Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)

1910-05-12 / 19. szám

‘ 7' és,

/

TTIII. évfolyam.

if

1910. na áj vi s 1x5 12.

10-ilc szám,

Ív v 13

Előfizetési árak : Egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona, egy szám ára 20 fillér. Megjelenik minden héten csütörtökön reggel 8—12 oldalon.

Felelős szerkesztő:

ÉGLY MIHÁLY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hid-utcza 13. szám, hova a lapközlemények, hirdetések s előfizetési pénzek küldendők. Hirdetések felvétetnek Kovács Gyula kOnyvkereskedó Üzletében is.

A főgimnázium elhelyezése.

Május 11.

Ezelőtt mintegy két évvel indítottuk meg a mozgalmat, hogy uj főgimnáziumi épületet emeljünk. Ezen elhatározásra azon indok vezette intéző köreinket, hogy jelenlegi főgimnáziumi épületünk sem közegészségügyi, sem pedagógiai tekintetekből nem felel meg többé a követelményeknek. Tantermei szükek, ugyannyira, hogy még a kevésbbé népes osztályok is túlzsúfoltak, ami pedig másrészt arra vezet, hogy a főgimnáziumba korántsem vehető fel annyi számú tanuló, mint a mennyi Nagybányát, mint egy nagy vidék góczpontját fölkeresi. Hogy pedig ez magyar nemzeti szempontból is mit jelent, bővebben fejtegetnünk fölösleges.

A főgimnázium helyiségeinek mizériáit az illetékes körök már régebben látták s évek óta állandó a törekvés, hogy a bajokon mielőbb segítsenek.

így az állami 1908. évi költség- vetésbe 120.000 korona összeget vettek föl a főgimnázium épületénél mutatkozó tatarozási s kibővítési munkálatok fedezésére, de nekünk erős a meggyőződésünk, hogy a bajokon semmi tatarozási és kibővítési munkálatokkal nem segítünk s ha ideig-óráig el is leplezzük a bajt, a főgimnázium újjáépítésének kérdése pár év múlva annál hangosabban fog ajtónkon kopogtatni.

A „Nagybánya“ tárczája.

Találkozás.

— Irta: Vérteay Gyula. —

I,

Tudtam én, hogy fel kell egymást Minekünk találnunk.

8 amíg egymást meg nem látjuk A sirba nem szállunk.

Jól sejtettem. Találkoztunk, Golgotánkat járva.

S megpihent két kóbor lélek Fáradt vándorszárnya.

S győgyitgatjuk szárnyainkat, Melyeket az élet A sok nehéz küzdelemben Összevissza tépett.

Győgyitgatjuk szóval, csókkal, Bárcsak jobban fájna,

Hogy sokáig szorulna rá A gyógyitgatásra.

II.

Az élethez, te rajtad kívül Biz’ Isten, nem köt semmi sem.

Felmerült először az a terv, hogy a főgimnáziumot jelenlegi helyén épitsük fel ujonan. Mi ezt a tervet is egészen elhibázottnak tartottuk, főleg az okból, mert a rendelkezésre álló hely ily monumentális épület elhelyezésére nem elégséges, másrészt pedig egy oly jó karban levő értékes épületnek hiába való feláldozását, mely más czélokra, például a városház elhelyezésére, rendkívül alkalmas volna, nagy bűnnek tartanok.

De ha még meg is hoznók ezt a nagy áldozatot, az uj épület felemelésével a rendelkezésre álló hely annyira be volna építve, hogy nem volna sem napfénye, sem levegője s udvara hasonlatos volna egy spekuláczióra épített fővárosi bérház szűk, örökké árnyékos, nedves, egészségtelen udvarához.

Ez indokokból történt azután, hogy a város képviselőtestülete e tervet egészen elejtette s a főgimnázium uj épületének helyéül a három kát. holdnál is nagyobb alsó klastroiíimezei rétet ajánlotta föl, mely úgy nagyságánál, mint kedvező fekvésénél fogva valóban az elhelyezési kérdés ideális megoldásának látszott.

E területen nemcsak a főgimnázium s a szükséges mellékhelyiségek lettek volna elhelyezhetők, hanem ugyanott el- helyezhezhető lett volna a játszótér, emelhető lett volna az iíjuság részére egy nyári fürdőhelyiség, télen pedig korcsolya pálya.

S hogy más czélom is lenne, mint te, Hiába mondják, nem hiszem.

Pedig sok szép, nagy eszme lenne.

Mind méltó élni, halni érte.

S én meg se látom, meg se értem Osak lököm az utamból félre.

Te vagy hibás! Tőled tanultam,

Hogy eQV csók száz eszmével ér fel És hogy nem ér fel ezer eszme Egy forró, tüzes öleléssel . . .

111.

Mig piros ajkad serlegéből A csókokat mohón iszom,

Elönt a mámor s szilaj vágyam Nem mérsékelem, nem bizony.

S ha halált ontna minden csepped,

Te lángitalu szerelem.

Szívesen hálnék százszor is meg De kiüritném serlegem.

IV.

Késő bánat, késő könnyek, minek az? Hogyha elmúlt, vissza nem jő soha többé

a tavasz.

Hiába hull forró könnyünk, hiába.

Csak jön az ősz, csak jön a tél, a szívre,

a virágra.

A miniszteri kiküldött is, ki a helyszíni szemlét tartotta, a legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkozott a felajánlott telekről.

Ám ez a terv is dugába dőlt. Kisült, hogy ez a hely annyira s oly mélyen vizenyős, hogy feltöitése és szárazzá tétele óriási összegekbe kerülne.

Ma tehát ismét ott állunk, ahol két évvel ezelőtt állottunk, hogy helyet kell keresnünk a főgimnázium épületének elhelyezésére.

A helykeresésben Stoll Béla elnöklete alatt egy bizottság is eljárt s a főgimnáziumi uj épület elhelyezésére uj helyet is ajáln. Az ajánlott telek a Kossuth-utczából a Gellért-utczába kivágott uj-utcza nyugati oldalán a Lesán- féle tektöl a Gellért-utczáig terjedő terület, mely 1582 D-öl nagyságú; ez a telek azonban még növelhető volna alkalmas vétellel vagy csere utján.

Úgy tudjuk, hogy a város tanácsa e telket hozta újabban javaslatba a vallás és közoktatásügyi miniszternek, kérve a miniszteri megbízott kiküldetését a helyszíni szemle megejtésére.

Mi a magunk részéről ez ujabban felajánlott helyet kevésbbé tartjuk alkaj. inasnak a főgimnáziumi uj épület elhe_ lyezésére. A Kossuth Lajos-utca forgalma már is elég nagy, azt még a főgimna_ ziumi ifjúságnak odavonásával fokoznj alig volna czélszerü, másrészt pedj(r a kiszemelt telek nagyon is közel fejezik a vasúthoz s a vasúti forgalom valóMosolyogva fogadjuk, ha hull a dér.

Örüljünk, hogy volt tavaszunk s ne bánjuk, hogy itt a tél.

Vásár.

— Irta: Bródy Sándor. —

Itthon, falun, kevéssé van kifejlődve a hotelélet. Vásár volt és a két korcsmában az egyetlen vendégszobát már elfoglalta valami előkelő idegen; a házigazdám, egy festő, nem adhatott éjjelre szállást, hacsak a fiókos dívány fiókjában nem akartam hálni. A díványon magán, két külföldi növendéke aludt: egy bajor titkos tanácsos leánya és egy orosz hercegkisasszony, szintén művésznő, öreg és puklis.

A nagy magyar községben, amely nyáron művésztelep volt, kevés úr lakott. Különben én miattam lakhatott volna sok is, én egyet sem ismertem és mert éjjelre mégis ott maradtam, barátom, a festő átüzent a szomszédba egy parasztasszonyhoz, hogy hozzák rendbe a tiszta szobát, háló vendég lesz.

— Amerikai asszony. Érzéke van a pénz iránt. Már másszor is küldtem neki vendéget, egy korona jár az ágyért. Tiszta, szép a szobája, az asszony is kellemetes! — mondotta a barátom.

— No azért kár volt visszajönnie, hogy egy koronáért kiszálljon az ágyából! — jegyeztem meg én, nem is törődve az asszonnyal, az ágy- gyal, az éjszakai nyugalommal, amely ugyan vár-