Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)

1911-05-11 / 19. szám

4 NAGYBÁNYA 1911. május 11. HÍREK. Május 10. Személyi Iiirelí. Thaisz Péter és Bohellyné Thaisz Fanny városunkba érkeztek. — Dr. Komoróczy Iván Boit- ner Károly járásbiró kíséretében hosszabb útra indult. Beutazzák Olasz- és Francziaországot s Bécsen át ér­keznek vissza. — Dr. Lovrich Sándor fővárosi kórházi igazgató-főorvos pár napot városunkban töltött. — Da- moTcos Ferencz főszolgabíró rövid tartózkodásra Parisba utazott. Kinevezés. Csaba Adorján főispán dr. Luby László vármegyei aljegyzőt Szatmárvármegye tör­vényhatóságához tiszteletbeli szolgabiróvá ne­vezte ki. Uj postaügynök. A nagyváradi posta- és távirda igazgatóság Herskovics Tinkát szakállas- falvai postaügynökké nevezte ki. Érettségi biztosok. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter a nagybányai állami főgimnázium­hoz érettségi biztosul dr. Morvay Győző fővárosi főgimnáziumi igazgatót küldte ki. — Dr. Bencz János nagybányai főgimnáziumi igazgató pedig a losonezi állami főgimnáziumnál lesz az érett­ségi vizsgálatok elnöke. A Teleki-Társaság uj tagjai. A Teleki- Társaság e hó 6-án tartotta tagválasztó ülését, melyen a rendes tagok közül kilenczen vettek részt. Betöltésre került négy tagsági hely, me­lyekre Boromisza Tibor festőművészt, Kádár Antal dr. kincstári főorvost, Komoróozi Iván dr. földbirtokost és Tersánszky József irót válasz­tották meg. Tiszteletbeli tagokul dr. Földes Béla és Stoll Béla választattak meg. A gyűlésen még a május havi felolvasó ülés programmját tár­gyalták meg. Nyolczvan év. Feledhetetlen emlékezetű bányakiucstári kér. főorvosunk, dr. Lovrich Gyulának özvegye szül. Puskás Gizella, május hó 7-én, Gizella napján szűk családi körben ünnepelte meg névünnepét, amely napon töl­tötte be nyolczvanadik életévét is. A kettős ünnepnapon a család tagjain kívül városunk előkelőségei közül igen számosán üdvözölték a tisztes matrónát, ki nyolczvanadik születésnapját is friss egésszégben érte meg. Igen sokan levél­ben, táviratban fejezték ki jókívánságaikat. Mintha megsiketült volna, oly borzalmas csöndességet érzett s érezte, hogy nem mozdul most a levegő sem, nem mozdul, nem susog az erdő sem most és minden jelentőség nélkül der­medt mozdulatlanul áll mostan: ez az utolsó előtti pillanat, amelyek után valami borzalmas megsemmisülés következhet csak: a halál. Most szerette volna a költő, ha e pillanat­ban talán egy másik világról nézők milliónyi tö­mege nézi halálraváltan, vergődve és lélekzet- visszafojtva a látványt, most szeretett voina még lelkének egészen ismeretlen mélységeiből kiál­tani egyet, egy harsonát és tragikummal teli ordítást, de nem tudott semmit sem szólni, ki­tárta a két karját, körül hordozta fejét a ko­mor mindenen, amelyről azt hitte, hogy vele együtt elpusztul — s előrebukott a hűvös fűre. Meghalt. Az ég aljának biborszine hirtelen ultrama­rínra vált, az erdő és az egész vidék fekete sö­tétségbe merült, de a feketeségből a minden szimfóniája most már hallhatóbban hangzott, még titkosabban, mint azelőtt, de valahogy egészen más volt a melódiája, mélyebb, szimbólikusabb. Szimbóluma volt talán az uj világ jövetelének ... S a köitő lelke mig szédülve egy másik világ felé röpült az űrben, megérezte, hogy életének minden tragikuma eltörpült a halál tragédiája mellett. Hogy mig ő belőle odalent már semmi, semmi eleven nincs, ott marad még élve millió és millió dolog s hogy mig ő elérkezett élete utolsó stácziójához, uj állomásokról uj életek indulnak a világba, a mindenbe, amelyről ő azt hitte, hogy véle együtt meghalt. Hogy semmi sem halt meg, csak ő. A fővárosi sajtó Révész kötetéről. A Pesti Napló vasárnapi számában a következőleg em­lékezik meg Révész János legújabb kötetéről, a Hétköznapi imák ról: »A magyar protestáns egyházi irodalomban régen ismeretes Révész János nagybányai evangélikus lelkész neve. Pre- dikácziói és imái különösen nemes egyszerűsé­gűkkel, lendületes voltukkal és szép magyarsá­gukkal válnak ki a hasonló müvek közül. Most Hétköznapi imák czimmel egy kötet imát adott ki lelkipásztorkodása huszonöt éves jubileumá­nak emlékezetére. Figyelemreméltóvá teszi az is, hogy a magyar evangélikus egyházirodalom­ban eddig nem voltak ilyen hétköznapi imák. Révész János könyvében százötven ilyen hét­köznapi ima van s ájtatosságuk, keresetlen szép­ségük mellett abbeli eredetiségükkel is becsesek a protestáns egyházi irodalomban, hogy Dávid zsoltárai vannak bennük feldolgozva. A héber királyköltő hatalmas lendületű fohászainak köl­tészete hatja át Révész János imáit; meg-meg- esendülnek bennük a zsoltárok lélekbe ható akkordjai és ezáltal még ájtatosabbá, mélysége­sebbé válnak. Egy ájíatosságában megihletett val­lásos költő munkája ez az imádságos könyv, amely egyébként nem felekezeti jellegű: bármelyik fe­lekezet tagja elmerülhet az olvasgatásába. Tizen­kettedik müve ez már a kiváló egyházi írónak, de valamennyi közül kiválik az értékességével. Nem filozofál benne, mint a német imairók és nem igyekszik virágos frázisokkal hatni az ol­vasóra és a hallgatóra, mint a régebbi magyar imairók; ehelyett a magyar ember eszejárásának természetes egyszerűségéhez alkalmazkodik és szinmagyaros nyelvében mindig kerüli a hatásra számító szinonim-szavakat s a leglendületesebb fohászkodásokban is csak olyan szavakkal él, amelyek nem okozhatnak fogalomzavart, ellenben azonnal megelevenítik a fogalmat. Ebben is kö­vette a zsoltárok pásztori egyszerűségű nyelvét. A mű a szerzőnél rendelhető meg s ára csinos vászonkötésben 6 korona. A Thaisz-család sírboltja. Mint azt már je­leztük, a Thaisz-család diszes sírboltja az ev. temetőben elkészült s most már csöndes lakói is vannak. Városunkban ugyanis exhumálták a a Thaisz-család itt eltemetett tagjait s a sírbolt­ban helyez'ték el; ugyanott helyezték örök nyu­galomra Thaisz Petemé szül. Demidoff Kornélia herczegnőt, kinek koporsóját Budapestről szállí­tották Nagybányára. Az uj sírboltban most már a következő halottak nyugosznak : Thaisz Ferencz lelkész, Thaisz Ferenczné, Thaisz Betta, Thaisz Pélerné Demidoff Kornélia, Robelly Lajos, Simkő József és Simkó Józsefné. A koporsókat Szőke Béla plébános és Révész János lelkész szentel­ték be, illetve áldották meg a család s előkelő közönség jelenlétében. A képkiállitás. Lapunk más helyén részletesen foglalkozunk azon pompásan sikerült képkiállitással, melyet a nagy­bányai festőiskola tagjai az újonnan épült diszes iskolaműteremben azon alkalom­ból rendeztek, hogy a Kálvineum váro­sunkban tartotta ünnepélyét. A képkiál- litást naponta nagy közönség látogatja. A képkiállitás f. hó 16-áig marad nyitva. Felhivjuk a nagyközönség figyelmét is­mételten e képkiállitásra. Belépő-dij nincs. Bontják az ev. templomot. Az elmúlt héten már megkezdették a régi ev. templom bontását A kis tornyot már egészen le is bontollák s pár nap alatt a bontási munkálatokkal egészen el is készülnek, hogy megkezdhessék az uj, diszes templom felépítését. Az uj templomot a felsőbányái utcza vonalában épilik föl. A terv gyönyörű s az uj templommal valóban egy diszes középületet nyer a város. A temploin- épités mintegy 80 000 koronába kerül s bizony még sok adományra van az ev. egyháznak szük­sége, hogy ez összeget egészen fedezhesse. Mi is fölkérjük lapunk olvasóit, segítsék bármi csekély összeggel az ev. egyházat a tempiomépitésben. Az adományokat, melyek az ev. lelkészi kivatal­hoz küldendők, esetről-esetre lapunk hasábjain is nyugtázzuk. — A régi templom lebontása alkalmából talán nem lesz érdektelen, ha meg­emlékezünk azon régi időkről, midőn ez a templom épült. A most lebontott templom épí­tési előkészületeit 1804 évben kezdették meg s már 1805 február 14-én tették le az alap­követ Birngruber András első kurátorsága alatt, ki a templomépitésnek egyik legbuzgóbb mun­kása volt. A város hatvan szál fát adott a templomépitéshez, a fák vékony hegyeit és ágait szintén átengedte a téglaégetéshez s azt taná­csolta, hogy téglát együtt égessenek a reformá­tusokkal, kik szintén templomépitéshez fogtak. A templomépités tehát 1805—1807 év közötti időre esik. Az építés patriáchális házi kezelés utján történt, a hívek munkával, pénzel, natu- ralékkal segítették az építést, sokan napszám­ban is elmentek dolgozni, még a polgárok kö­zül is ingyen. Birngruber curator pontos száma­dásai szerint a templomépités 3000 frtba került. Megjegyezzük azonban, hogy a templomot 14 évvel később újjá építették s igv azt régi, ere­deti alakjában még rajzok után sem ismerjük. A templomépilésre szükséges összeget országos gyűjtésből teremtették elő, melyhez az enge­délyt még 1796 ban megszerezték. A felépült templomban 1808 november 20-án tartották az első istentiszteletet, de csak 1809 szeptember harmadik vasárnapján szentelték föl ünnepélye­sen. A régi templomnak összesen hét lelkésze volt: Mateják György 1801—1811, Cimmerman Pál 1811—1820. Thaisz Ferencz 1820—1853, Bronz József 1853—1858, Moczkovcsák Károly 1860-1863, Bérezi Pál 1863—1885, és Révész János, ki 1886-tól lelkésze az egyháznak. Az uj templom felépítése őszre várható s remélhető, hogy még ez évben fölszentelik. Érettségi vizsgálat. Mint már jeleztük, a főgimnázium nyolezadik osztályában e hó 8-án kezdődtek el az osztályvizsgálatok s e hó 13-án érnek véget. Az írásbeli érettségi vizsgálatok e hó 16., 17. és 18. napjain fognak megtartatni. Rédl Károly tragikus halála. Megdöbbentő váratlansággal, tragikus körülmények között halt meg f. hó 7-én Szatmárott Bédl Károly, az Osztrák-Magyar Bank szatmári fiókjának főnöke. Vasárnap délután sétára indult nejével és 11 éves kis fiával, akiket a rajongásig szeretett. A Rákóczi-utczán mentek a Kossuth-kert felé, mi­kor dr. Kölcsey Ferencz háza előtt Bédl Károly hirtelen szédülésről panaszkodott. A szédülést annak tulajdonította, hogy erős szivart szív, amit azonnal el is dobott. De a rosszullét nem múlt el és Bédlnek már csak annyi ereje volt, hogy eltámolygott sógorának, Beizinger Sándornak a közelben levő gyógytáráig. Ott eszméletlenül össze­esett és mire dr. Haimann Rezső orvost segít­ségül hívták, már nem volt benne élet. Rövid pár pillanat müve volt és Bédl Károly már nem élt. A gyógytárból a mentők kocsin szállították el az Osztrák-Magyar Bank épületében levő laká­sára, ahova a még mindig kétségbeesetten re­ménykedő család elhívta dr. Weisz Károlyt, de már ő is csak a jóval előbb beállott halált konstatálhatta. Bédl Károly halála általános mély és igaz részvétet keltett nemcsak Szalmáron, de városunkban is, hol sok jó ismerőse volt. Min­denki szerette és tisztelte benne a kellemes, úri modorú, előzékeny embert, a páratlanul pedáns, szorgalmas hivatalnokot, a rajongással szerető családapát. Tragikus halálát régi betegsége, az ütőérelmeszesedés okozta. A boldogultat f. hó 9-én helyezték örök nyugalomra óriási részvét mellett. — Bédl Károlynak kiváló érdeme van abban, hogy a városi takarékpénztár az Osztrák- Magyar Bank meilékhelye lehetett. Nagy jóindu­lattal viseltetett mindig városunk iránt s jóindu­latát élvezték a többi pénzintézetek is. Városunk takarékpénztárának igazgatósága úgy rótta le kegyeletét a boldogult emléke iránt, hogy kül- döttségileg képviseltette magát a temetésen s a koporsóra koszorút helyezett. A küldöttség ve­zetője Moldován László igazgató volt s részt vettek benne: Csüdör Lajos aligazgató, Bévész János és Haráesek Vilmos igazgatósági tagok. ilcsó és tiÉiísi forrási Alapittatott 1894 ben. ékszerész Rákóczi-tér. Ajánlja dúsan felszerelt rak­tárát az összes hires gyárt­mányú órákban. Nagy válasz­ték arany- ezüst éa brilliáns ékszerekben, továbbá valódi és china-ezüst árukban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom