Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)
1910-01-27 / 4. szám
2 1910. január 27. tatkozzunk mi azon, hogy a hagyaték katholikus jellegű, vagy nem katholikus jellegü-e, hanem oldjuk meg a kérdést a dr. Vass Gyula indítványa értelmében. A városnak szüksége van egy polgármesteri lakásra s e czélra a Léding- ház alkalmas. Legyen hát a Léding-ház állandó polgármesteri lak, viszont a város se nullázza ki az egyházat, hanem rekompenzálja azzal, hogy szervezi a r. kath. egyház kántori állását, annak évi méltó s a mai kor igényeinek megfelelő és nyugdijáról állandóan gondoskodik. Valóban ennél szerencsésebb megoldást elképzelni sem tudnánk. Nagyra becsüljük a r. kath. egyház tanácsának azon állás f oglalását, hogy a Léding-házat egy felsőbb leányiskola czéljaira óhajtaná lefoglalni, de ennek kivitele oly óriási nehézségekbe ütközik, hogy annak létesítését méltán nevezhetnék a jövő század zenéjének. Dr. Vass Gyula indítványát azonban nagyon, de nagyon ajánljuk megszivlelésre és elfogadásra. A Kaszinó-egyesület közgyűlése. Január 26. A nagybányai Kaszinó-egyesület, mely egyike az ország legrégibb kultur-egyesületeinek, folyó hó 23-án, vasárnap délulán 6 órakor tartotta meg tisztújító közgyűlését. A közgyűlést, melyen a tagok igen szép számban jelentek meg, Stoll Béla elnök nyitotta meg. Megnyitó beszédében, jelezte, hogy a Kaszinó rendes jegyzője: dr. Öiömössy Zoltán akadályozva van a megjelenésben s hogy helyetteséül dr. Stoll Tibort kérte föl. Azután részletesen beszámolt a múlt év eredményeiről s nagy részvéttel emlékezett meg a Kaszinó múlt évi halottairól. Négy tagot ragadt el a halál: Nagy Jánost, Schönherr Sándort, Sziklaváry Adolfot és Szellemy Geyzát, kiknek mindenike oszlopos tagja volt a Kaszinónak. Fölemlítette, hogy a Kaszinó nagynevű Írónk: Mikszáth Kálmán jubileumából is kivette a maga részét, amennyiben összes műveit disz- kiadásban megrendelte. fordult, aki nem átallotta volna barátja nagylelkűségét egy rozsdás karabély golyóval honorálni, ha puskapora lett volna. — Sohse kell félni, mákot hord az a tarsolyában, fecsegett az öreg János béres, ki végig- küzdötte a nagy taliánországi harczokat; már mint az ő ura merne a puskaporhoz szagolni, aki a múltkor is elájult, mikor egy csirkét vágtak le a szemeláttára ? S úgy látszik, Bedő uram oroszlánbátorságát teljesen ismerte az egykori jóbarát, aki legnagyobb lelki nyugalommal hörpintgetett csikóbőrös kulacsából birtokának határmesgyéjén he- verészve, még akkor is, ha mindjárt arrafelé is ődöngölt a szomszéd Bedő az ő rozsdás karabélyával. Ismerték egymást ez oldalról teljesen, tudták, hogy nincs mitől tartaniok egymástól. Hanem a nemes verseny terén, hogy ki pipálja le jobban a másikat, ott fáradhatlan volt mindenikök. Ha gazdasági kiállítás volt a megyében, a kiállítás tartamára a jury összes tagjai megszöktek, nem győzvén kibírni a két szomszéd kapaci- tálásait, könyörgéseit, nehogy a másik javára döntsön az Ítélet. Sőt mesélik, hogy egy időben a versengés mániája mindkét oldalról oly magas fokra hágott, hogy mindkettőjüknek pár ropogós százasába került az a salamoni ítélet, melyet a furfangos megyei aljegyző eszelt ki, hogy a mindkettőjük által bemutatott kajszinbaraczk förtelmesen silány, fabatkát sem ér. —De mégis csak silányabb az övé! kontrázott ez is, az is s egyikök sem hagyta volna a jussát vagy az igazságát, mint ők szokták mondogatni, még az ég összes csillagmilliárdjaiért sem. NAGYBÁNYA Lendületes szavakban emlékezett meg az 1834. évben alakult Kaszinónak műit évben megtartott jubileumáról s méltó büszkeséggel említette föl, hogy a nagybányai Kaszinó-egyesület csak hét évvel fiatalabb a nagy Széchényi által alapított kaszinónál. A közgyűlés Stoll Béla lendületes beszédét megéljenezte. Azutáu a közgyűlés jóváhagyta az 1909. évi zárószámadásokat s Szűcs Károly és Bom- mersbach Péter számvizsgálóknak jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. Az 1910. évi költségvetési előirányzatot változatlanul elfogadták. A közgyűlés utasitotta a választmányt, hogy a Kaszinó helyiségeknek diszbutorzattal való ellátására, nemkülönben uj billiárd beszerzésére tegyen javaslatot egy összehívandó rendkívüli közgyűlésnek. Az uj választások megejtésére egy bizottságot küldtek ki Dergáts Sándor elnöklete alatt, melynek tagjai voltak Hoffmann Árpád és dr. Sloll Tibor. A szavazás idejére a közgyűlést fölfüggesztették. A megejtett választások eredménye a következő: Elnök lett:_Stoll Béla; igazgató: Virág Lajos; jegyző: dr. Öiömössy Zoltán; pénztáros: Malachovszky Imre ; ellenőr: Harácsek Vilmos; ügyész: dr. Weisz Ignácz. Választmányi tagok: L. Berks Leó, Csü- dör Lajos, Brogyányi Kázmér, Dergáts Sándor, Gellért Béla, dr. Kádár Antal, Kiss Béla, Hubay Zsigmond, Madán Ferencz, Martiuy István, Mol- csány Gábor, Moldováu László, dr. Makray Mihály, Neubauer Ferencz, dr. Bencz János, Révész János, Oblatek Béla, Ocsárd Károly, Szabó Adolf, Szentmiklóssy József, Szűcs Károly, Szőke Béla, Weisz György. A választási elnök meleg szavakban üdvözölte az uj tisztikart, mire Sloll Béla elnök mondott köszönetét a bizalomért, nemkülönben Virág Lajos, kit igazgatónak és Hubay Zsigmond, kit rövid itt tartózkodása daczára is vá lasztmányi tagnak választottak meg. A régi tisztikarban változás úgyszólván alig történt. Mol- clován László ezúttal nagy elfoglaltságára való tekintettel nem akarta az igazgatói tisztet elfogadni, helyébe választották meg Virág Lajost, ki egy időben volt már a Kaszinónak igazgatója s akkor nagy agilitásával s rendszereteté- vel tűnt ki. A közgyűlést barátságos lakoma követte, melyen mintegy harminczöten vettek részt. Vacsora után egy kis rögtönzött hangverseny volt. Szentmiklóssy József pompás zongoraAz ellenségeskedés azonban csak akkor tört ki közöttük teljes erővel, amidőn hire járt, hogy tudósok, még pedig külföldi tudósok jönnek a vidékre a hegyek füveit, köveit tanulmányozni. Hát hova szállásolják el őket, ki légyen az érdemes férfiú, kit az illusztris társaság megtisztel látogatásával. Talán felesleges is mondanom, hogy úgy Dahonyi Gáspár uram, mint Bedő Albert talpon volt kora reggeltől késő estig. Az alispán ajtókilincsét, ki a vendégfogadó bizottság elnöke volt, egymás kezébe adták, hogy az ő portájukat valahogy el ne kerülje a díszes vendégsereg, mit különben sem tehetnének meg anélkül, hogy meg ne sértenék a szives magyar vendégszeretetet. Nem volt mit tenni, az alispán engedett, megígérvén, hogy mindegyikök vendégszeretetét igénybe fogja venni, egyik nap egyikét, másik nap másikét. A sors úgy hozta, hogy az első nap Dahonyi Gáspáré lett, akinek szép lapályos birtokai ék alakjában furakodtak be a sürü rengetegekkel boritott magas hegységbe, melynek aljait buján hajló rétek, gyümölcsösök foglalták el, derekát pedig a jóféle, illatos muskotályt termő szőlővenyigék, mig koronáját százados tölgyek, melyeket alig ért még a fejszecsapás; itt-ott meg magasra nyúló sziklacsucsok, melyekre az ég felhői ültek e! vándorutjaikban megpihenni. Gyönyörű jószág volt, mely csak a Bedő Adalbert szemüvegén keresztül nézve redukálódott a minimum legcsekélyebb fokára, akit viszont az aranykalászos róna uralt, melynek közepén, a nap sugaraitól beragyogva széles ezüst szalagként hömpölygött a Lápos átlátszó, kristálytiszta vize. Csak egy volt a bibe, melyiyel Bedő Albert játéka, Szőke Béla remek éneke, dr. Vass Gyula virtuóz tilinkójátéka, nemkülönben Bajnóezy Sándornak zongorakiséret mellett előadott fütty szólói általános nagy tetszést arattak. A barátságos lakoma éjféltájban ért véget. Mulatságok. Piknik. A kurta farsangon egymást éri a bál, piknik, hangverseny s más mulatság. Kevés a nap, az emberek iparkodnak kivenni részüket a jókedvből s igv esik meg, hogy egy-egy szombatra két bál is kerül. így a múlt szombaton a bányászok és erdészek piknikje a münzben, a vasutasok bálja pedig a Polgári Olvasókörben konkurráltak egymásnak. S daczára e körülménynek, mindkettő fényesen sikerült. A bányászok és erdészek nevezetesek összetartásukról, melyet tán még a selmeczi akadémiáról hoztak magukkal. Nem csoda tehát, ha vállvetett erővel a jókedv jegyében összehozott piknikjük sikeréről szinte meséket mondanak. Az ósdi münz szinte elképedt, mikor ráncos képét zöld ágakkal kezdték kendőzni. Mi lesz itt, ha még őt is ennyire szépitgetik?! Hát mikor az elegánsabbnál elegánsabb ruhában megjelenő hölgyeket, vidámságtól ragyogó arczu leányokat meglátta, csóválgatta tisztes ősz fejét, — ide ilyenek de ritkán járnak, de ritkán. Csak később jött rá, hogy komor falai között a komoly munka helyett a kaczagó vidámság üt ez este tanyát. A vendégsereg nyolcz óra felé kezdett gyülekezni, úgy, hogy nyolcz után nem sokkal megkezdődött a vacsora. Hogy mennyi temérdek ételt hordtak össze, el lehet képzelni abból, hogy a megjelentek egy hétig sem tudták volna elfogyasztani. Vacsora után megkezdődött a táncz s tartott másnap kora reggel 7 óráig. A mulatságot azonban vasárnap morzsa-est czimen folytatták a legnagyobb jókedv közepeit. Az óriási sikerért mindeneseire azon családokat illeti az érdem, melyeknél a piknik eszméje fogant s amelyek annak sikerén leginkább fáradoztak. Sikerülnie kellett, hisz e két rokon- ágazatu tisztviselői karban a széthúzás és visszavonás ismeretlen; a környékről is sokan jöttek; itthon pedig mozgósították a tánczosokat, igy érthető a megjelentek nagy száma, mit körül-belül százharminczra lehet tenni. Jelen voltak: Asszonyok: Allnéder Fe- renczné, Berks Leóné, Bertalan Miklósné, özv. Delhányi Ernőné, Fischer Károlyné, Gábor Sáuuram nem tudott sehogy sem kibékülni s mely- lyel Dahonyi tagadhatlan és utolérhetlen előnyben volt: a visszhang. A zugó rengetegek oly pompásan, érthető- leg visszakiáltozák a tiz-tizenöt szótagos mondatokat, hogy az idegen csodájára járt. Ezt nem lehet az ő síkságán utána produkálni. De hátha mégis! A pokoli gondolat akkor fogamzott meg agyában, midőn másnap alkonyattájt hason csúszva leselkedett a Dahonyi uram birtokain, fájdalommal nézve az idegeneket, hogy mily pompásan érzik magokat az ő esküdt ellenségének földjén. Vígan, magas lánggal égett, pattogott a tűz s Totyogott a föléje tűzött üstben a bográcsos gulyás, melyet az alföldről került lobogós ing- ujju juhász-legények főztek az Isten szabad ege alatt. A tudósok pedig, kik a természet titkainak vizsgálására, kutatására keltek tanulmányútra, a fűbe heveredve, kezeikben a csillogó, villogó nedűvel telt kupakkal, elálmélkodának a tejjel- mézzel folyó Kánaán csodás természeti áldásai fölött. És az ég alján bíboros tűzben égve kigyult az esti csillag, Venus ragyogó, mély tüzü csillaga és felhangzott a távolban a munkából hazatérő lányok dalos ajkán az elhaló ének mélabús akkordja : Cserebogár , . . sárga cserebogár Nem kérdem én tőled mikor lesz nyár, Azt sem kérdem sokáig élek-e, Csak azt mond meg rózsámé leszek-e ? Hallga! Mintha megelevenedne, megszólalna a távol, összefolyva, zugó, érthetetlen hangokban visszacsendül a dal, de az utolsó akkordok tisztán, érthetően: . . . Csak azt mond meg rózsámé leszek-e ? . . .
