Nagybánya, 1910 (8. évfolyam, 1-21. szám)
1910-03-31 / 13. szám
4 NAGY BANYA 1910. márczius 31. A tűz kiütése s villámgyors tovaterjedése rettenetes pánikot keltett. Mindenki fejét vesztette s egymást letiporva rohant mindenki az egyetlen szűkös kijárat felé. A menekülés azonban lehetetlen volt az óriási tumultusban. A rendezőségnek ugyanis az a szerencsétlen ötlete támadt, hogy a nagy pajta minden ajtaját nemcsak leszögezte, de keresztgerendákkal is leczövekelte, csakhogy a tánczmulatságba illetéktelenek bejuthatását megakadályozza. így történt, hogy a veszedelem pillanataiban csupán egy kis, szűk ajtó állott rendelkezésére a százakra rugó közönségnek. S alig hogy a tűz kiütött, fojtó füst támadt s az égő zsarátnok Iángesőként hullott a bálo- zókra, fölgyujtva a leányok s asszonyok lenge ruháit. Csakhamar égő fáklya volt valamennyi. Soha ennél borzalmasabb haláltánczot! A künt levők pedig csak a sistergő lángok pattogását, a benrekedtek halálvivódásának vér- fagyasztó üvöltését, ordítását hallották, de nem segíthettek. Az egész csűr lángokban állt, nem volt onnan menekülés 1 * Városunkba a rettenetes katasztrófa hire husvét másodnapján érkezett meg s villámgyorsan elterjedt az egész városba. Csaba Adorján, Szatmárvármegye főispánja ugyanis a húsvéti ünnepeket városunkban töltötte. Hozzá érkezett a telefon jelentés, mely beszámolt a megrázó szerencsétlenségről. A jelentés vétele után Csaba főispán még a déli gyorsvonattal elutazott. Torday Imre tanácsos a húsvéti ünnepeknek másodnapját Szatmáron töltötte. Ő a pályaháznál értesült a katasztrófáról s alkalma is volt olyan sebesültekkel beszélni, kik a lüzhalál- lól csodálatos módon menekültek meg. Ezek a menekültek szinte félőrültek voltak a kiállóit izgalmaktól s volt közöltük olyan is, kinek hat családtagja pusztult el a katasztrófánál. * Szatmári tudósítónk a katasztrófáról a következő részleteket jelenti: Délután 6 órakor már gyülekezni kezdtek a mulatságra Elment a bálba Ököritó egész fiatalsága, valamint Győr- telek, Porcsalma, Géberjén, Penyige, Zima községekből, sőt még Fehérgyarmatról és Csenger- ről is leányok, legények nagy számmal. A bálon résztvevők közt volt számos szabadságos katona, kik a húsvéti ünnepekre jöttek haza. Háromnegyed hétre már mind együtt voltak a mulalo- zók. Lehettek körülbelül ötszázan a hatalmas szérűben. Hét órakor a rendező fiatalság helyet csinált a szérű közepén, a banda rázendített a csárdásra s megkezdődött a táncz. Vidáman, jókedvűen mentek tánczba egymásután a fiatal párok. rajtam, — forgott Mikes elméjében a szomorú sejtelem, amig csüggedten elgondolkozva hazafelé ballagott. Az egész rodostói kolónia csudálkozott már azon a nagy változáson, amely Mikes Kelement egyszerre meglepte. Az eleven-kedvű, társaságot szerető ember hirtelen komor, zárkózott, mogorva lön. Órák hosszat elbarangolt egyedül a tenger partján s az erdők járatlan mélyében. Sőt — horribile — jóságos fejedelem ura egyizben, amikor váratlanul benyitott hozzá, azon kapta, hogy verset ir . . . epekedő, borongó, sötét-hangú szerelmi rigmusokat . . . Meg is dorgálta szelíden. No, nem a Múzsával való társalkodásért, hanem azért, hogy már napok óta feléje sem nézett. — Bezzeg a más háza táját egyre kerülgeti — mondá finom gunynyal a fejedelem, — pedig úgy vélem, nem lészen sok foganatja. Fülig pirulva dugta fiókba Mikes a rigmusokat és nagy elhatározás érlelődött meg lelkében. Amire már hónapok óta készült, végre nekivágott. Beállított újra Bercsényiékhez. De most már nemcsak jó magát vitte, hanem egy pompás rózsabokrétát is szorongatott kezében. Ha szava elakadna, folytassák majd a virágok, hisz a szerelem nyelvén ők is tudnak beszélni. Bercsényi szerencsére nem volt otthon. Zsuzsika a régi, édes kaczagással sietett megint elébe. Csüggedező bátorságát ez uj lángra szitá és minden tovább való, czifra czeremónia nélkül megkérte a kis Zsuzsika kezét. A leány derűs kedve hirtelen elborult. A mulatság javában folyt, amikor egyszerre nagy pukkanás hallatszott s nyomában fényes esik jelent meg fejük felett. Közvetlen a bejárat feletti nagy petróleum lámpa felrobbant s a szétömlő égő petroleum épen a bejárat feletti száraz galyakat gyújtotta meg. Rémült kiáltás tódult mindenki ajkára: — Tűz van! Tűz van! Segítség! A lángok a száraz gályákon egy pillanat alatt szétfutottak s alig nehány másodpercz múlva elharapódzott a tűz az egész csűr tetőzetére. A banda elhallgatott. A tánezoló párok jajveszékelve rohantak a kijárat felé. Az egyetlen kijárat előtt egy szempillantás alatt ott nyüzsgött az egész közönség annyira összetorlódva, hogy teljesen elzárták a kijárást. A tűz pedig hihetetlen gyorsasággal kapott bele a tetőzetbe s valóságos parázs-zápor hullott alá. Leirhatatlau jelenetek következtek most. Ötvenen, százan gyultak meg egyszerre s mint élő fáklyák futkostak ide s tova, mások a füsttől ájullan estek össze, az égő parazsakra, a tömeg pedig eszét vesztve állati küzdelemmel tiporta s gázolta egymást a kijárat előtt. A faluban levők kétségbeesetten siettek a szerencsétlenek segítségére. Oltásról szó sem lehetett, azt sem tudták, hogyan lehetne a ben- szorultakat megmenteni. Az emberi hangok rettenetes zűrzavara hallatszott ki az égő csűrből. Odabent a kijárat előtt az embertömeg végre elérte egymáson gázolva keresztül azt a magasságot, hogy a csűr oldalának nyitott nyilasán át levethette magát a csűr elé. Mintegy százan menekültek igy meg a biztos tüzhaláltól, embertársaik összetaposott hulláin keresztül. A csűr teljesen leégett és a bentrekedtek valamennyien szénné égtek. Hajnalodon már, amikor a tűz kihamvadt. A megmenekültek közül többen megtébolyodtak a kiállott izgalmaktól és világgá szaladtak. A község lakossága jajveszékelve keresgélte az üszkös romhalmazban hozzátartozóit. A borzalmas katasztrófáról még az éjszaka folyamán értesítették a mátészalkai csendőrséget, amely táviratilag jelentette az esetet Szatmárra és Nagykárolyba. Mátészalkáról azonnal több orvos, tűzoltóság, csendőrség és hatósági személyek siettek Ököritóba. De csakhamar hire futott a katasztrófának a környékbeli falvakban is, ahonnan szintén seregestül sietett a lakosság Ököritóba, ahol több közeli faluból jöttek össze legények a mulatságra. * Szatmári tudósítónk jelenti, hogy az a föltevés, mintha a katasztrófát gyújtogatás idézte volna elő, nem bizonyult valónak. A katasztrófáról a csendőrség értesítette a szatmári törvényszék vizsgáló biráját s a szatmári hatóságot is. Morvay Károly vizsgálóbíró. Szemét földre sütötte s keze, amint a bokrétát visszanyujtá, megreszketett s elcsuklott a hangja, ahogy szólni kezdett. Mi vett erőt rajta az elhatározás e nehéz perezében : szánalom-e, szerelem-e, ki tudja? — Már késő, Mikes uram, — mondá — már késő... Mi is lenne itt, mi kettőnkből? Nekem senkim sincs a kerek ég alatt, csak az én kegyelmes, jó uramban vagyon minden bizalmam . . . Egyedül való, szegény, árva lány vagyok, lássa . .. — Persze, persze ... én meg szegény árva legény, szólt Mikes Kelemen búval és elindult csendesen a morajló tenger felé. A habokba szórta ott illatos rózsáit és velük szive édes álmait. .. Otthon bánatos rezignációval irá leveles könyvébe; . . . ügy látom, már addig addig nevetett rám a kis csalfa Zsuzsika, mig belé nevette magát a Bercsényi uram szivébe. Ha én nékem is annyi volna a ládámban, talán a madár is megmaradt volna. De rendszerint a szegény fogja a madarat és a gazdag eszi meg .. . S a csalódott szív bús sejtése valóságra is vált. Rövid idő múltán vidám lakodalmi alkalmatosságra gyülekeztek Rodostó magyarjai a Bercsényi palotában. A kis Kőszeghy Zsuzsikából Bercsényi grófné lett. »A szívnek semmi része sem lesz ebben a házasságban . . .« Vélekedők a szegény Mikes Kelemen, de ennek a bizonyossága Zsuzsika titka maradt örökre. aki épen a környéken járt, hogy egy gyilkosság ügyében vizsgálatot folytasson, rögtön a helyszínére ment. A törvényszék részéről Vay Tibor törvényszéki biró, Vasváry Antal jegyző, a szatmári rendőrség részéről pedig Csomag Aladár rendőralkapitány mentek ki a katasztrófa helyére. A hatósági személyek rögtön hozzáláttak a mentési munkálatok irányításához, majd kikihallgatták azokat, akik a tüzveszedelemből megmeneküllek, avagy részben szemtanúi voltak a katasztrófának. A bizottság megállapította a katasztrófa keletkezésének okát is. Eszerint az egyik petróleum-lámpa szétrobbanása okozta a végzetes tiizveszedelmet, a menekülést pedig az tette lehetetlenné, hogy a pajta összes kijáróit beszögezték és csupán egy keskeny, háromnégy deszkaszál szélességű kijáratot hagytak nyitva A vizsgálat több napig fog tartani. A bizottság ma visszatért Szatmárra, de holnap délelőtt ismét kiszáll a helyszínén. * A lánczmulalság főrendezője Kovács Gusztáv ref. lelkész volt. S épen amiatt, hogy a rendezőség élén ilyen intelligens ember állott, érthetetlennek tűnik föl, hogy a legprimitívebb óvintézkedéseket is elmulasztották. Sokan a szerencsétlenségért a hatóságot okolják, mely megengedte, vagy elnézte, hogy az összes kijáratokat beszegezzék, amely azután ily szörnyű katasztrófára vezetett. * Mátészalkáról jelentik, hogy a katasztrófának háromszázhusz halottja és mintegy száz súlyos sebesültje van. Eddig csupán százötven halottat sikerült agnoszkálni. A többiek annyira összeégtek, hogy feiismerhetetlenek. Ezeket közös sírba temették el. A csendőrség éjjel nappal talpon van, hogy az áldozatok számát megállapítsa. Kovács Gusztáv ref. lelkész csodálatos módon megmenekült s a halottakat ő temeti. A temetéseknél megrázó jelenetek folynak le. HÍREK. Márczius 30. Azuj évnegyed alkalmából tisztelettel kérjük hátralékos előfizetőinket hátralékaik szives ki-, egyenlítésére s előfizetéseik megújítására. Szemé'yi hirek. Dr. Makray Mihály polgármester, Móldován László takarékpénztári igazgató és L. Bay Lajos a nagybányai-szatmári s a nagybányai—felsőbányái vasút részvénytársaság közgyűlésére Budapestre utaztak. — Harácsek László miniszteri tanácsos a húsvéti ünnepeket városunkban töltötte. — Dr. Gellert Fe- rencz miniszteri osztálytanácsos a húsvéti ünnepekre városunkba érkezett. — Baráti Lajos, a Bolond Istók szerkesztője a húsvéti ünnepeket rokonai körében városunkban töltötte. Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter a bányászati államvizsgáknál működő vizsgáló bizottság tagjává az 1910—1914. évek tartamára a nagybányai bányakerületből György Gusztáv m. kir. főmérnököt, a vegyelemző hivatal főnőkét nevezte ki. Tanári kinevezés. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter az elhunyt Halmai József helyébe a nagybányai főgimnáziumhoz dr. Varga Sándor főgimnáziumi tanárt nevezte ki, aki ezideig a budapesti V. kér. állami főgimnáziumhoz volt szolgálatíételre berendelve. Az uj tanár a jövő hétfőn kezdi meg működését. Eljegyzések. Csiszár József oki. kőművesmester eljegyezte özv. Kiss Józsefné leányát: Rózsikat. — lorma József kincstári lakatos eljegyezte özv. Wohlfart Károlyné kedves leányát: Rózsikát. Fényes esküvők. Diószeghy Mária, néha- giczei Diószegiig Sándor és neje ikácsi és atyai Péterffy Irén bájos leánya husvét másodnapján esküdött örök hűséget dr. Gál Jenő kir. törvényszéki jegyzőnek és tart. tüzérhadnagynak, szentgericzei Gál Kálmán és néhai neje, aranyosi rákosi Csipkés Katalin fiának Fehértemplomon. A polgári esketést Dsida Lajos polgármester, az egyházit Rigó Sándor róm. kath. lelkész végezte. Tanuk voltak: a menyasszony részéről Fálep Imre, a vőlegény részéről dr. Gál Kelemen. Este a két család nagy számmal megjelent tagjait és a város notabilátásai számos tagját dr. Virág Béla kir. törvényszéki elnök, a menyasszony sógora látta vendégül házánál. — Dr. Varsa Ernő gyógyszerész husvét első napján
