Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-12-08 / 49. szám
1910. deczember 8. NA G Y B Á N Y A 3 nekünk ezeket nem jutott soha eszünkbe elmondani. S ez talán a legnagyobb értéke a darabnak. A vígjátékot »Nyári rege« ez. regényéből dramatizálta s mégis kivétel a rendesen rosszul sikerült dramatizált darabok közül. Nem vesztett semmit a regény sem színéből; sem hangulatos melegségéből. Az előadás maga sikerültnek mondható. A czimszerep személyesitője, Perényi Sári bájos közvetlenségével adta a hangulatai hatása alatt változó Vilmát. A többiek s Földes (a festő), Mészáros (Bója Irén), Demeter és Tárnái tudásuk legjavát mutatják be, de hiába, egyet ki kell emelnünk: a vígjátékban nem lehet szál mázni, ott a szerepet tudni kell, akkor gyorsan gördül az előadás és nincs rákényszerítve a közönség, hogy a szerző gyönyörű nyelvezettel megirt mondatai helyett boszantó, hebegésnek is beillő szótömkelegeket hallgasson. Csütörtökön »Trenck báró», Albini remek muzsikáju operettjét láttuk. Csodálatos a publikum, ha a direktoráé és Görög Olga nem játszik, nem mennek színházba, pedig rosszul teszik. Ez esti előadás az említettek, távollétében is nagyon jól sikerült. Mintha a szereplők meg akarták volna mutatni, hogy ők is tudnak ám valamit s bizony a jelenlevők elismerték, hogy meg voltak elégedve. Hikiscli Kató eleinte hideg volt egy kissé, nem csoda, ritkán szerepel s igy a közönséggel nem tudia hányadán van, de mikor látta, hogy a közönség a jót és szépet tapssal honorálja, megjött önbizalma s játszotta is szerepét jókedvvel, tűzzel. Mészáros Aranka ez este is elragadott mindenkit és Sugárral együtt aratták a sok tapsot, melyre pompásan sikerült énekszámaikkal rászolgáltak. A czim- szerepben Korda elég jó alakítást adott, mig énekszámai rutinos előadással találtak tetszésre. Nyálai pompás, operettbe való groteszk figurát mutatott be, csak ne törne mindig a hatásvadászatban az ég, illetve a kakasülő felé. A darab ismét lassan ment, de valójában nem is csodálkozhatunk rajta. Minden este uj meg uj darabot kell adni, lehetetlen azt a sok szerepet jól megtanulni. Belátjuk ezt, de azért egy kis iparkodást szívesen látnánk. Pénteken »A csókkirály« ment másodszor. Az előadás sem jobb, sem rosszabb nem volt, mint az első. Egyedüli külömbség csak a czicza- táncz elmaradása volt, ami akár ezélzatosan, akár véletlenül esett, csak dicsérhető. Valóban már először megírtuk róla, hogy kritikán aluli, most se lett volna bizonyára külömb, hisz már maguk a kosztümök is ízléstelenek, rettenetes vedlett kinézésüek, ilyen a macska kinézése csak bizonyos időben szokott lenni. Közönség, daczára a második előadásnak, igen szép számmal jelent meg. Szombaton Huszka Jenő közkedveltségnek örvendő komponista Herczeg Ferencz librettójához, a »Rébusz báró «-hoz irt muzsikáját élvezte a közönség. A szöveg Herczeg hasonló czimü novellája után készült. Tárgya, hogy egy nő szerez magának egy automatát férjül, csak az van kikötve, hogy minden évben egyszer felhúzza. És itt a csattanó. A nő ezt az egy7, egyetlenegy kikötést is elfelejti. Novellának ügyes, de operettnek már egy kissé széthulló. Még a pointjét sem tudja egykönnyen kiérezni az ember. A helyzetek elég ügyesek, a dialógusok szellemesek, de nem tudják elfeledtetni a történet hiányát. A zene fülbemászó, nem csoda, Huszka irta, bár egv kissé komolyabb lantot penget, mint eddigi könynyebb muzsikáju operettjeiben. Az előadás teljesen megfelelő volt. Nem akarunk nagyot mondani, de azok szavait idézzük, akik látták nagy városban, hogy a scenirozástól eltekintve, nem sokkal marad el. Talán ez kissé túlzott dicséret, annyi szent igaz, hogy a társulat parádés darabja, a Luxemburg grófja óta ily nívós előadást még nem produkáltak. A zenekar pontosan kisérte a szépen sikerült énekszámokat, a színészek játéka pedig valósággal meglepett. Szinte bosszankodik az ember: ha igy is tudnak, hát miért nem játszanak mindig igy. Mindenesetre a legtöbb dicséret Sugárt illeti, ki a czimszerepet személyesítette, fiatal színész léiére páratlan bravúrral. Mellette Görög Olga, Hikiscli Kató mutattak ügyes alakítást. Nyárai szerepének komikumát kellően érvényesítette, mig Jeszenszky és Tainai Lidia játéka (a fejedelem és fejedelemné) igazán művészi magaslaton állott. Közönség ugyan nem töltötte meg a nézőteret, de a jelenvoltak annál lelkesebben tapsoltak nyílt színen is a legtöbb szereplőnek. Vasárnap délután zsúfolt nézőtér mellett »A harang«-ot adtuk másodszor, mig este ugyancsak táblás ház mellett a jó öreg Szigeti kedves bohózata, »Csókon szerzett vőlegény« bájolta el a nézőket. Hiába, ez a kedves darab még most se veszített frisseségéből; s ha jó előadásban látjuk, még most is csak elmulatunk rajta, mint ezelőtt réges-régen. Természetes azt est hőse a directice, (most valóban megérdemli e nevet, mert férje-ura odajár.) Pompás alakításai Fre- goli szerepében oly lelkesedésre bírták a közön séget, hogy egy-egy megjelenése a színpadon szűnni nem akaró tapsot provokált. De a magyar dal is bájosan csendül ajkán s ha nem lesz erős a kitétel: igazán ez csendül szépen. Bár a »Fecskemadár messze elszáll« kezdetű dalt a zenekar alaposan elrontotta. Mellette Demeter, Nyárai és Tárnái Lidia adtak pompás alakítást, mint a ripacs-társulat tagjai. De aki igazán megkapott, Jámbor György. Kezdő színész, az igaz, de kis szerepeit annyi gonddal dolgozza ki, oly megfigyelést visz bele és oly bravúrral játsza meg, hogy azt kell hinnünk, ily szorgalom mellett tehetsége megizmosodik s rövidesen egyike lesz - a vidéki színházak legjobb erőinek. Ezt a sablonos, kötelező dicséret nélkül mondjuk s reméljük, hogy teljesedni is fog. A többi szereplők: Jeszenszky, Benes; Korda kiegészítették a minden izében nívós ensemblet. Hétfőn Flers és Gaillavet társasezég ka- czagtató bohózata, »Buridan szamara« volt műsoron, Ismét egy nem épen a legszigorúbb erkölcsi elvek szerint írott darab, sőt néhány jelenete határozottan a trivialitásba csap. De azért tetszett, bár az előadással egyáltalában nem szolgáltak rá a színészek. Tessék csak elképzelni, hogy fél tizenkettőkor ért véget; mennyi akadozás, hebegés lehetett a színpadon, hogy ily hosszú időre el tudták nyújtani a darabot. Az már igaz, megszórakoztatják alaposan a közönséget pénzéért. Hisz a viczinális vasút is azért tolatja minden állomáson a pasasokat félóráig, hogy ingyen ne vegye el a pénzt. A szereplők közül első sorban Farkast emeljük ki, ki igazán művészi magaslaton álló alakítást adott az inas szerepében A többiek közül csak Nyárait lehet még említeni és különösen pedig Perényi Sárit, kinek ez a debütálása a jobbak közül volt. A többiekről jobb nem is szólni. Közönség alig volt Kedden Heltai Jenő kedves hohózata, »Az édes teher« szórakoztatta az ismét csak kevés számban megjelent közönséget. A bohózat zsörtölődő, de egymást mégis szerető házaspárt mutat be, kik válni akarnak, mert megunták az örökös veszekedést De sok kaczagtaló jelenet után újra csak kibékülnek, mert egymás és a veszekedés nélkül élni nem tudnak. Az alakok kissé erős vonásokkal vannak megrajzolva, de azért látszik mindegyiken, hogy az életből leste el az iró. Az előadás megjárta. Széli Erzsi és Ungvári alakítása nem hagyott kívánni valót. A többiek is : Korda, Jeszenszky, Mészáros, Nyárai jók voltak, de ismét nem győzzük eléggé dicsérni Farkast, ki a pinezér szerepéből ismét páratlan alakot csinált. Heti műsor: Szerda: »Otthon.« Fáy Szeréna vendégfelléptével. Csütörtök: D. u. »Náni.« Este: »Vörös talár«, Fáy Szeréna vendégfelléptével. Péntek: »Magdolna«, Fáy Szeréna vendégfelléptével. Szombat: »Szulamilh.« Vasárnap : D. u. »Csókon szerzett vőlegény«. Este: »Obsitos.« (r HÍREK. Deczember 9. Főigazgatói látogatás. Dr. Mázy Engelbert, a kassai tankerüiet főigazgatója a múlt héten érkezett városunkba a főgimnáziumbzn szokásos évi látogatásának megejtésére. Öt napos ittléte alatt mindenre kiterjedt a figyelme s a tanári kar működésével, nemkülünben a tanulók fogja gyógyítani. Hiszem, hogy meg is gyógyította volna, ha föl nem szaggatja még jobban az, aki imádásom másik, most már egyetlen tárgya — a férjem. Attól a naptól kezdve nem ölel, nem csókol meg, ha elmegy, nem hallom egy nyájas szavát, ha megjön, nem látom egy mosolyát, nem ejti ki a nevemet, »Te asszony« vagyok neki. S nem tudom, miért? nem tudom, nem mondja. A világ is megváltozott körülöttem, az emberek is. Az a néhány barátnőm —a járásbiróné, a doktorné — elmaradtak, sőt kerülnek egy idő óta és titkolózva összesúgnak, ha látnak. Az a büszke — patikárus-leány meg — tudod, akivel Bélát először hirbe hozták — tegnap meg egyenesen a szemembe kaczagott. Mindig úgy féltem ennek a fúriának a gyilkos, ördögi tekintetétől s Béla is mondta többször, hogy egy idő óta nem tud ránézni. Valami azt súgja nekem, hogy szavát állta az a szívtelen teremtés — emlékszel, mit mondott 1 — s csakugyan ő ölte meg a mi boldogságunkat. Bubánat, szomorúság vesz körül, csak az vigasztal, hogy én nem érdemeltem. Turbékoló kis gerléink elpusztultak — egyőnk sem etette udvarunkban, a virágok elhervadtak, senki sem ápolta, senki sem öntözte... Elmentem volna innen régen, hozzád, vagy elbujdostam volna bárhova a nagyvilágba, csak ne kötne ide az a kis sirhalom s a nagy szerelem . . . mert szeretem Bélát most is, úgy mint az első napon. Odakünn busán zugnak a harangok . . . szegény munkáspárt temetnek, a part ütötte oda őket, ők már boldogok. Zúgjatok, zúgjatok csak, harangok, olyan édes nekem a zugástok . . . Ne jöjj el mamám, ne jöjj. Ölel, csókol szerencsétlen leányod Ilona U. i. Az eltemetett munkáspárnak egy kis árvája maradt, a takaritónénk hozta ide; gyönyörű kis gyermek, most kezd gügyögni s annyira hasonlít a mi elköltözött kis angyalunkhoz. Az aranyszöke feje ... a nefelejtskék szemei . . . mintha csak őt látnám. Itt fogom s ha Béla engedi, fölnevelem, legalább nem leszek oly egyedül. IV. Bathó Béla éppen akkor ért haza, szomorú, lehorgasztott fővel, mint rendesen, mikor felesége elkészült a kis árva felöltöztetésével. — Éppen ilyen volt a mi kis angyalunknak a szöszke fejecskéje, a nefelejtskék szemei — csókolta, beczézte az asszony a kapálódzó kis porontyot — észre sem véve, hogy férje már perczek óta nézi az üvegajtón keresztül. Bathó Béla hevesen tárta fel az ajtót, arcza kiderült s hangja mély megindulástól remegett: — Te asszony . .. Ilonkám, hiszen te ártatlan vagy, te — nem ölted meg a gyermekünket! — Nagy Isten, hát azt hitted ? .. . Most már értem, tudom . .. tört ki az asszonyból az örök kárhozattal fölért pár hónap minden elcsititott, szivébe fojtott keserve, fájdalma. Férje a tárczájába nyúlt szótlannl adott át neki egy gyürődött levélpapirost, melyről Ilon ezt olvasta: »Gyermeküket felesége ölte meg, az a szépséges, hires pesti leány, mert mind ilyenek azok! S tudja miért? Csak azért, mert féltette az istenadta kis porontytól a saját életét, vagy talán nem is azt, csak az ifjúságát, a szépségét.« Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyuk. SZERETI EGÉSZSÉGÉT ? Ki ne tudná, hogy utólérheíetienül legjobb hashajtó a Világhírű Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak.
