Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-07-07 / 27. szám
1910. julius 7. NAGYBÁNYA 3 Értesítők. Julius 6. Három helybeli tanintézet értesítője fekszik előttünk, mind a három e tanév munkásságának eredményéről számol be. Sok örvendetes momentum ragadja meg a figyelmes olvasót, mi azonbau arra a dolgokra kívánjuk egyéb más mellett felhívni az érdeklődést, amit rendesen nem igen olvasnak: a tanulmányi és a magaviseleti statisztikának adataira, amelyből következtetni lehet az intézet általános képére. Az állami főgimnázium értesítője elparen- tálja szeretett két tanárát Halmai Józsefet és Gurnesevils Lajost, kiknek igen sikerült fényképe hivatva van tanítványaikban az emlékezet nemes érzését ébren tartani. Elég röviden van ezután tárgyalva az intézet személyzete, órabeosztásuk, majd a végzett anyag osztályonként és tárgyanként, az intézet felszerelése, az intézet ez évi története, az érettségi vizsgálatok, a segitő-egyesület működése, a tanulók szokásos érdemsorozati kimutatása, amit újabban el akarnak törülni. Mindezekből, mint fontos adatot csak a gimnázium uj épületéről való elegikus lemondó jelentést, a Petőfi-Önképzőkör működését és Németh Béla tanár tollából a fiumei tanulmányi kirándulás hangulatos leírását emeljük ki. Bizony azt sem mellőzhetjük szó nélkül, hogy egy ilyen régi intézetben a tanulók segélyezésére valóban szegényesen csekély összeg áll rendelkezésre, holott sokkal újabb és csak négy osztályú gimnáziumokban összehasonlitatlanul fényesebb állapotok vannak. Áttérve a tanulmányi és a magaviseleti statisztikából levonható következtetésre, örömmel konstatáljuk, hogy az előző évekhez képest haladás látható. Különösen a minden tárgyból általános jeles és jó osztályzat elég szép eredmény, körülbelül 28'/0; elégséges 50%; felsőbb osztályba léphet tehát 78%, 341 tanulóból 2G8. Megbukott 22%, niég pedig végleg 3.8’70 (13 tanuló), javítóra mehet 18% Ez az eredmény igen kedvező színben tünteti fel az intézetet, mert ez az országos átlag eredményét jóval felülmúlja. Magaviselet tekintetében is kedvező képet nyújt a statisztika. A jó viselet 85%, a szabály - szerü 25%, mig kevésbé szabályszerű vagy rossz viseleti jegy nincs. Az érettségi vizsgálatok kimutatásáról sem szabad megfeledkeznünk, mint amely az intézetről alkotott képet mindenesetre jobban megvilágítják. A 26 jelölt közül jeles érett 2 (8%), jól érett 11 (42%), érett 11 (42%). javítóra utasittatott 2 (8%). Ezt az eredményt is igen szépnek kell tartani, hisz 92% megfelelt. Mint érdekes mozzanatot megemlítjük, hogy az összes tanulók közül nagybányai 169 (majdnem 50%), nagybányai és szatmármegyei ösz- szesen 292 (85%). Az állami polg. leángiskola értesítője Demeterné Balázs Vilma »Széchenyi István gróf emlékezete« czimü. kedves, leányok gondolkodásmódjához és érzésvilágához mért értekezésével kezdődik. Kár, hogy meg van kurtítva, inkább ebből lehetett volna többet adni a tanítás anyagánál felsorolt sok felesleges dolog helyett. Oly rettentő bőven van ugyanis elmondva, mi mindent kellett a kislányoknak ta- nulniok, hogy szinte kétségbeejtő még olvasni is. Mitől jó a dolgozatok anyagának oly piino- ciózus ismertetése? Az igazgatói jelentés már határozott rövidséggel számol be az év eredményeiről, majd következik az iskola gondnokságának és a tantestület névsora. Ezután a tananyag (a 20-40 oldal, az értesítő egyharmadrésze), majd az érdemsorozat, végül ami bennünket leginkább érdekel: a statisztika. Általános kitűnő és jeles osztályzatot nyert 51%, jó és elégséges osztályzatot 32%. A 174 tanulóból felsőbb osztályba léphet 146 (83%). Érdekes, hogy elégséges eredményű tanuló csak 4 van, ami alig 1%; az elégtelen eredmény 17u/o- Ebbe a valóban gyönyörű eredménybe nincs beszámítva a magántanulóké, akiknek száma 31. Nem találtunk statisztikát a magaviseletre vonatkozólag, talán a köteles diskré- cióból maradt el, amely a lányoknál szinte elvárt dolog. De ha igy történt is, inkább a részletes eredményt kellett volna elhagyni, a statisztikából pedig senki sem találhatta volna ki, hogy például kinek van magaviseletből a lányoknál valóban megbélyegző hármasa. Kénytelenek voltunk a statisztikát magunk összeállítani. Egyes viseletű körülbelül 73%, kettős viseletű 23%, hármas 4°/o. Legjobb viseletüek természetesen a kézi munka tanfolyam növendékei (a statisztikai kimutatásban ők is a 174 növendék közé számítódnak), s kivülök a III. osztály. A tanulók közül nagybányai 145, tehát 83o/0, a szatmármegyeiekkel együtt 92%. Mint érdekes és örvendetes tényt olvassuk az értesítőben, hogy a kézimunka tanfolyam növendékeinek száma gyarapszik, a növendékek előmenetele is felveszi a “ senyt a többi osztályokéval. Úgy látszik, hogy e valóban fontos intézménynek lassan lassan több megértője és méltányolója akad, végre kezdik belátni gyakorlati fontosságát. Az állami elemi iskola értesítőjében Székéig Árpád szakavatott tollából tartalmas értekezést találunk a gyermekmunkásokról, majd ugyancsak ő Írja le a nagybányai kisdedóvás történetét. Ezután az év története, a tantestület működése, a gondnokság és a tantestület névsora olvasható. Az értesítő legnagyobb részét a tanulók érdemsorozata teszi ki. de nem csoda, hisz 770 fiúról és 644 leányról kellett kimutatni az eredményt. A három tantestületi iskolában magyar anyanyelvű 1205, oláh 99, mig a borpataki és a kőbánya-telepi iskolában magyar 35, oláh 116. (Az oláh anyanyelvű tanulók kimutatásánál az értesítőben összeadási hiba van; nem 205, hanem 215.) A tanulmányi előmenetelről nincs statisztika, pedig érdekes volna számokban látni, hány ment át és hány maradt vissza. A helybeli vizsgálatot tett tanulók száma 1387, mig a vidékieké 61. Végül látható a gazdasági népiskola és az áll. ism. iskola kimutatása, melyből kitűnik, hogy 280 tanuló járt a két iskolába. Nem nagy szám, de remélhető, hogy idővel ezek száma, az iskola praktikus czélját tekintve, nőni fog. Az érettségi bál. Julius 3. Felejthetetlenül kedves est volt. A parketten büszkén, hisz önerejükből rendeztek mulatságot, de boldogan is, mert a nehéz napok fáradalmai után a siker jóérzése vidámmá tette arczukat, jártak fel s alá az érettségis ifjak, várva az érkező vendégeket. El lehet mondani, hogy évek óta nem volt ily sikerült érettségi bál, úgy erkölcsileg, mint anyagilag. Az immáron kész gavallérok annyira mulattatták a hölgyeket, hogy bizony a nap már régen nem is bekukucskált, hanem teljes fényével beragyogott a bálterembe s az ifjak, meg a leányok pirult arczczal csak egyre ropp- ták a csárdást. Még a mamák sem türelmetlenkedtek, látva azt az igazi jókedvet, a táncz ártatlan örömének való teljes odaadást, amire tán csak a boldogságtól túláradó ifjú szív képes. Bizony ezek az ifjak nemcsak a tanulásban mutatták meg, hogy érettek, de a bálteremben is, mert nem a szokásos módon, az ivóasztalok mellé telepedtek, hanem tánczoltak ifjú hévvel szinte halálig. S oly boldogok voltak, talán az életben sohasem adhatják majd át magukat ennyire az ürömtelen örömnek. S hogy tudták a szépet tenni! Csodálatos, mily hamar eltanulja a fiatal ember az udvarlás csalafinta mesterségét. Vagy talán nem is kellett tanulniok, hisz a mind rokon, ismerős, korban hozzájuk illő serdülő leányok még a félénkebb- jeit is bátorságra bírták. Ha a gavallér kissé szótlanabb volt, a leány szapora beszédével annyira vitte, hogy később udvarlója még bókra is mert vetemedni. Mily szép is az ifjúság önA csillagjegyü ember, a csillagjegyü ember! — orditá rémesen, melytől egy perezre még a tenger háta is megborzongott s aztán egy hatalmasjjhullámverés és Hegyi Tihamért fellökte a víztömeg. Egy párszor még fölmerült a habok közül, a csillagjegyü embert kiáltotta, de aztán elmerült Fatimával, az arab leánynyal együtt örökre! A szolga megmenekült, de gazdáját, a csillagjegyü kormányost és Fatimát, az arab leányt nem látta többé. A fekete tenger hullámai nagyon titokzatosak s áldozataikat nem szokták visszaadni. Búvár nem száll le rejtelmesen sötét vizökbe, fövényeik mélyén kimondhatatlan kincseket rejtegetnek s a tenger szirtei, szörnyetegei talán megirigyelték a Hegyi arab leányát s azért rabolták el azt is, hogy odalent szerelmesen simuljanak a szép Fatime gyönyörű termetéhez és sós vizük állandóan csókban áztassa piczinyke száját. A szolga másnap hosszasan kerestette a partok mentén urának és kedvesének hulláit, de mitsem talált, hanem mikor alkonyat felé visszatérőben volt, a part közeléből, egy bárkát látott elsiklani be a tenger közepe felé s a kormányosban rémülten ismert rá a csillagjegyü emberre. Kiáltani akart, de hángja elszorult, a rém pedig mind jobban s jobban tűnt el szemei elől a sötét vizben, ugy- lehet azért, hogy jutalmát kérje bűntársától, az orgazda tengertől! nak szépsége szédületes arányokat ölt, piheg a kebel, de gyorsan mozognak apró lábai, majd a szakareddin bűbájos fordulatait, majd a mezeriin csábitó gesztusait produkálják, miglen elfáradva, lassú, de édes vontatásban esik gazdája ölébe Fatime, az arab leány! Hegyi Tihamérnak boldog szárakozásban, a szerelem művészetében teltek napjai. Az egyik napon aztán a sinopei öbölbe vitte édes jószágát csónakáztatni, hogy megélvezze a szerelmi együtt- lét varázsát a himbáló, de szelíd vizű Feketetenger hátán is. Oh, a Fekete-tenger csodás varázslattal köti le szemlélőit s utasait. Aki látta, aki járt vizén, az nagyon jól ismeri ezt a testet- lelket elfogó fölséges érzést, de szó nem jön az ajkaira, melylyel kifejezze s képet nem festhet, melylyel illusztrálhassa. Hát még az, aki szerelmesével, tomboló kedélylyel lép a kisázsiai tenger szent vizére, hogy tudná az elmondani keble, szive érzelmeit? Nem, nyájas olvasó, ezt csak személyesen ismerheted meg! A végtelen víztömeg végtelen szabadságérzetet támaszt benned s ha a vízmennyiség fekete színű tömegéből fehér hullámokat látsz fölcsapódni, ha a habokat ismét elsimulni s a szép zöldes vízköröket hosszan elnyúlni látod, ha látod, hogy a tenger belseje felé törekvő madár félve a túloldal elérhetetlenségétől, hogyan fordul vissza ázsiai Törökország czipruspartjai felé, a szabadság é rzetével szemben megtanulsz hódolni a Fekete-tenger fölséges hatalmának, fölismered porszem voltodat a nagy mindenségben s valami kimagyarázhatatlan érzés azt súgja folyton füledbe: »a tenger — vigyázz — a tenger, az borzasztó hatalom, óvakodj haragjától!« A szerelmes Hegyi sem ment messze, csak közel a partoknál járt s mégis érezte a nagyszerű változatot. Kormányosa egy hatalmas karú ember, kinek egy csapása méteres hullámokat simított el s a Hegyi szolgájának segítségére alig volt szüksége. Ám a tenger környékén hirtelen szokott beállani az időváltozás s igy volt ez jelenben is. A szerelmesek mitsem vettek észre s a szolga is csak akkor kezdett gondolkozni, mikor a bárkát már jó mélyen látta az öböl szájában. S egyszerre csak megjelennek az égen a tenger játszótársai, a villámok is, eleinte lassan, később erőteljesebben, majd félelmesen zúgva, dörögve s vakító czikkázásuk megriasztják a szerelmeseket is. Hegyi Tihamér parancsot adott, hogy a bárka gyorsan vonuljon ki a partra, ámde a sors könyvében máskép volt megírva a jövő I Egy kósza villám egészen közel a bárka mellett ütött le, a habok óriási magasságba szőkéitek föl, egy kinteljes perez, a bárka oldalára fordult s amint Hegyi Tihamér rémülten kapott a hajó kiálló fájához, szemben látta magával a kormányost is herkulesi alakjával, halálsápadt í arczával, tengerzöld szemeivel s szabadon maradt homlokán egy taliérnagyságu, husveres szinü, csillagalaku anyajegygyel szótalanul, egykedvűen !...
