Nagybánya, 1911 (9. évfolyam, 1-26. szám)
1911-04-27 / 17. szám
2 NAGYBÁNYA 1911. április 27 hogy aggok és törődöttek otthoni munkával foglalkozzanak. Azonban nehogy ezek a család terhére legyenek, szociális biztositás és rokkantsegély utján gondoskodni kell róluk. Az otthoni munka ép úgy ártalmára van a terhes nőknek, mint a gyári munka. Azért megfelelő anyasági biztositással a terhes anyák egészsége a munkaerő és jövendő nemzedék érdekében megfelelő védelemben részesitendő. A gyermekek kulturális és fizikai erejét pedig úgy védjük meg az otthoni munka hátrányaitól, ha a népoktatási törvényt szigorúan végrehajtjuk. Ezek a gondolatok bizonyára alkalmasok a kérdést oly irányba terelni, mely az otthoni munkások anyagi és erkölcsi javát szolgálná. Pusztulunk, veszünk. Április 26. Vájjon mint minden évben, ez évi sorozások alkalmával is azon szomorú tapasztalatokra julunk-e, hogy a fiatalság degenerálódik, hogy az emberek törpülnek, katonának alig válik majd be egy-kettő? Ez nagyon elszomorító jelenség és — sajnos — ezen segíteni nem igen lehet. Hol vannak már a szálas, erős legények, hol lehet látni e korban egészségtől duzzadó fiatal embert? Bizony alig található egy-kettő. Az intelligensebb osztályoknál ez nem igen csodálható, hisz itt a gyermek már kora iíjuságától fogva valóságos kényszernevelésnek van alávetve, hol ! a testnek el kell satnyulnia. Meleg ruhában járatni, nehogy megfázzon, vigyázni rá, dadára bízni, azoknak rendesen megfertőzött tejével táplálni, a fülledt, zárt szobákban tartani, nehogy meghűljön. Ilyen nevelés mellett mi sem természetesebb, hogy az emberiség satnyul. Már most is vannak gyermekek, hogy három éves korukban járni, beszélni sem tudnak s ha tényleg elvétve előfordul, hogy erősebb szervezettel van megáldva, a modern nevelés csakhamar visszataszítja és gyorsan segít azon, hogy a gyermek csenevész maradjon. A leczkéknek különböző halmaza az iskolákban, melyet sohasem fog használni az életben, ezenkívül a privát órák is nagyban hozzájárulnak, hogy a különben is csenevész gyermek teljesen eltörpüljön. Egy hat éves leánykát már franczia, német nyelvre tanítanak és zongora-órákban is részesítik. A fiukat még nagyobb szellemi munkával terhelik meg. A testi nevelést minden szülő elhanyagolja, a szellemi nevelésre azonban annál több gondot fordít. Pedig az arany-mondás még most is él: >Mens sana in corpore sano.« Az iskolában is szemmel láthatólag lehet ezt tapasztalni, nemcsak a sorozások alkalmával. Egy tejfölösszáju, gyermeknek látszó fiatal ember alig 120—130 cm. magas, vézna, behorpadt mellű, már legalább is szigorló, pedig néhány évvel ezelőtt az ilyen termettel a gimn. 5—6. osztályába jártak. Az ilyen elsenyvedt, gyönge szervezetű egyén ugyan milyen nemzedéket is hagyhat hátra ? Ez azonban már mindennapi. Az intelligensebb elemnél nem is csodálni való, de annál elszomorítóbb a köznépnél. A degenerálódás itt nagyobb mértékben pusztít. Itt már nem a fent- emlitett okok játszanak szerepet, hanem, sajnos, sokkal mélyebben rejlő okok azok és azért sokkal veszedelmesebbek. Első helyen is föl kell említenünk a pálinkát, ezen általános mérget, mely napról-napra szedi áldozatait a nép köréből és a társadalom ezen rémmel szemben tehetetlen. A paraszt fiú már az anyatejjel szívja magába a mérget. Egyes vidékeken még azon szokás is dívik, hogy a gyerníek szájába öntenek pálinkát, mert azt hiszik, hogy attól megerősödik. A nép fanatikus és buta, amit egyszer elképzel magának, azt még a pap sem veri ki a fejéből. A fiatalság felnő, alig tiz éves, már is pálinkára szoktatják és az alkoholizmus terjedése és pusztítása igy válik a legfontosabb okok egyikévé, hogy a népek degenerálódnak. Azonban más okok is játszanak itt nagy szerepet. Ezek között ugyancsak fő helyen kell megemlítenünk az általános nyomort és az avval járó erkölcstelen életmódot. A pálinka izgató hatással bir és bizony a munkás, ha pálinkát iszik és egy kis kenyeret eszik, nem érez éhséget. így szokik rá a pálinkára, mert húst nem vehet, pénze nincsen, az adó, egyéb más kiadások felemésztik a szerzett pénzt, a nyomor nő és ezzel párhuzamban terjed az alkoholizmus. Szemmel láthatólag beigazolódnak ezen állítások a felvidéken lakó népeknél. A kenyérkereset hiánya, a bérek alacsony volta, a drágaság, mind hozzájárul ahhoz, hogy a nép degenerálódjék. A nyomor, a szegénység az egykori hires erkölcsöt is megdönti. Az erkölcstelenség nő, a törvénytelen gyermekek száma szaporodik. Látott-e valaki erőteljes gyermeket, ki anyja nevét viseli? Okokat fel lehet hozni sokat. Ankéteket is lehet tartani, de azért e bajon hathatósan segíteni senki sem akár. A kormány nem igen gondol vele, a társadalom nem mozdul meg. Sopánkodhatunk e miatt pár napra, de az bizonyos, hogy a degenerálódás meggátlására intézményeket létesíteni, eszközöket keresni senki sem fog. Mert sopánkodni könnyű, de annál nehezebb cselekedni. A kézműipar állami támogatásáról. Április 26. Előttünk fekszik a debreczeni kereskedelmi és iparkamara jelentése, melyet 1911. február 27-én a kereskedelmi miniszter elnöklete mellett tartott egyetemes kamarai gyűlésen felolvasott a kamara titkára. Ebben az előadó a kézműipar állami támogatása kérdésében a debreczeni iparkamara álláspontját fejti ki. S bár szerényen a kérdést egészét érdemlegesen tárgyalni és teljes megoldást keresni nem tűzte ki feladatul, mégis az szakavatott, mélyenjáró fejtegetés oly széles alapokon, de részletesen is világítja meg a kérdést, hogy becsületére válik a szerzőknek: Szávay titkárnak, dr. Rédei és dr. Rácz segédtitkároknak és Radó fogalmazónak. Az előterjesztés két részre oszlik. Az elsőben általánosan ismerteti a kérdést, a második tüzetesen, statisztikai adatok belevonásával teszi élesebbé az általános részben megrajzolt képet és kijelöli a kérdésben a követendő utat. Az általános részben elmondja a jelentés, hogy a kézműipar fejlesztésére leghalhatósabb faktorok a könnyű termelés, a biztosított fogyasztás, a méltányos adótörvény, a simulékony mily kényelmes! Sajnos azonban, hogy a butaságaid mitsem változtatnak a szomorú valóságon ! És egészen jól tudod, hogy igazam van I Csak megláss valamit egy kirakatban, ami megtetszik neked, rögtön, mindenáron, szükséged van rá! Akármit is kívánsz magadnak, az fötét- lenül szükséges is! (Bánatosan) Nem tartozol azon emberek közzé, akik letudják küzdeni szeszélyeiket 1 De ha más csak egyszer is kinyitja a száját akkor . . . Duval (ironikusan): Más ... az te volnál ? Az asszony: Igenis uram. Én volnék, aki remeg, ha meggondolja. Duval: Szegényke ! Az asszony (folytatja:) Aki elrémül, ha arra gondol, hogy hogy megkérjen . . . Duval (hidegen): Egy negyven frankos kalap vételére! Duval: Bocsánatot kérek! Mindenféle kalapról beszélsz f Az utolsóról ? Hát az utolsó- előtti? És a többi? Ezekről megfeledkeztél! Százfrankos szalmakalap! (felugrik): 100frank ! Ennyi pénzért tiz kalapot veszek magamnak! Legalább is! Az öltönyöm nem kerül 100 frankba és még akkor is viselem majd, amikor te már a cselédünknek ajándékoztad el a kalapodat. Igazán meg- fizetetlenek a te kalapjaid! (a tükör elé lép, megfenyegeti öklével a képmását és dühösen beszél hozzá): Egoista! Undok egoista ! Aljas fösvény ! Utálatos ficzkó 1 Hogyan vetemedhetsz arra, hogy kilenczven frankért öltönyt rendelj magadnak ? Kilenczven frank! — miközben szegény feleségednek, szegény mártírnak, még kabátja sincs ... Az asszony (közbevág): Ezt nem mondtam! Duval: De kellett volna, mert erre gondoltál. Aztán, tudod, vannak dolgok, amiket a férj előtt nem lehet elégszer ismételni, főleg olyan férjnek, aki e tekintetben nagyot hall, úgy mint én. En avent! Kezdjél bele a régi nótába! Az asszony (méltósággal): Készen vagy ? Duval (gúnyosan nevet): Hogy befejeztem-e ? Hiszen te vigasztalan lennél ha ily gyorsan végeznék! Azt mondtad, rémület fog el, ha arra gondolsz, hogy a legcsekélyebb kívánságodat elém terjeszd. Nem-e a kötelességem, — ha csak nem akarok szívtelen, lelketlen zsarnoknak látszani, — hogy eltaláljam a kívánságaidat ? De miért vagy oly félénk? Az ördögbe, — hét évi házasság után már nincsen helyén az efféle félénkség! Kövesd a példámat! Tán én, gondolok takarékosságra? Nyitsdkihát előttem a szivedet és a ruhásszekrényedet! Elsőbben is a szekrényt! Fogadok, hogy üres, teljesen üres! Nincs mit fölvenned. . . Nekem legalább van egy szürke öltönyöm, amint ezt, nagyon helyesen, megjegyezted. Van azonkívül egy fekete öltönyöm ! E kettő és ma rendelt is! El vagyok látva. De te ? Nincsen szoknyád, ugy-e, se blúzod ? Tán már kalapod sincsen? Hiszen a divat változó! Sőt tul- gyorsan változik! Az asszony (a czipő orrával dobol valami marsot): Csak folytasd és nem felelek neked. Duval (kiabál): Oh! Ettől nem félek! Esküszöm, hogy csöpp gondot sem okoz nekem! Ha nem felelsz ma, majd felelsz rá holnap vagy holnapután, felszólítás nélkül is. Majd találkozik rá alkalom. Ha nem találkoznék, majd rögtönzői egyet, pl. nem volna alkalmas a színházi trükk ? Az asszony (értelmetlenül): A színházi trükk ? Duval (csufolódva): Már nem emlékszel? Nevetséges ! Gondolkozz csak kissé! Igazán nem ? Na, amikor elhoztam azt a két földszinti jegyet, amiket Dühöméi adott a színdarabjának bemutató előadására. Hiszen még nem is olyan régen történt! Csak egy hónapja! (Utánozza a feleségét): Egy premiére ?! Hja kedvesem, erre egyedül kell elmenned. Nem mehetek veled. Jól tudod, hogy nincsen ruhám. A selyem blúzom már nem divatos. Na, hát emlékszei-e végre ? Az asszony (felugrik): Ez már mégis sok! Nem volt-e akkor igazam. Nem mondtad magad is akkor, hogy már nem vehetem. Duval (poétikus kézmozdulattal): És mit jelent ez? Ez csak azt jelenti, hogy nem kíméled a dolgaidat igenis, hogy mindent elhordasz! Olyanok vagytok, mint a gyerekek! Amikor uj ruhátok van, naponta kimentek benne, hiúságból, tetszeni vágytok, azt akarjátok, hogy megcsodáljanak és, hogy a kedves barátnők pukkadjanak. .. oicsd és Mrlási forrás! Alapittatott 1894-ben. ékszerész •••.• ....- Rá kóczi-tér. == Ajánlja dúsan felszerelt raktárát az összes híres gyártmányú órákban. Nagy választék arany- ezüst és brilliáns ékszerekben, továbbá valódi és china-ezüst árukban.
