Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 22-52. szám)
1910-08-25 / 34. szám
NAGYBÁNYA 3 Jubileumi kereszt. — Felhívás a polgári állami alkalmazottakhoz. — ő császári és apostoli királyi Felsége 1008. évi augusztus hó 14-én a »Budapesti Közlönyében közzétett legfelsőbb kéziratával országlása megkezdésének 60 ik évfordulója emlékezetére a polgári állami alkalmazottak részére jubileumi emlékkeresztet alapított. Ezen jubileumi emlékkereszt elnyerésére igénynyel bírnak : 1. Mindazok, akik az alapító okirat közzétételének napján tényleges állami polgári alkalmazásban, vagy ehhez hasonló közszolgálatban állanak, továbbá azok — feltéve, hogy legalább tiz évig megszakítás nélkül ténylegesen szolgáltak — kik vagy mint tisztviselők ezen okirat közzétételét megelőző évtizedben, vagy más minőségben a közzététel napját megelőző évben állottak ilyen alkalmazásban. Ideiglenes és végleges szolgálati minőség között különbség nem teendő. 2 Mindazok az állami szolgálatban vagy ahhoz hasonló közszolgálatban szerződésileg alkalmazott mindkét nembeli személyek, akik a jelen okirat közzétételének napján tényleges alkalmazásban vannak és legalább három évi j megszakítás nélküli szolgálatot mulatnak ki. 3. Mindazok az állami vagy közalapítványi igazgatás alatt álló üzemben alkalmazott mindkét nembeli munkások, akik a jelen okirat közzétételének napján állandó minőségben három évi megszakítás nélküli foglalkozást mutatnak ki, 21 életévüket betöltötték és nyugdíjban vagy nyugbérben való részesedésre igényjogosultak. Azok a polgári személyek, akik katonai intézeteknél a fenti vagy ahhoz hasonló módon vannak alkalmazva, a polgári állami szolgálatban alkalmazott egyénekkel egyenlőknek tekintetnek. Állami alkalmazottak, akik fegyelmi utón el lettek bocsátva, vagy pedig az állami szolgálatból kilépvén, rendjelek és díszjelvények elvesztésére szóló büntető Ítélet hatálya alá estek, a jubileumi keresztre igényi nem tart- i hatnak. A jubileumi keresztet a tényleges szolgá- j latban álló igényjogosult személyeknek felettes | hatóságuk osztja ki. A polgári állami alkalmazottak részére alapított jubileumi emlékjelvény egy aranyozott bronz kereszt, melynek ágait babérkoszorú köti össze, és amely 39 millimeter széles vörös szalagon a mell baloldalán viselendő. 1910 augusztus 25. A kereszt előlapjának közepén ő császári és apostoli királyi Felségének képe »Franc. Jos. I « köriratlal, a hátlapon az 1848 — 1908. számok láthatók. Rangsorra nézve a jubileumi kereszt a polgári állami alkalmazottak jubileumi érme után következik. Az udvari jubileumi keresztben, vagy a katonai jubileumi keresztben történt részesedés kizárja a polgári állami alkalmazottak jubileumi keresztjére való igényt. A keresztnek kisebbített alakban (en miniature) való viselése meg van engedve, azonban a szalagnak kereszt nélküli hordása tilos. A jubileumi kereszt tulajdonosának elhunyta után, az örökösökké marad. Ezzel a kereszttel okmány nem jár. A büntető törvénynek a rend- és disz- j jelvények elvesztésére vonatkozó rendelkezései J ezen keresztre is érvénynyel bírnak. Mindazok, akik ezen jubileumi emlékke- \ resztre igényt tartanak, továbbá azon igényjo- i gosultak, kik tényleges szolgálatban már nem állanak, igényüket folyó évi szeptember hó 10 ig lakhelyük, állásuk és szolgálati idejük megjelölésével Szatmár vármegye és Szaimár-Németi szabad királyi város főispáni hivatalához szóval vagy Írásban jelentsék be. Nagykároly, 1910. augusztus 14. Kálnay Gyula, főispáni titkár. HÍREK. Augusztus 24. A király születésnapja. Ősz királyunk a napokban ülte meg nemcsak népeinek, hanem a külföldnek is osztat- j lan szerencsekivánatai között nyolczVa- i nádik születésnapját. Ily tisztes kor még | akkor is bámulatba ejt bennünket s az Isten ezen különös áldásával dicsekvő emberre még akkor is csodálattal tekintenénk fel, ha nem épen koronás főről volna szó, ha nem épen a mi szeretett ! királyunk születésnapját ünnepeltük volna. Nagy idő nyoíczvan esztendő, ily kort manapság joggal lehet mathuzsálemi kornak neveznünk, de ha valaki hozzá még teljes testi erőben, ép egészségben éri el, daczára annak a sok megpróbáltatásnak, annyi csalódásnak, számtalan szerencsétlenségnek, melyek királyunk erejét megtörni még sem tudták, úgy csak a Gondviselő bölcsességén kell megnyugodnunk s hálát adnunk a magyarok Istenének, hogy annyit zaklatott nemzetünk hasznára jó egészségben eddig is megtartotta és ezután is tartsa meg. Távol legyen tőlünk e napokban a politika, ne kutassuk mi jót, mi rosszat tett velünk felséges királyunk mások tanácsára, válasszuk el királyunkban a királyt az embertől, s örvendjünk azon, hogy Fe- rencz Józsefnek, ki mint ember igazán atyja volt népünknek s ép ezért be is jutott lojális magyar nemzete osztatlan szeretetébe, ilyen irigyelt kort juttatott a Mindenható. Ne legyen a mi hidegségünk diszharmónia az annyi külső nemzet szeretetének impozáns megnyilvánulásában, akiknek pedig talán sokkal kevesebb közük van a felséges uralkodónkhoz, mint nekünk. A magyar embernek egyébként is jellemvonásához tartozik a királyhüség, hisz királyát „a legelső magyar embernek“ tartja, maradjunk tehát hívek tradíciónkhoz és őszinte szívből kiáltsuk mi mi is: éljen a király! A király születésnapját méltókép ünnepelte meg városunk közönsége is. A középületekre, sőt sok magánházakra is kitűzték a nemzeti trikolort, s a lojális közönség a templomba ment, hol ünnepi istentiszteletet tartottak a különböző vallásfelekezetek rítusa szerint. A róm. kath. templomban 10 órakor Szőke Béla h. plébános celebrált fényes segédlettel, a bányászok asszisztálása mellett. A gör. kath. templomban 9 órakor Brebán Sándor h. plébános tartotta az ünnepi misét. A hivatalok testületileg vettek részt, de a polgárság is nagy számmal kereste fel ez ünnepély alkalmával a templomot. — Jó jó, intette le őket Páti báró, ne bántsátok a zsidót. — Persze — csaptak egyszerre a fejükre — hiszen az aranyborjú is zsidó. — Az aranyborjú, a kinn ácsorgó bárókisasszony — bólingatott Pali báró, a harmadik Levendula. Aztán nem beszéltek, csak szívták a cziga- rettát és néztek ki az ablakon. Közben sürgönyhordó jött és pénzt számolt az asztalra. Szegényes kis pénzt, de kocsit vettek belőle és kihajtanak a pályaudvarra. — Bandériummal, négyes fogaton, mozsárdörgés mellett szerettelek volna benneteket fogadni, szavalta Pesten Menyus báró, az első Levendula. Tudod Pali most terajtad a sor, hogy visszahódítsad a Levendulák nagyságát. És itt mindegyiknek egy perezre könyek gyűltek a szemébe. Hiszen a Levendulák nagy reneszánszának csak tegnap hántolták el első halottját, Gabi bárót, a második Levendulát. Siratták a halottat, aközben dühre ingerelte őket az alávaló gazság, hogy egy bolond zsidó megkeveredett golyóbisa éppen egy Levendula bárót talált. És mi köze, mi joga volt ennek a zsidónak a kinn ácsorgó bárókisasszonyhoz? Gabi, a második Levendula, annak rendje és módja szerint magába bolonditotta az aranyborjat, az illendőség határai között megszöktette Soroksárra s már apai kegyelemben hozta vissza, hogy eljegyezze és feleségül vegye. Aki ennél becsületesebb és tisztességesebb dolgot látott, hallott, vagy gondolt, az már hazudik. S akkor előbb egy Rozen- kronc nevezetű fiskális a pályaudvaron kutya- korbácscsal hadonászik és a bolond jogász belelő a Gabi szivébe. Azon a czimen, hogy ő is szereti a kinácsorgó báró leányát. Vagy a millióit. Ez utóbbit azonban nem lehet csak úgy egy szóra, vagy egy golyóbisra kiszolgáltatni. A milliók úgysem a Gabié lettek volna, hanem a poroktól megelevenedett Levenduláké. A Levendulák pénzét pedig senki fia el nem fogja kaparintani. A családi tanács eredménye az lett, hogy másnap Menyus megjelent a kinácsorgó báró előtt, aki éppenséggel nem tudta fölszáritani leánya könnyeit. Menyus előkelő, fölényes*és kérlelhetetlen volt. Hiszen a Levendulák millióiról volt szó. — Kedves öregem, mondta, nagyon szomorú az eset. Mi elvesztettük legkedvesebb testvérünket, de a Levendulák még minden bajból kivakaróztak. Erős fajta, ha elhullik is közülök egy, a többi bosszút áll érte s élünk, uralkodunk tovább. Mi lesz azonban a te leányoddal, a szegény megtört menyasszonnyal. Mi nem sajnálunk téged, de szánjuk őt. És segítünk rajta. A világ úgysem tud még semmit. De kész volna a szégyen, ha a szökés után hónapokig marad hajadon fővel. A gaz és gálád fiskálisról természetesen szó sem lehet. Nincs más mód, minthogy mi föláldozzuk egyik testvérünket, Palit. Ö fogja elvenni a kisasszonyt s talán még boldogok is lesznek. Neked öreg ezt meg kell értened, a kisasszonynak pedig megmagyarázza majd maga Pál, akit ime ezennel szerencsés vagyok neked bemutatni. Felnyílt az ajtó és ott állt virággal a kezében Pál. Az öreg kinácsorgó még egy darabig kapálózott, végre megnyugodott, mert a Levendulák egyszerűen ráparancsoltak, hogy más úri megoldás nincs a világon. Kinácsorgó bárókisasz- szonynak sokkal könnyebben ment a dolog. Az első találkozás már nagy hatást keltett. A kisasszony megesküdött ötször egymásután, hogy olyan hasonlatosság, mint Pali báró és az ő megboldogult és imádott vőlegénye, Gabi báró között van, ő még soha életében nem látott. A második látogatásnál már szerelemről volt szó s a harmadik találkozáson a kisasszony úgy nyilatkozott, hogy valahányszor Palit látja, mindenkor Gabira fog gondolni. Bár minél többet találkozhatnának, hogy a drága halott emlékét soha el ne feledje. Pál a Levendulák veszedelmes, heves donjuanságával karjaiba kapta a leányt és dühösen ordította : — Sohasem fogod elfelejteni, mert mindenkor magad mellett fogsz találni engem. A bárókisasszony egy kicsit vonakodott, szé- gyenlősködött, de végre mégis megadta magát a sorsának. A Levendulák a szomszéd kávéházban várták az eredményt. És aznap este félretették a gyászt, pezsgőt ittak a Levendula-Kinácsorgó frigyen. Pogány Béla. „BITUMINA* tiszta bitumonból készített valódi aszfalt-tetőleraez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrányozást vagy egyéb fpfő_fpr]nomr;f fi „BITUMINÁ'-val fedett tetff bemeszelve szép fehér mázolást nem igénylő iGlU'lGUUailjay. raaralj gs kittlnS védelmet nyújt a nap melege ellen „BITUMINA“ régi zsindelytetők átfedésére is kiválóan alkalmas. ===== Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjunk el. Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Karácsok Vilmos Utódai nagykereskedésében nagybányán.
