Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1911-06-08 / 23. szám
XZ2£. évfolyam. ISII. jianins laó S. 23-ils szám, Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. Felelős szerkesztő: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-uícza 13. szám, hova a \r XI T TT ír lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. F VJt F Y M 1 H A L Y. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő Üzletében is. A modern nő. Junius 7. Alig van probléma, melylyel többet foglalkoznának napjainkban, mint a modern nő evolúciójának kérdésével. Mi lesz a nőből? Azok nélkül az erények nélkül, amelyek a múltban a férfi előtt kívánatossá és tiszteletreméltóvá tették s nem veszti-e el nőies báját, ha kilép az aréna közepére, ahol nagyon sok ideig csak a férfi küzdött? Ezek a kérdések nemcsak a nőt, hanem minden férfit is kell, hogy érdekeljenek, úgyis mint szerelmest és férjet, úgyis mint atyát. A francziák jeles szociológusa, Finot Jean, akinek már több feltűnést keltő munkája hagyta el a sajtót, legutóbb saját folyóiratában, a Le Revuében, bőven foglalkozik ezzel a problémával. Finot mindenkor a legnagyobb figyelemmel követte és tanulmányozta a modern nő kialakulásának minden mozzanatát és arra az eredményre jutott, hogy a férfiaknak a legkisebb okuk sincs attól tar- taniok, mintha a modern nőt lényének átalakulása lerántaná arról a piedesztál- ról, melyre a férfi a múltban emelte. Igaz, hogy a mai nő nagyot változott s hogy a modern asszony sokban különbözik a feleség és családanya régi típusától, de azért csak asszony maradt, aki képtelen meglenni nemének ama tulajdonságai nélkül, melyek a férfi szemében eddig vonzóvá, kedvessé telték. Ragaszkodnia kell ezekhez a tulajdonságokhoz, mert minden modernségen és feminizmuson győz az erősebb szerelem, a fajföntartás örök eszméje A biztató bevezetés után Finot bátran szemébe néz a modern nőnek s közelről tekintve, nemcsak hogy még kevésbé látja veszedelmesnek, hanem sok hasznos tulajdonságot is fedez föl benne. A múltban a nő legjellemzőbb tulajdonsága a szinte lehelletszerü gyöngédség és a határozatlan, ingatag természet ^volt. E kettőnek a gyermeke lett aztán a csalfaság, mely a műit idők átlag — asszonyának — epiteton ornan- szaként szerepel. Az utóbbi évtizedekben azonban nagyot változott a dolog. A nő egyre komolyabb lett, de egyúttal bátrabb is. Fölemelte a fejét és kilépett a küzdőtérre, amely eddig egyedül a férfi birodalma volt. Mint iró, orvos, ügyvéd és hivatalnok becsülettel megállja a helyét, megbízhatósága kiálta a tüzpróbát. A tegnap asszonyával több régi módi fölfogás tűnt el. mindenekelőtt a nyers fizikai női szí j,3^ istenitéso. Pré- vost Alarczell, az asszonyok Írója és ismerője, már két évvel ezelőtt feltűnést keltő czikket irt a Figaróba, melyben azt hangoztatja, hogy a női szépség csődbe jutott s a férfiak közömbösek lettek iránta. Mig régebben egy-egy kiváló szépséggel tele kiabálták a világot, ma a puszta testi szépség unalmas téma az előkelő társaságban. Ma az elegáncziáé az elsőség; bármilyen szép is valaki, nem veszik észre, ha rosszul öltözik. a modern hygiénikus szépségápolás a ránczokkal együtt az ellentéteket is elsimította s ha Recamier asszony ma valami közönséges toilletben sétálna végig Páris bulvárdjain, senki sem fordulna meg utána. A modern nő szépsége az intelligencia, az energia és az egészség sugaraiban tündöklik s fegyvere az elegancia. Ha valaki tökéletesen meg akarja érteni a modern nő átalakulását, tekintsen a múlt idők asszonyára. A Titian, Hőiben és Reynolds női arcképei mind arról a félénk határozatlanságról beszélnek, mely annyira jellemezte ősanyánkat. Valami önkéntelen alázatosság van a tekintetükben, mely arról beszél, hogy csak az engedelmességet ismerték. A mai asszony azonban büszkén és bátran néz előre, mint aki nem fél a küzdelemtől. Nem lett kevésbbé szép, csak a szépsége lett más. Azt lehetne mondani, érettebb, okosabb szépség a mai asszony, mint volt régen. Balzac előtt ötven évvel egy francia szociológus saj- nájta azt a leányt, aki tizennyolcz éves koráig nem ment férjhez. Balzac a har- mincz éves asszony diadalát hirdeti, mig napjainkban lassankint ez is helyet ad a negyven éves nőnek. A modern társadalmi drámák és regények hősnői legtöbbször ebben a korban vannak. És ez az átalakulás a férfira is hatással volt. Manapság sokkal későbben nősülnek az emberek, mint régen s nem a naiv szépség, hanem az okos és elegáns nő az ideáljuk, aki nem is olyan bájos, mint egy Watteau-szerű baba, mégis szép, mert bátor és őszinte, mert már ismeri az életet. A „Nagybánya“ tárczája. Árnyék a lány. i. Bej, de nagyon meg is bántam, Hogy utána annyit jártam. Talán ha nem jártam volna, Mindig enyém maradt volna ! Nem hell a lány után járni, Lányra nem kell sose várni — Aki nem jár, aki nem vár, Az után, mint az árnyék jár — De elmarad, mihelyt látja, Hogy felé fordul a párja. II. Illatos papíron Ti finom vonások! Szemem égő könnye De sokszor hullt rátok! S ti gúnyosan néztek, Mintha mondanátok: Nem érdemiünk könnyet Mi se, se a lányok. 111. Nem az vagy már, aki régen. Halavány lett piros arozod. Ajakodon nincs mosolygás, Sok felhő van már az égen, Nem úgy csókolsz ahogy régen. Nem az vagy már, aki régen, Elmúlott a tavasz, a nyár, Életünk a vég felé jár — Csak a könnyed hull, mint régen Azért vagy a régi nékem. Vértesy Gyula. A szerencse. Hideg téli szél sivitott végig a néptelen utczákon, rémesen befütyült a házak kéményein és kaczagva száguldott tova, meg-megrázva az ablakokat, végig zúgva a sötét háztenger felett. A merész két lánczúhid egyik sarkába két sötét kis alak húzódott meg dideregve a szél metsző fújása elől. Gyenge, vézna testüket alig födte egy-két rongy darab és sárga beesett arczukon meglátszott az éhség nyoma. Szemükről messze repült a jótékony álom, maga után hagyva a hideg valóságot és dermesztő hideget. — Te Marinka nem fázol? kérdezte a fiú húgától. — Nem én! Hát te ? __ Én sem, felelte a flu. Pedig mind a kettőnek csak úgy vaczogott a hidegtől a foga és csak megszokásból mondták, hogy: nem! Összébb húzódtak, hogy fölfogják a kis meleget, mit hitvány testük kipárolgott a hideg éjszakába és erősen a kezükre leheltek, hogy fölmelegitsék megdermedt ujjaikat. Nem mertek haza menni, mert nem kaptak pénzt a koldulásból. És most kénytelenek a szabad ég alatt tölteni a hideg éjszakát. Más ember talán ki sem birta volna a nagy hideget, de nekik nem ártott, mert hozzá voltak szokva. Gyakran megesett, hogy kint töltötték az éjszakát, mert kevés krajczárt kaptak. A mostoha anyjuk most is megmondta, hogy : ne merjetek pénz nélkül haza jönni, mert elverlek és kidoblak benneteket a hideg éjszakába! A pincze sem volt ugyan valami meleg, ahol laktak. Fütetlen volt és nedves, hogy megpené- szesedelt rajtuk a ruha, tehát nem sok különbség volt a kettő között. De az mégis csak védettebb hely volt. Az apjuk már három napja, hogy elment hazulról és most nincs senki, aki megvédje a szegény árvákat. Pénz meg nem jött be ma s igy kénytelenek voltak ide jönni, hogy reggel majd tovább folytassák a koldulást. Talán nagyobb szerencsével, mint ma és igy holnap talán haza is mehetnek aludni. — Ugye Dini, holnap haza megyünk aludni? szólt meg a kis leány. — Meglehet és addigra talán az apuska is talál állást és ő is haza jön. Messziről a Duna partján egy sötét alaknak ii-A
