Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-12-29 / 52. szám
1910. deczember 29 NAGYBÁNYA Ami a későbbi korok embere előtt érthetetlen volt, hogy polgárok kendőzték magukat, lárvát vettek föl s piperkőczök módjára éltek, mindaz ebben a korban a legtermészetesebb dolog'. Ezek az emberek a maguk holtig vidámságában, abban a nagy komédiában, mely életüket körülvette, el tudták játszani azokat a kis komédiákat is, melyeket költők és zenészek eszeltek ki. A mimománia lett úrrá a szokások fölött. Maga Maria Antoinette eljátszotta Susannet, Baumarchais Figarójában. Műkedvelő színházak keletkeztek egymásután. Komédiás vér folyt az emberek ereiben. Az élet örömeit fenékig élvezők és az éhesek társadalma között vergődött e kor hivatásos színésze, a Watteau-korszak minden tragikus problémája ebben az ellentétben bukkant föl. Soha komédiás, színész sorsa nem volt oly tragikus, mint ebben a korban. Már Moliére is érezte, hogy milyen clowuja ő a feudális, előkelő világnak. Watteau, a mellbeteg bohém, aki az előkelő társasággal együtt rohant az élvezetek konyháiba, azért nevezhető klasszikusnak, mert ő is osztozkodott a jognélküliek és kiközösítettek sorsában. Félig meg nem értve, nyugtalan művész vérétől hajszolva, vidáman és szeszélyes kedvvel rohan az árral. Vidám a fantáziája, az élete, de jajokkal és pa- naszszal telt az a világ, amelyben született. Ha csodálatos bájjal telt szceneriát, illedelmes elegáncziát, előkelő levegőt költ bele rámáiba, akkor a szilaj kedvű Harlekin áll előttünk, aki agyonkaczagja magát a színpadon, hogy a közönség is kaczagjou, de a ráma mögött buskomoran mered maga elé, éhezve és dideregve Shakespeare bolondja — Watteau. Rokonnak érzi magát a kóklerekkel és színészekkel, lelkileg egy velük s ez az ő ráma mögötti arcza: az akkori színészet mártirarcza. Watteau lelkének a színészet megértése, a színészek nyomora iránt érzett szánalma adta meg azt az iróniát, amely a franczia rokokó- művészet édeses hazugsággal telt levegőjében az egyetlen igaz hangot jelentette. Nem abban a művészetében kell őt keresnünk, amikor megrendelője szájaize szerint egy - egy színpadi előadást megfestett, amikor paté- tikusan festette a hőst, heroikusnak a pózoló hősnőt, hanem amikor a saját utján haladt, távol az élet örömeitől. Akkor egyszerre a szomorú Harlekin áll előttünk, fehér kosztümjében, sötét, bágyadt szemekkel. A bajazzo kosztüm szomorú komédiása! Ennek az egész nyegle, hazug kornak legigazibb hagyatéka Watteau komédiásokat ábrázoló képei. A színészettel és a színészekkel érzett szolidaritásának köszönhetjük ezeket a képeket. V. B. Karácsony a kuliszák mögött. — Kinek mit hozott a Jézuska? — Hiteles forrásból vettük alábbi tudósításunkat. Jézuska meglátogatta a nagybányai színtársulatot is, mindenkinek va!ami kedves meglepetést hozva. És pedig: A direktornak egy »gyere-haza« tallért; a direktornénak egy uj trikós szerepet; Jeszenszky- nek egy Volta-övét és egy üveg életelixirt; J. Széli Erzsinek egy kis drámai erőt; Benes bonkának egy vőlegényt; Görög Olgának egy még be nem mutatott fiatal embert; Hikisch Katónak egy dirigáló pálczát; Perényi Sárinak egy doboz tiszaujlaki bajuszpedrőt, meg egy Rébusz bárót; Tárnái Lídiának még egy mopszot; Mészáros Arankának a bajuszpedrőn kívül egy magas »C«-t; Faludy Bertának 23 tavaszt; Halásznénak egy adag páczolt borjú nyelvet; Kovács Margitnak egy drámai kitörést; Baranyai Mariskánakjegy tányér reszelt tormát; Ungvári-nak egy apasági keresetet; Korúd-nak egy kifizetett váltót; Nyálainak egy uj fogsort (a régit odaadta egy kritikusnak, hogy legyen mivel a színészeken rágódnia). Földes egy uj hátgerinczet kapott; Sugár Gyula egy dispenzációt; Demeter Sándor egy pakli vadonat uj kártyát és egy szerepet, amelyet nem kell megtanulni; Jámbornak egy grizettet hozott a Jézuska, aki őt oktatni fogja; Vetlényi-nek egy uj ötletet, legközelebb megírandó drámájához; Farkasnak egy , orrvékonyitó készüléket; Tolnai nak még egy I dirigáló pálczát; Schott-nak egy uj baílábat. A súgónak egy magától működő súgó I példányt; a zenekarba pedig egy dirigálni tudó I karmesteri és végül Csalán nak uj és eredeti I ötleteket a legközelebbi számban megjelenő I kuliszatitkokhoz. Thnrpí«. HÍREK. Deczember 28. Ujesztendő. Kezdhetnék a banális frázisokkal, hogy ime itt van tél apó, hóval vert kopott ruhában, jégtől csapzó szakállal, fél lába már a sírban, mert onnan napkelet felől közéig a deli ifjú reménytől csillogó szemmel, boldogságtól sugárzó arczczal s ez az ujesztendő. Sokkal komolyabb, mélyebb gondolat az, ami az ó-év elmúltával lelkünket megszállja, nem lehet ilyen csillogó frázis köntösébe bujtatni. Eszünkbe jut az elmúlás, de az elmúlással együtt az a felemelő tudat, hogy nem mulunk el teljesen. Itt maradnak lelkünk, szellemünk örökösei, hogy átéljék, csakúgy, mint mi, a sok bút, örömet. Az idő eljár s minden perczével közelébb jutunk a sirhoz. Oh, ez a tudat lesújtó volna. De eltűnik az 1910, jő helyébe az 1911. És rójja azt az utat, amelyet elődje tett, azzal a tűzzel, lelkesedéssel és balga reménynyel. így az ember is. Ha az élet terhétől görnyedt vállunkat az élet ónkeze a sir felé hajlítja, még egyszer visszanézünk itthagyott testi- lelki örököseinkre s a bölcs megnyugvásával beletörődünk a változhatlanba, mert látjuk, hogy utódaink a mi munkánkat folytatják s igy nem halunk meg egészen. S az elmúlásnak szomorú ünnepe igy lesz a földi salaktól megtisztult, a nagy messzi jövőbe néző szemünk előtt a megújhodás örömnapjává. Hullunk, per günk mi is, mint a falevél, de a tavasz fuval- rnára újra rügybe Szökik az ág s helyettünk újak, mások borítják lombkoronába a tar fát s ez a gondolat megvigasztal. Busongó örömmel mi is üdvözöljük az újév érkezését s mondunk istenhozzádot a letűnő óesztendőnek. Személyi kirek. Leitner Emil kir. ügyész városunkba érkezett. — Joós Lajos láposbányai bányatanácsos pár napot városunkba töltött. — Reményi Aladár üzemvezető mérnök pár napi tartózkodásra városunkba érkezett. — Dr. Morvay Győző főgimnáziumi igazgató az ünnepekre családjával városunkba érkezett. — Dr. Almer Sándor fővárosi orvos az ünnepeket itthon töltötte. Kinevezés. Szatmármegye főispánja Fischer Károly kir. kohómérnököt az alsóferuezelyi áll. iskola gondnoksági tagjává nevezte ki. Eljegyzés. Kegrey Jenő főhadnagy eljegyezte Berghoffer ilonkát Szatmáron. Esküvő. Kardos Jenő divatáru kereskedő e hó 25 én tartotta esküvőjét Kálmán Margitkával. A nőagyesület karácsonya. A lefolyt ünnepek alatt fényesen tett eleget a jótékony nőegyesület szocziális kötelességeinek. Szívós kitartással kereste lel a szegénységet, a nagy nyomort s ahol csak tehette, sietett kielégíteni a szükséget. Városunk társadalma is osztozott e nemes munkájában az egyesületnek, amennyiben karácsonyi gyűjtés utján begy ült 400 koronán felül; a bányaigazgatóság ez évfolyamán is összesen 150 koronával, a részvénytakarékpénztár 100 koronával gyarapította a segélyül kiosztandó összeget, amit ezúton is hálásan köszön az egyesület. E hó 21-én a városháza tanácstermében osztotta ki az elaggott szegények részére a nőegyesület ajándékait az elnöknők és több buzgó tag jelenlétében. Rengeteg ruha és élelmiszer került itt szétosztásra, azonkívül több szekér fa. 22 én délelőtt 11 órakor a kereszthegyi óvó, délután 1/24 órakor a veresvizi óvó apró gyermekeinek gyújtott karácsonyfát és okozott örömet ajándékaival. Mindkét óvóban a szokásos vizsgálat helyeit ünnepélyek voltak. A kisdedek szavalataikkal, énekeikkel nem egyszer csaltak könnyet az érdeklődők szemeibe. Különösen szép volt az ünnepély a veresvizi óvóban, ahol a nagyszámú közönség meglepetésére egész kis színházat játszottak a gyermekek s azért e helyen is különösen ki kell emelnünk a vezető óvónő, Szabó Irén páratlan türelmét, szeretetét, nagy szorgalmát s kitartását. Hogy mit lehet elérni e sok, még beszélni is alig tudó gyermekekkel, azt ő fényesen megmutatta. A nagy közönség nem győzte elismerését kifejezni neki. Mindkét óvóban Szőke Béla r. kath. lelkész, egyesületi titkár beszéde fejezte be az ünnepélyt. A ref batyubál. Mint minden évben, úgy az idén is megtartja a ref. egyház nagyhírű batyubálját. A jövő évi batyubált a színház teremben tartják s minden jel arra mutat, hogy az a legfényesebben fog sikerülni. A batyubál értesülésünk szerint február 4-én lesz. A pónzügyigazgatóság visszahelyezése Szat- márra. Azon alkalomból, hogy a kormány elrendelte, hogy a pénzügyigazgatóság számára Szatmármegyében egy díszes épületet emeljenek, Szatmár város mozgalmat indított, hogy azonnali Nagykárolyba elhelyezett pénzügyigazgatóság visszahelyeztessék. S mivel e dolog keresztülvitele anyagi áldozattól függ, hajlandó bizonyos időre ingyen helyiséget adni a pénzügyigazgatóságnak. Hogy ez a törekvés Nagykároly városnak nem nagy tetszésével fog találkozni, az természetes. Mi azért nem is szólhatunk bele a vitába, csak annyit jegyzünk meg, hogy ránk nézve előnyösebb volna, ha a pénzügyigazgaló- ság Szatmárra kerülne, mert közelebb kapnók a pénzügzigazgatóságot, amint a vármegye jórésze is, mintha az továbbra is a vármegye szélén fekvő Nagykárolyban hagyatnék. A tiszavidéki ev. egyházkerület püspökjelölése. A tiszavidéki egyházkerület a nemrégiben elhunyt tudós püspök, Zelenka Pál helyére Materny Lajos debreczeni főesperest jelölte és a körlevelet a napokban küldi szét az egyházakhoz. Takarékpénztári választmányi közgyűlés A városi takarékpénztár választmánya f. hó 29-én, délután 5 órakor közgyűlést tart. A közgyűlés tárgya az alapszabályok 14. §-a értelmében az igazgatósági és felügyelő bizottsági tagok kisorsolása és megválasztása. A nőegyesület estélye. Minden tekintetben fényesen sikerült estélye volt f. hó 26-án a nő- egyesületnek az István Király Szálló éttermében, A rendezőség napok óta lázasan készült, fáradozott az estély sikerében s vi&'szavarázsolta a letűnt idők emlékezetes nőegyleti mulatságait, amelyek méltán voltak híresek messzeföldön. Pazar jó kedv uralkodott a gyönyörű fehér teremben, ahol az uj czigánybanda kitartó, pompás zenéje mellett vidáman tánczolt ifjúságunk s még csak az a panasz sem lehetett, hogy kevés volt a tánczos. Laptársunknak sem vált be az aggodalma; az estély sem ütötte a színházat és ez sem csappantotta meg az estély látogatottságát, így fiatalságunk is kedélyesen elszórakozott e várva-várt napon; hiszen olyan rég nem volt már egy kis mulatság 1 Csoda-e hát, ha a reggeli órákig tartott? A rendezésben óriási munkát fejtett ki az egyesület elnöke, Stoll Gáborné, akit fiira is Ilii Alapittatott 1894-ben. ékszerész Rákóczi-tér. Ajánlja dúsan felszerelt raktárát az összes híres gyártmányú órákban. Nagy választék arany- ezüst és brilliáns ékszerekben, továbbá valódi és china-ezüst árukban.
