne, hanem még fokozódik. De már az alsóbb osztálybeliek közül is sokan kiválnak nemcsak nagy rajzkészségükkel, de festői ügyességükkel is. A legelsők között Beregszászy Kálmánt kell kiemelnünk. Ez a III osztályú tanuló fiatal korához képest (még nincs tizenhárom éves) valóban csoda dolgokat produkál. Mintegy 6 -7 darab képpel szerepel a kiállításon, amelyeket a természet után festett. Meglepő a szinérzéke, a távlata s a természetessége. Különösen sike- került kép a város két látképe a róm. kath. s a ref. toronynyal, a ligeti bejáró, a ligeti gyertyánfasor. Ha igy halad s czélludatosan fogja magát képezni tovább, még sokra viheti. Igen ügyes s nem kevésbbé meglepő dolgokat állított ki Szerencsi/ Zoltán IV. oszt. tanuló. Utczarészlete, szénalartója, déli tájképe igen jók s nagy koraérettségről tanúskodnak. Kitűnnek a kollekczióból Bánhidy Géza IV. oszt. tanuló képei is. Faiurészlete igen sikerült kép. Nagy ügyességről tesz bizonyságot Székely Gábor III. *o. tanuló is kiállított rajzaival. Feltűnést keltett a kiállításon Bálint László igaz. Imádom Margitot. Profánság ugyan egy ilyen aljas éjszaka után szájamra venni a nevét, de mondanom kell, hogy téged meggyőzzelek. Ugy-e hiszel nekem ? Elismerek mindent. Alávaló gazember vagyok, csak bocsáss meg és könyörögve kérlek, ne mondd meg neki, ne engedd, hogy valamit sejtsen. Eisülyednék szégyenletemben. Uram istenem, csak meg ne tudja . .. Radványi : Légy nyugodt. Nem fogom neki megmondani. Nekem is van belátásom Csak nem gondolod, hogy egész életedre szerencsétlenné akarlak tenni? Csak nem akarhatom, hogy ne tudjon többé rád nézni. Tass: Hálás vagyok, nagyon hálás. Te áldott fiú vagyok. Radványi; Én bizony el tudom képzelni a helyzetedet. Eveken át szeretni egy asszonyt. Egy asszonyt, aki másnak a felesége. Nem a másé, a legjobb a barátunké. Hozzáférhetetlen, szent, csak imádni lehet. Hát kedves barátom, ón tudom, hogy nincs annál rettenetesebb, mintha egy férfikorát élő ember szivében fehér lángok égnek, amelyeknek még csak reménységük sincs arra, hogy valaha csak rózsaszinre is válhassanak. Máshol kárpótolnia magát az embernek, az becstelenség. Látom rajtad most is, hogy kétségbe vagy esve, hogy undorodol magadtól, hogyan lázadnak föl a szivedben a fehér lángok. Tass: (meghatva) Igen, a fehér lángok. Radványi: Mennyivel szerencsésebb ember vagyok én. (Vidámabban). Be kell vallanom neked, hogy az én szivemben nem fehér lángok ^gnek, hanem vérvörösek. Én polgárember vagyok és az a véleményem, hogy a fehér lángok, a szenvedések csak az ilyen költőnek valók, mint te
