Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)

1910-07-28 / 30. szám

4 NAGYBANYA 1910. julius 28. HÍREK. Személyi hírek. Ember Elek, a Gyógyszerészeti Köz­löny társszerkesztője nyaralásra városunkba érkezett. — Boytner Károly halmii kir. járásbiró városunkba érkezett. Gyakornoki kinevezés. Csaba Adorján fő­ispán dr. Vida Gyula díjtalan gyakornokot díjas közigazgatási gyakornokká nevezte ki s szol- gálattéíelre Mátészalkára osztotta be. A tanfelügyetöség köréből. A vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. Sztancsek Zoltán hontmegyei tanfelügyelőt, városunk szülöttét Zólyom vármegyébe helyezte át. Lelkészi áthelyezések. Dr. Boromisza Tibor szatmári püspök Kompasz Antal nagybányai se­gédlelkészt Ungvárra, Eltinger János felsőbányái és Kőrösy Károly szaniszlói segédlelkészeket Nagybányára, Pintér József erdődi segédlelkészt pedig Felsőbányára helyezte át. Tiszteletbeli tisztviselők kinevezése Vár­megyénk főispánja dr. Helmeczy Pál szatmári ügyvédjelöltet tiszteletbeli szolgabiróvá, Hajda Károly szatmári rendőrkapitányt tiszteletbeli fő-, Makog Sándor szatmári rendőrbiztost pedig tiszteletbeli alkapitánynyá nevezte ki. Eljegyzések. Dr. Ötömösg Zoltán fogarasi kir. járásbirósági jegyző jegyet váltott Fekete Károly egri birtokos és bankigazgató leányával: Mariskával. — Schvarcz Samu, a Harácsek-czég képviselője eljegyezte Szatmáron Weinberger El­zát. — Miszti Lajos bérkocsitulajdonos eljegyezte Jeremiás József leányát: Erzsébetet. Esküvő. Galló Antal iparos polgártársunk a napokban tartotta esküvőjét Tiszaigaron Mé­száros Gábor leányával: Máriával. Schönherr Gyula dr. emlékezete. Mint már jeleztük, a Schönherr-emlékbizottság jövő hó 20-án szándékozik leleplezni azt a diszes emlék­táblát, melylyel azon Bercsényi-utczai házat ékesítik, melyben városunk nagy fia gyermek­éveit, fiatalságát töltötte s melyben egy gyö­nyörű pályafutás után utolsó kálvária-ulját tette meg. Az a kegyeletes mozgalom, melyet Schönherr Gyula emlékezetének megörökítésére indítottak, élénk visszhangot keltett az egész országban, sőt az ország határain túl is, melyet fényesen bizonyít az, hogy a diszes emléktábla költségeire egyre érkeznek be az adományok. Hiittl Dezső dr. építész 100 koronát küldött az emléktábla költségeire s vagy hat tervet készített a kivitelre. Juhász szobrászművész a felhívások kibocsátása után nyomban vállalkozott arra, hogy az emlék­táblát soron kívül megmintázza. A Történelmi Társulat bejelentette, hogy részt vesz a kegye­letes ünnepélyen s koszorút helyez az emlék­táblára. Több mint bizonyos, hogy számos fő­városi művészi s irói egyesület is képviselve lesz ünnepélyünkön, mely bizonyára méltó lesz úgy az elhunyt emlékezetéhez, mint városunk­hoz is. A kezdeményezők most akarják az ün­nepély rendezésére a nagybányai bizottságot megalakítani s ez szerfölött sürgősnek mutat­kozik s erre külön is felhívjuk a kezdeménye­zők figyelmét, mert bizonyos zsénnel jár min­denkire nézve, hogy rendezőkké lopják elő ma­gukat anélkül, hogy erre épen a kezdeménye­zőktől bármi kis felszólítást kaptak volna. Németh Gyula hangversenye. Augusztus hó elején, körülbelül 6-án. szombaton tartja meg Németh Gyula hangversenyét a Kaszinóban. A műsor, melynek összeállításán serényen dolgo­zik a rendezőség, nagyon tartalmasnak, válto­zatosnak és magas színvonalúnak ígérkezik, úgy, hogy az idei hangverseny méltóképen sorakozik majd énekesünk eddigi jól sikerűit hangverse­nyeihez. A műsorból egyelőre csak annyit árul­hatunk el, hogy Németh Gyula operaáriákat (a Carmen bői és Zichy Nemo-jából), mű- és nép­dalokat énekel, még pedig részben zongora- kísérettel, részben pedig városunk legjobb mu­zsikusaiból szervezett zenekar kíséretével. A részletes műsort és a hangverseny napját pontosan legközelebbi számunkban hozzuk. Addig is felhívjuk olvasóközönségünk érdeklődését a nagyszabású hangversenyre, melynek fényét vá­rosunk muzikális előkelőségei közül többnek közreműködése fogja emelni. Külön meghívókat nem küldenek szét, hanem helyi lapjaink és falragaszok utján hívja meg a nagyközönséget a rendezőség. A városi takarékpénztár választmányának közgyűlése. Nagybánya város takarékpénztárának választmánya f. hó 30-án, szombaton délután 4 órakor, az intézet helyiségében rendes közgyű­lést tart, melynek napirendjére az első félévi mérleg s az esetleges indítványok vannak ki­tűzve. Itt említjük meg. hogy a takarékpénztár igazgatósága az első félévben igen szép ered­ményt ért el. Az összes forgalom 8,872829 K 81 fillérre rúgott. Tiszta nyeremény 49.099 K 22 fillér. Áz augusztus huszadiki nagy találkozó. Legelső sorban a fővárosi lapokban jelent meg a híradás s annak nyomán a helyi lapok is jelentették, hogy ez év augusztus 20-án a Nagybányáról el­származottak nagy találkozóra gyűlnek össze városunkban. Ennek a hírnek igazán szívből megörült mindenki, megörült a hivatalos város is, hogy falai között üdvö­zölheti mindazon fiait, kik innen elszármaz­ván, hirt, dicsőséget szereztek városunknak s mindvévig hűségesen megőrizték azon gyöngéd kapcsokat, amik őket származásuk révén Nagybányához fűzik. Közeledvén azonban a nagy találkozó ideje, sokan érdeklődni kezdtek a találkozás részletei iránt s megindult a lázas kutatás minden vonalon, hogy ezt a találkozót kik rendezik ? A fővárosi lapok legelső hírei szerint a találkozót maguk az elszármazottak ren­dezik. A város intézősége tehát várta, csak várta a hivatalos értesítést a rendezők részéről, de hiába várta. Ekkor levelek mentek az elszármazottak vezéregyéniségei­hez, hogy a találkozó rendezése mily stá­diumban van, de Isten csodája, a talál­kozóról tudott mindenki, de hogy kik ren­dezik s kik az irányítói, arról nem tudott senki számot adni. Sőt, hogy a meglepe­tés még teljesebb legyen, a napokban a Schönherr-emléktábla ügyében szétküldött felhívás megérkezik hivatalosan a városhoz is, amelybe a nyomtatott sorok közé írva azon kérelem foglaltatik, hogy a város szíveskedjék a Schönherr-emlék leleplezé­sét is »fölvenni az augusztus 20-iki többi ünnepségek keretébe.« Augusztus 20-iki ünnepségekről pedig senki sem tud semmit. Úgy látszik, hogy a hírlapi közlemények kibocsátásával, mely az augusztus 20-iki nagy találkozóról szólt, valaki nagyon frivol játékot űzött s most, hogy az érdeklődést sikerült az összes vonalon fölkeltenie, az egész nagy találkozó rendezését a hivatalos város nyakába akarja sózni. Balgaság volna föltenni a városról, hogy felüljön az ily hírlapi ugratásoknak, hiszen ha a város valamit tesz, annak egész felelősségét is viselni tartozik. A közbejött s a városon kívül álló okok miatt alig van remény arra, hogy a városi nagyszálló augusztus hó 20-ára megnyiljék, ha pedig az nem nyil- hatik meg, mikép lehet remény arra, hogy a város 400—500 embert tisztességesen vendégül láthasson ? A legfőbb kérdés, melyre nincs felelet. Jlyen előjáték után teljesen értjük s méltányoljuk is a város polgármesterének, dr. Makraij Mihálynak alábbi nyilatkozatát, melylyel a nagy talál­kozó rendezése tárgyában magától és a vá­rostól minden felelősséget elhárít. A nyilat­kozat igy szól: Magam is a fővárosi lapokból értesül­tem legelőször arról, hogy a nagybányai elszármazottak ez év augusztus 20-án találkozóra gyűlnek össze városunkban. Amily örömmel olvastam e hirt, épen olyan aggodalommal töltött el, hogy váj­jon ez időre teljesen berendezve s üzem­ben lesz-e az uj nagyszállónk? Sajnos, aggodalmam nagyon komolynak bizo­nyult, mert a rajtunk kívül álló okok miatt alig van remény arra, hogy szállónk ez év augusztus hó 20-ára megnyiljék. Nyilvánvalóvá lett továbbá az is, hogy az augusztus 20-iki találkozónak van egy titkos íródeákja, ki időközönkint a talál­kozó ügyében egy-egy hírlapi közleményt tesz közzé, de nincs egy szál rendező­sége sem, ami sokak előtt azt teszi plausibilissé, hogy ezt az ismeretlenek által a viszonyok kellő mérlegelése nél­kül csupán hirlapilag előtérbe tolt s lanszirozott találkozót maga a város ren­dezné. Kötelességemnek tartom a magam és a város reputációja érdekében kijelen­teni, hogy a hirlapilag publikált augusztus 20-iki találkozót a város intézősége sem nem kezdeményezte, sem pedig annak rendezésében már csak az előállott sa­játos viszonyok miatt sem vehet részt s azért és annak rendezéséért semmiféle tekintetben a legkisebb felelősséget sem vállalja. A város intézősége teljes tudatá­ban van annak, hogy elszármazott fiai­nak, kik között országos nevű emberek is vannak, mivel tartozik s legalább is elsőrendű joga a városnak, hogy a talál­kozó időpontját a viszonyok mérlegelé­sével maga állapítsa meg, amidőn e tarto­zása lerovásának a városhoz és vendégei­hez méltóan eleget is tehet. Ez időpontról pedig a város intézősége elszármazott fiait a legszélesebb körű publikáczióval annak idején értesíteni fogja. Kérem a helyi lapok tek. Szerkesztőségeit e nyilat­kozatom szives közlésére. Nagybánya, 1910. jul. 16. Dr. Makray Mihály polgár- mester. E nyilatkozat után az egész találkozó ügye, melynek mibenlétéről szerkesztősé­günkhöz is számtalan kérdezősködés ér­kezett, tisztán áll olvasóink között. Viseljék a felelősséget az érdekeltek alarmirozásáért azok, akik minden megfontolás nélkül a hírlapi kacsákat szárnyra eregették. Renoválják a vármegyeházát. Ezt az áldatlan sok esőt már a vármegyeház épületesem bírja ki. A jó öreg fészek — daczára annak, hogy ezelőtt csak pár évvel, nem kevesebb mint 350 000 koronás mezbe öltöztették, — itt is, ott is csörgött, úgy, hogy a tisztviselők már emiatt sem végezhették rendesen munkájukat. De meg­szűnik most már minden hiba, vége lesz a sok csorgásnak és befolyásnak. Lebontották a fő- és alispáni kistermek menyezetét és gerendáit, kicserélik újakkal, jókkal. Az építés pár hónapot vesz igénybe. Halálozás. Néhai Gulyás Lajos volt nagy­bányai ref. lelkésznek felesége, Vérlesy Róza a napokban halt meg Kisújszálláson, életének 56. évében. Halálának hire bizonyára élénk rész­vétet kelt városunkban is, ahol a boldogultnak számos tisztelője és jóbarátja van. Nagy részvét mellett a kisújszállási temetőben férje mellé he­lyezték örök nyugalomra. — Özv. Ináncsy La- josné szül. Szekeres Zsuzsánna, Ináncsy Jenő törvényszéki bíró édesanyja f. hó 24-én, életé­nek 84. évében Zsarolyán elhunyt. A tisztes matrónát, kit nagy rokonság sirat, f. hó 25-én helyezték óriási részvét mellett örök nyugalomra. A Schönherr-ünnep. Mindnyájunk legforróbb óhaja az, hogy a Schönherr- emléktábla leleplezése az elhunyt emlék­hez méltó kegyeletes ünnepség keretében folyjon le. De nem hallgathatjuk el, hogy azok, akik e kegyeletes mozgalmat kez­deményezték, az ünnepély rendezését nem a legkörültekintőbben végzik. Ko­rántsem akarunk vádolni senkit, de a

Next

/
Oldalképek
Tartalom