Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-09-08 / 36. szám
2 NAGYBÁNYA 1910. szeptember 8. állunk. Nem a keresztény morálra hivatkozunk, hanem arra, mely megelőzte ezt: a természettörvényre, mely hangosan kiáltja, hogy ne ölj. XIV. Lajos személyválogatás nélkül büntette a méregkeverő- ket; — megtorlást, a legszigorúbb büntetést követeljük mi a modern méreg- keverők ellen, akár részvénytársaságba tömörüljenek, akár utcasarki szatócsok legyenek azok. Mindezeket pedig el kellett mondanunk most, hogy nyakunkon a kolera réme. Mert minden plakátos rendeletnél többet érünk el, ha a köztisztaság szigorú ellenőrzése mellett kiméletlenül üldözzük az élelmiszerhamisitókat. Papirosbuza — papirosliszt. — Ez is oka a drágaságnak. — Szeptember 7. Még nagyon élénk emlékezetünkben él az az idő, mikor lábán vette meg a kereskedő a lel ország gabnatermését, kiszúrván a rászorult gazda szemét néhány száz koronányi előleggel, úgy, hogy az igazán nem látott tovább az orránál, elvesztegette a drága termést, a kereskedő pedig, akinek ez által módjában állott a legkiterjedtebb arbitrálás, kétszeres háromszoros nyereséget söpört be. Ausztria és néhány más állam már előbb okult mint mi és kizárta tőzsdéiről a határidős üzletet. A mi sorsunk azonban annál szomorúbb lett, mert azok, akik Ausztriában és a külföldön elvesztették maguk alatt a talajt, ügynököstül, szenzálostól együtt nálunk telepedtek meg, ahol még szabad volt és ma is szabad a vásár. Éppen ez a körülmény az, melyet a határidőüzlet lovagjai a leghatározottabb fegyverül használnak fel intéző köreinkkel, kormányainkkal szemben, port hintvén szemükbe az által, hogy plausibilissé teszik, miszerint óriási financziális megizmosodás rejlik abban, hogy ezek a nagy tőkepénzesek nálunk telepedlek meg. Mi azonban őszintén megvalljuk, hogy sokkal jobban szeretjük a Vanderbilt Gladis-féle betelepedőket, mint ezeket a pénzeszsákokat, akik igaz, hogy tekintélyes tőkét hoztak magukkal, de az csak arra szolgál, hogy földművelő Magyarország verítékén szaporodjék s ha elkövetkezik maholnap a várva-várt idő, a határidősüzlet eltörlése: meggyarapodva vándoroljon ismét más országba, más vidékre, ahol még a papirosbuza termelésére is akad talaj. Igaz, hogy a szövetkezeti raktárak és egyéb nem várt nehéz fordulat, az utóbbi években elmondani. Nem jobb volna-e most szép nyugodtan megfordulni és menni, Egyik jobbra, a másik balra. Hisz mi nem fogunk tudni tovább együtt maradni. Mi szeretni akartunk ugy-e barátom ? — Borzasztó sorsuk van azoknak, akik mérlegelni tudják minden tettüket, akik tudatában vannak mindig cselekedeteik horderejének! — Mennyi szó, mennyi hiábavaló szó. Elhallgattak. Ültek lenn a völgyben. Fönn az ég szélére ért és már kihunyóban volt a nap. Zöld, vörös, narancssárga és lila sugaraik egybefolytak a szürkeségbe, amely a völgyből fölfelé vonult. A hegyek sötét körvonalai még hatalmasan rajzolódtak szemben vélük, de hátuk mögött már egybefolyt minden. Tőlük jobbra pásztortüz lobogott. Lángja föl-fölcsapott még, de már elégőben voltak az összeszedett, száraz ágak. A pásztorfiu, aki meggyujtotta, másfelé terelte már nyáját. A magányosan maradt tűz pedig lassan emésztette el a rőzsecsomót. Odafönn lobogott még egyet-egyet az örök tűz. Ők pedig álltak lenn a völgyben és nézték, nézték a lángok ellobogását. A szürkeség a völgyből már elborította őket. A hegyek előttük kezdtek- elszélesedni, elmosódni. Csak nézték, szomorúan, hogy lobban föl utoljára a rőzse- csomó és aztán szürke, hosszú füstoszlop húzódik fölfelé a hunyó parazsakból és rátelepszik lassan fűre, fára, hegyre földre és az ő mellükre. Kondoros Gáspár. némileg határt szabott a papirosbuzaszédelgés- nek és ma már a buzakereskedők legnagyobb része két kézre fogja a panaszt és azt mondja, hogy megélni nem lehet, mert a gazdák minden vidéken (a kereskedők szerint indokolatlanul) visszatartják a búzát és egy-egy uszály rakomány búzát három-négy állomáson kell összeházalni, minden métermázsáért (a kereskedő szerint indokolatlanul) magas vidéki napiárakat fizetni, úgy, hogy alig marad mellette nyereség, az arbitrázsról pedig szó sem lehet! Persze, akik hozzá voltak szokva a száz százalékos nyereségekhez, azoknak részére a rendes polgári haszonnak megfelelő százalék kevés. Hogy mekkora pusztitást okozott a papirosbuza még a közelmúltban, arról egyedül számottevő iparunk, a malomipar is tanuskodhatik, amelyre csak pár év előtt, igen nehéz idők jártak és néhány a szerencsétlen papirosspekulá- czió révén a tönk szélére jutott. A malomiparnál is fordult azonban a koczka és kapzsi osztrák, cseh és stájer pékek és lisztkereskedők annyi drága lisztre csináltak kötést a tavaszon a magyar malmokkal, hogy az üzletkörüket messze meghaladta és mostanában, mikor az eléggé jó termés következtében a búza és a liszt ára leszállóit, annyi és oly magas külöubözetet kell fizetniük, hogy az ebből eredő veszteség már most meghaladja az ötven millió koronát, de mire ezeknek a kötéseknek sorozata lejár, még jóval többre fog rúgni és nem egy szomszéd pék és lisztkereskedő jut koldusbotra. A magyar pékek és liszíkereskedők nem ugrottak be, ők csak annyit vásároltak, ameny- nyire szükségük volt, mert őket már éppen úgy, mint a magyar gazdákat óvatosságra tanította a papirosbuza- és papiroslisztláz. Igaz, hogy a malmoknak ez csak rekom- penzáczió azokért a veszteségekért, amely őket érte pár év előtt hasonló, de ő rájuk balul kiütött körülmények között. Azonban ennek korántsem örülhetünk, ujjonghatunk és azt hiszem, hogy a malmok vezetősége és részvényesei is sokkal nyugodtabban aludnának, ha nem kellene nekik is a börze papirosbuza szédelgése következtében hasonló papirosiiszt-vabankot ját- szaniok, hanem nyugodtan, megfelelő polgári haszon mellett bonyolíthatlak le üzleteiket. Kneip a kolera elleni védekezésről. — Hasznos tudnivalók a veszedelem idején. — Szeptember 7. Kneip Sebestyén, a világszerte hires bajor pap, akinek hidegvizgyógymódja ezreknek meg ezreknek adta vissza s adja vissza ma is egészségét, jó két évtizeddel ezelőtt a Budapesti Hírlap Wörishofenben időző tudósítójának a kolera-betegségre vonatkozólag a következőket mondotta: Felfogásom szerint a kolera nem egyéb, mint hirtelen támadó és szerfölött gyorsan lefolyó párbaj a kolerát okozó anyag és az emberi szervezet között. A győzelem azé, amelyik erősebb. A kérdés az, hogy készülnek elő az emberek erre a küzdelemre. Megijednek, ámbátor a vész még néhány száz kilométer messze van és azt hiszik, hogy meg kell halniok, ha a betegség reájok csap. Pedig nem úgy vau. 1. Akinek a gyomra rendben van és akinél az emésztés rendes, annak semmi oka sincs a félelemre. Az a legrosszabb, hogy az emberek a kolerahirekre életmódjukat megváltoztatják, erős veresborokat, konyakot és efajta szeszesitalokat isznak és gyomrukat meggyöogiíik. A kolerának pedig nincs kedvezőbb talaja, mint a gyönge gyomor. Sajátszerü, hogyha a járvány kitör, a hatóságok csak a környezet megóvásán törik a fejőket, a beteggel pedig, akit már úgyis | elveszettnek tartanak, nem törődnek. Az orvosok I ópiummal és tanúmnál igyekeznek elnyomni a ! kolerát, pedig izzaszlással kell azt a tesíbői kiűzni. 2. És tényleg úgy van. Az a kolerás, aki izzadni tud, meg van mentve, az pedig, aki képtelen, elveszett. Az izzadást pedig forró vízzel kell létrehozni. Ez az egyetlen eset, hogy én, aki mindig hideg vízzel gyógyítok, meleget ajáni lók, azok az orvosok pedig, akik a hideg vizzel I való gyógyítástól visszariadnak, ebben az esetben hideg borogatásokat rendelnek, pedig ezek csak enyhítik a bajt, de nem gyógyítják. Az izzasztásra elő kell venni egy vastag, lehetőleg durva lepedőt, vagy ha az nincs, egy szétfejtett zsákot. Ézt ötszörösen-hatszorosan összehajtva betesszük a forró vízbe, kicsavarjuk és aminő forrón a beteg csak elviselni képes, mellére és hasára rakjuk; előbb azonban egy meleg, eczetbe mártott kendőt teszünk alá. Husz-huszonöt perc múlva, amikor az izzadás megkezdődött meg kell újítani a meleg borogatást-és ezt mindaddig ismételjük, amig a hányás és a görcs meg nem szűnik. 3. Az izzasztást azonban nemcsak kívülről, hanem belülről is elő kell mozdítani. Erre a czélra legjobb, ha kis adagokban tejbenfőtt megőrölt édes keménymagot adunk be a betegnek. így kezeltem én 1855-ben Augsburgban a kolerabetegeket és 41 közül negyven lelt egészséges. Fájdalom, éppen azt nem tudtam talpraállítani, akit a legjobban szerettem volna, édes anyámat. 4. Az egészséges ember kolerás időben, ha jól őrzi magát, vegyen hetenkint egy három- négy perczig tartó hideg félfürdőt, amikor teste a legmelegebb. Az pedig, akinek a gyomra nincs rendben, igyék reggelenkint jó keserű ürömteái. Lehet angelika-, vagy tormentillagyökérből is koleracseppeket csinálni, mégis a legczélszerübb, ha a gyomor tisztántartására naponkint 6—8 fenyőmagot veszünk igénybe. 5. Az egészséges ember azonban és ezt nem lehet eléggé ismételni, ne izgassa gyomrát, hanem éljen egyszerűen és észszerűen, ne vágyódjék Ínyét csiklandozó dolgokra, hanem olyanokra, amelyek a gyomornak javára válnak. Néhány perccel később megmutatta Kneip a tudósítónak azt a Hamburgból keltezett levelet, amelyben az iró közli, hogy három menthetetlennek tartott kolerabeteget Kneip módszere segítségével meggyógyított. Hajtóvadászat. Laptársunk a N. H. nagy szenzácziót vél fölfedezni a Brassóban megjelenő Gazetta Transilvania, továbbá a Budapesten megjelenő Lupta támadásaiban, miket Brebán Sándor h. plébános és Pokol Elek bányatulajdonos ellen intéztek azon alkalomból, hogy részt mertek venni a Schönherr-emlék- tábla leleplezése alkalmából rendezett kegveletes ünnepélyen. Hát ez legke- vésbbé sem szenzáczió, még csak nem is meglepetés! Egészen közönséges, nagyon megszokott dolog az ő részükről. Ezek a hírhedt lapok a terrorizmus utján vélik legjobban szolgálni hazaellenes czéljaikat s egyetlen alkalmat sem mulasztanak el, hogy meg ne félemlitsék azokat, akik nem az ő tajtékzó szájuk ize szerint, hanem a saját meggyőződésük alapján intézik tetteiket. Csak rájuk nézve szomorú, hogy azon kevesek száma is, kikre eddig a megfélemlitéssel hatni lehetett, egyre fogy. Ne féltse laptársunk ez Ízléstelen és hazug támadásoktól azt a jó viszonyt, mely a mi vidékünkön a magyarság és a románság között fenáll. Sokkal erősebb kapcsolat az, mint melyet akár a Gazetta Transilvania, akár a Lupta nyomdafestékével meglazítani lehetne! Az ily fajta támadásokból úgyszólván már kijutott a románság valamennyi előkelő, vezető emberének s az volna a szomorú, ha Brebánt meg Pokolt nem e sors érné, vagy éppen ez újságpapírok elismerésükre méltatnák!
