Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)

1910-11-24 / 47. szám

NA G Y B Á N Y A 3 1910. november 24. Gárdonyi ez idézett szavait parallel alkal­mazva, nyilvánvalóvá válik az is, hogy a nagy­bányai festőiskolának nem az iskolaépületek nagyszerűsége, pazar berendezése, — bár a Bá­lint és Jámbor fővárosi műépítészek tervei sze­rint készült műtermek és iskolaépületek semmi kívánni valót sem Jiagynak fönt — adják meg a súlyt, hanem megadják az alapítók Hollósy mesterrel az élükön s megadják Thorma János, Ferenczy Károly, Réti István mesterek, kik az iskola vezető-mesterei s kiknek illusztris társuk volt a Kecskemét meghívását elfogadó Iványi- Griinwald Béla festőművész is. A nagybányai festőiskola elcsenevészese- déséről tehát szó sem lehet, sőt nekünk úgy tetszik s merjük jósolni, hogy a festőiskola tizenötéves fönállásáuak évfordulója alkalmából épitell iskolahelyiségek és mütertuek oly határ­jelzői a kolónia fejlődésének és megizmosodá­sának, mely a múltak dicsőségét a jövőben hatványozoltabb mértékben fogja csillogtatni. Erre vall, hogy a festőnövendékek számát tekintve is Nagybánya vezet s mig Nagybányán az idén is itt időző festők száma negyvenkilenczre rúgott, addig Szolnokon tizenhárom, Técsőn husz-huszonöt festőművész fordult meg. jóllehet e városok sem zárkóztak el az áldozathozatal­tól festőkoloniáik érdekében. Pedig ez évben még mindig csak a régi szabadiskola nyújtott festőművészeinknek hajlé­kot. Számuk tehát csak növekedhet ik, ha tavasz- szal, egy nagy, országos kiállítás rendezésének keretében megnyílnak az állandó műtermek is. Kecskemét nagy versenye különben egy tekintetben a mi részünkre is üdvös tanulságo­kat rejteget. Meggyőzheti az aggályoskodókat, hogy a íestőmütermek költségeinek megszava­zása Nagybánya erkölcsi kötelessége volt. Ha Kecskemét egy félmilliót áldozhat pusztán a jövő reményeiért, szerény áldozathozataiunk elől mi sem zárkózhattunk el a dicsőséges múltért, a már elért nagyszerű eredményekért, melyek a festőiskola világhírű nagyságának a legbiztosabb alapjait képezik! Színház. Ismét elég mozgalmas hét volt. Meglehetős nívós előadásokban láttunk néhány szenzácziós darabot. De az igazat megvallva, szinte sajnáljuk úgy fogja körül a dombtető fehér temetőjét, mint egykorú értékes ötvösmunka a kis darab gyé­mántot, mely valaha nagy fejedelmek fején csil­logott. ügy illett, hogy a Mediczi gróf is a nagy falak közé költözzék. Onnan messze lehet látni Flórencz tarka falaira, a Boboli kert nyesett lombu fáira, sok domboldalra, melyek teljes vi­rágzásban vannak. A hegyeken sűrűn ülnek na­gyon régi tornyok. A Galilei tornya pedig elzárja a kilátást Galuzzó felé. San Miniató al Monte sírjai egybefolynak egy vízszintes, vakító márványlappá. A temetőőr két kölyökkutyája szokott néha esetlen játszással egymásra ugrálni a naptól átmelegitett köveken. Megrohanják és fellökik egymást. Kövér mancsuk nehezen mozog a még gyakorlatlan csuklóikon. A nap nagy tömegben szórja sziporkázó hevét a márványsirokra s a vastag, szürke várfalra. A két hempergő, sarjadó testre kevesebb jut belőle. De nekik egy egész világot jelent. Michelangiolo vak falai s a patriczius sírok pedig érzéketlenek. Tabéry Géza. szegény színészeket: nincs pihenésük. [Délelőtt kilencztől kettőig próba, este előadás, vasárnap pláne még délután is. Van olyan színész, pl.: Korda, aki nap-nap után folyton főszerepet ját­szik, mert úgy az operettben, mint szalondarab­ban, de meg a drámában is mindig ott van. Hogy lehet ezt kibírni! De másik oldala is van a dolognak. Idejök sem lehet a szerep kellő tanulmányozására. Mennyivel jobban kidolgozott szerepeket látnánk, ha idejök maradna a szerep jó átgondolására. Kettős bátrán}' van tehát ebből < a lázas, pihenés nélküli játékból: egy a színészre, j lehetetlen, hogy még oly erős szervezet is meg i ne érezze, a másik a közönségre, mert jobb alakításokban gyönyörködhetnék. De hagyjuk ezt. Ez a társulat belső ügye. Mindenki annyit dolgozik, amennyit muszáj, vagy jól esik. A I díszleteket is kezdik már tarkábban használni, ! igaz hogy nagy odisszeával történik a Szent 1 Miklós-térről való szállításuk, de egy pár este ! igazán remek színpadi interieurrel leplek meg. Hisz a díszletek nagyon szépek s használatuk I ízléstől függ (illetőleg függene, de a forgalmi ! akadályokkal kell nálunk számolni), de ily körül- ! méuyek között is az elmúlt héten igen sok iz- . lésesen diszitett felvonást láttunk. S azt vesszük észre, hogy napról-napra jobban beletanulnak a kezelésébe. Szerdán, Kadelburg kedves vígjátékén, a I Sötét ponton mulatott a kisszámú közönség. Hiába, a németek meg tudják mutatni, hogy a I mai vígjátékban divatossá vált trágárságok nélkül i is lehet szellemes és mulattató darabot Írni. A nemesi előítéletei íigurázza ki ez az elejétől i végéig kaczagtató jelenetekből összeállitoil vig- J játék, melyben az eleinte származására büszke ! báró a körülmények hatása alatt kénytelen el- ; veit feladni. Pühnen báró nem akar a Brink- meyer családdal házassági rokonságba kerülni. ; meri rangján aluli volna, ha egy kereskedő I sarja kerülne bele a bárói famíliába. Lenézi, i gúnyolja a Brinkmeyer családot, mig meg nem ; tudja, hogy Amerikában lakó leánya nem ment férjhez egy — négerhez. Ez a néger az a bizo­nyos sötét pont, mely a darab czimét viseli. Most többé nem ellenkezhetik, bele kell nyugod­nia, hogy a néger vér után plebejusi vér is belekeveredjék arisztokrata, kék vérébe. Az elő­adás gyorsan pergett, a szereplők a legjobbat adták tudásukból. Az est főhősei Jeszenszky és Szabados, akik elsőrendű alakítást nyújtottak; Ungvári azonban most is Tokeramo volt, csak bemázolva. A többiek közül kiemeljük Petényi Sárit, Széli Erzsit és Demetert. Csütörtökön este Lehár operettje, Luxem­burg grófja ment másodszor. Nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni, hisz elmondottuk már í erről az előadásról véleményünket. Most csak annyit teszünk hozzá, hogy ez a társulat parádés darabja. Pontos betanulás; összevágó összjáték és precziz előadás azok a tényezők, melyek annak a kijelentésére késztetnek bennünket, hogy ennél még jobb előadást a társulat eddig nem produkált. Közönség igen szép számmal volt s lelkesen tapsolta és ujráztatta a sikerültebb énekszámokat. (Gimbelem, gombolom; Jobbra én, balra ő; Pillangó románcz.) Pénteken Földes Imre Hivatalnok urak ez. színmüve került bemutatóra. Az erős tenden- cziáju darabot, melyben szerző a hivatalnoki nyomorúságot mutatja be a maga meztelensé­gében, nagy hir előzte meg. A színház elég zsúfoltan meg is lelt, ami drámánál kissé szo­katlan jelenség. A dráma nálunk is nagy hatást ért, bár azt mi minden bravúros felépítése mel­lett kissé mesterkéltnek, a végmegoldást pedig egészen elhibázoltnak tartjuk. Az a nő, ki fér­jéért még asszonyi becsületét is kész odadobni, férjét semmi körülmények között sem fogja el­hagyni, még bizonytalan időre sem, kivált, ha a térj a családjáért folytatott küzdelemben esik el s épen ez elesettségében van rászorulva leg­inkább a hitvesi szeretelre, odaadásra és támo­gatásra, hogy amit a szerző sejtet, a csöndes, harmonikus élet valóban be is kövelhezhessék. Ez az értheílen és hazug finálé erősen az össz­hatás rovására ment. Az osztályvezető szerepét Korda Sándor játszotta nagy rutinnal; szerepét ki­tünően fogta fel s az utolsó felvonásban teljesen uralta a helyzetet. J. Széli Erzsi, amily kedvesen beletalálta magát a darab kezdetén a naiv, mitsem sejtő asszonyka szerepébe, épen olyan megható, drámai vonásokkal alakította az uráért remegő asszonyt, akiért még becsületét is hajlandó föl­áldozni. Szabados Rőth raktárnok szerepében kitűnő volt s öngyilkossága előtti jelenetében igaz művészetet csillogtatott. Földes, Nyárai, Sugár, Benes Ilonka, Perényi Sárika osztoztak az előadás sikerében, mely egyike volt a leg­jobbaknak. Külön ki kell emelnünk Farkast és Demetert, akik ma a gépkenők rövid szerepé­ben nagyon megnőttek a mi szemünkben. Szombaton Ziehrer jónevü komponista ope­rettje, a Szerelmi keringő került színre. »Bécs- ben 250 előadást ért meg«, ajánlgatía a szinlap, azt persze nem említette, hogy Budapesten csak hármat. A libretto maga nem valami érdekes, van ugyan benne két kitűnő alak, Sneider Pepi és Spini Guidó, akikre a közönség nem néz folyton unott szemmel (különösen az előbbire), de egyébként meséje olyan sivár, hogy előadás után valaki dijat tűzött ki annak, aki a tartalmát elmondja. Persze ilyen körülmények között hiába pazarolja a gyenge szövegre még az úgy meg­áldott zeneszerző is tehetségét. A közönséget hidegen hagyta az operett, de nem is voltak sokan. Hogy lehet ez, összeüthetné a kezét va-, laki, hát már az operett se kell ? Persze rögtön kész a felelet: Szabadosné beteg volt, Görög Olga pedig nem játszott, a közönség tehát azt hitte, hogy nem valami szórakoztató estéje lesz. Pedig maga az előadás nem sok kívánnivalót hagyott maga után. A két női főszereplő, Hi- kisch és Mészáros minden tudásukat belevitték a darabba. Mészáros Aranka csupa tűz, tempe­ramentum, aki szinte magával ragadja az em­bert, remekül lánczol, amit többi társnőiről csak kevés kivétellel lehet elmondani, emellett ked­vesen énekel. Sikerült alakítást adott Tárnái Lidia és Perényi Sári, bár az utóbbi alaposan elrontott egy finálét. Végtére nem olyan nagy szerencsétlenség, leginkább a karmester bosszú­ságán mulattunk, aid — úgy látszik —jól tudta a bibit s oktávbau játszotta neki a harmóniumon a dallamot s mégis sikerült Perényinek vagy másféihangnyi dissonánczczal megcsinálni a zá­radékot. Szabados íiakkerese kitűnő volt, igazi pesti bérkocsist mutatott be. Sikerült alakítás volt a Sugáré is Spini szerepében. De a többi szereplőkről is csak jót mondhatunk s bizony nem az ő hibájuk, ha a darab valami nagy sikert nem aratott. Vasárnap délután Szigligeti klasszikus vig- játéka, Liliomfi került színre telt ház előtt. Iga­zán csak dicsérhetjük a direktor nemes inlen- czióját, hogy a vasárnap délutáni közönségnek ily cseppet se kérészéletű, hanem irodalmi ér­tékű darabot mutatott be. Este Slrausz Ottó bájosabbnál bajosabb keringőkkel telelévő hires operettjét, a Varázs- keringőt láttuk. A szövegét valami istenesnek épen nem lehet mondani, sőt! Nem is tartanok érdemesnek vele foglalkozni, ha nem találtunk volna benne az erős pikáns iz daczára valami mély és szépséges gondolatot s ez ép a szöveg eszméje. Az uralkodó herczeg egyetlen leánya számára berendel férjül egy tisztet. S bár a fiatalok szerelik egymást, a tisztet fellázítja az a gondolat, hogy legnemesebb érzelmét, a sze­relmet, a dinasztia saját prózai czéljára — hogy is mondjam csak — a főág kihalásának meg­akadályozására akarja felhasználni. Emberi mél­tóságán esett sérelemnek tartja ezt a fajfentar- tásra való katonai kirendelést s azzal áll bosszút, hogy a hozzáfűzött reményeknek nem felel meg. Pedig szereti feleségét s daczos bosszújából nem engedne, ha egy vándor muzsikusleány a dal hatalmával helyre nem állítja lelkének egyen­súlyát, ki nem békiti a helyzettel és nem vezeti felesége karjába. De ez az ügyes gondolat hogy van feltálalva. Vérbeli franczia bohózatban sincs annyi raalaczság, mint ebben a darabban. Meg Minden valódi dob»« 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Viasza a hamisítványokkal, mert Kártékony»! SZERETI JSaÉSZSÉ&ÉT ? Ki ne tudná, hogy utolérhetetlen ül legjobb hashajtó a világhírű Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hflniisitvAnyokkai, mert kártékonyak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom