Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-10-20 / 42. szám
2 NAGYBÁNYA 1910. október 20. diplomás nyomor időszakával e gyilkosságokat csak akkor lehetne megindokolni, ha az a müveit ember ölne, de csak azért, mert éhes, mert korog a gyomra és az indexét, vagy a doktori diplomáját nem emésztheti meg, télen nyári, nyáron pedig téli garderohja zálogházban van, igy ruhát sem tud eladni, hogy éhségét csillapítsa, munkához meg nem jut. Ám az az érdekes, hogy ezek a szánalomra méltó diplomások egy jottányira se térnek el a becsület útjáról. Legföljebb végső elkeseredésükben lyukat lőnek — a fejükbe. Az úri gyilkosok nem ismerik a harczot a kenyérért. Sőt. Jó módban úsznak saját vagy idegen pénzen, siklanak a parquetten, szóvivők a hotvolékban, szóval tényezők. Gondoljunk csak a 12 évi fegyházra ítélt szerb gyerekre: Kragujevics Spázóra! Egri jogász korában egy ottani czégnél circa 1700 korona számlája volt, Pesten úri lakásán garmada számra hevertek a finom ruhák, busz pár legfinomabb czipő feszült egymás mellett a sámfán. Vagy vegyük Árvái Lajos, recte Fekete Vilmos gyógyszerészt, ki a pesti Hajnal Lidit oly vadállati, raffinálí kegyetlenséggel pusztította el. Mi szegény, de becsületes, küzdő emberek, teszünk egy sétát a budai hegyek közt, ha pestiek vagyunk, vagy kirándulunk a fenyvesekbe, ha vidékiek vagyunk. S ezzel »elég tétetett* a szórakozás követelményeinek. A gyilkos gyógyszerész máskép él. Kettős fogaton kocsikázik, lóversenyen uraskodik. Hogy kinek, minek a pénzéből, az mellékes, de uraskodik fenemódra. Ur még akkor is, ha gyilkol. Mert ezt is gálában végzi el. Nem is nézné ki belőle senki a gyilkost. Szinte csurog róla a »nagyságos ur* titulus. Igaz, hogy a nyomorgó becsületesség büszkén dörzsöli kezeit, mikor az élvezeteket haj- hászó, kényelemben élő gyilkos Krecsányi elé kerül. De az mellékes! Itt az az egyedüli érdekes és szinte megfoghatatlan, hogy ezek a szép legények, ezek a szmokkingos gavallérok, ezek a zsur-fiuk, kik modoruk, összeköttetésük és diplomájuk révén tisztességesen, szépen megélhetnének, miért lépnek a vértől sikamlós lejtőre ? Könnyű a felelet, ha kissé drasztikus is. 1. Nem kell nekik a munka, 2. A nyárspolgári élet nem ízlik extravagáns lényüknek. Ha Kragujevics Spázó berlini utak helyett jogtudományi doktorátusra igyekszik, ma már talán befolyásos pesti ügyvéd, talán képviselő is. Fekete gyógyszerész ur ha turf helyett inkább »nincsen többé kopasz fej* kenőcsőt fabrikál, pár év múlva tán vizsgáló-bizottsági tag a budapesti tudományos egyetemen. De ezek az urnák tartott páriák utalják a könyvet, a betűt. Nekik szórakozás, zaj, lárma, dorbézolás, erkölcstelen élvezetekbe merülés kell. Ily körülmények között azután a tudósok által bárhogy tagadott, de az embert emberré tevő szabadakarat természetesen csak arra aka- ratoskodik, hogy minél több pénzt szerezzen zsinórral, cziankálival. Förtelmes dolgok ezek. De mint mindennek, úgy ennek is megvan a maga morálja. A mai fiatalság helytelen nevelése és társadalmi szereplése. Tessék csak szétnézni bárhol: mit kíván az intelligenczia a fiatalembertől? Tudjon jól bosztonozni, lumpolni, kurizálni. De hogy elvégzi-e kötelességét, az — smafü. Hogy ez az idekerült idegen, jó arczu és jól tánczoló le- géuyke honnan jött, mi fán termett, azt nem nézik, az — vurst. A fő az, hogy tud mulattatni. Nem olyan, mint az a félszeg jogászgyerek, ki egész nap biflál, firkál. Na jól van. S az a jó tánczos legény talán egy fél év múlva börtönbe kerül, az a félszeg gyerek meg sub auspiciis regis doktor lesz s ugyanakkorra irodát nyit. Sajnos, az ilyen félszeg fiú igen kevés a parkett selyemfiuk nagy tömegében. Dr. Patak László. A Teleki-Társaság ülése. Október 19. Nagy érdeklődés mellett tartotta meg a Teleki-Társaság a már egyszer elhalasztott felolvasó ülését az uj színházban. Természetesen az uj színház is igen sok embert vonzott, de maga az ülés változatos programmjais elég kellemes szórakozást Ígért. A díszes közönség a villanylámpáktól pazarul megvilágított terembe nyolcz óra felé kezdett gyülekezni s az ünnepi hangulaton kívül lehetetlen volt észre nem venni az elégedettséget és tetszést, mely a megjelelitek arczáu tükrözött. Hisz az ünnepi hangulat akaratlanul ráült az emberek szivére; ez az első eset, hogy a színházban nyilvánosan van valami, szinte megnyitó számba ment. Másrészt pedig alig van és lehet valaki, akinek tetszését az ügyes színház úgy szépségével mint praktikus voltával meg ne nyerte volna. A programm számait a bányászzenekar kezdte meg, eljátszva előbb a Himnuszt, melyet a közönség állva hallgatott végig, majd a Rá- kóczi-indulót. A hatalmas zenekar hangjai betöltötték a termet, de amellett csodálatos tisztasággal voltak hallhatóak, ami a terem kitűnő akusztikájának tulajdonítható. Majd Révai Károly, a társaság elnöke emlékezett meg elnöki megnyitója folyamán az utolsó ülés óta történt eseményekről. Első sorban köszönetét fejezte ki a városnak, hogy a termet a társaságnak átengedte, majd az elhunyt Gurnesevits Lajosról és Teleki grófnőről emlékezett meg, ki a társaságnak lelkes hive, illetőleg pártfogója volt. Végre azon fohászával fejezte be elnöki megnyitóját, vajha a fényes hajlék, mely a kultúra terjesztésére épült, a magyarság minél nagyobb szellemi előmenetelére szolgálna. Erre Hoffmann Árpádné úrnő foglalt helyet a zongora mellett és ügyes felfogással, virtuóz technikával játszotta el Paderewsky Me- nuetjét és Chaminade Les Sylvains ez. darabját. Most lehetett igazán észrevenni, hogy mily kitünően halatszik a hang a teremben. Hoff- manné leheletszerű piánói is ép oly tisztán hallatszottak, mint legerősebb fortéi. Á szereplőt a közönség lelkesen megtapsolta, mire még Shading Frühlingrauschen ez. bájos apróságának lekötő előadásával gyönyörködtette a hallgatóságot. Brán Lőrincz, a társaság újonnan választott tiszteletbeli tagja, a jeles műfordító tartotta meg ezután székfoglalóját. Carmen Sylva egy bájos munkáját: »Peles meséiből* fordította le románból s azt mutatta be a közönségnek. A népmese hangján tartott kedves elbeszélés, melyet Brán igazán mesteri tollal ültetett át, nagyon tetszett s a felolvasót sürü tapssal jutalmazták. Ezután Berks Emmi és Gurszky Lujza zongorakettőse volt soi'on. Brahmsnak magyar dal átirataiból adtak elő négykézre. A nagyon nehéz letéttel derekasan megbirkóztak s a mü szépségeit érvényre juttatták. Ezek a Brahms- féle magyar dalok, tudja Isten, valahogy oly különősan hangzanak a magyar fülnek, mégis nagy tetszésre találtak, s a két urleány érdeme, mert átérezték és érvényre is juttatták a benne rejlő nagy szépségeket. Előadásuk nagy technikai készséget kíván s e tekintetben is fényesen megállották helyüket. A kitörő hatalmas tapsra még egy számot játszottak, mely minden tekintetben méltó párja volt az előbbinek. Szünet előtt a bányászzenekar eljátszotta Erkel Bánk-Bán-jának nyitáját. A kiváló precziz előadás a karmestert, Dankoviiz Antalt dicséri. E szám után öt perez szünet következett. Szünet után Révai Károly lépett a felolvasó asztalhoz és lírai elbeszélése nagy hatást tett a közönségre. A kiváló poéta az alkohol hatását vitte bele egy történetbe motívumul s költői szépségekben gazdag leírásban adta annak rettentő erkölcsi pusztítását. Igaz, egy kissé erős dolgokat hallottunk itt-ott, de még az is olyan formában volt, hogy nem botránkoztatott meg. A drámai lendülettel felolvasott verset czigányzenekar kísérte, ami olyan melodrámás hangulatot keltett; természetes, a pompás költemény élvezését még jobban előmozdította. Majd Demeter Dezső lépett a színpadra és zongorakiséret mellett énekelt egy dalt a Hajduknásokat, melyeket a részegség össze-vissza kuszáit s az ellenállhatatlan báj hálójába igazgatott. Különben csúnya szemeket, amelyekben a mámor az értelem, a szellem villamos lámpáit gyújtotta fel. Hallott vidám, profán dalokat és mindez uj volt neki s nem győzte eléggé csodálni. Aztán a gyönyörök rejtettebb barlangjaiba is benyitogatott. Volt egy homályosan megvilágított, tompa selymekkel kibélelt négyszögletes teremben, melynek közepén ezüst liliomot ábrázoló kandeláber állt s a közepén illatos fűszerek égtek vakító fehér, de nem világitó lánggal. A liliom széles medenczéből nőtt ki, melybe a virág száraiból illatos rózsavíz szivárgott. Egy lilaselyem sátorból halk zene hallatszott s a bóditó dalok úgy töltötték meg a termet, mint a vörös bor a kristálykelyhef. A falak körül puha színes kereveten férfiak és nők heverésztek s tiszta kék füstöt eregető szivarkákat szívtak vagy édes gyümölcsöket ettek s kábiiő italokat ittak. Néha felkelt egy leány s körültánczolta a tüzet. Nagy, erős, hófehér bőrű, szőke selyemhaju gyönyörű leányok gyorsan, ütemesen keringtek. Vékony selyemingük hozzátapadt testükhöz s kidomborodtak az izmos idomok s a keblek kupolák módjára büszkén koronázták a mellüket. Barna bőrű maláj leányok álmodozva lustán lej- tettek, szemüket lehunyták, vastag, vörös ajkuk kissé megnyílt s összes fehérséggel kivillogtak a fogak. Karjukat széttárták s mint a repülni készélő darvak a szárnyukat lebegtették; testük súlypontja lábuk ujjainak hegyén nyugodott s ez valami csodálatos, megejtő ritmusba szédítette mozdulataikat. Jöttek apró, dushaju, hosszú karú, hosszú ujju nők, akik mezítelenül és vadul énekelve járták a tánezot. A halál angyala ezeken a tanyákon megismerte a szerelem millió hangját. A vágy sóhajait, melyek hosszan, egyenletesen szállnak s a beteljesedéseit, amelyek görcsösen szakadozottak; az öröm sikoltásait s a csókok zenéjét. Látott görcsösen összeszoruló ujjakat, melyeket nem a kínok görbítettek bele a párnákba, hanem a kéjek, Látott gyönyörtől reszkető térdeket, az epedés édes kínjában vaczogó fogakat és egy nagy csóktól elfehéredett ajkat. Mindez szenzácziósan uj volt a komor égi hivatalnoknak. És mint egy dohos irodában megvénült dijnokot megrészegít egy csodás, tavaszi reggel, melynek báját eddig nem ismerte, úgy szédült bele a halál az élet káprázatos újdonságaiba. V. Negyven évig barangolt igy, egészen megfeledkezve a kötelességről, melyet az Ur reá bizott, mikor egy éjjelen — bizonyosan a föld kerekségének okán — visszatért abbá a városba, amelyből elindult s amelyben Benedek lakott. És csak ekkor jutott eszébe a kötelessége és az, hogy a vén korhelyt a lakásán keresse. Otthon Benedek a negyven évig tartó betegségtől s a roppant öregségtől meggyötörtén lesújtó látvány volt. Iszonyúan szenvedett s negyven évnek minden perezében rimánkodotl az ég urához, hogy küldje már érte a halált, aki kínjaitól megváltsa. Ám az Ur ezt a legjobb akarattal sem teljesíthette — mi tudjuk, hogy miért. Mikor aztán Benedek látta, hogy minden hiába, az ég nem szánja meg szörnyű szenvedéseiben, a szegény kínlódó agg revolvert vett elő — kínlódásai negyvenedik évének utolsó napján — megmaradt végső kis erejével agyonlőtte magát. A golyó épp abban a pillanatban ölte meg, melyben a halál angyala végre megtalálta s a szobájába lépett. Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: SZERETI EGÉSZSÉGÉT? Ki ne tudná, hogy utólérhetetlenül legjobb hashajtó a világhírű Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak. Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz. Minden tablettán rajta van e két szó: Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak.
