Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)

1910-08-11 / 32. szám

1910. augusztus 11. NAGYBÁNYA 3 árusító tartja. Álljunk meg itt egy kicsit! Ez nem hazugság, tessék kimenni egyszer a piaczra hetivásár alkalmával s bárki meggyőződhetik róla Jóétvágyat annak, aki teszi; azonban talán ez mégsem esztétikus, legkevésbé higiénikus. Hányféle betegséget lehet kapni az ilyen kós­tolgatás után. Természetes, legegyszerűbb mód volna a védekezésre, hogy a piaczról nem kell venni tejet. Igen ám, de vesznek s hozzá sokan vannak rákényszerítve, különösen a szegényebb néposztályból, hogy az olcsóbb piaczi tejjel meg­elégedjenek. Itt már szigorú rendőri beavatkozás szük­séges. A tejkóstolgatás megszüntetendő, de szigorúan kellene büntetni a tejhamisitókat. A tejfel vásárlás is igen érdekes módon történik. Mondjuk, körülbelül a következőkép: A piaczon körben ülő asszonyok közül kiválasz­tunk egyet. A Felsőbányai-utcza sarkán trónol a földön, előtte öt tojás, 1 köcsög tej és két bögre tejfel, egy kisebb és egy nagyobb. Jön egy »naccsága« (már amelyik) vagy szakácsnő, megkérdi, hogy jó-e a tejfel. A feleletet termé­szetes mindenki kitalálja. De a naccsága nem hiszi s beleüti az ujját a bögrébe, megnyalja s aztán gusztusa szerint veszi, vagy hagyja. Nagyon szép, épületes szokás biz ez, sőt hasznos is, ha előre megesznek otthon egy jó darab kenyeret, nem is kell külön reggelizni, csak végig kell kóstolni vagy tiz bögre tejfelt. A tejfeles kenyér bizonyára elég kiadós és jó reggeli. Egyszer ilyen kóstolás alkalmával láttunk még épületesebb jelenetet is. Nagyvásár volt épen, ilyenkor még a cinteremben is árulják és veszik a tejet, tejfelt a már körülirt módon. A szakácsnő kóstolja a tejfelt, de bármennyire zengette dicséretét az áruló, nem vett, azt mondva, nem jó. »Mit, ez nem jó?« pattant fel ékes hangsúlyozással az asszony, »ide nézzen« s megkavarta mutató ujjával, aztán engedte szép lassan visszacsorogni. Ázóta a tejfelt még az éleiben sem szeretjük látni. Undoriló biz ez még Írva is, hát még látni. S bizony az ilyen dolgokra nemcsak a rendőr­ségnek, hanem magának a közönségnek is kellene ügyelni. Végtére is utálatos, ha a szakácsnő reggeli mosdását tejfelbeu végzi el. Nem folytatjuk tovább, érezzük mi magunk is e sorok visszataszító voltát, de meg kellett írni, mert hány meg hány betegségnek lehet az ilyesmi szülőoka? HÍREK. Augusztus 10. Személyi hírek. Dr. Virág Béla feiiértemplotni törvényszéki elnök családjával városunkba érkezett. — Revise János szerkesztő kollegánk családjával Csányba utazott, honnan külföldi körútra indul. Áthelyezés. Az igazságügyminiszter dr. Bi­liary Kálmán szilágysomlyói járásbirósági jegyzőt a szatmárnémetii törvényszékhez helyezte át. Tanári áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium az elhalt Gurnesevits Lajos helyébe Bozsenik Béla újvidéki tanárt helyezte át. Az áthelyezett tanár nagytudományu, alapos szakképzettségű ember, kiben a gimnázium ki­váló erőt nyert. Ezzel kapcsolatban felemlíthet­jük, hogy a tanári kar szimpatikus fiatal tagja, Simon László valószínűleg nem fog visszajönni, mivel tanszékére, amint már múlt számunkban regisztráltuk, Kerekes Sándort helyezte át a mi­nisztérium. Eljegyzés. Kesztenbaum Herman helybeli divatkereskedő eljegyezte Braun Fridát Lacz- házáról. Jegyzőválasztás. Oabányi Nándort Szakállas- dombon körjegyzővé választották. A fiatal jegyző ott aljegyzősködött s működése alatt szerette meg i a község népe annyira, hogy most vezetőjévé i választotta. A Schönherr-ünnep. A Schönherr-emlék- I tábla leleplezési ünnepének rendezésére alakult j bizottság pia délelőtt 10 órakor dr. Kosuiány j Ignácz és Égly Mihály elnökök vezetésével ülést I tartott, melyen az ünnep végleges programmjáí i megállapították. Az ünnepély határidejét augusz- I lus ‘20-ának délelőtti 11 órájára tűzték ki. A rendező-bizottság s az ünneplő közönség a város­házán gyülekezik s onnan együttesen vonulnak az ünnepély színhelyére, a Bercsényi-ulczában levő Schönherr-házhoz. Az ünnepély sorrendjét a Hyrnnusz eléneklése nyitja meg, melynek elő­adására a rendezőség a bányászzenekar közre­működésével a dalegyesülelet kéri föl. Azután gróf Teleki Géza v. b. t. tanácsos, a Schönherr- bizottság elnöke méltatja az elhunyt érdemeit. Dr. Kosuiány Ignácz egyetemi tanár, társelnök az emléktáblát átadja a városnak, Égly Mihály főjegyző pedig a város nevében átveszi. Ezután következik az emléktábla megkoszorúzása a jelentkező küldöttségek által. A kegyeletes ün­nepélyt a Szózat zárja be, melyet a bányász­zenekar s a dalegyesület ad elő. Délben a Széchénvi-ligelben a jelentkező küldöttségek tiszteletére társas-ebéd lesz, melynek rendezé­sére Torday Imrét és Égly Mihályt küldték ki. i A bizottság a mai ülésén Szőke Béla, Soltész I Elemér, Zolnai Gyula, Brcbán Sándor és dr Hüli Jenő rendes tagokkal kiegészítette magát. A bizottság az ünnepély rendezése körüli közre­működésre fölkéri az iijusági kört, a kereskedők s kereskedő ifjak körét, nemkülönben az iparos ifjak önképző-körét. A küldöttségek, akik az emléktáblát megkoszorúzni akarják, e szán­dékukat szíveskedjenek f. hó 19-ig dr. Kosuiány Ignácz, vagy Égly Mihály elnököknél bejelen­teni. Daczára, hogy az augusztus 20-iki talál­kozó elmarad, a Schönherr-ünnepélyen való rész­vételre a bizottság meghívja a Nagybányáról elszármazottakat is. A meghívót, mely az ünnepély részletes programmját is tartalmazni fogja, a napokban fogják szétküldeni. A rendező-bizott­ság pénzlárnokának Jancsovits Józsefet válasz­totta meg. Hangverseny a Schönherr-emléktábla javára. Felsőbányán 1910. évi augusztus hó 14-én a városi vendéglő nagytermében a Schönherr Gyula emléktábla javára hangversenyt rendeznek a következő műsorral: 1. Zongoraszámok. Előadja : özv. Varga Vilmosné szül. Sztáncsek Kornélia. 2. Melodráma. Előadja: özv. Varga Vilmosné zongorakiséretével Koncz Aranka. 3. Szavalat Előadja: Simon Aurél.4. Hegedüszámok. Előadja: özv. Varga Vilmosné zongorakiséretével Weisz- ner Jenő. — Belépti dijak: I. hely 2 korona, II. hely 1 korona 20 fillér, gyermekjegy és állóhely 60 fillér. Kezdete este pontban 8 órakor. Felül- fizetések köszönöttel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Sorozás Szatmárvármegyében. a vármegye területén a sorozások f. hó 9-én kezdődtek és szeptember 26-án nyernek befejezést Sorrend­jük a kővetkező: Avasfelsőfalu aug. 9, 10, 11; polgári elnök: Tóth Móricz, polgári orvos dr. Sárközy Adorján. Fehérgyarmat aug. 13,16, 17, 18, 19; p. elnök dr. Jármy Béla, p. orvos dr. Ascher Kálmán. Csenger: aug. 22, 23, 24; elnök Madarassy Gyula, orvos dr. Kápolnay Kálmán. Mátészalka: aug.26,27,29, 30, 31; elnökIlosvav Aladár vm. alispán, orvos dr. Csalhó Sándor. Felsőbánya: szept. 2; elnök Torday Imre, orvos dr. Csausz Károly. Nagybánya: szept. 5, 6; elnök Torday Imre, orvos dr. Hercinger Ferencz. Nagy­bányai járás (Nagybánya): szept. 7, 9, 10, 12; elnök Torday Imre, orvos dr. Gondos Mór, Szinérváralja: szept. 14, 15, 16; elnök Mándy Zoltán, orvos dr. Bajnóczy Géza. Nagykároly város: szept. 19,20; elnök ílosvay Aladár, orvos dr. Aáron Sándor. Nagykárolyi járás: szept. 21. 22, 23, 24, 26; elnök N. Szabó Antal, orvos dr. Aáron Sándor. Szatmári járás: aug. 9, 10, 11, 12, 13; elnök Mangu Béla vm. tb. főjegyző, orvos dr. Lacheía Brúnó. Nagysomkut: szept. 2, 3, 5; elnök Mán Lajos, orvos dr. Olsavszky Viktor. Erdőd: szept. 7, 9, 10, 12, 13; elnök Rébay Dezső, orvos dr. Csuka Mihály. A főispán költözése. Csaba Adorján, vár­megyénk és Szatmárnémeti főispánja a napok­ban költözik át családjával együtt véglegesen a megye székhelyére, Nagykárolyba, miután a főispáni lakás javítási munkálatai befejezést nyertek. A szatmári ref. papválasztás. Múlt számunk­ban hirt adtunk már a választás előkészületeiről és a komoly jelöltekről, most azzal kapcsolatban egy kissé mulatságos dolgot kell felemlítenünk. A szatmári presbitérium kiküldött bizottsága el­ment Hajdúszoboszlóra — hogy úgy mondjuk — körülnézni s bizony az odavaló pap, Bélteky Lajos úgy megtetszett nekik, hogy rögtön meg­hívták a szatmári lelkészi állásra. Igen ám, de a szoboszlóiak sem azértjnagyar emberek, hogy ma­gukat hagyják, nem akarják tehát engedni Béítekyt. Csakhogy egy kis baj van. A szatmári eklézsia jobb, a fizetés több s hiába — papjuk szívesen ment volna, ha meg nem gondolják a dolgot s fel nem emelik hirtelenében papjuk fizetését, amit gatták őket, míg egészen meg nem vesztek a méregtől . .. Nem néztek többé semmit. Literesek szárnyra keltek, bor folyt, vér folyt, a lobogós ingujjal lehasogatva, rongyokban lógtak . . . Csak Pista sértetlen. Pista arcza az izgalomtól vérvörös lángban égett. Szemben állt azzal, ki nem hagyja a nótáját elhúzni. A fokost fölemelte, háromszor megfor­gatta ... Hej, ha ez az ütés testet ér... Gyilkos lesz abból, ki most a falu első legénye! De még sem lett belőle Káin, a világ második földön­futója. A kevélyen fölemelt kar lehullott a magas­ból, mintha hüdés érte volna. A nagy, erős ember lehajtotta fejét, zavartan izgatta lajbiját, ruháját.., Ami pedig mindezt okozta, egy szócska volt . . . A nagyságos kisasszony eltakarta a két szemét, úgy futott el az ablaktól, mikor a vere­kedést meglátta. Félt . .. Nem, nem néz oda .. . De mégis visszament, kinézett. Behallatszott szobá­jába a hörgés, a nehéz, tompa ütések, nyögések; egyszer-egyszer a Pista melléből szakadt föl a hang fájó hördülése ... Ez a hang vonta, hívta magához ... Jól előre hajolt, hogy kivehesse alakját az összegabalyodott tömegben . . . Éppen ekkor emelte föl a fokost . . . Mariska kisasszony nem tudta mit csinál, de azt tudta, hogy ennek az ütésnek nem szabad testet érni . . . (Pedig nem azt féltette, kit bán­tani akarnak.) Futott végig a szobákon, ki az útra, utat nyitottak neki, ment egyenesen Pistához. Mellé ért. Megdobta zsebkendőjével. — István — szólt és ráemelte azt a vak­merő két szemét.. . Ennyi volt az egész és mégis ettől hullt ki a biróék Pistájának a kezéből a fokos. Nem tu­dott egy szót sem szólni, megfulladt a hang a torkában. Csak nézte, nézte azt a tulvilági je­lenséget. Pedig mondani szeretett volna sok szé­pet és beszélni hozzá vég nélkül ... A nagy­ságos kisasszonynak is ott veszett tekintete egy perezre abban a vágyakozó, imádkozó szempár­ban ... És hallkan, nagyot, csendesen sóhajtott. Nem hallotta ezt senki. Aztán megszólalt: Men­jen haza István ... Ö is megfordult bement. A legény lehajolt, fölvette azt a csipkés, illatos jószágot, ingébe dugta, behúzta kalapját, megindult nehéz súlyos léptekkel, mintha a falu tornyát czipelné vállain . . . A nénémasszonyék megcsóválták fejőket: — Megbabonázta a kisasszony! Megbabo­názta a kisasszony! Megmondom Erzsók néni, öntsön szenet estére . . . Pista hazaérve, kiment a szérüskertbe, vé­gigvágta magát az illatos szénában, elővette a kis keszkenőt, nézte-nézte, ajkához szorította, ráborult, sirt, csak úgy rázkódott erős teste. A Tisza kutya nem értett mindebből sem­mit. Odadörzsölődött kisebbik gazdájához és olyan bánatosan nézett hűséges kutyaszemével, hogy szinte könnyezett. Pista egy darabig tűrte maga mellett, az­után ráhúzott a fokossal: — Eredj Tisza! mehetsz már. Vége az életnek, meghalt a világ . . . Egye meg a fene .. . H. Szederkényi Anna. ^ tiszta bitumonból készített valódi aszfalt-tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrá­nyozást vagy egyéb fpffLfpf]nunvifT >*WTOMINA“-val fedett tető bemeszelve szép fehér mázolást nem igénylő IöU1"1cUUüI1j ily. maraij g8 kittied védelmet nyiyt a nap melege ellen „BITUMINA“ régi zsindelytetők átfedésére is kiválóan alkalmas. ==-——■ -- Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjunk el. Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Karácséi: ITimos Utódai nagykereskedésében Nagybányán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom