Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-12-29 / 52. szám
4 NA G Y B A N Y A 1910. deczember 29 Színház. Mintha a szini évad csődjét jelentené ez a hét. Annyi kritikán aluli előadást egy csomóban még nem láttunk. Pedig a közönség karácsony két napján ugyancsak szép számmal jelent meg a színházban. Mintha valami nagy fejetlenség ütött volna bele a társulatba, vagy talán az ünnepi hangulat hatása alatt minden komolyság elszállott volna belőle. Nem merünk arra gondolni, hogy a szezon végén meg akarják mutatni, mikép lehet a közönséget bolonddá tenni : az előadások szórakoztató és művelő hatása helyett vásári bódéba illő, jobbizlésü embert felháborító ízléstelenségeket, valamire való társulatnál nem szokásos kapkodást, hebegést, szerep nem tudást, a közönséget teljesen fitymáló összjátékot produkálni. Tessék csak visszagondolni a Kormány- biztos, A peleskei nótárius és a Lotti ezredesei előadására. A jelenvolt publikum nagy része felháborodva távozott. Hát ennyi mindent be kell vennie »itt a végvidéken a magyar kultúra felvirágoztatására a nemzeti színészettől.« Szegény kultúra! Csak annyi tövissel ne járna virágzásod! Szerdán Bródy Sándor nagysikerű életképe, a Tanítónő volt műsoron. Az ezer, meg ezer kisértésnek kitett, porig alázott, lekileg megtört kis tanítónő hogyan diadalmaskodik a szerelem mindent leigázó hatalmával a teste-lelke ellen ólálkodó embereken, Bródy mesteri tollal, költői szépségekben gazdag nyelven vetette papírra. A társulat pedig a remek darabhoz méltó előadásban hozta színre. Mintha a kezdetbeli lelkesedés hevitette volna még a színészeket, egylől- egyig pompásan játszottak s meg kell ez estéért hajtanunk előttük a zászlót. Tudnának ők, ha akarnának. Első sorban Jeszenskyné-ről kell megemlékeznünk, ki a czimszerepet a művészetig emelkedő tökéletességgel adta. Drámai mozzanatokban gazdag szerepét nemes lendülettel, mély érzéssel tolmácsolta, úgy, hogy a kedves est sikerét nagyrészt ő okozta. Kitűnő volt Farkas. Az esetlen tanítót, a világot ferdén ismerő pedagógust túlzástól ment, az életből merített megfigyelésen alapuló természetességgel alakította. Nyáray ismét bebizonyította, hogy tud ő komoly szerepeket is játszani, még pedig igen jól; a típus, melyet a parasztmágnásban bemutatott, A kard becsületében játszott szerepe után a legkiválóbb. Érezzük mi is azt, hogy furcsa, ha a komikust a komoly szerepben kell dicsérnünk. Komikus biz ez, — de nem tehetünk máskép. Jeszenszky plébánosa, Vetlényi káplánya, ! Földes Nagy Istvánja, Perényi kántorkisasszonya ; mind oly sikerültek voltak, hogy csak a leg- ; nagyobb elismerés hangján emlékezhetünk meg j róla. De az összjáték is pompás volt, a kis- | számú nézőközönség igazán derék előadásban gyönyörködhetett. Csütörtökön Guthi Soma bohózatát, A kormánybiztos ur at láttuk. E darabnak sztizséjét a köpenicki kapitány hires stiklije szolgáltatta, de a szellemes iró e keretbe a vármegyei rendszer oly maró szatíráját illesztette bele, mely még az ilyen rövid életű bohóságoknak is maradandóbb létet biztosit. Egy hírhedt betörő, a kinevezett kormánybiztos irataival és ruhájában beállított a vármegyébe rendet csinálni. A szatíra pointja éppen az, hogy csinál is olyan rendet, amilyent az igazi kormánybiztos a mindenféle megkörnyékezés következtében bizonyára nem teremlett volna. A pikantériától sem irtózó, de szellemes jelenetekben bővelkedő, kaczagtaló bohózatot kedvelt szinészeink oly példás rossz előadásban mutatták be, hogy kellően azt értékelni sem lehet. Még Ny árai igyekezett a czimszerepet valamelyest megjátszani, de hiába. A szerep nem tudás átka őt is lenyűgözte. Meg vagyunk róla győződve, hogy ha Guthi látta volna az előadásh'nem ismert volna rá szülöítjéi’e. Annyira átgyurták a szorongatott színészek. De még ez hagyján volna. Egyik művész valóságos felháborító "dolgot produkált. Ejnye-ejnye, ez is színművészet! A hihetetlen gyönge ensemblebő! egyedül Farkas válott ki, bizonyára azért, mert olyan szerepet adott, amelyben csak a darab végén szólt néhány szót. Kovács Margit első nagyobb debütálásáról meg még kartársai is el fogják ismerni, hogy jobb diszkréten hallgatni. Közönség nem igen volt. Pénteken a Tánczos huszárok czimü operettet adták, a zenekart Hikisch László, a kolozsvári színház II. karmestere vezette. Szombaton délután ingyenes előadásul A harang került színre. A gyönyörű darabot méltó előadásban mutatták be' az utolsó helyeket is betöltő közönségnek. A darab szentimentális meséje, a népéletből vett páratlan hű megfigyelései az ünnepi hangulatban lévő közönségből nemes hatást váltott ki s Szabados direktornak nagy érdeme, hogy olyan darabot mulatott be a közönségnek, mely igen ritkán, vagy soha sem jut el Thalia templomába, mely erkölcsi és anyagi értékével hivatva van a szép, nemes szeretetét ébresztgetni, ezzel együtt a magyar nyelvű színészet ügyét igazi világításban bemutatni olyanok előtt, akiknek arról egyáltalán semmi, vagy pedig ferde fogalmaik voltak. Ennél szebb karácsonyi ajándékot vajmi kevesen adtak másoknak. Vasárnap d. u. félhelyárakkal, a Csókon szerzett vőlegény, mig este A peleskei nótárius ment. Valóságos szentségtörés, amit ezzel a darabbal elkövettek. A szerep nem tudása még jobban »kidomborodott«, a súgó szinte rekedtté) súgta, jaj dehogy súgta (attól nem lehet berekedni,) kiabálta magát és a darabot mégis agyonütötték, hogy szegény peleskei nótáriusnak, Jeszenszkynek a sok kellemetlenség közül talán az volt a legnagyobb kellemetlensége, hogy szerepelnie kellett ebben az előadásban, vagy miben. Pedig az a szépszámú közönség többet érdemelt volna. Jeszenszky és Tarnay még csak megjátszották a szerepüket, hisz bizonyára nem először életükben. De az általános nivótlanság őket |is deprimálta. Nem figyeltek a színészek a rendezőre, zenekarra, súgóra; csináltak összevissza mindent s lett belőle olyan valami játék, amit inkább hívnak paródiának, mint előadásnak. Talán a legmegfelelőbb czim lenne rá: komiko- drasztiko jelenetek sorozata. Nem lehet a szerep tudása és próba nélkül ilyen, de egyáltalában semmiféle darabot adni. Pláne enuek a színtársulatnak, ahol annyi a fiatal ember. Ha egy csomó gyakorlottabb szinész megereszt próba nélkül egy ilyen ünnepi beugrást és jól sikerül, az természetes. De hogy a mieinknek balul ütött ki, még természetesebb, hisz nem játszották életükben a szerepet annyiszor, hogy most az kellőkép mehetne. Nem jól van ez igy, a nemtörődömségnek óriási jelentősége van a társulatra nézve: a közönség jó véleménye megváltozik s az ha ez évadban nem is, de a jövőben megbosszulja magát. A bányaiak nagyon jó emlékező tehetséggel vannak megáldva. Még most is szidnak néhány ezelőtt itt megfordult társulatot. Csak nem gondol arra a direktor, hogy úgy se jön többé ide? Hétfőn, karácsony másodnapján ismét két előadást tartottak. Délután az Iglói diákok, este pedig Lolli ezredesei kerültek színre. Az előbbiről már elmondtuk véleményünket, de ez utóbbi darab ez idényben először ment. Se füle, se farka ennek az énekes bohózatnak nevezelt operettnek. Leginkább kitetszik abból is, hogy az utolsó felvonás orfeumi jelenetek sorozata. Mulalni azonban kétségtelenül igen jól lehet rajta. Hát még ha nem lett volna az előadás valóban bosszantó. Csodálkozunk Dankovitz An tál karmester tüi'elmén, hogy annyi meg nem érdemelt bosszanfás és megalázás után le nem csapta a pálezát. Jelzik a dal kezdetét, a zenekar hozzáfog, de nincs ki énekeljen. Hát ez is rendezés ? Az énekesnő nem ludjn az éneket és a karmestert dirigálja a színpadról. Hát Mu ■ csán vagyunk-e ? A karmester nagyon is ügyes ember, dolgát is jól érti, csak ne volna olyan bátortalan, mondaná meg vélemény'ét. De meg mondjuk mi. El lehet e képzelni, hogy tizenegy ember rosszul muzsikál és csak az énekesnő énekel jól, vagy talán az az igaz, hogy a zenekar precziz, csak az ének rossz? Ha egy ily darabot próba nélkül adnak, ne akarjon az énekesnő valami különös énekbeli hatást, énekelje le a dalokat úgy, ahogy a karmester dirigálja. Mert az énekesnő előadásbeli nüánszait csak a próbákon tanulhatja meg a karmester. Ez a valóság s nem is kell a karmestert bántani, mert az igen szépen vezette a zenekart és a kísérel precziz is volt, csak az énekesnő maradt el egy egy taktussal, daczára, hogy lábával a karmesterre nagyon is megszégyenítő módon verte a taktust. Jobb lett volna a karmestert nézni, akkor nem ütött volna ki oly balul a nóta. Ennyit az igazság kedvéért Még egyet. Ha végre nekik nem felel meg Dankovitz, miért nem hagyják békén ? Vagy hallgassanak rá, vagy pedig ne adjanak zenés darabot. Az előadás egyébként igen gyönge volt, pedig a közönség i újra szép számmal jelent meg a nézőtéren. Kedden Reichenbach Herman nagyhatású drámája. A bilincsek volt repertoáron. Mintha a színészek jószelleme újra visszatért volna, ! igazi magas nívójú előadásban mutatták be a felekezeti türelmetlenség ellen írott eme ten- ; dencziózus drámát. Lechman Simon elhagyja : zsidó vallását, hogy tiszt lehessen. Rokonai azért kitaszítják maguk közül, de az előitéíettel ; telelévő társadalom pedig nem igen fogadja be. A vallás tehát az a bilincs, mely születésünktől fogva a társadalom megavasodott konven- cziójához köt s ha a bilincset törni akarjuk, I könnyen mi is belepusztulhatunk, mint bele- j pusztult Lehman is, Ungvári nemes egyszerü- i séggel, de mély érzéssel adta a hitéhez hü zsidót; Nyáray alakítása kitűnő volt, ilyennek sze- retnők mindig látni, Korda nehéz szerepét fényesen oldotta meg s drámai erővel, tetetett szenvelgéstől menten alakította. Kedves volt Széli Erzsi (Rachel), finom alakot mutatott be; Tárnái (Lea), de a többiek is részt kérhetnek az elismerésből. A közönség csak félig töltötte meg a színházat. Most a heti műsor következnék, de a legnagyobb utánjárás daczára sem tudunk biztosat mondani. A direktor Pesten jár, Jeszenszky Iglón, karmester nincs, dráma a közönségnek nem kell, ezek azok a tényezők, amelyektől a heti műsor függ. Leadjuk mégis úgy, amint értesültünk. Szerda : Balkáni herczegnő (ha karmester lesz). Csütörtök: Botrány (ha karmester nem lesz). Péntek: Vig özvegy (ha karmester lesz). Szombat: Kabaré (ha karmester nem lesz). Vasárnap: Lili vagy Madarász (ha lesz karmester) a direktorné bucsufellépteül. l>. g. Watteau és a színészek. A rokokó százada komédiás korszaka volt a történelemnek. Sem azelőtt, sem azóta nem játszotta a »hangadó« társaság a komédiát olyan I szenvedéllyel és virtuozitással, mint akkor. Ál- arezos bálokból álarezos bálokba támolyogtak az emberek. Díszes, kecsesen vágott kabátokban, finom szövésű escarpinben lánczoltak Olympus istenei a földön s űztek tréfákat a maska- rádékon. Jupiter és Juno személvesilői mímelték a legfőbb isteneket. Kertek zizegő bokrai között Vénusok surrantak át, kecses pásztorok és pász- i tornők suttogtak, bókoltak egymásnak és csó- : kolództak. Éiet és játék összefolyt. Magát a termé- j szelet is kulisszának használta a rokokó népe. Fákat, bokrokat, virágágyakat átslilizáltak, hát- j teret komponáltak, márványpadokat helyeztek ; ide-oda, szobrokat állítottak föl, amoretteket j rejlettek el egy-egy bokorbau, hogy onnan inte- \ gessenek ki incselkedve, Ebben a teátráiis korban, melyben királyok és metreszek, abbék és hadvezérek bájos, im- I pozáns pózok között éltek, a hivatásos színészet teljesen összeolvadt a diletfánlizmussal. Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak. Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó . Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak. SZERETI EGÉSZSÉGÉT ? Ki ne tudná, hogy ulólérheletlenül legjobb hashajtó a világhírű
