Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1911-01-19 / 3. szám

De emellett azért is kell az államnak se- ! giteni a városokat, mert a korszerű alkotásokat, tervbe vett és szükséges beruházásokat az ■ anyagi eszközök elégtelensége miatt különben 1 megvalósítani nem képesek.

Mert hiába akar egy-egy város a kultúra i érdekében áldozni, hiába iparkodik azon, hogy ; a lakosság a közegészségügy, népnevelésügy j stb. jogos igényeit feltalálja az önalkotta intézményekben, hiába küzd a városias fejlődésért, ha pénzügyi helyzete miatt mindeme, a népjólét s a haladás érdekében megnyilvánult törekvése hajótörést szenved.

Az utóbbi időben ugyan már mindnagyobb népszerűségnek örvendenek egyes, a városok pénzügyi viszonyai javítását czélzó s legnagyobbrészt üzletszerű városi intézmények.

Nevezetesen a modern nagy városok kialakulásával, különösen a müveit nyugoti államok példájára a községi takarékpénztárak, villanyvilágítás, közúti vasutak, vízvezeték, zálogház, téglagyárak stb. kezdenek mind nagyobb tért hódítani a városi intézmények sorában, melyek mint üzleti vállalatok csaknem kizárólag fiskális természetű bevételeit hivatottak emelni a városok háztartásának.

Tapasztalaton alapuló tények igazolják már eddig is, hogy ezek a kereskedelmi és ipari vállalatok helyes felállítás és szakszerű vezetés mellett mint produktiv befektetések, pénzügyileg jól kihasználhatók és évenként számottevő hasznot hajtanak.

Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy a specziális helyi viszonyok nem mindenütt teszik lehetségessé az ilyen ! városi intézmények létesítését. De ha egyik- ■ másik város már be is rendezkedett e téren, még ennek daczára sem nélkülözheti az állam- ; segélyt, hiszen tudjuk, hogy Pozsony szab. kir. ! városnak van városi légszeszgyára, villamos \ műve és vízmüve stb., sőt 1909. évi julius 5 én elhatározta a községi takarékpénztár felállítását j is s mégis a múlt év végén 20 millió kölcsönt vett föl.

Mindez azt bizonyítja tehát, hogy a váró- : sok csakhogy folyton emelkedő szükségleteiket ' fedezhessék, a községi közterheket kénytelenek | emelni, mikről a városok költségvetései tanúskodnak, melyek szerint általában véve évről- évre magasabb °/o*ban állapítják meg a községi pótadót, sőt a folyó évben sok város pótadója közel jár a 100% hoz, egyik-másiké pedig az állami egyenes adók mérvét is meghaladja. ;

Hogy tehát szükségleteiket fedezhessék a ; városok, hogy folytathassák a modern haladás ; nagy munkáját és hogy államfejlesztő hivatásuknak minél teljesebb mértékben megfelelhessenek, már azért is utalva vannak az állam- |

1911. január 19.

— Meghalt. . .

Tompán és siketen ütődtek a falba, a levegő buczkáiba ezek a szavak, két rongyos diáké, akik felkerültek Pestre s akik megittasultak az emléktől, melyet az otthoni falusi lányka ébresztett bennük. Aki homályos alakjával előttük im- bolygott, mint a nefelejts, mint az árvácska, az érzések és gyönyörök nagy tengerében.

A szobára csönd, füst és sötétség borult. Az ágyban a pajtás hallgatott és aludt. Csendes szuszogása édes álmok képzeletével telítette meg a szobát. A másik járkált egy ideig, aztán megállt egy szegletben, a fekete-vörös fényben, mely a lámpából kiszűrődött, magas alakja alig látszott, csak egy pár vonal a testéből, a kontúr, mely más sötét tárgyaktól elválasztá. Nehéz és komor kínok rázták. Álmok, emlékek, melyek elfonnyadt virág szagaként térték meg agyába. Szegény, búskomor violák a kert szélén. Minden, ami elmúlt és szokatlan és szaggató, mely meleg burokként hat egy fázó lélekre. Jóleső, de fellázító.

Minden zugból törtek elő bánatosan és erőteljesen az emlékek és behajtották a szoba közepébe. És most egy nagy harangnak érezte a szobát, tülkölő, kongó harangnak, mely beövezte, befedte, beölelte testét, mint a vizikirály palotáját a tenger. A köd, a bánat süvöltött a légben, forrongott, mint a szivattyúzott levegő a bura alatt.

Mennyi elfeledett minden, kétes imbolygások a múltból, ami tán nem is volt s amiről talán nem is érdemes beszólni. Minek? Meghalt.

Vége egy nagy életjátéknak, mely tragikusan kissé belekapcsolódott a leikébe s ami lemállott róla, mint a régi, vizes malter a falról. Valahogy szeretett egy lányt, igénytelent, naivot, akit

NAGYBÁNYA

segélyre s azért is kell, hogy az állam minél nagyobb dotáczióval járuljon évenként a városok közigazgatási kiadásaihoz, szem előtt tartva azt a kétségbevonhatatlan nagy igazságot, hogy a városok vezető munkát és irányitó szerepet visznek az ország kulturális, gazdasági és szo- cziális haladásának a terén s igy a városoknak minden irányban s minden téren való megerősödésétől és haladásától függ első sorban az ország belső konszolidáczioja, a magyar nemzeti állam intenzív fejlődése, jóléte, felvirágzása és jövő fenmaradása.

Társadalmi problémák.

Január 18.

Nagykőrösön egy intelligens joghallgató, jómódú szülők gyermeke betöréses-lopást követett el elég raífinált módon, de nem elég meggondolással, ami abból következik, hogy pár óra alatt rendőrkézre került.

Az embernek megáll az esze, midőn meggondolja, hogy egy tizenkét-tizennégy évig iskolában nevelt, bizonyos intelligencziára szert tett fiatalember, hogy lehet oly gyenge gondolkodású, hogy saját szülővárosában, hol minden ember ösmeri, oly bűnt követ el, melynek biztos finisze a legtökéletesebb megvetés, mely mindenki részéről ki jár neki, és a büntetés, melylyel a társadalom sújtja rendjének megbontod.

Okvetlenül felvetődik a kérdés, miért is telte, mi voit az oka, hogy egy intelligens ember, aki nem volt rászorulva a más pénzére, aki jól tudhatta, mint jogász, hogy mi vár rá, s tudnia kellett, vagy legalább számolnia azzal, hogy tönkreteszi a saját maga éleiét és tönkreteszi azokét is, kiket mélyen sújt: a szüleiét. De vájjon számolt-e ezzel? Bizonyára nem!

Ennél az esetnél nem lehet — legalább direkte — okolni a társadalmat, mely annyi bűnt tenyészt szörnyű nyomorával. Itt nem a hat gyermek éhező édes anyja lop. Itt mélyebb okok vannak és végeredményben mégis csak a társadalom itt is a hibás.

Milyen lehet az a társadalom, melynek három különböző iskolája tizennégy éven át csak egy ilyen embert tudott »éretten« kibocsátani az életbe? És milyen lehet az a társadalom, melynek világi és isteni malaszltal ellátott családi intézménye húsz év alatt csak egy ilyen embert tudott az életre nevelni?

Mindjárt látjuk, hol a hiba.

És most kérdezzük, mi fog történni ezzel a fiatal emberrel?

A mai büntetőjog két esetet ismer: beszámítható, vagy nem?

más is szeretett s aki mást is szeretett. Dühösen és elkáprázottan nézett az ágyra, a másikra, de onnan nem látszott csak a sötétség, meg a sötétségben egy széles fehérség, az ágy, az ágynemű és talán benne a fiú, aki szerelte azt a lányt, az ö lányát, aki elhódította ... aki el tudta hódítani, mert egy évvel idősebb . . .

ügy gyűlölte, úgy utálta azt az embert, aki a társa, aki azt szerette, akit ő szeretett, akit a fehér lepel letakart s akit kettős burokként védett a sötét. A társát, aki álmos szavaival, éles késekkel szakgatta szét az emlékfonalakat, mik a leikét a leányhoz kötötték. Álmok, a múltéi, fájdalmasan szakadlak ki szivéből ős átkozták az embert, aki szerlefoszlásukat megindította. Az okot nem kereste, csak az okozatot látta abban a fekete, izzó köntösben, amit a lámpa adott gondolatainak. A lámpa, melyet még egyszer felsrófolt s melynek sötéten izzó, pernyés kanócza vörösre világította a fehér párnákból és sötét árnyékokból előbukkanó szendergő fejet.

Halkan, remegőn zsebébe nyúlt, kivette bicskáját, kinyitotta s részeg léptekkel indult az ágy felé, hol a társa aludt, mind jobban jobban sötétbe burkolózva.

Odaért az ágy elé valami gyiikos vágygyal, valami förtelmes, rejtett gondolattal . . . Mit is akart, szent Isten! Lerántotta a takarót az alvóról. A fiú felriadt s álmos, furcsa szemekkel maga fölött látta villogni a kést, ijedt dadogással nyögte :

— Mi az? Szent Isten! Mit akarsz?!

A fiú zavarba jött, megszégyeite inagtát, eldugta a kést, tántorgott és zavartan hörögte:

— Semmi, semmi . . . Aludj tovább . ..

Fejes-Bolűisár Ferencz.

3

Utóbbi az őrültek háza, midőn isbezárul- ! tak előtte örökre az élet kapui. Előbbi a börtön, a mai börtön, melyből, hogy Prévost Mar- cél szavaival éljek, ha mint tisztességes ember is került is be, kész gonosztevőként fog kijönni. És ez szeut igaz, mert aki a társadalom síkján elesik, azt nem emeli fel soha többé a társadalom.

De vájjon igazságos-e, hogy mi miuden rosszat, mi ez életben előadódik, a társadalmunk rovására írunk, ha őt ócsároljuk, szidjuk, közben pedig ezer jót vet felszínre, melylyel édessé, rózsássá teszi élelünket ? Nem vélünk-e akkor, midőn behunyjuk szemünket a társadalom adományai előtt és bűnét pedig teli torokkal kikiabáljuk? Holott mindenki szólhat igy az élethez : Te szép vagy és én élni akarok, hogy téged éljelek, szép élet.

Bizonyára azért van ez, mert emberek vagyunk s az emberben van bizonyos jó felé való gravilálási ösztön, mely megretten és nagyot kiált, ha mást lát bűnözni, ellenben megtörik ha maga bűnözik és amely az örömhírre nem reagál olyan nagyon, mint ahogy szive kívánná. Ezért volt a Haltey üstökösnek nagyobb kelendősége, mert rémitett, mint Blerió monoplánjának, vagy Courie rádiumának, mely uj, ismeretlen területeket nyitott meg az emberiség boldoguihalása számára.

Pedig végső czél ez: boldogítani az emberiséget. Dehát, hogy boldogítsuk, mikor az emberiség maga, melynek lapjai vagyunk mi is — emel és épit olyan intézményeket, mely ha nem is szül direkt bűnt, de a maga tökéletlenségével egyetlen bűnöst se térit meg, pláne akkor, ha tán épen az intézményei tökéletlenségével szült és nevelt bűnöst, egy másik tökéletlen intézményével, a börtön rendszerrel még jobban elvadítja.

Ezért aztán hiába védik a családjogot, hiába épiiik ezerszám az iskolákat : a mai rendszerrel nem lehet kiküszöbölni a büníerhelteket, mert az iskola nem nevel, a börtön meg nem javit. F. B. F.

HÍREK.

Január 18.

Személyi hírek. Hollós Oszkár vasúti igazgató hivatalos ügyekben városunkban időzött, — Simkó Géza pénzügyi titkár, az ismert nevű irő városunkba érkezeit.

Kinevezés. A m. kir. kereskedelmi miniszter Bogsch Kálmán nagykárolyi állami épitészeli mérnököt főmérnökké nevezte ki.

Eljegyzés. Kováts József, a nagybányai főgimnázium tanára jegyet váltott Stiglioz Albert nyug. ref. tanító leányával: Etelkával.

Tizenöt év. Beregszászi/ Kálmán m. kir számvizsgáló és neje Strinovits Flórika f. hó 8-án ünnepelték házasságuknak tizenötödik évfordulóját. Az estélyen, melyet szűk családi körben tartottak, számos felköszöutőbeu éltelték az ünnepeiteket.

Bankett a polgármester tiszteletére. Említettük, hogy a város közönsége f. hó 21-én, szombaton este az István Király Szállóban bankettet rendez, dr. Makray Mihály polgár- mester tiszteletére azon alkalomból, hogy az István Király Szálló a forgalomnak átadatott s a vizvezetékmű kiépítése is a teljes befejezéshez közeleg. Polgármesterünk népszerűségét s a személye iránt táplált rokonszenvet és tiszteletet dokumentálja, hogy a bankettre máris száznál több résztvevő jelentkezett, kiknek számuk bizonyára még nőni fog. Részvéteire jelentkezni lehet még f. hó 20-ig Virág Lajos v. képviselőnél.

Égiy Sándor előadásai. A kassai munkásgimnázium a nagyközönség részére kuiturelő- adásokat rendez, melynek keretében Égly Sándor premontrei kanonok, főgimnáziumt tanár is két előadással szerepel. Az első előadást óriási közönség jelenlétében január 15-én tartotta e czimmel: A radioaktivitás terén való újabb kutatások. A légköri elektromosság jelenségeinek vizsgálata. Az elektromosság lényegére vonatkozó uj hipotézis. Második előadását január 29-én fogja tartani, amikor is az elektromos akkumulátorokról fog értekezni. — Itt említjük meg, hogy Égíy Sándornak a középiskolák