Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)
1910-02-17 / 7. szám
TÁR8APAliMI ÉIS »2SÍ3PIHODALMX HBITIXiAP. Előfizetési árak: Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, ! Felelős szerkesztő: I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova a negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. I , , | lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon. | E G LY MIHÁLY. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula könyvkereskedő üzletében is Dr. Falussy Árpád fölmentése. Február 16. A Hivatalos Lap folyó hó 10-iki számában jelent meg a legfelsőbb királyi kézirat, melylyel őfelsége dr. Falussy Árpád Szatmárvármegye és Szatmár sz. kir. város főispánját saját kérelmére buzgó szolgálatainak elismerése mellett főispáni állásától fölmentette. A fölmentésról szóló királyi kéziratot, Kimen Héderváry Károly miniszterelnök a következő leiratban közölte dr. Falussyval: *880. Ein. sz. 0 császári és apostoli királyi Felsége folyó 1910. évi február hó 9-én kelt legfelsőbb elhatározásával előterjesztésemre. Méltóságodat Szat- márvármegye és Szatmárnémeti sz. kir. város főispáni állásától buzgó szolgálatai elismerése mellett, saját kérelmére legkegyelmesebben felmenteni méltóztalott. Budapesten, 1910. február 9. Khuen Héderváry s. k.« Dr. Falussy főispán felmentését a következő leiratban tudatta dr. Makrai/ Mihály polgármesterrel: »0 császári és apostoli királyi Felsége folyó évi február hó 9-én kelt legfelsőbb kéziratával Szatmárvármegye és Szatmárnémeti sz. kir. város kormányzásától saját kérelmemre fölmentett. Amidőn e körülményt Nagyságodnak a magam részéről is szives tudomására hozom, egyidejűleg kedves kötelességemnek tartom, hogy ezen alkalommal leg őszintébb kö- szönetemnek adjak kifejezést azon szives támogatásért, melyben Nagyságod engem hivatalos működésem alatt mindenkor részesíteni méltóz- tatott. Fogadja Nagyságod kiváló tiszteletemnek őszinte nyilvánítását. Nagykároly, 1910. február 12. Falussy.* Dr. Falussy Árpádot 1906. év április havában nevezte ki őfelsége a király a minisztertanács ajánlatára Szatmárvármegye és Szatmár sz. kir. város főispánjává. Egy-két hó híján tehát majdnem négy évig kormányozta a vármegyét, melynek szülötte lévén, kétszeres arnbi- czióval és buzgalommal dolgozott azon, hogy e sokat meghurczolt vármegyében békés állapotokat teremtsen s a vármegyét a fejlődés, a felvirágzás s a boldogulás útjára vezesse. Társadalmi lap lévén, politikával nem foglalkozhatunk s igy volt főispánunk politikai működését kívül hagyjuk e czikkünk keretén. Mi csak a kiváló, arra termett, buzgó főispánt látjuk dr. Falussyban, ki négy évi kormányzása alatt elért sikereivel aranvbetükkel irta be magát Szatmárvármegye annaleseibe. Nem a mi feladatunk, hogy dr. Falussy főispáni érdemeit és sikereit méltassuk, hiszen erre lesz alkalma Szatmárvármegye közönségének azon a törvényhatósági közgyűlésen, melyen volt főispánunk elbúcsúzik, — csak a krónikás kötelességét teljesítjük, midőn konstatáljuk, hogy dr. Falussynak a változott politikai viszonyok miatt a főispáni székből történt távozása vár- megyeszerte élénk sajnálatot keltett. És az érzelmeknek ez a spontán megnyilatkozása a legszebb elismerése és méltatása dr. Falussy főispáni működésének. Mi nagybányaiak, szintén csak a legnagyobb sajnálattal láthatjuk dr. Falussy távozását. Minden városi ügyünket a legnagyobb figyelemmel és érdeklődéssel kisérte s valóban szivén viselte, hogy Szatmárvármegye gyöngye, kincses Nagybánya a haladó és virágzó városok között elfoglalhassa azt a helyet, melyet történelmi múltjánál fogva méltán megérdemel. Minden, e czélra irányuló törekvésünknek, munkálkodásunknak hathatós segítője, támogatója és szószólója volt a kormánynál s hogy az utóbbi években megkezdett nagy alkotásainkat sikerült részint megvalósítani, részint pedig a megvalósulás stádiumába juttatni, ebben nem csekély érdeme van dr. Falussynak is, kihez mindig a legteljesebb bizalommal és közvetlenséggel fordulhatott városunk közönsége. A vármegye tisztikarát nem alantas közegeinek, hanem munkatársainak s A „Nagybánya“ tárczája. Elmondtam a ... Elmondtam a virágoknak, Mint szeretlek, mint imádtak, S szavaimra kelyheikből Mámoritóbb illat támadt. Elmondtam a csillagoknak, Csöndes, néma éjszakákon, S ragyogóbban tündökölve Hirdették ök messze tájon. Elmondtam az esti szélnek, Amint halkan tova repkedi, S az én tenger szerelmemről Suttogott a leveleknek. Tudta minden. Megértették, Mint imádtak, mint szeretlek, Csak Te voltál, ki nem értett, A Te hideg, büszke lelked! A fiatalok. A tavasz, az édes termő nedvvel áldott, győztes fiú gyöngéd lábaival végigtánczolt a földön s minden parányi rög fölsóhajtott. A karcsú, omló aranyfiirtös legényke megállt s betekintette a végtelen tájat, amerre illatos köpenyében elsuhant s valami kéjes gyönyörrel itta szemével a föld és az ég ujjongó szerelmét. Fényfátyol jelenik meg a keleti szélen. Kipirulnak a felhők s éles kármin fény omlik az égre. Ez a fény, ez a szin felemel, megigéz. Aranysugárba reszketve fürdik, minden,« a völgy, a halom s a róna. Harsan a szó: feltámadt az élet! Hát persze. Ha Gergely nem rázza bozontos szakálíát, hát föltámad az élet, élénk mozgás, nyüzsgés a határ képe. Az idén jól viselte magát az öreg Gergő ő kigyelme. Husvétra már minden szőlőtőke megtisztul- tan nézett ki a földből; mert tudniillik, hogy jókor kitakarandó, hogy meg ne vakuljanak a szemek; aztán meg hogy lenyesegetvén az erejét hiába kiszipolyozó giz-gaz dudvás venyigét, egy-két nemes csappal az életkeltő nap melegén mihamarabb kifakadjon, hogy termő szőlő gerezdjével biztató reménnyel töltse be a szőlősgazda lelkét. Hejh, csenget is a nyitókapa messzire I A sármány, a pintyőke s a töbi pajtás ijjedten szálltak fel a sarjadzó fákra; csak a szarka mert szemtelenkedni, lesvén a kövér falatot, amint egy-egy bojtos féreg a kapa nyomán a kövér homokföld alól kifordult. Nos husvétra már teljesen rendben állottak a szőlők, a venyige kévébe kötve, tetszetős kupalakba rakva. Szépen megfésülve mosolyogtak a szőlős földek. Csak egyetlenegy maradt kócosán. Jócskán fölverte már a gyom. A ifjú Tandari Bálint tulajdona. Igaz, hogy csak egy fertály. A faluban suttogni kezdtek. — A fiatal Tandari nem bir betelni a szerelemmel. Pedig már ugyancsak elmúltak a mézeshetek. Mióta megfeleségesedett, más lett a sor! Egyebet se tesz, mint az asszonyát őrzi. Még most is féltékenykedik Kaszab Pistára. Az öreg Tandari nem is akarta, hogy Csörge Tini legyen a menyasszonya. Nem is volt a lagziban, aztán nem is adott egy fityinget sem! De hát hiába, megszerették egymást, mint ahogy az egyik dalos madár megszereti a másikat s amint a madárnak nincsen messze táj, ahol virág és zöld lomb terem, úgy a szerelemnek sincs akadálya, ha érti a szem, amint a másik szem ragyog s érzi a szív, amint a másik szív dobog. A fiatal Tandari is elhozta magának Csörge Tinit a hetedik faluból. Aztán meg azt is beszélték, hogy mit ér az az asszony, ha olyan szép is, mint a hetedik menyország angyala, ha egyszer »koma* neki a dolog. Mi lesz'belőlük ? Szőtték-fonták a mende-mondát, vitték-hordták a pletykát. Olyan az, mint a veszett kutya, akkor harap meg bennünket, mikor nem is sejtjük és sokszor halálosan. Tandariék a nagy boldogságban törődtek is sokat a falu szájával. Csak azért se! A sárga irigység pukkassza meg őket. A húsvéti ünnepek után Tandari kiballagott a szőlőbe hires szép asszonyával. A falu utczáján nagy kegyesen lépkedtek egymás mellett. A kapát
