Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)
1910-04-07 / 14. szám
1910. április 7. NAGY BÁ NYA 3 E rémes emlékeket talán még túlélik a katasztrófa tanulságai, melyek mérhetlen keserűséggel telvék, rettentetek, visszataszitóak és iszonyatosak. A helyszínén járt hirlapíudositókuak egyhangú híradásai konstatálják, hogy a szerencsétlenségnek kizárólagos oka az önzés, az irigység volt, mely a fenyegető veszedelmen is tul- néző féltékenységgel őrködött azon, hogy a bile- tás bálra olyanok, akik biletájukat meg nem váltották, valahogy be ne juthassanak Ez a rettenetes önzés volt az oka, hogy az összes kapukat eltorlaszollák s csupán egy rendes ajlónyi nyílást hagytak ki és bejárónak a pár száz főnyi báli közönség részére. Hogy a megváltott bilétákra a rendezőség minő mérhetetlen súlyt helyezett, a legjellemzőbben példázza, hogy egy tanító, a saját elbeszélése szerint csak ugv menekült meg a tüzhalálíól, hogy otthon felejtvén a pénzét, a rendezőség nem akarta a koronás bilétát a tanítónak másnap reggelig hitelezni s nem engedte be a bálba. Így azután a tanító kénytelen volt hazamenni a pénzéért, mire pedig visszaért, már máglya volt az egész bálterem. És a legmegdöbbentőbb az egész dologban az, hogy amid n a rendezőség iszonyatos önzésében pár száz embernek készítette elő a kapuk elzárásával a halál pitvarát, nem volt egy hatósági személy : szolgabiró, jegyző, biró, csendőr, nem volt egy intelligensebb egyén: pap, tanító, aki figyelmeztette volna a rendezőséget a kitörhető borzasztó veszedelemre, aki betiltotta volna a rendezőség önzésben fogant eszelősségét. Azokról a jelenetekről pedig, melyek a katasztrófa alkalmával lejátszódtak s amely jelenetek lehetetlenné tették még azoknak is a menekülést, akik megmenekülhettek volna, mert a hátulról előre rohanók czafatokká taposták az előllevőkön a húst s visszarángatták őket a halálba, — nem is beszélünk. Ezek a jelenetek józan mérlegelés alá nem tartozhatnak. Itt már az életét féltő, az életét menteni akaró tömeg küzd egymás ellen ész nélkül, kiszámitatlanul, pusztán az életösztön hatalmas s mindent le tiporni kész parancsának engedelmeskedve. Pedig, ezt is szemtanuk beszélik, ha csak egy kis fegyelmezettség lelt volna a megriadt közönségben, a bálozó közönség legnagyobb része menekülhetett volna s az áldozatok száma legalább is a minimumra csökkent volna jelenlegi irtózatos számuk mellett. Husvét első napján, zöld farsang kezdetén játszódott le az ököritói katasztrófa, mely négyszáz családnál többet döntött gyászba, sőt egyes családokat egészen kipusztitott. És a katasztrófa színhelyétől alig pár kilométernyire, Komlódtótfaluban, husvét másodnapján este sirt-ritt a hegedű, sikongott a klarinét, búgott a kisbőgő s a falu fiatalsága bilétás bált tartva — hálózott. Ököritón a hullák még 1 eltemetellenüi hevertek, az égett testek undorító hullaszaga még olt szállongott Komlódtótfalu felett is, de a délezeg. ránezos csizmás legények, viganós, selyem kendős leányok járták a ropogóst s bizonyára nem egyszer hangzott föl a | duhaj kiáltás: Sohse halunk meg! Midőn egy más nemzetnél sokkal kisebb kaliberű katasztrófa történik, gyászol az egész : nemzet s legalább egy-két napra elnémul a vigasság szava. A zajos mulatságok tartásával vagy megengedésével a nemzeti gyászt, a nemzeti közérzületet látnák megcsufolva. Az ököritói katasztrófa alkalmával is a bor- j zalom érzése, a részvét nyitott szivekre talált idegen nemzeteknél, de nem talált nyitott szivekre Komlódtótfaluban, Tyúkodon, hol alig pár órával a katasztrófa után tánezra perdültek a legények s leányzók s a hullaszagos, csillagtalan éjszaka csendjében vig muzsikaszóval fogadták azon messzeföldről jövőket, kik az irgalom nevében a katasztrófa színhelyére igyekeztek. Minő megdöbbentő, visszataszító dokumentumai ezek ama sivár érzelemvilágnak, mely a mi alsóbb néposztályunk szivét eltölti. Mintha a régi, rombadőlt országok panem et circenses-ért ordító tömege állana előttünk ... Tyúkodon a hatóság a báli engedélyt a nagy katasztrófa hatása alatt visszavonta. És mi lelt az eredménye ? Késelés, bicskázás, nagy verekedés, melynek több áldozata van. De a bált mégis megtartották. Megtartották Komlódtótfaluban is, hol az engedély visszavonását meg sem kísérelték. És egy szatmárvármegyei lapban, mely erősen megrótta Komlódtólfaiut, hogy ott nem akadt senki, aki a népet fölvilágosította volna, hogy egy két kilométernyire a katasztrófa színhelyétől még sem illik tánczolni, »tótfalusi pap* aláírással a következő mentegelődzés jelent meg : Akadt bizony emiitett időben Tótfaluban pap, — akadt jobb érzésű ember, kiknek szivük husvét másodnapja délutánján megmozdult, sőt talán mélyebben gyászoltak, mint czikkiró ur, mert szobájukba elvonulva, fájdalmas könnyeket hullatlak, az országos vesztesség és gyász felett. De czikkiró ur, ugylátszik, nem ösmeri a magyar népet, talán nem is azok közül való, mert tudnia kellene, hogy a magyar örömében, fájdalmában, születés és halálozás alkalmával — áldomással él s igy történt aztán, hogy az ünnep másodnapja délutánján a bálba seregiéit fiatalságot, gondolatunk szerint vissza- lartóztatni nem letetett, mint ezt az ugyanakkor Tyúkodon tartott bál bebizonyította, hol az elöljáróság a bált betiltotta. E miatt véres verekedés fejlődött ki, melynek mint halljuk több áldozata van. A bált mégis megtartották. A városok segítsége és a belügyminisztérium. Április 6, Az a törvényjavaslat, amely a városok segítésére egyelőre két millió koronát adott, mostanában nagyon foglalkozialja a városokat. A két millió korona, illetőleg annak elosztási módjával igen sok helyütt elégedetlenek és ez az elégedetlenség egyre nagyobb mértékben jelentkezik. A sérelmeknek ez az egyik része, a másik az, amely a tisztviselők fizetés rendezésénél történt. Az érdekelt körök véleménye tehát már teljesen kiformálódott, aminek eredményeképpen Lukács György nagyváradi tanácsos tervezetet dolgozott ki, amelyet a belügyminisztériumhoz nyújtott be. E tervezetekben részletesen felsorolja a városok segítségének hiányos végrehajtását és egyúttal megálapitja az orvoslás módozatait is, természetes, hogy most már minden, amit a hiányok orvoslásánál várnak, azon fordul meg, hogy a belügyminisztériumban a sérelmekkel és a panaszokkal szemben milyen álláspontra helyezkednek. Ez az álláspont, ameny- nyire az lehetséges, örvendetetes a városokra, mert lapunk levelezője fönnjárt a belügyminisztériumban, ahol a városi ügyekben igen jártas előkelő államtisztviselő adott informácziót a kérdésben. Természetszerűleg a kérdéses dologban az első nehézség az volt, hogy a belügyminisztérium elé hivatalos formában még nem jutottak el a sérelmek, ezenkívül pedig a dolog természeténél fogva a minisztériumban, ahol minden kérdés az illetékes tényezők egész során Bizony nagyon egyenlőtlen volt a harcz. A lehetetlen csipke ruhák s csöppet sern takart asszonyosan érett bájak mintha ingadozóvá tették volna Balázs ur elhatározásait. A szűzies fehér szegfűt csakhamar bársonyos szirmú hóditó illatu tüzvörös rózsák, hidegen kaczér orchideák váltották fel és Zsuzsa egyre busábban, egyre halványabban mosolygott. És megjött a mull heti jourral az az idő is, mikor Balázs már csak Martha nagyságos asszony fehér kalapjának árnyékában simogatta tömör fekete angol bajuszát és Zsuzsán ismét a sötétkék nyakigzárt ruha volt, feszesen, hűvös tartózkodással. Mártha élvezte könnyen kivívott győzelmét. Diadalmasan jártatta szemeit az ellentábor borzas hajú, kipirult arczu harezosain, s kaczagva vette el Zsuzsa árulóan reszkető kezéből a kis japán teás csészét. Most megvan — most már megboszulta magát a »bölcsész« címért, az óriás hajért és a papa milliójáért, szóval mindenért, a mi fajt önzetlen lelkének. Balázs az övé, eltántorithatatlan lovagja lett, s énnél nagyobb fájdalmat Zsuzsának senki sem szerezhetett volna. Utólag mintha egy kis lelkiismeret furda- lást érzett volna. Mintha még sem volna olyan dicsőséges ez a hódítás. Pillanatnyi felhevülésé- ben megesküdött, hogy nem folytatja tovább, mert már Balázs úgyis az övé, Zsuzsára rá sem néz, igy hát megkegyelmez ő is, nem megy oda s nem bántja már. Ámde csak maga a jó Isten mondhatná meg, hogy mily keveset ér sokszor bizonyos asszonyi eskü. A következő szerdáig Mártha asszony már olyan lelki változásokon ment keresztül, hogy égett a vágytól, hogy mielőbb Kovácshoz jusson. El fog menni s gyöngéd, de mégis fölényes módon fogja mutatni Balázs fölötti hatalmát, hadd pukkadjanak a többiek. Mily boldogság lesz az egész délután Balázs- zsal ülhetni a pálmák árnyékában. Nem mintha szeretné. Dehogy, ilyesmire sohasem gondolt. Ő már nem tud ilyesmit érezni, s egy kiló kuglert, egy valódi Charlotte kalapot jobban szeretne az egesz Balázsnál, de azért nem engedi el az asz- szonyok sápadozását végig nézni. És ezt csak nem veheti senki rossz néven egy asszonytól, aki már harmincz évet és három logyasztó kúrát kóstolt meg. Kipirulva tért fel a lakásba s előre resz- j ketve az örömtől nyitott be a szalonba. Csengő női kaczaj fogadta, s egy csoport fiatal asszony, leány és pletykázó mama közé kerülve nem ért rá Zsuzsa és Balázs után nézni. Remegő orczimpákkal-hallgatta a ház legújabb botrányait, mohón szürcsölve a házasságtörések pikantériáját. Ezalatt pedig a kék szoba legnagyobb ablakmélyedésében Balázs már tizedszer mondta az ő piruló Zsuzsájának, hogy csak őt szereti forrón, mindig, örökké . . . Könnyektől nehéz hosszú szempilláját fölvetve halkan kérdezte a leányt... . .. és az a másik? .. . Tudja már .... Balázs széles melléhez szorítva Zsuzsa fejét, megcsókolta selymes haját: Bolondság, fiirt s főleg az én kis titkolódzóm szintvallatasa volt az egész. Karonfogva jöttek ki s a szalon közepén megállva Martha asszony előtt, Balázs mosolyogva mondta : A menyasszonyom . . . Azt hitte, hogy nem jól hallott. Aztán mikor mégis meggyőződött a valóságról, sápadt, remegő szájjal, szédülő fejjel nézett a férfire . . . Végre elvesztette. És most már úgy érezte, hogy szereti. Groza Mici. „BITUMINA tiszta bitumenból készített valódi aszfalt-tetőlemez, tartós, tűzbiztos, szagtalan, kátrá- nyozást vagy egyéb fp'jrhnvifí •■^UMINÁ“-val fedett tető bemeszelve szép fehér mázolást nem igéuyiő iclU'lcUuuIljíellj. mara(i És ytanfl védelmet uyujt a nap melege ellen „BITUMINA" régi zsintielyíetők átfedésére is kiválóan alkalmas. ===== Csakis védjegygyei ellátott tekercseket fogadjur.k el Gyári főraktár Nagybánya és vidéke részére: Harácsek Vilmos Utódai nagykereskedésében Nagybányán. Kénytelenek voltunk engedni az erőnek, azonban minden óvintézkedést megtettünk, le is folyt a legszebben a mulatság. Ez a mentegetődzés csak még kiélezettebben mutatja be azt az eldurvulást, mely Kom- lódtótfalu fiatalságát hatalmába ejtette. Hogyan? Hát mily viszonyok és körülmények között nőtt fel az a fiatalság, hogy serdülő korában még a napjára sem hallgat. Ki volt a nevelője? Ki csepegtette szivébe a vallás —erkölcsi érzelmeket? Bizony sovány vígasztalás, hogy amidőn Komlódtólfalu négyszáz elszenesedett hulla fölött s hat falu siró-rivó, elárvult népének szívfacsaró jajgatása között járja az »áldomás számba« menő ropogóst, hogy akkor »le is folyt a legszebben a mulatság!« Nekünk úgy tetszik, hogy Komlódtólfalu és Tyúkod e megtartott mulatságukkal nemcsak heroslratesi hírhedtséget szereztek önmaguknak, de hogy e négyszáz koporsó fölött rendezett mulatságuk a mi iskolai és nevelési rendszerünknek is teljes csődjét jelenti. é.
