Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-06-16 / 24. szám
2 NAGYBÁNYA 1910. junius IG. Miss Levetus Nagybányán. Junius 15. Mint lapunkban előre is jeleztük, Miss Levetus, a »Studio« nevű angol művészeti közlöny munkatársa, a »Daily News« tudósítója városunkba junius 13-án délután csakugyan megérkezett Szatmár felől az 5 óra 20 perczes vonattal. A kiváló műveltségű, alapos készültségi! és világlátott Miss Színik Antal budapesti igazgatómérnök kíséretében, egyenesen Bécsből jött ide Nagybányára, de legkevésbbé sem látszott meg rajta a hosszú útnak nagy fáradtsága, sőt rögtön este kisétáltak a ligetbe, hogy annak szépségeit élvezhessék. A csendes alkony, az üde levegő, a dús falombok elragadták a Miss kedélyét s az első nagybányai benyomás, mondhatjuk, kellemes volt. Hétfőn este külömben a vendégek házigazdáiknál voltak: Miss Levetus Kádár Antalék- nál, Szniik Antal Mórágyi Istvánéknál, hol tiszteletükre egészen szükkörü vacsorát adtak. Kedden a délelőttöt egészen a festőiskolának szentelte a Stúdió jeles munkatársa. Megtekintette a műtermeket, az iskolalermet, volt Réti, Ferenczy, Boromisza festőknél, ahol egy egész kis rögtönzött kiállításban gyönyörködhetett. Ferenczy Valér volt a leghűségesebb kalauza s a Miss a nagybányai természetimádó festők önálló és határozott irányáról a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozott. Délben egy órakor Nagybánya városa ebédet adott a Miss tiszteletére a ligetben, ahol ő már 3/i 1 órakor megjelent s csak azután jöttek a meghívott vendégek. A várost Torday Imre h. polgármester és Éyly Mihály főjegyző képviselték, utóbbi úgy is, minta »Nagybánya« szerkesztője, az előbbi úgy is, mint a Polgári Kör elnöke vett részt az ünnepélyes ebéden. A vendéglátó házigazdák: dr. Kádár és Kádáráé, ez utóbbi úgyis, mint a jólékonyczélu nőegyesület elnöke, Morágyi István, Istvánná szintén meghívást nyertek az ebédre, természetesen vendégeikkel, Miss Levetussal és Szmik Antallal. (Dr. Kádárné kimentette elmaradását.) A festők részéről ott voltak: Boromisza Tibor, Ferenczy Valér, Réti Pista, Thorma János, a muzeum-egvesület részéről Neubauer Ferencz alelnök, Balezer György muzeumőr(dr. Rencz János kimentette elmaradását). A Teleki Társaság részéről: Révai Károly elnök, Neuberger István alelnök. Egyébiránt a Teleki Társaságnak összesen 9 tagja volt jelen az egyéb czimeken meghívott urak között, t. i. a két elnökön kívül: Réti Pista, Thorma. Neubauer F., Balezer Gy., Égly Mihály, Ajtai Gábor, Révész J. A Kaszinó képviseletében: Sióit Béla elnök, mint hírlapírók Ajtai Gábor és Révész János szerkesztők. Továbbá Kovács Arthur helybeli kir. erdészeti tisztviselő, aki tolmácsolta a beszédeket és a bemutatkozásokat a Missnek, mint tökéletesen jól beszélő angol. Makray polgármester a vízvezetéki ügyben kénytelen volt ki- szállani s igy nem vehetett részt az ünnepélyes ebéden. Az étlapot a Miss matták ki, mely következőleg hangzott: BILL OF FARE Nagybánya, 1910. lb-th June Glucken ragout soup Sturgeon Tartár sauce Loin a la cream Roast goose Gourd vegetables Cucumber salad Fruit: Stawberry Cofee tiszteletére angolul nyo- Magyarul a menü következő volt: ÉTREND Nagybánya, 1910. junius Í4. Csirke ragou leves Tok tartár mártással Bélszín a la crém Cseresnyés, turósréles Liba tök főzelékkel és ugorka salátával Földi eper Fekete kávé Wine - Mineral water Bor — Savanyuviz. Az ebédet Rumpold vendéglője kitünően servirozfa s a kiszolgálat is kifogástalanul pompás volt. Maga Rumpold ügyelt föl az ebéd alatt, hogy minden a legnagyobb megelégedésre menjen. A harmadik fogás után Égly Mihály főjegyző állott fel s a város képviseletében felkö- szöntötle a Misst, kérve őt, hogy tapasztalatai alapján a külföld előtt igaz világításban mutassa be a magyar nemzetet. Égly beszédjét Kovács Arthur angolul tolmácsolta a Missnek. Pár perez múlva a Miss állott föl ső németül felelt, abban a tudatban, hogy a jelenvoltak legnagyobb része érti ezt a nyelvet. Kijelentette, hogy a levegő, a kék ég, a gyönyörű természeti szépségek a legkellemesebb benyomást tették rá és ő nagyon köszöni mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy ő ide eljöhessen s ő, aki mindig csak illusztrációkról szokott írni s egy művészeti lapnak a tudósilója, a legszebben fogja Nagybányát illusztrálni. Szavait diskrétül megéljenezték. A Missnek 4 óra tájban alkalma volt látni a Kossuth-utczai iskola összes fiunövendékeit, akik arra elvonultak, játszottak, kuruez dalokat énekeltek. Majd megtekintette a veresvizi iskolát, ahol Alexy Kornél igazgató kalauzolta őt. A szép tisztaság, a rend, a kifüggesztett egészség- ügyi szabályok, a gyönyörű fölszerelések, a slöjd nagyon tetszettek a Missnek. Érdekes volt a Miss megjegyzése, hogy Galíciában is látott thermométereket az iskolákban, de azok rendesen el voltak törve. Itt azonban mind pontosan mutatja a meleget. Egy-két gyermek szépen szavalt a Missnek. Délután Thorma János nagyszabású képét, a »Marc. 15-ikét« és a múzeumot tekintette meg őnagysága. Mondanunk sem kell, hogy mindkét helyen a legszívesebben időzött. A múzeumban legnagyobb ügyeimére méltatta a kézi munkákat, a pecséteket és az ásványgyüjteményt, küzdött egy életet, aztán mégis csak meghalt Hát érdemes volt történelmet csinálni azért, hogy utoljára is úgy forduljon föl az ember, mint egy féreg ? Én csak titeket szeretlek, nektek volt eszetek, sok eszetek — és dermedt, fáradt mozdulattal simogatja Bene Tamás a kis dobozokat. Pedig nem mindig volt ő ilyen csöndes ember. Volt egy másik Bene Tamás, aki addig nyalánkodott az élet mézéből, mig megcsömörlött tőle. Addig jár a villámfény birodalmában, mig megromlottak a szemei. Beült hát egyszer Bene Tamás az ő selyem meg bársony bútorokkal telerakott szobájába és gondolkodott. Ez a szokatlan munka nagyon megzavarta a lelkét. Rájött arra huszonhat éves fejével, hogy tulajdonképpen nem is érdemes élni. Túlterhelt, katarusos gyomorral éppen nem érdemes élni. Elnyúlt, szétpocsékolt, ifjú testének maradékát tehát elfogja pusztítani. Belátta, hogy bizony kár volt két kézzel tömni szájába az izes falatokat az élet tányérjából. De hát ha már késő volt a megbánás. Nem érdemes azért leélni az élet hátralévő nagyobbik felét, hogy lágyult agy- gyal, elsenyvedt testtel, kilördeledző fogaival rágcsálja az »izéket.« Mondom, elhatározta hát Bene Tamás, mikor először gondolkodott életében, hogy eljátsza kis játékait, ügy tudta, szokás ilyenkor holmi kis leveleket irogatni ... U ki mindent és mindig úgy tett, ahogy szokás, most sem akart hűtlen lenni önmagához. Elővett egy újságot, hogy a levélpapír alá tegye. Rápillant és meglát egy hirdetést. »Ör kerestetik a hullaházba.« Átfutotta Bene Tamást a a hideg és érezte, hogy ludbőrzik az egész teste. Fölmerült előtte egy kép. Látta magát a padlón vérző fejjel. Látta magát, amint körülveszik a kiváncsiak. Amfnt jönnek a rendőrök és összedobálják az egész lakást. Sárfoltokat hagynak a szőnyegen; a bolyhos, lágy szőnyegen,ahol annyit csintalankodtak Bene Tamás puha illatos testű vendégei. Aztán látta Bene Tamás, hogy fölkapják és viszik a hullaházba. Pfuj, elfogta az irtózat. Föl- kavarodott a gyomra. Fajdalmát érzett lelkében. Egész világosan érzett olyan érzést, mintha a jobb oldalában lenne a szive és ott görcsösen össze-összehuzódnék. Kínlódott Bene Tamás. Nem volt többé bátorsága meghalni, ahhoz meg ke- vésbbé volt, hogy tovább éljen. Tovább éljen abban a világban, amelyet nagyon is jól meglátott. Megbánta keservesen azt a bolondságot, hogy életébe egyszer gondolkodott. De már késő, jóvátehetetlenül késő volt. Kétségbeesett. Lelke gondolatai szárnyán bejárta az eget és földet. Az égben nem mert kopogtatni. A földön nem birt maradni. Szörnyen megbánta minden tettét. Szeretett volna mindent visszacsinálni. Belátta Bene Tamás, hogy semmi sem marad megbosszulatlan. Mint a vetítőgép, úgy működött az agya. Azon a kiterített ujságlapon Este6 órakor vissza akart menni a ligetbe,a bányamunkások zenekarát meghallgatni, erre nagyon kiváncsi volt, azonban a beállott nagy esőzés miatt ez nem volt lehetséges, mert a ligetből a banda és a hallgatóság egyaránt szétoszlott a szakadó záporban. Az idő azonban nem akadályozhatta meg a bátor és vállalkozó szellemű Miszt abban, hogy nehány látogatást ne tegyen. Ma délelőtt Nagysomkutra rándult ki Miss Levetus, holnap pedig Felsőbányára megy, ahol az ő tiszteletére és Szmik A. felsőbányái díszpolgár tiszteletére a város szintén nagy ebédet ad. Révész János. Kézimunka az iskolában. Junius 15. A népiskolai tantervben elő van írva, hogy 1910 szeptembertől kezdve minden népiskolában tanítani kell az úgynevezett slöjd-kézimunkát. Tehát szeptembertől kezdve hivatalosan kötelező, hogy ezután a gyermeknek nemcsak az eszét, hanem a kezét is kiműveljék. Eddig a gyermeknek a lelkét trenírozták, a testével csak a középiskola törődött valamelyest. Most azonban a mindennapi élet szükségletéhez szabott gyakorlati munkával akarják a testet fejleszteni. Ez már valami! Azt akarja a terv, hogy a testet az élet szolgálatára neveljük, még pedig a kenyérkereső szerszámok használatának megtanításával. Kést, gyalut, fűrészt, kalapácsot, vésőt, mintázó fács- kát akar a gyermek kezébe adni, amivel testet- lelket lehel edzeni, amellett értékes, a mindennapi életben használható dolgokat lehet előállítani. Szinte el se tudja képzelni az ember, hogy ezt a mi tradicziókhoz forrott, előítéletek között nevelődött hazánkban akarják meghonosítani, ahol annyi az előneves, családfás és másfajta munkakerülésre jogezimet tartó ingyenélő, ahol annyi czimeres eltartott »pórias«-nak tartja és megveti a testi munkát. Hát már nálunk is győzött a munka, a becsületes, a fárasztó, a kora vénitő, a kenyérkereső munka ? Ez az idők jele! Az emberiségnek csak kisebb része dolgozott eddig, nagyobb fele azonban csak hízott a mások izzadsága árán. Az állam, midőn a kézimunkára való nevelés kötelező voltát elrendelte, úgyszólván szalonképessé tette a kézimunkát. Az iskola ezután nem frázistengerbe fuló külön világ, hanem a való életre előkészítő hely; nem mathemalikai vagy grammatikai szószédületes sebességgel rohantak el előtte cselekedetei. Jöttek olyan alakok, akiket régen látott, de most mégis megismert. Sok minden, utoljára nagy, szürke, sötét agyagtömb jött. Bene Tamás előbb nem tudta, mi az? Fájó, hasgatódzó fejével gondolkodott. Kitalálta, kitalálta. Az az agyagtömb a munka, melyet neki, mint embernek el kellett volna végeznie magáért és a többi emberért. Ott himbálódzott előtte földolgozatlan iromba anyaga a rá kiszabott munkának. És ő érezte, hogy remeg a teste, fél tőle. Érezte, hogy ő, aki sohasem dolgozott, nem mer a munkára gondolni. Érezte, hogy nincs annyi ereje, hogy ütesre emelje a csákányt. Azután jött megint a hullaház. Ennek láttára belehasitott Bene Tamás leikébe egy gondolat. Ö elmegy a hullaházba őrnek. Felkaczagott, szilaj, éles nevetéssel, ügy hangzott fülébe saját nevetése, mint a koporsóra hulló rögnek dübörgése. Összerezzent, de újra rágondolt iménti gondolatára, és elment Bene Tamás a hullaházba őrnek. Azóta járja, egyre járja az uton-utfélen fölszedett holttestek birodalmát. Néha mint nyirkos, ködös sírba, besugárzik leikébe egy gondolat. Bene Tamás ha újra élne, be máskép élne. Aztán elfogja a hideg komor nyugalma és társalog tovább az ő csöndes embereivel. Vaumann. ífcsmexs-
