Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-06-16 / 24. szám
NAGYBÁNYA 3 1910. junius 16. szátyárkodás, hanem útmutató a szellemkincseknek anyagi javakra való felváltásában. Ma már az iskolának nem elég ismeretei nyújtani, hanem azok leihasználását is meg kell mutatni. Eddig az iskola ezt nem tette. Ismeretet nyújtott quantum satis, de azoknak mikénti felhasználását mindenkinek saját belátására bízta. Ezért az az igazán dicséretes fáradság, amit paeda- gógusaink végeztek, a gyakorlati életben nem hozta meg az ellenértéket. Hiba volna azonban most meg a másik túlzásba esni. A kis madárnak csak a szárnyak használatát kell megmu tatni, a többi magától jön — ezt azonban meg kell neki mutatni. A gyermeket is el kell indítani az éleibe, azt majd megkeresi és meg találja maga is, de az első lépésnél a hóna alá tett kézzel kell segíteni. Yároshelyen ma még sok gyermeknek sok üres ideje van, amit okosabb tennivaló ismerete nélkül rendesen rosszal tölt ki. Ennek pedig a vége: javitó-intézet vagy — golyó. A kézimunkára nevelés sok egyéb hasznos oldala mellett, ezeknek az üres időknek a kitöltésére is alkalmas. A szülők pedig ne ijedjenek meg, nem akarják gyermekeiket az iskolában semmiféle mesterségre tanítani, csak hasznos foglalkozásra irányítják a figyelmet, hogy amit tanult, annak hasznát is vegye. Sok városban van sok előkelő úriember, aki üres idejét nem a korcsmában, nem is a korzón, hanem a gyalupad mellett szokta eltölteni és — mégis úriember marad. Nyaralók. Junius 15. Ha végigtekintünk városunknak az utolsó néhány év alatti fejlődésére, jóleső örömmel konstatálhatjuk, hogy rövid idő alatt oly bámulatos lépésekkel haladt előre, amilyent szinte évszázad kitartó munkájánál is bízvást a legnagyobb elismeréssel méltányolnánk. Sorra elmondhatnánk mindazokat a jelentős alkotásokat, melyek városunkat a nyugati kulturvárosokkal lassan-lassan egy színvonalra emelik, hisz a város vezetőségének e téren való tevékenysége még most sem merült ki, folyton újabb és újabb körültekintő gondossággal meg- hányt-vetett tervek kerülnek megvalósításra. S ha ezek keresztülvitele ideig-óráig a maradiakat sok-sok okból el is kedvellenitik, de a kultúrával együtt járó modern kényelem és hygienia áldásos gyümölcseibe nagyon hamar beleszoknak ; s ha ma szidják is még egy kissé, úgy megszokásból az újításokat, — próbálná csak valaki azokat visszacsinálni, hogy micsoda jajveszékelést csapnának. A nagyvendéglő, aszfalt, villanyvilágítás, telefon, festőműtermek, vízvezeték, iparvágány, és sok-sok más üdvös alkotás, részben tervben, részben már megvalósítva, útmutatói annak a haladásnak, melyet a város rövid fél évtized, vagy talán még annyi idő alatt sem, megtett. S hány életrevaló terv van még megvalósítás előtt'? Most, mikor a város már annyi anyagi áldozatot hozott erkölcsi presztizséjének az emelésére, mikor joggal szembe mer nézni más városokkal kényelem tekintetében, akkor valóban fel lehet vetni azt a kérdést, amelyet már any- nyiszor fejtegettünk, hogy nem jó volna-e nyaralókat építtetni, ha már a természet minden kincsével megáldotta a várost és környékét ? A városban most oly kényelem van, hogy a kulturembert a természet szépségein kivül ez is csábítja nyaralásra, de arra alkalmas lakások igen csekély számban akadnak. Nem lehet ellenérvül felhozni azt, hogy az ujonan épült városi szálló nagyszámú vendégszobája ezen a hiányon is segít. Hisz ha valaki nyaralni akar, nem fog bérházban szobát bérelni, hogy annak minden kellemetlenségeit kénytelen legyen tapasztalni. Azt ugyan otthon is elérheti nyaralás nélkül is. De ha a liget környékén akár a város, akár konzorczium apróbb, a nyaralásra alkalmas lakásokat építene, úgy mindenesetre csábítóbb volna a nyaralókra nézve az kimaradás Természetesen elkerülhetetlenül szükséges volna a fokhagymási és veresvizi gyógyvizeknek felhasználásával egy gyógyfürdőnek modern szellemben való megépítése Nem kell azt hinni, hogy már minden megvan, csak a nyaralók jöjjenek. Oly kényelmet kell nekik biztosítani, amely kiállja a versenyt más nyaralóhelyeken hirdetett és meg is kapott előnyökkel. Akkor számíthatunk nyaralókra, de addig túlságos vérmes reményeket ne tűzzünk hozzá, a város rohamos lépésekben történő fejlődése daczára sem. , b. g. HÍREK. Junius 15. Személyi hírek. Miss Levetus hires angol Írónő Stmik Antal budapesti igazgató-mérnök kíséretében városunkba érkezett. A kiváló írónő ittléte alatt dr. Kádár Antal kincstári főorvos vendége. — Dr. Winkler Jenő orvos nejével együtt a Balaton vidékére utazott. — Teller Ferencz bikszádi fürdőigazgató, dr. Bottenbiller Ödön fürdőorvos két napig városunkban időztek. — Zarka Elemér műszaki tanácsos a vízvezeték ügyében városunkba érkezett. — Schmidt Sándor, az esztergom— szászvári kőszénbánya üzemvezető főmérnöke nejével együtt elhunyt sógora temetése alkalmából városunkban időzött. — Mittner Istvánná Sziklaváry Irma hosz- szabb tartózkodásra városunkba érkezett. Esküvő. Dr. Köves Miklós nagybányai ügyvéd folyó hó 22-én tartja esküvőjét Beszterczén Izsák Rózsikával. Torday István kapitány bravúr lovaglása. Torday István cs. és kir. huszárkapitány a bécsi díjlovagláson az internáczionális magas ugrásban megnyerte Rainer főherczeg tiszteletdiját egy ugrató lovas ezüstszobrát (4000 korona értékben) és ezenkívül a 3000 koronás tiszteletdijat. Az átugratott akadály 180 cm. volt. Dr. Schönherr Gyula emlékezete. A Nagybányáról és vidékéről elszármazottak azzal óhajtanak adózni az oly korán elhunyt nagynevű történetiró, dr. Schönherr Gyula emlékének, hogy szülői házát emléktáblával jelölik meg. A kegyeletes mozgalom élén Kuszkó István, a kolozsvári orsz. történelmi ereklyemuzeum tb. alelnöke áll. Az emléktáblát folyó évi augusztus havában, a Nagybányáról elszármazottak összejövetele alkalmával" fogják leleplezni. Koszorúk Almer Károlyné ravatalán. Az oly tragikus véget ért uriuő ravatalát, mint már jeleztük, szebbnél szebb koszorúk borították. A koporsón bánatos férje fekete szailagos, sötétpiros rózsákból font koszorúja feküdt e felirattal : Kedves jó Ilonom — Isten veled! Szerető Károlyod A gyermekek koszorúja szintén rózsákból volt fonva e felirattal: Drága, kedves jó anyánknak — szerető gyermekeid. Koszorúkat küldtek még: Szeretett sógornőmnek — Béla és gyermekei. Szeretett Ilonkának — Fábián Lajos és gyermekei. Igaz szeretettel — Almer Lajosné és családja. A magyar asszony eszményeként őrizzük jóságos, szerény, de női méltósággal áthatott lényed emlékét — Stoll Béla őszinte részvéttel — Simon László. Almer Lajos ur személyzete — Igaz részvéte jeléül. Ilonka néninek — Irénke. Kedves Almernének — Weisz Ignác és neje. Szeretettel — özv. Telesemé. Almer Károlynénak — a nagybányai mészárosok. Szeretete jeléül — Vásárhelyi Gyula és neje. Vider gyermekek. Felejthetetlen jó Ilonkának Tury Lajos és családja. Ezeken kivül még számos szallagnélküli koszorú és csokor érkezett a ravatalra. A gyászoló családhoz igen sok részvéttávirat és részvétirat érkezett. Részvétüket fejezték ki: Gróf Teleki Sándor, dr. Földes Béla, Lovrich Gusztáv és családja, dr. Torday Lajos, Bányai István, Stoll Béla és neje, Szalkay Sándor mátészalkai orszgy. képviselő, özv. Stoll Gáborné, Perczián Károly és családja, Fuchs Benjamin főrabbi, Ferenczy Károlyné, Stella Sándor és családja, Torday István, Ember Elek, Tóth Bálint és családja, dr. Stoll László, Farkas Jenő, dr. Steinfeld Géza és neje. dr. Bársony István egyetemi tanár, Hollós Oszkár vasutigazgató, Hollós Jakab vasut- igazgató, Kepes Testvérek, Pajtás László, Égly Sándor premontrei kanonok, Delhányi Erle, dr. Varsa Ernő, Was Lajos és családja, Németh Ödön és családja, Gergely Endre, Bottyán Gyula, Drágos Aurél plébános s még úgy levélben, mint táviratilag igen sokan közéletünk kitűnőségei közül. A nagybányai kereskedők s kereskedő ifjak köre vasárnap testületileg kondoleáltak a gyászoló családnál. Dr. Madán János temetése. Az oly korán elhunyt s a legszebb reményekre jogosító fiatal, ambicziozas orvost az elmúlt pénteken helyezték örök nyugalomra városunk társadalmunk igaz és osztatlan részvéte mellett. A boldogul- tat nagy temetési gyászpompával ravatalozták. A ravatalt a koszorúk egész sokasága borította. Koszorúkat helyeztek a ravatalra: Áldásunk legyen veled — vigasztalhatatlan szüleid. Rajongásig szeretett testvér, Isten veled -- Tériké és Sanyi. Drága Janinak — Róza mama. Isten veled — szerető Lotti nénéd. Jó Janinak — Sándor bácsi. Emlékedet megőrzi — Mimi néni és családja. Szeretett Janinak — Stefanie, Irmus. Szeretett, felejthetetlen Janikánknak — Vilmos, Laci, Károly. Isten veled — Erzsiké és Miska. Szeretettel — Martinyék. Szeretett Janinak — Adél és Iván. Felejthetetlen Jankónknak — Boitner Károly. Igaz szeretettel — Lovrich Gusztáv és családja. Jankónak — Gabriella néni és Katica. Szeretettel őrizzük meg emlékedet — Irén néni és Tóni bácsi. Az őszinte jó barátnak — Ilonka és Tibor. Kedves baráti emléked örök — Stoll László és Károly. Szeretett Janinknak — Turman Zoltán és Olivér. Őszinte részvéttel — Moldován László és családja. Igaz szeretettel — Pokol és családja. Felejthetetlen kollegámnak — dr. Braun Gyula. A m. kir. bányakapitányság tiszti személyzete: Szeretett főnökük egyetlen fiának dx. Madán Jánosnak. Gyönyörű csokrokat küldtek a ravatalra : özv. Lovrich Gyuláné, Oblatek Béla és családja, Szentpétery Ferencz és családja, Osüdör Lajos és családja, L. Berks Leó és családja, özv. Csausz Jánosné, Piatthy Gézáné. A temetés f. hó 10-én, délután 5 órakor volt s a végtisztességen úgyszólván ott volt az egész város. A boldogult lelkiüdveért a gyászmisét szombaton délelőtt mutatták be az Egek Urának a r. kath. plébánia-templomban. A gyászoló családhoz a részvéttáviratoknak s a részvétiratoknak végtelenül hosszú sora érkezett a nagy megpróbáltatás e szörnyű napjai alatt. Vajha az általános részvétnek ez az impozáns megnyilatkozása enyhítője volna a porig sújtott szülők végtelen bánatának! Alig múlik el hét, hogy városunk társadalmának gyásza ne volna. Alig helyeztük Zsembery Tivadar „BITUMINA“ Harácsek Vimos Utódai nagykereskedésében Nagybányán.
