Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)
1910-04-14 / 15. szám
1910. április 14. NAGYBÁNYA 3 fogva különösebben kihívná figyelmünket, hanem azért, mert közvetve ennek köszönhette a Magyar Nemzeti Muzeum könyvtára, hogy egyik legbecsesebb középkori kéziratának birtokába jutott. Jacques Rosenthal müncheni könyvárusnak egy 1905-ben kiadott ritka nyomtatványok, kéziratok, autogrammok stb.-ről szóló katalógusában egy a XV. század végéről származó zsoltárkönyv is szerepelt, amelynek bibliographiai leírásához mellékelve volt a kézirat czimlapja. A czimlapot egy püspöki czimer díszíti, amelyben Schönherr Gyula felismerte Nagylucsei Orbán püspöknek, Mátyás kora legkiválóbb alakjai egyikének czimerét, azt a czimert, melyet ő mutatott be folyóiratunk hasábjain. Figyelmeztette e körülményre az illetékes köröket s az ennek alapján megindított tárgyalások eredményre vezettek, a kézirat a Nemzeti Múzeumi könyvtár tulajdonába ment át, melynek egyik legbecsesebb és fényes kiállítására nézve a Corvinákkal is vetekedő kéziratát képezi. A középkori heraldikának emlékével foglalkozik Schönherr külföldi czimereskönyvek magyar vonatkozású heraldikai emlékeinek ismertetését tárgyaló czikkében. Két ily emléket mutat be, a magyar király czimeres tornaöltözetét a XV. században és a heidelbergi könyvtár Manasse kéziratában található magyar lobogót. A középkori magyar heraldika körébe tartozik még az a tanulmánya, a melyben Krisztus kínszenvedésének rendjéről értekezik. Egy Mátyás király korabeli magyar nemesi társaság emlékét újítja fel ebben, a müncheni királyi könyvtár egyik kéziratában fenmaradt alapitó oklevél alapján. Különösen behatóan foglalkozott a német nyelven reánk maradt oklevél hitelességének kérdésével. Fejtegetései minden kétségen kívül helyezik az oklevél hiteles voltát, mely egy addig teljesen ismeretlen magyar lovagi rendnek, a harmadik középkori magyar lovagrendnek emlékét őrizte meg számunkra. Az ujabbkori magyar heraldikát Schönherr nem igen vonta be tanulmányai körébe. Csak nehány rövid ilynemű közlemény jelent meg tollából, minők közleménye Tinódi Sebestyén czimeresleveléről, melyben bemutatja a nagynevű lantos deáknak czimerkérő folyamodványát I Ferdinándhoz, valamint a Ferdinánd által 1553-ban ennek alapján adományozott czimeres levelet, továbbá közleménye az Igali-család 1539-iki czimeresleveléről. Az ujabbkori magyar heraldikát szolgálják azok a közlemények is, a melyekben egyes törvényhatósági vagy megyei levéltárakban őrzött czimereslevelek jegyzékét közli. Ezek közé tartoznak közleményei, a Bihar, Szabolcs és Mármaros vármegye levéltáraiban őrzött, továbbá a Nagybánya városában található czimereslevelekről, amely közlemények nagyobb tudományos igénynyel nem lépnek fel, de mint nyilvántartó jegyzékek a czimer- kutatónak nagy szolgálatot tesznek. Az itt felsorolt heraldikai tárgyú dolgozatokon kívül folyóiratunk Schönherr tollából még számos heraldikai tartalmú könyvismertetést, apró közleményt hozott, melyek mindegyikében igyekezett kiemelni azokat a szempontokat, melyek a hazai vagy külföldi heraldika tekintetében figyelmet érdemelnek. Folyóiratunkon kívül két heraldikai tartalmú dolgozatáról van tudomásunk, az egyik a Magyar Könyvszemlében jelent meg és Bonfini másolójának czimeréről szól s amely azonos tartalmú azzal a dolgozatával, melyben a II. Ulászló korabeli czimeres- levelekkcl foglalkozik. A másik Nagybánya város czimerével foglalkozott, róla alább szólunk. Amidőn Schönherr Gyula folyóiratunkban első dolgozatát Nagybánya város régi pecsétéiről közzétette, ő maga sem gondolt arra, hogy tudományos pályáját ugyanennek a kérdésnek újabb tárgyalásával fogja végezni. Pedig a sors könyvében úgy volt megírva, hogy Schönherr Gyula tudományos pályájának kezdete és vége egy és ugyanazon kérdés fejtegetésében találkozzék. Nagybánya legrégibb pecsétjének 1886-ban, midőn Schönherr értekezését megírta, csak egyetlen lenyomata volt ismeretes, az ősi pecsétnyomónak nyoma veszett és senki sem gondolt arra. hogy az valaha előkerüljön, amidőn az 1904. év folyamán Nagybánya határában föld- munkálatok közben több más régi lelettel elő- \ került egy ezüst pecsétnyomó, melyben Schön- 1 herr Gyula rögtön felismerte a város ősrégi I XIV. századi pecsélnyomóját. A lelet tudomá- ! nyos ismertetése kézenfekvő volt s ki lett I volna hivatottabb e feladatra, mint az, aki a pecsétről egy Ízben már megemlékezett. Schön- í herr Gyula nagy ambiczióval látott e feladathoz. Társaságunk igazgató-választmányának 1905. I novemberi ülésén olvasta fel tanulmányát, melyben nemcsak erről a pecsétnyomóról szólott, de belevonta értekezése körébe a városnak időközben szintén ismertté lett kisebb pecsétjét is. Pecséttani, művészettörténeti és pecséthasználati szempontokból világította meg azokat, melyek ékesen hirdetik a XIV. századi magyar ötvösművészetnek fejlett voltát, nemes ízlését. Tanulmánya folyóiratunk 1906. évi folyamában látott napvilágot. Ez volt utolsó tudományos dolgozata. Pár hónappal megjelente után kihullt kezéből a toll, mely azt papírra vetette. Es amennyire tragikus véletlen, hogy Schönherr Gyula tudományos működése társaságunk kebelében ugyanannak a kérdésnek tudományos tárgyalásával végződött, amelylyel megindult; nem kevésbé tragikus egy másik ezzel összefüggő körülmény is. Már 1886 iki értekezésében megpendítette az eszmét, hogy Nagybánya városa ősrégi czimerét vegye fel pecsétjébe, a régi pecséten látható czimert, a Szent István-lemplom tornyán kívül egyedüli emlékét hajdani fénykorának. B vebben fejtette ki ezt az eszmét a Nagybánya czimeréről irt tanulmányában, mely Nagybánya és Vidéké-ben 1891-ben jelent meg. Alkalmat e czikk megírására az a terv szolgáltatott, hogy az uj országházi épületben az összes magyar törvényhatóságok és városok czimereil alkalmazzák. Nagybánya városa ez alkalommal az akkor ismert, de rongált állapotú pecsét alap- J ján óhajtotta a város czimerét megállapítani és ! ennek a fejtegetésével foglalkozik Schönnherr e czikkben, heraldikailag rekonstruálva és rajzban is bemutatva a megmardt pecsélroncsok alapján a város czimerét. Fejtegetései végén újból felhívja a várost, tegyen lépéseket arra, hogy ősrégi czimerével élhessen újból pecsétéin és egyebütt. Amidőn aztán 1904-ben az ősrégi pecsétnyomó megkerült, Schönherr újból fölvetette ezt a kérdést. Mint a nagybányai mu- zeumegylet elnöke, az egylet utján kereste meg ez irányban a város tanácsát és fáradozásai most eredményre is vezettek. Nagybánya városa megtette a szükséges lépéseket ősi czimerének visszaállítására. Örömmel mondá Schönherr utolsó dolgozata végén, hogy csak rövid idő kérdése, hogy a városnak e kérelme elintézést nyerjen. 1906. deczember 13-án tétetett közzé az a legfelsőbb elhatározás, mely visszaállitá Nagybánya városának régi pecsétjét. Ugyanaznap záródott be Nagybánya hü fia mögött a gyógyintézet ajtaja. ' Schönherr Gyula utoljára 1906. novemberében jelent meg társaságunk színe előtt, midőn néhai elnökünk, báró Radvánszky Béla emléke iránt róttuk le kegyeletünk adóját. Ezen a rendkívüli nagygyűlésen és az azt követő igazgatóválasztmányi ülésen még ő teljesítette a titkári leendőket. Senki sem hitte akkor, midőn az ülés véget ért, hogy Schönherr Gyulát utoljára láttuk a titkári székben. Amidőn néhány héttel utóbb, deczember 13 án rendes évi nagygyűlésünket tartottuk, a gyilkos kór, mely szervezetét megtámadta, távol tartá őt körünkből. A titkári jelentést erre a nagygyűlésre még elkészítette, de azt már nem terjeszthette a nagygyűlés elé. Mint helyettesének nekem jutott a feladat, azt bemutatni. Mélyen meghat ma is a visszaemlékezés, ha visszagondolok az akkor történtekre. Nagygyűlésünk előtt pár nappal tört ketté Schönherr Gyula tudományos életpályája, Az első gondolat, mely eszébe jutott, midőn a kor leverte lábáról, arra a feladatra figyelmeztette őt, mely reá, mint társaságunk titkárára a legközelebbi napokban várakozik. Öcscse Sándor, ki azóta szintén már örök pihenőre tért, levelet hozott nekem, melyet e figyelmeztető gondolat hatása alatt irt. Kusza betűkkel, irónnal vetette papírra e levelet, »szegény heraldikust-nak nevezi magát benne s megírja nekem, hogy titkári jelentését elkészítette, pontosan megjelölve, hogy lakásán hol, annak melyik helyén találom meg azt, hogy a nagygyűlésnek bemutathassam. Arra már nem gondolt, ! hogy jelentésének kefelenyomatát néhány nappal előbb maga adta át nekem átjavitás végett. E levelet hozzátartozó kegyelete őrzi, de tartalma úgy áll előttem, mintha ma olvasnám azt. Húsz esztendeje a mai napon annak, hogy Schönherr Gyula, mint azt hozzátartozóitól tudom, útra kelt, hogy a vatikáni magyar okirattár szerkesztőbizottsága megbízásából az örök város levéltáraiban történelmi kutatásokat végezzen. Tudományos pályájánk kezdetén állott akkor, telve tudományos tervekkel, munkakedvvel, a jövőbe vetett reményekkel. A véletlen, mely az emberi életben oly nagy szerepet játszik, ugyanezt a napot jelölte ki az elhunyt barátunkra való visszaemlékezés napjául. Visszatekintettünk ma arra a tudományos eredményekben gazdag életpályára, melyet Schönherr Gyula megfutott. Visszaidéztük itt társaságunk kebelében megboldogult társunk emlékét s lelkünk elszállt a távolba, szülővárosába, melynek csöndes temetőjében aluszsza örök álmait, hogy letegyük a megemlékezés koszorúját szegény barátunk sirdombjára. És amidőn Schönherr Gyulától itt, e helyt, melyen éveken keresztül ő számolt be évenként társaságunk működéséről, tudományos munkásságáról, elbúcsúzunk, ez a búcsú nem lesz végleges, mert Schönherr Gyulának emléke, melynek kegyelelteljes visszaemlékezésünk e rövid órájában áldoztunk, társaságunk köréből nem fog eltűnni. Emléke fenn fog maradni munkáiban, a tudományos eredményekben, melyeket azokban lerakott s a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság mindenkor kegyelettel fogja emlékezetét megőrizni. i... ... A Idas y Antal. Merénylet a nagybányai vasutak ellen. — Mit akar a vasúti igazgatóság elnöke? — Április 13. A kereskedelmi kormány, az érdekelt városok s a nagyközönség áldozatkészségéből létrejött szatmár — nagybányai vasút, mely csak az imént ünnepelte fennállásának negyedszázados jubileumát, sok keserves küzdelem után abba a szerencsés helyzetbe jutott, hogy 1911. január 1-től kezdve nemcsak a részvénytársáságnak juttatna, mint eddig is juttatott búsás osztalékot, hanem a törzsrészvényesek is kapnának osztalékot s tőkéjük nem képezne többé teljeseu holt tőkét. De hogy ez a kedvező helyzet ki ne alakulhasson, a vasúti igazgatóság elnöke, kinek összeköttetései az agrár- és járadékbankkal ismeretesek, gondolt merészet és nagyot s azt akarja kierőszakolni az agrár- és járadék-bank révén, hogy a szatmár—nagybányai, a nagybányai—felsőbányái vasutakkal a szatmár— bikszádi, a szatmár—erdődi és a nagykároly— somkuti vasutak fuzionáljanak s így a szatmár— nagybányai vasút jövedelme megoszlatva, legalább biztosítsa az említett és mit sem jövedelmező vasutak elsőbbségi részvényeinek teljes osztalékát. Ez esetben természetesen a nagybányai— szatmári vasutak törzsrészvényesei beláthatatlan Karteien kívüli f'pp r7t'rT' jutányos áron szállít a hosszurévi (SZílMkiikilii-itigeltelepéről fával égetett IVlJCoZ^JC 1 ERASSÓ MIESA MMI MílíÉ. Építőmestereknek; előny ár! MT Építőmestereknek előny ár!
