Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-07-28 / 30. szám
4 NAGYBANYA 1910. julius 28. HÍREK. Személyi hírek. Ember Elek, a Gyógyszerészeti Közlöny társszerkesztője nyaralásra városunkba érkezett. — Boytner Károly halmii kir. járásbiró városunkba érkezett. Gyakornoki kinevezés. Csaba Adorján főispán dr. Vida Gyula díjtalan gyakornokot díjas közigazgatási gyakornokká nevezte ki s szol- gálattéíelre Mátészalkára osztotta be. A tanfelügyetöség köréből. A vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. Sztancsek Zoltán hontmegyei tanfelügyelőt, városunk szülöttét Zólyom vármegyébe helyezte át. Lelkészi áthelyezések. Dr. Boromisza Tibor szatmári püspök Kompasz Antal nagybányai segédlelkészt Ungvárra, Eltinger János felsőbányái és Kőrösy Károly szaniszlói segédlelkészeket Nagybányára, Pintér József erdődi segédlelkészt pedig Felsőbányára helyezte át. Tiszteletbeli tisztviselők kinevezése Vármegyénk főispánja dr. Helmeczy Pál szatmári ügyvédjelöltet tiszteletbeli szolgabiróvá, Hajda Károly szatmári rendőrkapitányt tiszteletbeli fő-, Makog Sándor szatmári rendőrbiztost pedig tiszteletbeli alkapitánynyá nevezte ki. Eljegyzések. Dr. Ötömösg Zoltán fogarasi kir. járásbirósági jegyző jegyet váltott Fekete Károly egri birtokos és bankigazgató leányával: Mariskával. — Schvarcz Samu, a Harácsek-czég képviselője eljegyezte Szatmáron Weinberger Elzát. — Miszti Lajos bérkocsitulajdonos eljegyezte Jeremiás József leányát: Erzsébetet. Esküvő. Galló Antal iparos polgártársunk a napokban tartotta esküvőjét Tiszaigaron Mészáros Gábor leányával: Máriával. Schönherr Gyula dr. emlékezete. Mint már jeleztük, a Schönherr-emlékbizottság jövő hó 20-án szándékozik leleplezni azt a diszes emléktáblát, melylyel azon Bercsényi-utczai házat ékesítik, melyben városunk nagy fia gyermekéveit, fiatalságát töltötte s melyben egy gyönyörű pályafutás után utolsó kálvária-ulját tette meg. Az a kegyeletes mozgalom, melyet Schönherr Gyula emlékezetének megörökítésére indítottak, élénk visszhangot keltett az egész országban, sőt az ország határain túl is, melyet fényesen bizonyít az, hogy a diszes emléktábla költségeire egyre érkeznek be az adományok. Hiittl Dezső dr. építész 100 koronát küldött az emléktábla költségeire s vagy hat tervet készített a kivitelre. Juhász szobrászművész a felhívások kibocsátása után nyomban vállalkozott arra, hogy az emléktáblát soron kívül megmintázza. A Történelmi Társulat bejelentette, hogy részt vesz a kegyeletes ünnepélyen s koszorút helyez az emléktáblára. Több mint bizonyos, hogy számos fővárosi művészi s irói egyesület is képviselve lesz ünnepélyünkön, mely bizonyára méltó lesz úgy az elhunyt emlékezetéhez, mint városunkhoz is. A kezdeményezők most akarják az ünnepély rendezésére a nagybányai bizottságot megalakítani s ez szerfölött sürgősnek mutatkozik s erre külön is felhívjuk a kezdeményezők figyelmét, mert bizonyos zsénnel jár mindenkire nézve, hogy rendezőkké lopják elő magukat anélkül, hogy erre épen a kezdeményezőktől bármi kis felszólítást kaptak volna. Németh Gyula hangversenye. Augusztus hó elején, körülbelül 6-án. szombaton tartja meg Németh Gyula hangversenyét a Kaszinóban. A műsor, melynek összeállításán serényen dolgozik a rendezőség, nagyon tartalmasnak, változatosnak és magas színvonalúnak ígérkezik, úgy, hogy az idei hangverseny méltóképen sorakozik majd énekesünk eddigi jól sikerűit hangversenyeihez. A műsorból egyelőre csak annyit árulhatunk el, hogy Németh Gyula operaáriákat (a Carmen bői és Zichy Nemo-jából), mű- és népdalokat énekel, még pedig részben zongora- kísérettel, részben pedig városunk legjobb muzsikusaiból szervezett zenekar kíséretével. A részletes műsort és a hangverseny napját pontosan legközelebbi számunkban hozzuk. Addig is felhívjuk olvasóközönségünk érdeklődését a nagyszabású hangversenyre, melynek fényét városunk muzikális előkelőségei közül többnek közreműködése fogja emelni. Külön meghívókat nem küldenek szét, hanem helyi lapjaink és falragaszok utján hívja meg a nagyközönséget a rendezőség. A városi takarékpénztár választmányának közgyűlése. Nagybánya város takarékpénztárának választmánya f. hó 30-án, szombaton délután 4 órakor, az intézet helyiségében rendes közgyűlést tart, melynek napirendjére az első félévi mérleg s az esetleges indítványok vannak kitűzve. Itt említjük meg. hogy a takarékpénztár igazgatósága az első félévben igen szép eredményt ért el. Az összes forgalom 8,872829 K 81 fillérre rúgott. Tiszta nyeremény 49.099 K 22 fillér. Áz augusztus huszadiki nagy találkozó. Legelső sorban a fővárosi lapokban jelent meg a híradás s annak nyomán a helyi lapok is jelentették, hogy ez év augusztus 20-án a Nagybányáról elszármazottak nagy találkozóra gyűlnek össze városunkban. Ennek a hírnek igazán szívből megörült mindenki, megörült a hivatalos város is, hogy falai között üdvözölheti mindazon fiait, kik innen elszármazván, hirt, dicsőséget szereztek városunknak s mindvévig hűségesen megőrizték azon gyöngéd kapcsokat, amik őket származásuk révén Nagybányához fűzik. Közeledvén azonban a nagy találkozó ideje, sokan érdeklődni kezdtek a találkozás részletei iránt s megindult a lázas kutatás minden vonalon, hogy ezt a találkozót kik rendezik ? A fővárosi lapok legelső hírei szerint a találkozót maguk az elszármazottak rendezik. A város intézősége tehát várta, csak várta a hivatalos értesítést a rendezők részéről, de hiába várta. Ekkor levelek mentek az elszármazottak vezéregyéniségeihez, hogy a találkozó rendezése mily stádiumban van, de Isten csodája, a találkozóról tudott mindenki, de hogy kik rendezik s kik az irányítói, arról nem tudott senki számot adni. Sőt, hogy a meglepetés még teljesebb legyen, a napokban a Schönherr-emléktábla ügyében szétküldött felhívás megérkezik hivatalosan a városhoz is, amelybe a nyomtatott sorok közé írva azon kérelem foglaltatik, hogy a város szíveskedjék a Schönherr-emlék leleplezését is »fölvenni az augusztus 20-iki többi ünnepségek keretébe.« Augusztus 20-iki ünnepségekről pedig senki sem tud semmit. Úgy látszik, hogy a hírlapi közlemények kibocsátásával, mely az augusztus 20-iki nagy találkozóról szólt, valaki nagyon frivol játékot űzött s most, hogy az érdeklődést sikerült az összes vonalon fölkeltenie, az egész nagy találkozó rendezését a hivatalos város nyakába akarja sózni. Balgaság volna föltenni a városról, hogy felüljön az ily hírlapi ugratásoknak, hiszen ha a város valamit tesz, annak egész felelősségét is viselni tartozik. A közbejött s a városon kívül álló okok miatt alig van remény arra, hogy a városi nagyszálló augusztus hó 20-ára megnyiljék, ha pedig az nem nyil- hatik meg, mikép lehet remény arra, hogy a város 400—500 embert tisztességesen vendégül láthasson ? A legfőbb kérdés, melyre nincs felelet. Jlyen előjáték után teljesen értjük s méltányoljuk is a város polgármesterének, dr. Makraij Mihálynak alábbi nyilatkozatát, melylyel a nagy találkozó rendezése tárgyában magától és a várostól minden felelősséget elhárít. A nyilatkozat igy szól: Magam is a fővárosi lapokból értesültem legelőször arról, hogy a nagybányai elszármazottak ez év augusztus 20-án találkozóra gyűlnek össze városunkban. Amily örömmel olvastam e hirt, épen olyan aggodalommal töltött el, hogy vájjon ez időre teljesen berendezve s üzemben lesz-e az uj nagyszállónk? Sajnos, aggodalmam nagyon komolynak bizonyult, mert a rajtunk kívül álló okok miatt alig van remény arra, hogy szállónk ez év augusztus hó 20-ára megnyiljék. Nyilvánvalóvá lett továbbá az is, hogy az augusztus 20-iki találkozónak van egy titkos íródeákja, ki időközönkint a találkozó ügyében egy-egy hírlapi közleményt tesz közzé, de nincs egy szál rendezősége sem, ami sokak előtt azt teszi plausibilissé, hogy ezt az ismeretlenek által a viszonyok kellő mérlegelése nélkül csupán hirlapilag előtérbe tolt s lanszirozott találkozót maga a város rendezné. Kötelességemnek tartom a magam és a város reputációja érdekében kijelenteni, hogy a hirlapilag publikált augusztus 20-iki találkozót a város intézősége sem nem kezdeményezte, sem pedig annak rendezésében már csak az előállott sajátos viszonyok miatt sem vehet részt s azért és annak rendezéséért semmiféle tekintetben a legkisebb felelősséget sem vállalja. A város intézősége teljes tudatában van annak, hogy elszármazott fiainak, kik között országos nevű emberek is vannak, mivel tartozik s legalább is elsőrendű joga a városnak, hogy a találkozó időpontját a viszonyok mérlegelésével maga állapítsa meg, amidőn e tartozása lerovásának a városhoz és vendégeihez méltóan eleget is tehet. Ez időpontról pedig a város intézősége elszármazott fiait a legszélesebb körű publikáczióval annak idején értesíteni fogja. Kérem a helyi lapok tek. Szerkesztőségeit e nyilatkozatom szives közlésére. Nagybánya, 1910. jul. 16. Dr. Makray Mihály polgár- mester. E nyilatkozat után az egész találkozó ügye, melynek mibenlétéről szerkesztőségünkhöz is számtalan kérdezősködés érkezett, tisztán áll olvasóink között. Viseljék a felelősséget az érdekeltek alarmirozásáért azok, akik minden megfontolás nélkül a hírlapi kacsákat szárnyra eregették. Renoválják a vármegyeházát. Ezt az áldatlan sok esőt már a vármegyeház épületesem bírja ki. A jó öreg fészek — daczára annak, hogy ezelőtt csak pár évvel, nem kevesebb mint 350 000 koronás mezbe öltöztették, — itt is, ott is csörgött, úgy, hogy a tisztviselők már emiatt sem végezhették rendesen munkájukat. De megszűnik most már minden hiba, vége lesz a sok csorgásnak és befolyásnak. Lebontották a fő- és alispáni kistermek menyezetét és gerendáit, kicserélik újakkal, jókkal. Az építés pár hónapot vesz igénybe. Halálozás. Néhai Gulyás Lajos volt nagybányai ref. lelkésznek felesége, Vérlesy Róza a napokban halt meg Kisújszálláson, életének 56. évében. Halálának hire bizonyára élénk részvétet kelt városunkban is, ahol a boldogultnak számos tisztelője és jóbarátja van. Nagy részvét mellett a kisújszállási temetőben férje mellé helyezték örök nyugalomra. — Özv. Ináncsy La- josné szül. Szekeres Zsuzsánna, Ináncsy Jenő törvényszéki bíró édesanyja f. hó 24-én, életének 84. évében Zsarolyán elhunyt. A tisztes matrónát, kit nagy rokonság sirat, f. hó 25-én helyezték óriási részvét mellett örök nyugalomra. A Schönherr-ünnep. Mindnyájunk legforróbb óhaja az, hogy a Schönherr- emléktábla leleplezése az elhunyt emlékhez méltó kegyeletes ünnepség keretében folyjon le. De nem hallgathatjuk el, hogy azok, akik e kegyeletes mozgalmat kezdeményezték, az ünnepély rendezését nem a legkörültekintőbben végzik. Korántsem akarunk vádolni senkit, de a